Lehet-e szövegeket lopni a blogokról?

2009.09.04. 10:29 Módosítva: 2009.11.05. 22:58
Temesi Ferenc írót néhány hónapja kirúgta a Magyar Nemzet, mert kiderült, a Szlengblogról gyűjtötte poénjai egy részét, Babiczky Tibor költő a Csucsuról másolta ki hosszú Playboy-cikke egy rövidebb részét. Mindent lehet, mert ezek csak blogok?

Csunderlik Péter huszonnégy éves, történelem-levéltárszakos fiatalember, a blog.hu-n üzemeltet közéleti blogot Csucsu címen. Kedden ahhoz hasonló esetről számolt be internetes naplójában, amilyen Temesi Ferenc és a Szlengblog története volt.

Csunderlik még tavaly szeptemberben írt kritikát blogján Apollinaire Tizenegyezer vessző című erotikus regényéről, hobbiból. A minap viszont otthonában kezébe akadt a márciusi Playboy, aminek nem szerzője, mégis saját szövegét olvashatta vissza. Megdöbbenésében blogolta az esetet néhány keresetlen szó kíséretében.

A Playboynak író szerző, Babiczky Tibor saját kritikájának tartalmi részét valóban Csucsu blogjából ollózta ki, meghagyva annak szórendjét, kifejezéseit, nyelvi leleményeit. Ezután a jogosan feldühödött Csucsu kommentjeinek olvasói még elolvashatták azt a magánlevelet Babiczky Tibortól, amelyben úgymond neki állt följebb.

Csucsu kritikájában

"Valamikor a dekadens századfordulón, a bukaresti Bebascu örökös hospodár és önjelölt herceg megelégeli, hogy mindig csak elszenvedője a szerb konzul, Buzilo Tosszevics szószerinti baszogatásainak, és hogy már rajta röhög az egész város, ezért inkább összeszedi minden vagyonát, és Párizsba utazik, hogy végre az élet császára legyen, és ő uralkodhasson. Nem csak azért oda, mert a párizsi nők libidóját mítoszok övezik, hanem mert az is köztudott, hogy minden buzi között a legnagyobb buzi, a francia buzi – hogy Dosztojevszkijt idézzem. Mert a jó svádájú Bebascu herceg kétlaki. Itt veszi kezdetét a pikareszkregény.

Párizsban találkozik a nimfomán Alexine Capbeával és Puncilina de Chegbecourt-tal, akiknek fellengzősen elbüszkélkedik, hogy amennyiben nem bír ki húsz menetet megállás nélkül, akkor sújtson le rá tizenegyezer vessző. Ezzel pedig elköveti az antik tragédiákból jól ismert hübriszt, azt a gőgösséget, amit mindig lecsapnak az égiek. Nos, Bebascu herceg nem bírja az orgiát: mert miután a füléből kiharapnak egy darabot, és egyéb testrésze is kárt szenved, és még egy normandiai lovászlegény is megjelenik egy ostornyéllel, végül idő előtt feladja. Innentől kezdve a regény megállás nélkül, a legbetegebb csoportos aktusokon át robog a vég felé, ahol Bebascu végzete beteljesül."

Babiczky a Playboyban

"Valamikor a dekadens századfordulón a bukaresti Bebascu örökös hospodár és önjelölt herceg megelégeli, hogy mindig csak elszenvedője a szerb konzul Buzilo Tosszevics szó szerinti baszogatásainak, és hogy már rajta röhög az egész város, ezért inkább összeszedi minden vagyonát, és Párizsba utazik. Itt találkozik a nimfomán Alexine Capbeával és Puncilina de Chegbecourt-tal, akiknek fellengzősen elbüszkélkedik, hogy amennyiben nem bír ki húsz menetet megállás nélkül, akkor sújtson le rá tizenegyezer vesszőcsapás. Innentől kezdve a regény megállás nélkül a legbetegebb csoportos aktusokon át robog a vég felé, ahol Bebascu végzete beteljesül."

Babiczky Tibor 29 éves székesfehérvári költő, ismert verse a nagymamáink kedvenc altatójáról elnevezett Eunoctin. A Szépírók Társaságának honlapján lévő profiljában az áll, hogy ír a Holmi, Jelenkor, az Élet és Irodalom, a Népszabadság, a Magyar Narancs, a Beszélő, az Árgus c. lapoknak is.

Csunderlik Péter szerint azért bántó, ami történt, mert „ezek a mondatok bizonyos szavakból állnak, és ezeket a szavakat egymás mellé kellett pakolni az agyamban, hogy leírható szöveggé álljanak össze. Ezzé a szöveggé, nem mássá. Ehhez az agyaláshoz pedig csak kell valami kis szikra, amit nevezhetünk gondolatnak, ihletnek, kémiának. De én írtam le őket, nem ő. Ő csak lenyúlta, aztán eladta a Playboynak”. A levéltár szakos Csunderlik nem agresszív fenevad, ahogy írja: „akkor is összeugrik a gyomrom, ha közönség előtt kell fénymásolnom”, így nem valószínű, hogy az ügy bíróság elé fog kerülni.

A Szlengblog és a Csucsu esete nem egyedi, sok író/újságíró merít ötletet, vagy konkrétan lenyúlja a blogok szövegeit sajátjaként feltüntetve. Nemrég Sütis néne sütödéje háborodott fel, hogy ellopták a Zala kocka nevű receptjét, és sajátjukként küldték be. Ezt a Fűszer és Lélek posztjában olvastam, aki szintén kezdi megelégelni, hogy illetéktelenek használják fel a szavait.

Akik sajátjukként használják fel a blogok tartalmát, bizonyára úgy vélik, úgysem veszik észre a lopást, mert ez csak egy blog, vagy azt is gondolhatják, hogy ezekre a szövegekre nem vonatkozik a szerzői jogi törvény. Pedig de, a blog.hu-n megjelenő saját tartalmak a szerzőjük saját szellemi terméke, aminek engedély nélküli felhasználása jogi következményekkel járhat.

„A szerzői jog megilleti a mű szerzőjét a mű megszületésének pillanatától kezdve. Ez áll a műhöz kapcsolódó vagyoni jogokból, és abból, hogy ragaszkodhat szerzőként történő feltüntetéséhez. Amennyiben a vagyoni jogokról le is mond, a szerzői minőség feltüntetésének joga ettől függetlenül megilleti” – mondja a szakértő.

Babiczky Tibort is megkérdeztük a történtekről, először elmondta a verzióját, ám utóbb úgy döntött, közleményben ismerteti álláspontját.

Babiczky válasza az Indexnek

A szóban forgó cikk írása során az internetet - a napi, megszokott újságírói gyakorlatnak megfelelően - információszerzésre és -gyűjtésre használtam. Senki gondolatát, véleményét, egyéni nézőpontját vagy eszmei mondanivalóját (soha) nem publikáltam a saját nevem alatt. Valóban szerencsésebb lett volna, ha a kifogásolt három mondatot jobban a "saját képemre formálom". Az átvett mondatok terjedelme mindemellett elenyészőnek számít a cikk teljes terjedelméhez képest (cca. 200 leütés szemben a végső 13 000-rel). A sértett reakciója mindemellett abszolút eltúlzott és inkorrekt, mivel nem hozzám vagy a Playboy szerkesztőségéhez fordult panaszával első körben. A "faszfej", a "geciputtony" és egyéb kifejezések után a reagálás stílusát és színvonalát nem is illetném jelzővel. Nem gondolom, hogy bárki önálló szellemi tulajdonát vagy teljesítményét illetéktelenül felhasználtam volna. Egy egyszerű, kivonatolt történetleírás (amely nem tartalmaz értékelést stb.) átvételéért nem hinném, hogy kiérdemeltem volna a "gátlástalan tolvaj" titulust. Nem hiszem továbbá, hogy létezne ma Magyarországon olyan újságíró, aki ne követett volna el hasonló súlyú "plágiumot". Amennyiben valakit ennek ellenére is megsértettem (akár önbecsülésében, akár önérzetében) attól, természetesen, elnézést kérek, nem állt szándékomban.

Babiczky Tibor, 2009. szeptember 3. Budapest

Update: "Értetlenül állunk a történtek előtt, mindez teljesen idegen lapunk szellemiségétől – mondta az Indexnek Radnai Péter, a Playboy főszerkesztője, aki cikkünk megjelenése után keresett meg bennünket. – Rövid időn belül felkeressük Babiczky Tibort és Csunderlik Pétert is – tette hozzá –, hogy tisztázzuk a részleteket. Addig is elnézést kérünk Csunderliktől, bár ez nem annyira nekünk kellene megtennünk, mint inkább a szóban forgó cikk szerzőjének."