Elég eseménydúsan alakult a hét második fele az amerikai politika jobb oldalán. Magyar idő szerint augusztus 24-én hajnalban a Wisconsin állambeli Milwaukee-ban tartották meg a republikánus elnökjelölt-aspiránsok első vitáját, miközben a vitát negligáló Donald Trumppal Tucker Carlson előre felvett interjúját öt perccel a vita előtt élesítették a leánykori nevén Twitternek hívott X-en.
A Trump-interjúban és a vitán is sok témát érintettek a jelöltek: a Capitolium ostromán kívül szó esett az abortuszról, a gazdaságról, Joe Bidenről és a klímaváltozásról is – mindezekről ebben a cikkünkben számoltunk be.
De kik nyertek, és kik vesztettek a vitán és az azt körülvevő eseményeken?
Egyre nehezebb helyzetben van a republikánus előválasztáson a floridai kormányzó, Ron DeSantis, miután az elmúlt hetekben egyre több negatív hír jelent meg a jelöltről és kampányáról.
Miközben Trump továbbra is dominálja a mezőnyt, Ron DeSantis nemhogy közeledni nem tud az éllovas felé – Trump előnye több mint 37 százalékpont (!) –, de hónapról hónapra nő is a köztük lévő távolság, sőt már a hazai Floridában is inkább Trumpra szavaznának, mintsem rá.
Ron DeSantisnak, akiről a 2022-es félidős választások után az egyik legbefolyásosabb republikánus donor, a többek között a Fox Newst és a New York Postot tulajdonló Robert Murdoch new york-i napilapjában Ron DeFuture, azaz Ron a jövő címlappal emlékeztek meg, egyre kevesebb ideje van, hogy rendbe tegye kampányát, amiből sajtóhírek szerint egyre több befolyásos donor hátrálhat ki – sőt pénzszűke miatt még a kampánycsapatából is el kellett bocsátania pár embert.
De hogyan vált Ron DeSantis a Republikánus Párt jövőjét jelentő politikusból egy egyre kétségbeesettebb és jelenleg esélytelen jelöltté?
Hiába emeltek már két ügyben is vádat Donald Trump korábbi amerikai elnök ellen, a támogatottságának egyáltalán nem ártanak, sőt, még növelik is a már tetemes előnyét. Trump azonban nem kizárólag a támogatottsága miatt okoz hatalmas kihívást a republikánus kihívóinak. Az is kérdés, hogy tudnák támadni a botrányokról mindig lepattanó Teflon Trumpot.
2023. július 28-án tartották meg Iowában az úgynevezett Lincoln-vacsorát, amelyen a Republikánus Párt elnökjelölt-aspiránsai beszédekben próbálták a jelen lévő donoroknak és meghívott vendégeknek bebizonyítani, hogy miért is ők lennének az ideális jelöltek a jövő februárban kezdődő republikánus előválasztási kampányra, illetve a novemberben újrázni készülő Joe Biden demokrata elnökkel szemben.
A meghívott 13 aspiráns egymás után szólalt fel, a rendezők direkt figyeltek arra, hogy mindenkinek egységesen tízpercnyi felszólalási idő jusson – ezt egyedül Asa Hutchinson nem tudta betartani, és tíz perc után kikapcsolták a mikrofonját.
A vacsora visszaigazolta azt, amit a közvélemény-kutatások is régóta mutatnak:
Donald Trumpnak felfoghatatlan méretű az előnye kihívóival szemben.
Ennek fényében nem meglepő, hogy a jelöltek túlzottan nem is támadták a korábbi elnököt, akinek a közvélemény-kutatások átlaga szerint tetemes az előnye: a kutatások átlaga szerint a republikánus választók 53,1 százaléka (!), azaz többsége 2016 és 2020 után 2024-ben is az elnökválasztás idején már 78 éves populista politikussal futna neki a választásoknak.
Őt az év elején még nagy reményekkel induló floridai kormányzó, Ron DeSantis követi, mindössze 15,8 százalékponttal, a harmadik helyen pedig a korábban esélytelenek nyugalmával induló, ám a Fox Newson és Twitteren nagy jelenléttel magát woke-ellenes aktivistaként felépítő Vivek Ramaswamy áll. Az általa átlagolt 6,5 százalékpont is bőven elmarad attól, hogy jelenleg valódi kihívója legyen a mezőnyt domináló Trumpnak.
De miért ilyen nagy Trump előnye?
Annak ellenére, hogy amerikai viszonylat szerint némiképp lassan indult el a jövő februárban startoló republikánus előválasztás – a választás előtt egy évvel az elnök évértékelő beszédénél általában már többen is hivatalosan bejelentik indulásukat –, az utóbbi időben kicsit felgyorsultak az események.
Donald Trump tavaly novemberi bejelentése után sokáig egyedüli jelölt volt, amit aztán korábbi ENSZ-nagykövete, Nikki Haley tört meg februári bejelentésével, akit az elmondása szerint „anti-woke” üzletember és aktivista, Vivek Ramaswamy követett.
Azonban az utóbbi hetekben felgyorsultak az események az amerikai politikai paletta jobboldalán, hiszen
két újabb, valamennyire komolyan vehető jelölt jelentette be indulási szándékát, és egyre több nehézsúlyú jelölt gondolkodik ugyanezen.
Donald Trump megjelent a manhattani bíróságon, miután a vád szerint megszeghette az amerikai kampányfinanszírozási törvényeket, amikor egykori ügyvédje és jobbkeze, Michael Cohen 130 ezer dollárt adott át a felnőttfilmekben szereplő Stormy Danielsnek azért cserébe, hogy hallgassa el a 2016-os elnökválasztás kampányhajrájában, hogy korábban konszenzuális viszonya volt az akkor még elnökjelölt Trumppal.
Az egykori elnököt összesen 34 pontban vádolják. Ha az esküdtszék bűnösnek találja, akár négy év börtönbüntetésre is számíthat, ugyanakkor jelenleg a legvalószínűbb, hogy Trump megúszhatja pénzbüntetéssel – az ügyészség első körben azt próbálja bizonyítani, hogy Trump nem szabálysértést, hanem bűncselekményt követett el.
Azzal, hogy Trump tudtával fizette ki Cohen Danielst – Michael Cohen ezt vallotta eskü alatt, és ezért ítélték el korábban –, megszeghette a kampányfinanszírozási törvényeket, emellett üzleti iratok meghamisításával is vádolják, ami viszont már bűncselekménynek számít.
A bíróságon kedden Trump ártatlannak vallotta magát minden vádpontban, a tárgyalás vélhetően 2024 januárjában kezdődik majd meg. Azonban a legnagyobb kérdés, hogy politikailag a vádemelés hogyan hat a különböző szereplőkre: a két mainstream amerikai pártra, illetve a republikánus elnökjelölt-aspiránsokra. Mi lehet az ügy vége?
Donald Trump eddig csak egyszer nyert választást, sorozatban pedig három vereséget is összehozott, így már a Republikánus Pártban is úgy látják: a korábbi elnök a múlté. Ugyanakkor egyelőre nem tudják, hogyan lehetne továbblépni anélkül, hogy Trump ne forraljon bosszút ellenük.
Amikor Donald Trump 2019-ben megtartotta évértékelő beszédét a kongresszus előtt, már egy tucat demokrata elnökjelölt-aspiráns bejelentette, hogy a 2020-as előválasztáson megméretteti magát, míg sokakról nyílt titokként beszéltek Washingtonban és a sajtóban, hogy majd ők is elindulnak.
Amerikában a kampányok általában nagyon hosszúak. Az országra valóban jellemző az a politikai felfogás, hogy a következő választási kampány már az előző voksolás másnapján elkezdődik, emiatt meglepő, hogy
a 2024-es elnökválasztás előtt másfél évvel a republikánusok közül eddig csak egy esélyes jelölt jelentette be hivatalosan indulási szándékát, méghozzá Donald Trump.
A hivatalos jelöltek jelenlegi hiányának oka a párttal ambivalens viszonyt ápoló egykori elnök. Trump hatása a pártra 2016-os győzelme után folyamatosan nőtt, annak ellenére hogy vezényletével a pártnak nem sikerült sem a 2018-as félidős, sem pedig a 2020-as választásokon megismételni sikerét, mivel Donald Trump nagyon sok pénzt tudott összegyűjteni a párt kampányaira.
Trump 2020-as választási veresége után sokáig azzal fenyegetőzött, hogy ha a párt nem áll ki mellette a Capitolium ostroma miatti impeachmenteljárás és egyéb nyomozásokban, egyszerűen új pártot alapít.
Miután a republikánusok összezártak a volt elnök mögött, befolyása továbbra is megmaradt a pártra: a 2022-es félidős választásokra több jelöltet is személyesen ő javasolt – például a georgiai szenátorválasztásra az egykori NFL-játékos Herschel Walkert vagy a szintén billegő államnak számító Pennsylvaniában a celebdoktor Mehmet Ozt –, azonban az emberei felsültek: az előválasztásokon ugyan rendre jól szerepeltek a klasszikus republikánusi mainstream centrista-jobbközép jelöltek ellenében a Trump-rajongó MAGA-szavazók (MAGA = Make America Great Again – a szerk.) nagyobb politikai aktivitása miatt, de a rendes választásokon tudásuk – és leginkább megválasztási készségük – nem volt elegendő, hogy legyőzhessék a demokratákat.
Így a 2022-es választások előtt egy évvel hiába vélekedett úgy az egyik legbefolyásosabb republikánus politikus, Kevin McCarthy, hogy a képviselőházban akár 60 új mandátumot is szerezhet majd a párt, ehelyett csak kilenc széket hódítottak el a demokratáktól, pedig az elszálló infláció és a gazdasági válság nekik kedvezett.
Emiatt a pártközpontban is érzik: Trump már nem előny, hanem hátrány a republikánusok számára, azonban továbbra sem tudják, hogyan lehetne leszámolni az egykori elnök befolyásával.
Annak ellenére hogy Trump nem párttag, viszonylag sokáig ér a befolyása a párton belül, ami nemcsak a jelöltek személyében, hanem a republikánusok narratíváiban is visszaköszön. De az igazi ász Trump kezében a MAGA-tábor, amelynek tagjai szinte fanatikusan kizárólag csak az egykori elnökre hallgatnak.
Ez a tábor ugyan kisebb része a republikánus szavazóknak, azonban politikailag jóval aktívabb, így nem véletlen, hogy sok republikánus politikus az ő kegyeiket keresi, hiszen a jelöltségért az út rajtuk keresztül vezethet.
Ugyanakkor jó hír a pártnak – és rossz hír Trumpnak –, hogy a 2022-es választásokon a nem trumpista republikánus jelöltek sokkal jobban szerepeltek a trumpistáknál: például Nevadában a párt kormányzójelöltje elhatárolódott Trumptól és azon hamis állításaitól, hogy a 2020-as elnökválasztást elcsalták tőle, aminek köszönhetően Joe Lombardo le is győzte inkumbens demokrata ellenfelét, míg a trumpista szólamokkal és narratívákkal kampányoló Adam Laxalt alulmaradt az állam szenátori helyéért folytatott harcban a demokrata Catherine Cortez Mastóval szemben.
Donald Trump el volt ragadtatva a Capitolium ostroma láttám – mondta Ben Sasse nebraskai republikánus szenátor egy rádióműsorban fehér házi tanácsadókra hivatkozva. A szenátor elmondása szerint
Trump el volt ragadtatva a zavargás láttán, ahogy a Fehér Házban nézte a fejlemények kibontakozását, és nem értette, hogy tanácsadói körülötte miért nem örvendeznek vele együtt.
Ez magyarázattal szolgálhat arra: az elnök miért halogatta órákig, hogy felszólítsa híveit a zavargás beszüntetésére és arra, hogy menjenek haza.
Fogalmam sincs, mi járt a fejében, mit akart pontosan, mit történjen, miután (a zavargók – a szerk.) már bent voltak a Capitoliumban, de bizonyosan káoszt
– állapította meg a szenátor, aki elsők között jelezte támogatását az elnök ellen indítandó alkotmányos felelősségre vonás (impeachment) mellett.
Hogy Donald Trump valóban úgy gondolta, hogy a zűrzavarral meg tudja akadályozni Joe Biden demokrata megválasztott elnök győzelmének kongresszusi hitelesítését, azt csak ő tudja.
A történtekért amerikai politikusok egész során át a liberális sajtóig az elnököt tették felelőssé, a zavargást pedig szándékos, előre megtervezett puccskísérletnek minősítették.
Számos jel utal arra, hogy a Capitolium ostroma nem hirtelen felindulásból történt. Az amerikai elnök még december 19-én arról tweetelt, hogy „nagy, vad tüntetés lesz január 6-án a fővárosban”. Hívei ezen felbátorodva szervezkedésbe is kezdtek egyebek mellett a Parler közösségi appon, amely a zavargások után gyakorlatilag eltűnt az internetről.
Szemléletes az is, hogy az egész Trump család egyfajta műveleti központból figyelte a washingtoni gyűlésre érkező tömeget, amiről ifjabb Donald Trump videót is készített. Jómaga és kedvese, Kimberly Guilfoyle is arra bátorította az elnök támogatóit, hogy harcoljanak.
The Trump family hosted a viewing party to watch the terrorist attack on the U.S. Capitol. Kimberly Guilfoyle & Don Jr say “fight” with sick glee as they count down to the insurrection. Donald Trump stares at the screen, awaiting the violence he incited.pic.twitter.com/4R3HoHmIeW
— Stephanie Kennedy (@WordswithSteph) January 7, 2021
Kongresszusi politikusok és több, hivatalban lévő és volt biztonsági képviselő annak a véleményének adott hangot, hogy a kongresszusi rendőrség és más biztonsági szervek nem mérték fel megfelelően a Trump támogatóiból álló tömeg jelentette fenyegetést. A kongresszusi rendőrségen és az általuk felállított derékmagasságú kordonokon úgy haladtak át a zavargók, mint forró kés a vajon, a rendfenntartók egy része több videó tanúsága szerint nem is szállt szembe a tömeggel, mi több, szabad utat engedett nekik.
CAUGHT ON VIDEO: The moment Police allow rioters to storm the US Capitol. #Washington #CapitolHill #DC #DCProtests pic.twitter.com/nxQsbNDdME
— Anthony Davis (@theanthonydavis) January 6, 2021
Volt olyan is, hogy az épületbe behatolók együtt szelfiztek a rendőrökkel.
It’s a dark day in America when a UNITED STATES Capitol police officer decides to take a selfie with a TERRORIST! And they wonder why WE don’t feel safe! pic.twitter.com/UZsLnS2s68
— NAACP (@NAACP) January 6, 2021
Demokrata képviselők emiatt azt pedzegetik, hogy a kongresszusi rendőrök összejátszottak a zavargókkal, illetve faji diszkriminációt emlegetnek, mondván: nem úgy tűnik, hogy a fehér tüntetőkkel úgy lépnek fel a rendőrök, mint mondjuk az afroamerikaiakkal vagy más kisebbségekkel szemben.
A Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) és a nemzetbiztonsági tárca annak ellenére sem adott ki jelentést a tüntetés jelentette potenciális fenyegetésről, hogy Trump hívei az orruk előtt szervezkedtek a kibertérben, pedig ez egy rutingyakorlat minden nagyobb megmozdulás előtt.
Az illetékes hatóságok egy körlevélben tájékoztatják a szövetségi, állami és helyi rendfenntartókat, hogy kiértékelésük szerint mire lehet számítani az eseményeken, segítséget nyújtva az adott esemény biztosításának előkészületeiben.
A Pentagon pedig a szerdai események előtt korlátozta a fővárosi Nemzeti Gárda lehetőségeit, egyebek közt megtiltva a lőfegyver használatát, a rohamfelszerelés alkalmazását, vagy hogy önvédelem célján kívül érintkezésbe lépjenek a tüntetőkkel, és megosszák felszerelésüket a helyi hatóságokkal. Az indok: a Nemzeti Gárdát nem kérték fel a tüntetés biztosítására vagy a tömeg oszlatására.
Miután tömegesen hatoltak be az amerikai törvényhozás épületébe, a kongresszusi rendőrség vezetője telefonon fordult a hadsereghez, hogy küldjenek erősítést a Nemzeti Gárda formájában. A kérést nem utasították el, de nem is teljesítették azonnal. A hadsereg ugyanis aggályosnak találta azt, hogy fegyveres erők hatoljanak be a Capitoliumba. Végül a Pentagon mozgósította a fővárosi gárdát, feloldva néhány korlátozást, de a lőfegyverek alkalmazását továbbra sem engedélyezte. Feladatuk pedig az volt, hogy biztosítsák az épületkomplexumot, melynek megtisztítását a kongresszusi rendőrségre, valamint a szövetségi és a helyi rendfenntartó erőkre hagyták.
Ennek fényében felmerül annak kérdése: vajon a legfelsőbb vezetői körökben csőbe húzták Trumpot azzal, hogy szabad utat engedtek a zavargóknak a Capitoliumba? Ezzel ugyanis csapást mértek az elnök tekintélyére, megerősítve azt, amit a demokraták és több republikánus is régóta szajkóz: az elnök közveszélyes.
Mások mellett Nancy Pelosi, a képviselőház demokrata elnöke a szerdai események után indítványozta, hogy azonnal távolítsák el az elnököt a hatalomból. Erre az amerikai alkotmány 25. kiegészítésének 4. cikkelye nyújt lehetőséget, viszont Mike Pence alelnök közreműködésére volna szükség. A gyakorlatban ez úgy nézne ki, hogy Pence és a kabinet többsége írásban kijelenti, Trump nem alkalmas feladatának ellátására. Ezzel az alelnök venné át az elnöki tisztséget, és bár Trump megtámadhatja az intézkedést a kongresszusnál, annak huszonegy nap áll rendelkezésére, hogy döntsön az elnök fellebbezéséről.
Az alelnök – aki látványosan szakított Trumppal – azonban nem mutatott hajlandóságot az alkotmánykiegészítés alkalmazására. Ennek oka valószínűleg abban rejlik, hogy Trump továbbra is élvezi a republikánus szavazók támogatását, és ha a párton belül megtámadják, elveszíthetik ezeket a szavazókat. Egy ilyen húzással azt is megkockáztatnák, hogy újabb zavargások törjenek ki. A kérdésben tehát egyelőre nincs egységes álláspont a republikánus politikusok körében.
A demokraták azonban hajthatatlanok, és jövő héten már elindítják az alkotmányos felelősségre vonás (impeachment) eljárását a képviselőházban az elnök leváltása céljából. Ha a vádemelés sikerrel is jár a demokrata többségű képviselőházban – ahol erre az egyszerű többség jóváhagyására van szükség –, a szenátusra jogkörébe tartozik az impeachment megtárgyalása és az ítélethozatal.
Belső levelezések szerint a szenátus legkorábban is egy nappal Trump hivatali idejének lejárta előtt, január 19-én tudna foglalkozni az eljárással, a tárgyalásra pedig úgy kerülhetne sor, hogy Trump már nem elnök. Megoszlanak a vélemények arról, hogy egyáltalán le lehetne-e folytatni így az eljárást, de ha igen, egy előnye mindenképpen lenne:
Trump már nem lenne elnök, így nem tudna ebben a minőségében nyomást gyakorolni a republikánusokra.
Jóllehet már így se nagyon tud, hiszen fő kommunikációs csatornáiról száműzték. A Twitter örökre kitiltotta, a Facebook mellet pedig a Snapchat, a Twitch és a Shopify határozatlan időre felfüggesztette Trump fiókját.
Ha az impeachment mégis eljutna a tárgyalási szakaszig, a szenátus amellett, hogy elítéli Trumpot, határozhat arról is, hogy örökre eltiltja közhivatal betöltésétől. Ezzel pedig elejét vennék annak, hogy újrainduljon az elnöki székért 2024-ben.
Ehhez azonban a szenátus kétharmadának hozzájárulása kell, ami azt jelenti: minden a republikánusokon áll vagy bukik.
A kérdés az, hogy a Republikánus Párt milyen sorsot szán Trumpnak. Tudni lehet, hogy az elnök tevékenysége törésvonalat idézett elő a politikai tömörülésen belül. Ha egyszer s mindenkorra megszabadulnának Trumptól, lehet, hogy szavazókat vesztenének, de lehetőség is nyílna a párt egyesítésére és megújulására, miközben más, ambiciózus politikusok előtt megszűnne az a Trump személyében manifesztálódott akadály, hogy 2024-ben pályázzanak az elnöki tisztségre.
Trump nem fog egy csapásra eltűnni a közéletből, befolyása és támogatottságának mértéke már azon fog múlni, hogy Bidennek ígéretéhez híven sikerül-e majd egyesíteni a politikailag polarizált országot.
(Borítókép: Tüntetők a Capitolium épülete előtt Washingtonban 2021. január 6-án. Fotó: Leah Willis / Getty Images)
Donald Trump imádja a látványosságot, és a mai szomorú műsor elnöki örökségének megkoronázása. Csak remélhetjük, hogy országunk kibír még 13 napot ezzel a despotával. A nép akaratából ugyanis január 20-án Joe Biden lesz Amerika elnöke
– mondta az Indexnek adott gyorsértékelésében Mitchell McKinney, a Missouri Egyetem politikai kommunikációs intézetének igazgatója.
Szerdán teljes káoszba fulladt Biden elnökválasztási győzelmének kongresszusi jóváhagyása, miután Trump támogatói betörtek a Capitolium, az amerikai kongresszus épületébe. Az épületkomplexumot lezárták, Mike Pence alelnököt és a szenátorokat, képviselőket kimenekítették. Az Indexen itt követhetők a fejlemények; cikkünket folyamatosan frissítjük.
McKinney – aki a tavalyi elnökválasztási kampány alatt az Index állandó amerikai kommentátora volt – hozzátette:
Trump elnökjelöltként és elnökként is megfenyegette, megtámadta, majd lábbal tiporta a kormányzás és demokráciánk szinte minden intézményét, beleértve az igazságszolgáltatást, a médiát és az ország választási rendszerét.
„Most pedig a törvényhozásunk ellen szított gyűlöletet, amely pedig csak alkotmányos kötelezettségét próbálta ellátni olyasmiben, ami – legalábbis mostanáig – mindig békésen ment végbe az Egyesült Államokban: az elnöki hatalom átadásában”.
A kongresszus tagjai azért gyűltek össze, hogy jóváhagyják a tavalyi elnökválasztás eredményét, amely szerint az elektori testületben Biden 306:232 arányban múlta felül Trumpot.
miután a kongresszusi ülés előtti beszédében Trump feltüzelte támogatóit, és felbátorította őket arra, hogy vonuljanak az épülethez, utóbb arra kérte őket, „legyenek békések”.
Jó ötletet talált ki az elnök, de a szavazatok egyszerűen nincsenek meg hozzá. Elméletileg lehetséges ugyan, hogy a képviselőház és a szenátus érvénytelenítse az elektori testületben született eredményt, de nem lesznek ehhez meg a szavazatok. Politikailag erre nincs esély
– mondta az Indexnek Alan Dershowitz, aki Donald Trump egyik ügyvédje volt az elnökkel szemben folytatott közjogi felelősségrevonási (impeachment) perben, de ez az ügyvéd volt az, aki O. J. Simpsont is védte korábban.
Mintegy hárommillió előzetesen leadott szavazat érkezett be a Georgia államban kedden tartandó szenátusi utóválasztásra, aminek tétje:
a demokraták vagy a republikánusok fogják irányítani a szenátust Joe Biden megválasztott elnök január 20-i hivatalba lépése után.
A hárommillió előre leadott voks arra utal, hogy a georgiai szavazók érdekeltek abban: David Perdue és Kelly Loeffler hivatalban lévő republikánus szenátorok vagy demokrata kihívóik, Jon Ossoff és Raphael Warnock kerülnek a szenátusba.
A hírt közlő Reuters hírügynökség kiemeli: elég csak az egyik republikánusnak nyernie hajszállal, de a konzervatívok megtarthatják szenátusi többségüket, így megakadályozhatják, felülírhatják Biden rendelkezéseit. Legutóbb egyébként Donald Trump amerikai elnök vétóját bírálták felül, amire a távozó államfő regnálása alatt nem volt még példa.
Ha a demokrata jelöltek győzedelmeskednek, a szenátusban fele-fele arányban lesznek a két nagy amerikai párt képviselői. Ez esetben a szenátus elnökét szavazati joggal ruházzák fel, tehát Kamala Harris megválasztott alelnöknek a kezébe kerülne a sorsdöntő plusz egy voks, ha a testület döntésképtelenné válna.
Az utószavazásra azért január 5-én kerül sor, mert a november 3-i amerikai elnökválasztás napján, amikor több államban is szenátorokat választottak, egyik georgiai jelölt sem kapta meg a voksok több mint ötven százalékát.
A hárommillió korai szavazat a déli államban szavazásra jogosultak egyharmadának felel meg. Mindazonáltal már több ember adta le szavazatát, mint a 2008-as szenátusi választáson, amikor is csak 2,1 millióan járultak az urnák elé.
A távozó elnök péntek este még „illegálisnak és érvénytelennek” minősítette a keddi szavazást egy Twitter-bejegyzésében, felemlegetve azt, hogy szerinte a levélszavazatokkal csaltak a republikánus beállítottságú államban az elnökválasztáson, ami miatt kampánycsapata több állam ellen is pert indított a választási eredmények megsemmisítése céljával. Sehol nem járt sikerrel.
A felhívással azonban nem éppen a Republikánus Párt számára kifejezetten fontos keddi szavazásra ösztökélte támogatóit.
Amerikai sajtójelentések szerint Trump a szélsőségesebb nézeteket valló tanácsadói befolyása alá kerülhetett, akik egyebek közt azt javasolták: a republikánus szavazóknak bojkottálni kell a választást, amíg az elnökválasztás eredményét meg nem semmisíti az állam. A Republikánus Párt erről azonban másként vélekedhet, hiszen a tét a törvényhozásban gyakorolt befolyásuk megőrzése egy érkező demokrata elnökség idejére.
A Trump körüli tanácsadók közül kiemelkedik Lin Wood ügyvéd, akinek nevéhez több, az elnökválasztási eredmény megfordítására irányuló bírósági kereset is fűződik. Pénteken hosszasan fejtegette a Twitteren, hogy
Lin Wood ezután nekiment magas rangú konzervatív politikusoknak, köztük Mike Pence alelnöknek, akit azzal vádol, hogy elárulja az elnököt, ha január 6-án – ceremoniális szerepet betöltve – felügyeli az elektori szavazatok ratifikálását a kongresszusban. Egyébként Trump hívei keresetet nyújtottak be azért is, hogy Pence-t megakadályozzák az elektori szavazatösszesítés igazolásában. A keresetet egy texasi ügyvéd elutasította.
Lin Wood vélhetően azért is, mert Trump korábbi szövetségesei elfordultak tőle, azt írta:
amikor az árulás miatti letartóztatások megkezdődnek, John Roberts alkotmánybírót, Mike Pence alelnököt és Mitch McConnel republikánus szenátusi frakcióvezetőt kell a lista élére helyezni.
Wood később hozzátette: ha Pence-t letartóztatják, börtönbe kerül, majd kivégzőosztag elé helyezik.
Mindenesetre egyik legfrissebb üzenetében Trump már ígéri: hétfő este Georgiába utazik, hogy Perdue és Loeffler szenátorok mellett kampányoljon.
Will be in Georgia on Monday night, 9:00 P.M. to RALLY for two GREAT people, @sendavidperdue & @KLoeffler. GET READY TO VOTE ON TUESDAY!!!
— Donald J. Trump (@realDonaldTrump) January 2, 2021
Pánikolnak a fehér házi tisztségviselők Trump egyre szeszélyesebb viselkedése miatt – írja az Axios amerikai hírportál, több, a január 20-ig hivatalban lévő elnökkel szemben kritikus lappal egyetemben. A pánikra egy pénteki kabinetülés ad okot. Mások mellett a The New York Times beszámolója szerint Trump hivatalos tanácsadói üvöltözésig fajuló vitában csaptak össze az amerikai elnököt a választási eredmények valamilyen úton történő megsemmisítésére biztató, külsős támogatóival.
Az elmúlt években a liberális kanadai kormányfő, Justin Trudeau kabinetje keltett világszerte feltűnést azzal, hogy olyanok kaptak benne helyet, mint
A Save America (Mentsük meg Amerikát!) politikai akcióbizottságba, azaz PAC-be Donald Trump arra vonatkozó felhívásaira folyt be mintegy 60 milliárd forintnak megfelelő összeg, hogy az adományokkal meg tudják változtatni a november 3-i választás kimenetelét – azaz mégse az elnök kihívója, a demokrata Joe Biden költözhessen a Fehér Házba. Az adományok a jogi költségekre kellenek; ilyen eljárásokat a fontosabb államokban indítottak, megtámadva a szavazatszámlálások eredményét.
Az Egyesült Államokban különböző típusú politikai akcióbizottságok vannak; lényegük, hogy nem egy bizonyos politikai jelölthöz kerülnek az összegek, hanem az őt támogató PAC-hez, amely az adott jelölt kampányának folyósít összegeket.
A Trump-kampány október 15-e és november 23-a között 495 millió dollárt gyűjtött össze különböző republikánus politikai szervezetekben. Ez az összeg azonban nem tartalmazza a Save America PAC 200 millió dollárját, ugyanis ez a politikai akcióbizottság úgynevezett leadership, azaz vezetői PAC, amelyre lazább szabályok vonatkoznak az adományokban és a költekezésben is.
Éppen ezért kenőpénzalapnak is szokták nevezni. A választási eredmény bírósági megtámadására érkező összegek egy részét át is folyósították a Save Americába.
A vezetői PAC-eket fel lehet használni arra is, hogy fizetési listán tartsák a kampánystábot, politikai hirdetéseket készítsenek, rendezvényeket finanszírozzanak belőlük.
Egy dologra viszont biztos nem használhatná fel Trump a pénzt: a 2024-es kampányára, már ha egyáltalán úgy dönt, hogy újraindul az elnöki tisztségért. (Ezzel többször is kacérkodott az utóbbi hetekben.)
Egy 2024-es kampány előkészítése alighanem megkötné a Republikánus Párt elnökjelöltségre törő politikusainak a kezét, és megosztaná magát a pártot is. Bár egyre több republikánus hátrál ki Trump mögül, a leköszönő elnök továbbra is jelentős támogatói bázisnak örvend, amit bizonyít az elnökválasztás óta összegyűlt pénzadomány mennyisége is.
A republikánusok jól tudják, hogy Trump az új PAC-jével és támogatói adatbázisával hatással lehet pártjuk jövőjére.
Amennyiben Trump bejelenti újraindulási szándékát, a Republikánus Pártot arra kényszerítheti, hogy – ha Trump komolyan is gondolná is ezt – a leköszönő elnök személye köré alakítsa politikáját. Ez még nagyobb törést hozhat a párton belül.
A republikánus elnök jelenleg a Georgia állambeli január eleji szenátusi pótválasztások előtt kampányol a két republikánus jelölt mellett. A tét nagy: ha elvesztik a szenátorjelöltek a voksolást, a Republikánus Párt elveszíti szenátusi többségét. Éppen ezért felmerült, hogy Trump a pótválasztások előtt bejelenti újraindulását a Fehér Házért, hogy fellelkesítse támogatóit, és szavazásra buzdítsa őket Georgiában.
Egyes bizalmi emberei azonban afelé terelgetik az elnököt, hogy inkább összpontosítson a Biden-adminisztráció stratégiai aláásására a következő két évben, megalapozva a 2022-es félidős kongresszusi választások republikánus jelöltjeinek támogatását.
A távozó elnök utolsó heteiben számos olyan apró jel mutatkozott, amelyek arra engednek következtetni, hogy Trump még felhasználja az elnöki tisztségét arra, hogy a január 20-i – azaz a következő elnök, minden bizonnyal Joe Biden – utáni világra készüljön.
Az elnök ellen egymástól függetlenül két bűnügyi vizsgálat indult üzleti tevékenységére vonatkozóan, még a 2016-os megválasztása előtti időkből. Ha a nyomozásból vádemelés lesz, előreláthatóan horribilis összegű ügyvédi költségek várnak Trumpra. Erre is jó, hogy az elnöknek van 200 millió dollárja, amit jogi csatározásokra kért az adományozóktól.
Lányát, Ivanka Trumpot december elején hallgatták ki annak gyanúja miatt, hogy a Trump család több mint egymillió dollárt sikkasztott el az elnöki beiktatásra létrehozott alapból.
Az elnök köreiben már felmerült annak elképzelése, hogy előzetesen megkegyelmez magának, családjának és szövetségeseinek, egyfajta biztosítékként, ha hivatali ideje után szövetségi bűncselekmény elkövetésével vádolnának meg bárkit is. Az egyelőre nem világos, hogyan működne ez a gyakorlatban, de azoknak a sajtójelentéseknek a fényében, amelyek szerint sorban érkeznek az elnöki kegyelmi kérelmek, mindenesetre feltűnő, hogy az igazságügyi minisztérium nyomozást indított Trump kegyelemgyakorlása miatt. A hatóságok azt vizsgálják, hogy pénzt utaltak-e a Fehér Házba, vagy egy az elnökhöz köthető politikai szervezethez –cserébe Trump kegyelméért.
Egyelőre találgatások övezik, hogy Trump mit tesz, és mire fogja felhasználni a 200 millió dollárt. A PAC-ek működésének szigorítását szorgalmazó Campaign Legal Center vezetője, Brendan Fischer mindenesetre úgy véli:
a távozó elnök az új PAC-kel megőrizheti befolyását a Republikánus Pártban, de akár saját maga és családja céljaira is felhasználhatja.
Borítókép: AFP Fotós: Mandel Ngan
Ha egy európai ránéz az amerikai elnökválasztás napján a szavazóhelyiségeknél kialakult kígyózó sorokra, nem úgy tűnik neki, mintha egy jól működő demokratikus intézményrendszer látna. Hogy lehet az, hogy Amerikában valaki órákat vár arra, hogy szavazhasson? Ha pedig kívülről rossz képet fest a dolog, szinte érthető, hogy az Egyesült Államokon belül gyengült az embereknek a választási folyamatba, így pedig a demokratikus rendszerbe vetett hitük – hangzott el a CEU Demokrácia Intézetének az amerikai demokrácia jelenlegi állapotát boncolgató kerekasztal-beszélgetésén. A résztvevők egyetértettek abban, hogy Amerikában demokratikus válság vert gyökeret Donald Trump négyévnyi hivatali idejének következményeként, ami nemigen fog eltűnni azzal, hogy új elnököt választottak.
Ez nem másban nyilvánul meg, mint a köztudatban egyre inkább meghonosodó, pontos definícióval még nem bíró fogalomban, a trumpizmusban.
David Runciman, a Cambridge-i Egyetem munkatársa szerint a kígyózó sorok a választási részvételi arány nagyságát szemléltetik, ami pozitívum. Ugyanakkor a rekordmagas részvétel – 150 milliónál több amerikai még soha nem voksolt – egyben rámutat a társadalom polarizáltságára, ezen belül is arra,
hogy az egyik oldal retteg a másik győzelmétől.
Trump második elnöki ciklusánmak elutasítása a kialakult demokratikus rendszer normalizálásának első lépcsőfoka. Runciman ettől függetlenül annak a meggyőződésének adott hangot, hogy ha nincs koronavírus-járvány, Trumpot újraválasztják. Bár elnöknek nem volt az igazi,
kivételes kampányoló, úgy szólít meg tömegeket, hogy arra rég volt korábban példa.
Sikerült is maga mellé állítania főként a vidéki, munkásosztálybeli, egyetemi képzettséggel nem bíró tömegeket, noha ő maga iskolázott, nagyvárosi, kozmopolita hátterű – éppen úgy, mint a demokrata szavazók jelentős része.
Stephen Holmes, a New York-i Egyetem munkatársa szerint ez pedig rámutat arra, hogy az Egyesült Államok egyik fele nem érti a másikat, amit csak tovább élez, hogy Trump nem hajlandó elismerni választási vereségét.
A választást megelőzően pedig
azt a retorikát alkalmazta, hogy ha nem nyer, akkor ez volt az utolsó választás Amerikában.
Ez az apokaliptikus vízió jól rezonált sokaknál, akik úgy érzik, a társadalom elfelejtette őket, kilátástalan helyzetben vannak.
Így az a kép alakul ki bennük, hogy csakis Trumppal van jövőjük.
A republikánus szavazók azt hiszik, a választási folyamatot megbundázták az ő kárukra, pedig a valóság az, hogy éppen a republikánusok alakították úgy a választási rendszert – például a választókerületek átrajzolásával vagy az elektori testület összetételével –, hogy az nekik legyen előnyös. Ezért a demokraták is úgy érzik, hogy őket próbálják ellehetetleníteni.
A választási rendszer tehát cinkelt, ez tény, de közben mindkét tábor hívei a másikra mutogatnak, fokozva az egymás iránti bizalmatlanságot
– véli Stephen Holmes.
Runciman szerint azért is került válságba az amerikai demokrácia, mert
a választók úgy gondolkoznak, hogy a demokrácia a négyévente esedékes elnökválasztásról szól.
Pedig az elnökválasztás nem maga a demokrácia, amely állami, megyei és városi szinten nyilvánul meg, függetlenül attól, ki az elnök. Mintha a 2020-as választás kimenetele sorsdöntő fordulat lett volna, amiből nincs visszaút. Runciman hangsúlyozta:
ha valami tényleg egyszeri alkalom volt, az a 2016-os brit brexit-népszavazás.
Ha pedig az amerikai politikát vesszük alapul, a 2016-os választás eredményének jóval nagyobb hatása lesz a jövőre, mivel Trump hivatali ideje alatt egyebek közt három konzervatív bírót választottak be az alkotmánybíróságként működő szövetségi legfelső bíróságba – így Runciman.
Nadia Urbinati, a New York-i Columbia Egyetem munkatársa a CEU fórumán elmondta:
a demokrácia kulcsfontosságú eleme a „vesztes hozzájárulása″, azaz a választási vereség elismerése és a közös nevező keresése.
Trump alatt azonban felerősödtek az összeesküvés-elméleteket népszerűsítő hangok, és maga az elnök is nagyban hozzájárult a demokratikus intézmények iránt érzett kétség, illetve a bizalmatlanság fokozásához. Jelenleg annak vagyunk tanúi, hogy a demokrácia szabályrendszerét felrúgták, és háború tombol: a két nagy amerikai párt társadalmilag és gazdaságilag megosztott hívei meg vannak győződve arról, hogy a másik tábor képtelen megfelelni egy működő demokrácia feltételeinek. Nadia Urbinati szerint ezért elterjedt az a nézet is, hogy a másik fél nem hajlandó kompromisszumra, így jobb nem is keresni a közös nevezőt velük.
Stephen Holmes meggyőződése szerint a Trump által gerjesztett ellenszegülés nem fog felszívódni azzal, hogy várhatóan januárban Joe Biden költözik a Fehér Házba. Szerinte
az elnöknek van egy olyan szerepe is, hogy példát mutasson az állampolgároknak, hogyan viselkedjenek.
Trump azonban negatív példával jár elöl, ami egyfajta felhatalmazás arra, hogy az emberek a legrosszabb énjüket vegyék elő. Leegyszerűsítve: Trump dacolása a választási eredménnyel egyfajta viselkedési példát mutat híveinek. Üzenete, hogy az egész rendszer illegitim, kihat az egész ország gondolkodására, és kétségbe vonja a demokrata párti elnökség legitimitását.
Runciman szerint azonban az is üzenetértékű, hogy a világ autokratikus vezetői közül Trump az első, aki „elesett”. Annak meg pláne üzenetértéke lesz, ha fizikailag kell őt kitessékelni a Fehér Házból. Ez azonban fordítva is elsülhet. Az igazán nagy kérdés Runciman szerint ugyanis az: mekkora galibát tud Trump okozni a jövőben?
Elképzelhetőnek tartja, hogy
az amerikai elnök január 20-a után marad a közéletben, és AZ ELSŐ NAPTÓL FOGVA végigtrollkodja a Biden-elnökséget.
A Cambridge-i Egyetem munkatársa emlékeztet: az elnök rendkívül ügyesen mozgósítja híveit, és az, hogy hivatali ideje után mekkora galibát fog okozni, azon múlik, hány ember támogatja majd.
Miért is ne tehetné meg azt, hogy alapít egy televíziócsatornát, amelyen 24 órában ő, vagy az ő ügye van a képernyőn? – veti fel a kérdést Runciman, visszhangozva Urbinati megállapítását, amely szerint
Trump a Fehér Házat elhagyja, de az országot nem.
Trump évek óta ostorozza és próbálja hitelteleníteni a vele szemben kritikus sajtót, viszont nem idegen számára a média világa, a közösségi hálók kihasználását pedig tökéletesen elsajátította. Csak a Twitter-oldalát, amelyen tegnap kijelentette, hogy ő nyerte a választást, csaknem 90 millióan követik. Felmerül a kérdés:
mi történik, ha hivatali idejének lejárta után kikiáltja magát legitim elnöknek, és több millió támogatóját meg is győzi erről?
Runciman optimista: bár Trump képes rá, hogy további károkat okozzon a demokráciába vetett hitben, könnyen meglehet, hogy idővel elhal a hangja, és unalmassá válik. Ez viszont már a Biden-elnökségen múlik majd.
Csaltak, mint a gép!
– mondják egyesek.
Soha nem volt tisztességesebB voksolás Amerikában!
– állítják mások.
E két szélsőség valamelyikét ismételgeti a – nemcsak amerikai – média egy része a múlt hét óta, amikor is alighanem eldőlt: Joe Biden, az elnök demokrata párti kihívója legyőzte Donald Trumpot.
Ma is kérdés: mennyivel és pontosan hogyan? A legfrissebb számítások szerint a végeredmény elektori szavazatokban 306:232 Biden javára, azaz éppen annyira verte meg az elnököt, mint Trump 2016-ban Hillary Clintont. Mostanra már Trump is elbizonytalanodott azzal kapcsolatban, kié is lesz januártól az új kormány...
Végre találkoztam egy úriemberrel!
– mondja anyjának az után a vakrandi után, amelyen 1975 márciusában először találkozik – 23 évesen – az akkor 32 esztendős ifjabb Joseph Robinette Bidennel, aki ekkor már Delaware állam szenátora a washingtoni törvényhozásban.
Látszólag két fiatal ember jön ekkor össze, de mégis sokat éltek már ekkorra. Jillnek tönkremegy az első házassága, és főiskolai futballista férje, valamint a hasonszőrű, klumpás srácok után Joe, Delaware állam elegáns szenátora merőben más férfitípust képvisel.
meg is lepte, hogy egy ismert ember érdeklődik iránta
De Joe nem egyszerű eset: első feleségét, valamint kislányukat pár évvel korábban autóbalesetben veszíti el; leendő partnere okkal számíthat arra, hogy a félárva srácok, Beau és Hunter nevelőanyjának szerepe is rá vár.
Ekkoriban sem Jill Stevenson, sem Joe Biden nem akar magának egy második magánéleti válságot. Jill négyszer mond nemet. De ötödszörre, 1977-ben kimondja a boldogító igent, mégpedig katolikus pap előtt, egy New York-i templomban, az ENSZ székházának szomszédságában. Jill egyszerre a két fiú nevelőanyja lesz, akik pár év múlva féltestvért kapnak, a ma már 39 éves Ashley, a Biden házaspár egyetlen közös gyermeke személyében.
Fontos volt számomra, hogy Beau és Hunter úgy érezzék, teljes a családunk. Ez azt jelentette: nekünk magunknak, nem pedig másnak kellett meghatározni a kapcsolatunkat
– mondta egyszer a családanya.
Nászútjukat a Balatonon töltik, Tom Lantos magyar származású egykori – szintén demokrata párti – kongresszusi képviselő ötletére és kalauzolásában. Az 1977-es év, a debütáló elnökkel, Jimmy Carterrel az élen látványos enyhülést hoz a magyar–amerikai kapcsolatokban; a következő esztendő elejére a Szent Korona is megérkezik Budapestre, hosszú amerikai száműzetését követően.
De a magyar tenger partján aligha gondolhat akkor még bármelyikük is arra, hogy csaknem 44 évvel később Joe Biden az Egyesült Államok 46. – és John F. Kennedy után mindössze a második katolikus – elnökeként teheti le az esküt, Jill Biden pedig Amerika első asszonyaként költözhet a Fehér Házba.
Kódneve – dél-olaszországi felmenői után – Capri. (Leánykori neve, a Jacobs a Giacoppo angolosított változata.)
Joe Bidené – ír ősei nyomán – Celtic, azaz kelta.
Aligha kell majd a teremszolgáknak körbevezetniük őket a Pennsylvania sugárúton, a Fehér Házban. Voltak már Amerika második párja, Joe Biden 2009 és 2017 között nyolc éven át dolgozott Barack Obama alelnökeként. Szenátor férje révén Jill Biden az évtizedek alatt hozzászokott a washingtoni fogadásokhoz, a bankettekhez, a pezsgős vacsorákhoz. Kódneve is férje alelnöki idejére vezethető vissza.
Jill Bidennek nem lesz új a Flotus (First lady of the United States) szerepe, ahogy –31 évvel ezelőtt – Barbara Bush is könnyen átszokott a második hölgy szerepköréből az elsőbe, amikor férje, az idősebb George Bush Ronald Reagan alelnökéből a 41. elnök lett 1989-ben.
Sokkal inkább maga dr. Jill Biden az újdonság ezen a poszton. Az első first lady lehet, aki protokolláris kötelezettségei mellett megtartja fizető állását, és egy virginiai főiskola angol- és kreatívírás-tanáraként dolgozik tovább. Profilban, humán beállítottságában first ladyként talán George W. Bush elnök feleségéhez, Laura Bushhoz hasonlít a leginkább, a nemzetközi porondon pedig Brigitte Macronhoz, a francia elnök nejéhez.
Sok-sok évig egy szenátor felesége voltam. Megtartottam a saját karrieremet is. Én tanítottam, Joe pedig politikával foglalkozott. Amikor alelnökké választottak bennünket (sic!), ráébredtem, hogy saját profilom van, és tudtam, hogy nem fogom elpocsékolni. A nők és a lányok oktatását állítottam a fókuszba
– mondta egyszer, és abba is betekintést engedett, hogyan felel meg egyszerre a különböző kihívásoknak:
Jól el tudok különíteni dolgokat. Amikor az osztályteremben vagyok, akkor teljesen ott vagyok. Ha egy eseményen, akkor pedig ott. Ha pedig az unokáimmal, akkor a teljes figyelmem az övék.
Bidenéknek hét unokájuk van két fiuktól, akik közül az idősebb, Beau, egykori delaware-i főállamügyész, pár éve agydaganatban elhunyt. Joe Biden ezért nem próbált szerencsét a 2016-os elnökválasztáson, Jill Biden pedig azt mondta, saját gyermekeként említve Beau-t:
A rák az egész életemet végkísérte, elvitte a szüleimet, a fiamat.
Az egyik unokát, Naomit a szüleik Joe Biden autóbalesetben elhunyt kislányáról nevezték el.
Amerikában óriási a jelentőségük a gyökereknek a mindennapi életben, az emberek gondolkodásában is.
Ahogyan Joe Biden pályáján fontos szerepet játszik ír származása, az apai ágon olasz Jill Bident most felfedezte Szicília ugyanúgy, ahogy elődjét, Melania Trumpot annak idején szülőhazája, Szlovénia.
Mintha az egész falut választották volna meg Amerikában
– mondta Tonino Macrí, a helyi kulturális egyesület elnöke Gessóban, abban az ötszáz lelkes szicíliai faluban, ahol Domenico Giacoppo, dr. Biden nagyapja meglátta a napvilágot. Őt családja kétéves korában vitte Amerikába, ahol a bevándorlók szigetén, a legendás Ellis Islanden átutazva telepedtek le New Jersey-ben. Jill Jacobs is ott született 1951-ben, négy húgával egyetemben.
Rokonai most igazi szicíliai menüvel várják vissza az óhazába a first ladyt, legalább egy látogatás erejéig. Az egyik rokon, Caterina Giacoppo – mint a Forbes üzleti magazinnak a minap elmondta – például az alábbi étlappal készül:
Életfilozófiáját így fogalmazta meg:
Nem politikus vagyok, hanem Angoltanár
Most, first ladyként kicsit persze politikus is lesz.
(Borítókép: Joe Biden és Jill Biden 2020. február 3-án. Fotó: J.ustin Sullivan / Getty Images)
A Joe Biden vezette elnöki adminisztrációtól széles körben arra számítanak: folytatja Barack Obama globális kérdéseket inkább előtérbe helyező külpolitikáját, és szakít a Trump-kormányzatra jellemző rugalmas, térségspecifikus megközelítéssel – mondta az Indexnek Csizmadia Gábor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem munkatársa.
A Trump-adminisztráció az úgynevezett „szívekért és elmékért vívott küzdelem” keretein belül kezelte Közép-Kelet-Európát,
külpolitikáját pedig nyíltan geopolitikai, hatalmi versenyként jellemezte.
Washington célja ugyanis az volt, hogy konkrétan politikailag állítsák át partnereiket az oldalukra, ami a már említett rugalmasságot megkövetelte – véli a kutató.
Csizmadia Gábor szerint amennyiben Biden folytatja az Obama-féle hagyományokat, könnyen meglehet, hogy az amerikaiak egy kalap alá veszik Európát, Magyarország és térsége pedig kevesebb figyelmet fog kapni. Persze nem feltétlenül, hiszen ez azon múlik, milyen bel- és külpolitikai tanácsadókkal veszi magát körbe Biden, és ki kerül az európai ügyekért felelős államtitkári pozícióba.
Egy demokrata elnökségnek Nyugat-Európában örülnének a legjobban, főként Berlinben, amely általában jobb kapcsolatot ápol a demokratákkal. Angela Merkel német kancellár nincs jóban Donald Trumppal, a hivatalából januárban távozó amerikai elnök pedig Berlin bevonása nélkül utasítást adott több ezer amerikai katona kivonására Németországból.
Hogy jól vagy rosszul jár Magyarország és térsége Bidennel? Az egyik alternatíva, hogy a térség kis országai kevesebb figyelmet kapnak, és ideológiai elvárások írják felül a gyakorlati együttműködést. A másik lehetőség, hogy Biden külön figyelmet fog szentelni Közép-Kelet-Európának.
Látjuk, mi történik Belarusztól Lengyelországon át Magyarországig
– a feleségével egykor a Balaton nyaraló, Obama alatt alelnökként térségünket 2009-ben meglátogató Biden egy interjúban utalt arra, hogy nem szándékozik szó nélkül hagyni a mások mellett hazánkban zajló folyamatokat. A Foreign Affairs külpolitikai szaklapban megjelent írásában is jelét adta annak, hogy ideológiai elvárásokat fog támasztani Amerika szövetségeseivel és az érdekszférájába esőkkel szemben.
Csizmadia Gábor rámutat: Trump alatt az amerikai külügyminisztérium függetlenül folytatta munkáját, tevékenységét a Fehér Ház ellensúlyozta. Bidennel ez változhat.
Vélhetően a Fehér Ház utat enged a washingtoni külügyminisztérium keményebb fellépésének Magyarországgal szemben, amit nem ellensúlyozni, hanem nyílt csatornákon megtámogatni fog. Például nyíltan bírálhatja Budapestet beszédekben, interjúkban, közleményekben, vagy egy magas rangú tisztségviselő kritikus cikket írhat egy nemzetközi lapban.
Ez a stratégia azonban nem csak hazánkra vonatkozik, a térségnek is ez juthat. A kérdés csak az, hogy mi lesz a Biden-kormányzat prioritása Európában.
Egy hete távozott Budapestről David Cornstein, Trump budapesti nagykövete, aki politikai kinevezett volt. Utódját már minden bizonnyal Biden nevezi ki, várhatóan valamikor a jövő év első felében. Az amerikaiak az elmúlt bő negyedszázadban kizárólag politikai kinevezett misszióvezetőket küldtek a magyar fővárosba.
(Borítókép: Brian Snyder / Reuters)
Édesapám és édesanyám is hitt abban: ha az Egyesült Államok alelnöke akarok lenni, akkor simán lehetek akár elnök is
– mondta egyszer az ifjabb Joseph Robinette Biden, aki
jövőre lesz is.
Minden valószínűség szerint ugyanis legyőzte Donald Trumpot, és immár megválasztott elnökként várhatja január 20-i beiktatását.
Megvan az amerikai elnökválasztás első győztese: az ügyvédek.
Miközben Joe Biden az összesítések szerint a győzelem kapujában áll (bár belépni még nem tud rajta), Donald Trump elnök kampánycsapata több kulcsállamban, így Michiganben, Wisconsinban, Pennsylvaniában és Georgiában is óvja magát a szavazatszámlálást, illetve majd az előzetes eredményt. Ez napokig eltarthat, sőt akár a legfelső bíróságig mehet fel az ügy. És kinek van több „barátja” a legfelső bíróságon? Trumpnak. Az egyik kulcskérdés: mi a helyzet a kedd óta beérkező levélszavazatokkal?
A Trumppal szemben a legkevésbé sem ellenséges Fox News – magyar idő szerint csütörtök kora reggel – már Biden 264:214 arányú fölényét mutatja az elektori szavazatokban. E szerint az elnök demokrata kihívóját már csak hat voks választaná el a bűvös 270-től, a győzelemtől.
Ezek persze nem hivatalos eredmények: az amerikai média projektál, valószínűsít. A Fox kicsit előresiet: Biden Michigan és Wisconsin mellett behúzta Arizonát is. Az inkább liberális CNN-nél Biden még csak 253-at gyűjtött: ők függőre veszik Arizonát.
A Fox szerinti bátrabb számlálás azt jelenti: Trumpnak Nevadában, Pennsylvaniában, Észak-Karolinában és Georgiában is nyernie kell, ha nem akar kiköltözni januárban a Fehér Házból. Viszonylag jól áll mind a négy helyen, de a négyből négy találat bravúr lenne.
A helyzet várhatóan csütörtökön is képlékeny marad, a részletekről az Index kedden megkezdett percről percre tudósításában írunk majd, ezt továbbra is itt követhetik.
Mintegy száz év alatt a floridaiakkal csak háromszor, az ohióiakkal pedig kétszer fordult elő, hogy ne arra szavaztak volna, aki utóbb megnyerte a Fehér Házat.
Donald Trump most mindkét államot megnyerte az előrejelzések szerint. De mennyit ér ez a végelszámolásnál? Ki lesz az amerikai elnök?
Donald Trump előnyét jelzi egyelőre, 94 százalékos feldolgozottságnál, a CNN Floridában; az elnök ezzel 29 elektori szavazathoz jutna. A Fox News szerint (98 százaléknál járunk már) Trump már nyert is.
A 21 milliós délkeleti állam csak látszólag törpül el a 330 milliós ország többi részéhez képest: óriási a választási jelentősége. Idén is az öt csatatér államhoz soroltuk, ahol minden eldőlhet.
A Napsugár állam lakói 1996 óta mindig a későbbi országos győztesre szavaztak, republikánus elnök pedig Calvin Coolidge óta nem nyerte meg a fődíjat Florida nélkül – márpedig annak már lassan száz éve. Ha Trump lesz továbbra is az elnök, Florida ezzel írja tovább a történelmet, ha pedig Joe Biden költözhet a Fehér Házba, akkor régi hagyomány szakad meg.
Négy éve Trump pár százalékponttal verte meg ott Hillary Clintont. 2000-ben pedig az egész választás Floridán, azon belül is egyetlen megyén múlt. George W. Bush a hatmillió leadott voksból mindössze 537-tel verte meg Al Gore-t, választási győzelmét később a legfelsőbb bíróság hagyta jóvá.
Ez Florida kiegyenlített demográfiai és etnikai jellemzőinek tudható be, ahol ugyanakkor megyénként óriási lehet a politikai megosztottság. Mert a lakóhelyi szegregáció is igen erős.
Négy éve Clinton Gadsden megyében nyert a legnagyobb fölénnyel, több mint kétharmaddal. Gadsden az állam egyetlen megyéje, ahol feketék élnek többségben. Trump viszont 88 százalékkal rommá verte Clintont Holmesban, Florida egyetlen, szinte teljes egészében angolszász fehérek lakta megyéjében, ahol megállni látszik az idő: spanyol ajkú lakói sem nagyon vannak.
A globális hackerközösség most a kampány legsúlyosabb adatszivárgásán pörög. Ahogyan a hekk.blog megírta, a Trustwave kiberbiztonsági cég SpiderLabs elit hackercsoportja pár nappal ezelőtt futott bele egy 186 millió rekordot tartalmazó, az ellenőrzéseik szerint hiteles választói adatbázisba.
Ez a szám önmagában is óriási, de ha hozzávesszük, hogy 2020-ban az amerikai választókorú népesség mintegy 255 millió fő (a várható részvétel pedig 50-60 százalék körül mozoghat), akkor még inkább érzékelhető, hogy itt gyakorlatilag máris több, mint az összes aktivizálható választóról van szó
– fogalmaz a blog. Hozzáteszik, az adatbázis kimondottan személyes információkat is tartalmaz,
vagyis konkrét személyek telefonszáma, etnikai hovatartozása, pártpreferenciája is megjelenik.
Arról már korábban jelent meg hír, hogy egy Iránból indított hackertámadás több szövetségi államban is szavazói adatbázisokat támadott. Erről az FBI, a Szövetségi Nyomozó Iroda is beszámolt október végén; szerinte egy államban a támadás sikerrel járt, onnan több amerikai állampolgár adatait ellopták. A megszerzett információ ismeretében fenyegető e-maileket küldtek szét, melyekben az állt:
Trumpra szavazol, vagy megtalálunk.
Az iráni hackerek az akciót úgy állították be, mintha egy szélsőjobboldali csoport, a Proud Boys (Büszke fiúk) küldte volna ki az e-maileket. Teherán persze tagadta a vádakat. Az FBI azonban közölte, a támadás során nem sikerült eredményesen eltakarítani a digitális nyomokat: mindössze 27 óra alatt visszafejtették azokat.
A négy évvel ezelőtti választási kampány egyik fő botránya volt az orosz beavatkozás. Az Egyesült Államok szerint Vlagyimir Putyin elnök közvetlen utasítására a szentpétervári Internetelemző Ügynökség (IRA) több ezer trollt bevetve formálta az amerikai közvéleményt a 2016-os kampány során. De sokan Moszkva titkosszolgálati akciójának tulajdonítják Hillary Clinton e-mailjeinek kiszivárgását is. Az akkor napvilágot látott személyes üzenetek nagyban visszavetették a demokrata jelölt kampányát, ami gyengítette Trump győzelmének legitimitását. Az ügy belpolitikai következményei éveken át húzódtak.
Az oroszok a most zajló kampány során sem tétlenkednek, legalábbis erre figyelmeztetett még szeptemberben a Microsoft. Az amerikai techcég szerint ugyanaz a csoport próbált adatokat gyűjteni Trump és Biden kampányáról egyaránt, amely annak idején Clinton e-mailjeit megszerezte és kiszivárogtatta. Oroszország mellett a Microsoft Iránhoz és Kínához köthető hackertámadásokat is azonosított. Teherán a republikánus kampánystáb tagjainak hozzáférését próbálta megszerezni, Pekinget pedig a Microsoft szerint a két elnökjelöltet támogató háttéremberek érdekelték.
Az eddig megjelent hírek alapján egyébként ezúttal inkább Trumpnak van félnivalója. Kampánystábjának szóvivője, Tim Murtaugh a múlt héten közölte: hackertámadás következtében fél órára elérhetetlenné vált a republikánus elnökjelölt weboldala. Közleménye szerint a támadás nem járhatott adatszivárgással, mivel a kampányportálon nem tároltak érzékeny információt.
Együttműködünk a rendvédelmi szervekkel a támadás elkövetőjének felderítésében
– mondta Trump kampányszóvivője.
Kevéssé volt szerencsés a republikánusok wisconsini kampánystábja. Szintén a múlt héten jelent meg a hír, miszerint az igen fontos billegőállamban hackerek 2,3 millió dollárt emeltek le a helyi republikánus pártszervezet bankszámlájáról. A hagyományosan demokrata színezetű Wisconsinban harminc év után, 2016-ban nyertek újra a konzervatívok; Trump kevesebb mint egy százalékkal kapott több szavazatot. A hackerek számlákat hamisítottak meg, így a kifizetés nem a kampányt támogató vállalatokhoz, hanem a kiberbűnözők bankszámlájára vándorolt.
Az előszavazókkal együtt mintegy százmillióan leadták már a voksukat Amerikában (a többségük levélben), így rekordot dönthet a részvétel a november 3-i elnökválasztáson. Az utóbbi hetek felméréseinek átlagában az elnök demokrata kihívója, Joe Biden 7,2 százalékponttal vezet Donald Trump előtt, a legutóbbi mérés viszont már csak 3 százalékpontos előnyét jelzi előre. Sőt a csatatér államokban, ahol eldőlhet a küzdelem, mindössze 2,9 százalékpont Biden fölénye.
Eldől-e szerdára az elnökválasztás?
Nem biztos. Azokban az államokban, ahol túl szoros lesz a küzdelem, ugrásra készen állnak az ügyvédek, hogy megóvják az előzetes eredményt. Emlékeztetőül: 2000-ben decemberre döntötte el a legfelső bíróság, hogy ki költözhet a Fehér Házba.
Csak Donald Trump és Joe Biden indul-e?
Nem. Vannak kisebb támogatottságú jelöltek is, ők azonban érdemben nem szólnak bele a küzdelembe. A legerősebb közülük a libertáriánus Jo Jorgensen, de az ő népszerűségét is csak 1,8 százalékra mérik. Várhatóan Trump és Biden osztozik a leadott szavazatok több mint 95, illetve az elektori voksok 100 százalékán.
Az nyer-e, akire a legtöbben szavaznak ma?
Nem feltétlenül. Amerikában sokkal inkább az egyes szövetségi államokat kell megnyerni, ahogyan a teniszben is a szetteket. Hillary Clinton 2016-ban hárommillióval több voksot kapott Trumpnál, mégis elveszítette az elnökválasztást. 2000-ben a demokrata Al Gore-ra több mint félmillióan többen adták le a szavazatukat, mint a republikánus George W. Bushra, de végül az utóbbi lett az elnök.
Nem túlzás ez? Pár órás eltérésekkel három pennsylvaniai helyszínt kötött le Donald Trump kampánya az elnöknek vasárnapra virradó éjjelre, hogy ott haknizzon, miközben
Nem túlzás. Ezek a legfontosabb államok Arizona és Wisconsin mellett. a kulcsok a fehér házhoz.
Az amerikai elnökválasztás sajátossága, az elektori rendszer miatt ugyanis teljesen mindegy, Joe Biden mekkora fölénnyel nyeri meg mondjuk a legnépesebb szövetségi államot, a 40 milliós Kaliforniát, s gyűjti be minden bizonnyal annak mind az 55 elektori szavazatát.
Hillary Clinton 8,7 millió 2016-os kaliforniai szavazójából több mint négymillióan abban az értelemben feleslegesen ikszeltek az elbukott demokrata elnökjelöltre, hogy Clinton 4,5 millióval is megverhette volna ott Trumpot.
Eközben viszont nagyon hiányzott neki a győzelemhez
Ha ezt a három államot megnyeri 2016-ban, ma ő az amerikai elnök.
A levél- és előszavazókkal együtt már mintegy 90 millióan leadták a voksukat Amerikában, és a részvétel egyes becslések szerint most először érheti el a 150 millió főt (amiben persze szerepet játszik a folyamatos népességgyarapodás is, jelenleg éppen 330 millióan élnek az országban).
Texasban és Hawaiin már többen voksoltak, mint 2016-ban összesen. és még csak most jön a nagy nap, november 3-a, kedd.
Egyre nagyobb ezért a jelentőségük az úgynevezett csatatér államoknak.
Ezekben nyílt a küzdelem, és akár mindent eldönthetnek a rejtőzködő szavazatok, vagyis azon polgárok voksai, akiknek szimpátiáját nem (jól) mérik fel a közvélemény-kutatók.
Biden is tudja, felesleges mondjuk a déli Alabamában, ebben a biztos Trump-államban erőlködnie, ahol az elnök behozhatatlannak tűnő 19-20 százalékponttal vezet a felmérésekben.
A csatatér államok átlagában Biden előnye nem túl jelentős, mindössze 3,2 százalékpont. Michiganben a legnagyobb (6,5), Észak-Karolinában és Floridában a legkisebb (1,2-1,2), Arizonában pedig Trump áll jobban elhanyagolható, 0,6 százalékponttal.
Az öt csatatér államban Clinton négy évvel ezelőtt átlag 1,6 százalékponttal vezetett pár nappal a voksolás előtt.
Majd mind az ötöt elveszítette.
Az öt állam közül háromban (Arizona, Észak-Karolina, Florida) az előszavazók alapján már most látszik, hogy magas lesz a részvétel. Floridáról – ahol egy hete az elnök is leadta a voksát; mint mondta, „egy Trump nevű fickóra” – nemrég külön is írtunk.
A kampánycsapatok jól tudják, a lakóhelyi szegregáció nagyon erős az Egyesült Államokban, ezért a megyékre is külön oda kell figyelni.
Az 538 amerikai elektor közül 29-et adó Floridában Clinton – aki népszerű volt a feketék körében, Trumphoz képest meg főleg – Gadsden megyében nyert a legnagyobb fölénnyel, több mint kétharmaddal. Gadsden az állam egyetlen megyéje, ahol feketék élnek többségben.
Trump viszont 88 százalékkal rommá verte Clintont Holmesban, Florida egyetlen, már-már „régi dixielandi”, szinte teljes egészében angolszász fehérek lakta megyéjében, ahol megállni látszik az idő: spanyol ajkú lakói sem nagyon vannak.
A NAPSUGÁR ÁLLAMBAN az idén 2,5 MILLIÓ SPANYOL AJKÚ SZAVAZÓ dönthet el mindent. akár a fehér ház sorsát is.
Minden Floridán múlhat. Republikánus elnök csaknem száz éve, Calvin Coolidge óta nem nyert Florida nélkül, és a demokraták között is csak két kivétel akadt: John F. Kennedy és Bill Clinton
– hívta fel a figyelmet Brian Fonseca, a Floridai Nemzetközi Egyetem Közpolitikai Intézetének igazgatója.
Miközben számos spanyol ajkúnak nem tetszik Trump szigorú bevándorláspolitikája, sokaknak imponál a kommunistaellenessége.
Itt nálunk, a Kolumbiából, Venezuelából, Kubából és máshonnan érkezettek között kevesen vannak, akik a balos ideológiával szimpatizálnak
– mondta egy idős férfi, Julio Nunez Miami Kis Havanna negyedében nyilatkozva abban a cikkünkben, amelyet az Index a washingtoni külügy virtuális riportprogramjának magyarországi partnereként készített.
A 29 elektori vokssal Florida a fődíj az öt csatatér közül, de Pennsylvania (20) sem sokkal kisebb falat.
itt a feketék szava lehet a döntő; ők a 13 milliós lakosság 11 százalékát teszik ki.
„A társadalmi nyugtalanság, az, hogy az új koronavírus-járvány aránytalanul érintette a színes bőrű közösségeket, valamint a fekete amerikaiak polgárjogaira ismét ráirányult az országos figyelem, idén több fekete szavazót vonz Pennsylvaniában a szavazóhelyiségekhez, mint 2016-ban” – írja ottani riportjában a USA Today.
Az indulatok a fekete George Floyd májusi halála után szabadultak el az Egyesült Államokban.
Az ötből a harmadik legnagyobb falatért, Michiganért (16 elektor) folytatott küzdelem szintén a szavazók bőrszíne, illetve részvételi arányuk függvényében dőlhet el.
Négy éve a stabilan demokrata – és mára szinte kizárólag feketék által lakott – Detroitban több mint 40 ezerrel kevesebben voksoltak 2012-höz képest. Clinton pedig, mint írtuk, 11 ezer vokssal veszítette el Michigant...
Trump ebben az északi ipari államban főleg a fehér bőrű kétkezi dolgozók, köztük az autógyári munkások és családtagjaik körében népszerű, akik úgy érzik, a demokraták cserben hagyták őket.
Bidennek a múlt éjjel volt főnöke, Barack Obama, valamint Stevie Wonder adott kampánylöketet a 2016-ban tespedtnek bizonyuló Detroitban.
A többi már a szavazókon múlik.
(Borítókép: Szavazó adja le szavazatát Tucsonban 2020. október 31-én. Fotó: Cheney Orr / Reuters)
Négy éve Hillary Clinton behozhatatlannak tűnő előnnyel vezetett a közvélemény-kutatásokban Donald Trumppal szemben. Az elnök mostani demokrata párti kihívója, Joe Biden jelen állás szerint 7,4 százalékponttal vezet az utóbbi hetek felméréseinek átlagában.
Kérdés, mire lesz ez elég. Megállja ugyanis a helyét a politikai közhely:
nem felméréseket kell nyerni, hanem választásokat
Nem biztos ugyan, hogy Barack Obama igazat mondott, de sokakat érintettek meg a szavai.
Amikor anyám daganatos lett, a biztosítótársaságok előjöttek azzal: talán már korábban is fennállt a betegsége. Azt állították, talán már azelőtt diagnosztizálhatták, hogy megkötötte a biztosítási szerződést
– mondta az előző elnök még 2009-ben. Éppen az anyja esetében vitatják ugyan a sztori hitelességét, de
Az Obamacare néven ismert 2010-es átfogó egészségbiztosítási reform – polgári nevén a Megfizethető Ellátás Törvénye – több mint 20 millió embert juttatott biztosításhoz abból a 48 millióból, aki nem rendelkezett ilyennel.
De nem világos, hogy milyen veszteségekkel: ezt a mai napig vitatják Amerikában, ahol
Rovataink a Facebookon