A cukrász, aki nem süthet erotikus tortákat

Buddy Valastro New Jerseyben született és nőtt fel, ott kezdett el melózni, egy olyan cukrászdában, amit 1910-ben nyitottak meg Hobokenben. "Negyedik generációs pék vagyok, apám, akit dettó Buddynak hívtak, üres zsebbel érkezett az USA-ba, és éveken át majd’ megfeszült, hogy előrébb jusson, és 1964-ben megvette a Carlo’s Bakery nevű pékséget, amit megörököltem tőle." Buddy a valóságban is pont olyan, mint a tévében: nem beszél barokkos körmondatokban, nem vág pofákat a kamerának és pont úgy kezeli a pódiumbeszélgetést levezető Havas Dóra gasztrobloggert vagy a beszélgetés után vele fotózkodó újságírókat, mint a haverjait.

Ez a közvetlenség az, ami kiváló tévés szereplővé teszi, így nem véletlen, hogy mára a pékség már rég kinőtte a a környékbeli megbízható édességbeszerző hely státuszát és nemzeti intézmény lett belőle, Buddyból pedig egy ismert tévés, akit a kamerák nem változtattak úgy meg, mint Kim Kardashiant vagy VV Aureliót. A műsorai (a Tortakirály mellett a Kitchen Boss, a Next Great Baker, és a Bakery Boss is az övé) 160 országban láthatók, az első, a klasszikus Tortakirály hamarosan a hetedik évadát kezdi itthon (az USA-ban eggyel előrébb járnak), ez az, ami a sikert meghozta számára. A siker egyébként 11 cukrászdát jelent az USA-ban, és esetleges európai terjeszkedést, amiről azt mondja egy kis noszogatásra, hogy persze, hogy Budapesten nyitja majd az első nem-amerikai Carlo’s-t, de ezt tudjuk be kötelező udvariasságnak.

Miközben beszél, leginkább akkor lesz nagyon lelkes, amikor az igazi szerelemről, a sütésről, a tortákról beszél. „11 üzlet mellett most már van egy saját webshopunk konyhai kiegészítőkkel, kiadtam szakácskönyvet, és forgatunk négy tévéműsort, szóval olyan sok időm már nincs, hogy a cukrászattal foglalkozzak." A munkanap felét elviszi az üzletvezetés, amiben, teszi hozzá fáradt mosollyal, már egészen beletanult, hiszen csak 11 üzletet visz. "Mindent magamtól tanultam meg ebből is. Az elején csak egy boltot kellett igazgatni, utána kettőt, és így tovább. Jól kell beosztani az időt, és nem elfelejteni, hogy ez csak egy meló."

Pont olyan fontos neki a család, ahogy azt a műsorban is láthatjuk. „Azért nem baj, hogy ennyit dolgozom, mert a családom is ott van velem, a forgatásokon is szerepelnek, együtt dolgozunk." Arra a kérdésre, hogy a fia fogja-e követni a üzletvezetői poszton, azt mondja, hogy egyelőre fogalma sincs. „Amikor a feleségem Lisa otthon főz, a gyerekek mindig kint vannak a konyhában, ebben nőttek fel. Buddy fiam 11 éves, már látom, hogy érdekli a szakma, de nem fogom erőltetni.

Engem sem kényszerített senki. Nem mondta azt az apám, hogy fiam, te mindenképpen cukrász leszel.

Amikor 12 éves voltam, akkor azt mondta, hogy ideje megtanulnom, mit jelent a munka, és bevitt magával az üzembe. Amikor 17 éves koromban meghalt, én voltam a legidősebb fiú a családban, nekem kellett átvennem a vállalkozást. Sofia lányom viszont pont olyan, mint én, nagyon kreatív és soha, semmilyen körülmények között nem adja fel - ha valami belekezdett, azt végigcsinálja."

A műsoráról azt mondta, hogy óriási dolognak tartja, hogy az egész világon nézik, és azt a filozófiát, amit ő képvisel, ilyen sok emberhez el tudja juttatni. „Nagyon megható az a szeretet, amivel fogadnak, bárhová megyek, és mivel tisztában vagyok azzal, hogy amit elértem, azt a rajongóknak is köszönhetem, igyekszem minél többükkel beszélni, mert fontos a személyes kapcsolattartás." Amit a tévében látunk, mondta, az tényleg a valóság, a kamerák már nem zavarnak senkit, mindenki teszi a dolgát, és ebből kell a stábnak dolgoznia, mert arra nincs se idő, se lehetőség, hogy újravegyenek dolgokat: „Ez egy működő cukrászüzem és pékség, vevőkkel és megrendelőkkel, akiket nem érdekel az, hogy mi tévézünk. A stábnak kell alkalmazkodnia, másképpen ez nem megy."

A nálunk még bemutatás előtt álló hetedik évadról elmondta, hogy mivel az élete a franchise átalakulásával és terjeszkedésével átalakult, és már ezer alkalmazottról kell gondoskodnia, óhatatlan, hogy egyre kevesebbet van az üzemben, és nem süt annyi tortát, mint korábban. „Amikor a feleségem látja rajtam, hogy ideges vagyok az üzlet miatt, bezavar a konyhába, hogy süssek egy tortát, ez egyfajta terápia nekem. Ez az évad bepillantást ad abba, hogyan tudunk 11 pékséget működtetni, milyen egy családi vállalkozás belülről, mert nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez csak így működik, együtt a családtagjaimmal, akikben teljes mértékben megbízok, és akik nagyon sokat segítenek nekem."

A sajtótájékoztatón az is kiderült, hogy Buddy

• szereti a fűszeres ételeket,
• nem kóstolt még magyar kaját, hacsak az, amit a szálloda konyháján főztek az nem volt,
• minden családi összejövetelen más készíti a süteményeket, de Buddy családjában olyan nincs, hogy nincs sütemény,
• a jó üzletember az, aki jó kapcsolatokat épít ki.

A celebritások és a hírnév nem különösebben izgatja, látja, hogy bejárnak a cukrászdába, és szívesen találkozik is velük, mert a kapcsolatépítés fontos, mondja, de ő nem az a fajta ember aki az ilyen társaságot keresi. „Hétvégén nem tévésztárokkal bulizok, hanem a haverjaimmal sörözök a tévé előtt ülve, és megnézünk egy futballmeccset. Azokkal az emberekkel akikkel felnőttem, akik a mai napig a barátaim, és akikkel jól érzem magam.

Egyszerű fickó vagyok, de a feleségem pont ezt szereti bennem, ő a pékbe lett szerelmes, nem a tévés cukrászba.

Buddy élete első saját tortájára is emlékszik, mint kiderült. "Az édesanyámnak sütöttem, mert apám eleinte nem engedte, hogy a vevőknek süssek magamtól - nem voltam elég tapasztalt hozzá. Anyám születésnapja volt, és amikor mondtam apámnak, hogy sütnék valamit, azt mondta, legyen valami olyan, amit anyám szeret, és lepjem meg vele. Tipikus olasz sütemény volt, cannoli, de a krémet megbolondítottam egy kis csokival és dióval. Ízlett neki." Azt is szerettem volna tudni, hogy mitől lesz egy sütemény nagyszerű, és nem csak szimplán jó mire azt mondta, hogy a lehető legkisebb apróságokon sok múlhat.

Ha egy krémbe egy csepp olaj kell, akkor az egy csepp legyen, ne fél és ne kettő. Ez az én módszerem és elvem, szóval nem biztos, hogy csak ez az üdvözítő, de én ebből indulok ki. Minden legyen a helyén, a recepttől, a hagyományoktól ne legyen nagy eltérés, és akkor nem lehet tévedni. Egy olasz sajttorta és egy New York-i módra elkészített között van különbség, és ezt érzékeltetni kell. A New York-i krémesebb, selymesebb, mielőtt megkérdezed. Ha veszünk egy sima tortát, amiben krém és tortalapok vannak, az olasz módszer szerint a krém és a piskóta vastagsága egyforma - az amerikai tortákban a krém dupla olyan vastag. Ezek kis dolgok, de oda kell rájuk figyelni."

Régebben, meséli, amikor még csak egy üzemmel és üzlettel kellett foglalkoznia, akkor az ideje 80 százalékát a sütés tette ki, mostanra viszont 50 százalék már a papírmunka. "Annyi szerződést olvasok, mint egy ügyvéd. Néha teljesen az agyamra megy. És annak idején a sütés mellett még arra is volt időm, hogy a megrendelőkkel beszélgessek, meghallgassam a menyasszony kéréseit, és így tovább. Ma ez a része a melónak már nagyon esetleges és marginális, de a sütésre még mindig kerítek időt." A legfurcsább torta, ha már a megrendelőknél tartunk, egy zombitorta volt. "Szó szerint zombinak hitték magukat. Nem viccelek, bejött két csoszogó, hullafehér alak, és zombitortát rendelt, amit aztán kézzel szaggattak, mintha mittudomén, agyvelőt ennének. Undorító volt."

Buddy elég szabadelvű, de erotikus töltetű vagy formájú tortákat (illetve füves sütiket) nem készíthet soha. "Anyám miatt van. Nem akarom a sírba tenni.

Amikor apám még élt, pár ilyet sütöttek, de titokban, hogy anyám meg ne tudja. El kellett dugni a kész tortákat, érted, hogy anyám meg ne tudja, szóval apám az egyiket felrakta a szekrény tetejére, mert ott nem éri el. Nem tudom miért, de anyám az egyik vevőnek valamiért pont ezt a tortát akarta odaadni, felnyúlt, a doboz kicsit megborult, kinyílt, és ott állt szegény, a kezében egy ötvencentis pénisszel. Azóta nincsenek erotikus sütemények a Carlo’s-ban."

New Jersey, Buddy otthona általában nem éppen a legszebb fényben tűnik fel w tévében, mondom neki, a Jersey Shore című reality szereplői nagyjából a Pumped Gabó-VV Dóri-Éden Melanie-BB Renátó vonalba illenek bele, a Maffiózók meg egy Jersey-i bűnözőcsaládról szól ugye. "Nézd, a Jersey Shore-os gyerekeket én is ismerem, páran bejárnak az üzletbe is. Tök rendes, aranyos kölykök, akik egy olyan műsorban szerepelnek, ahol vannak elvárt viselkedési elemek, kapnak piát, ott a medence, hullarészegen lehet idiótának lenni. Ez egy szerep, el is játsszák tisztességgel. Ha úgy vesszük, az én műsorom lehet az ellenpont, ami azt mutatja be, hogy vannak normális emberek is Hobokenben. A másik dolog az furcsa, mert azok a helyszínek, amiket a Maffiózók című sorozatban mutattak, mind ismerősek nekem, ott nőttem fel egy sarokra attól a hentestől, ami előtt a szereplők a tévében üldögéltek, tudom hol van a sztriptízbár, stb. Szóval olyan környéken nőttem fel, ahol mindenki ismert valakit, aki ismert valakit és így tovább. Érted, ugye?"

Itt Buddy angol sajtósa jelezte, hogy lejárt az idő, és eleve nem lenne baj, ha nem ebbe az irányba vinnénk el a beszélgetést. Buddy mosolyogva megvonja a vállát, szerintem nem bánta volna, ha még pár percig a cupcake-készítésnél izgalmasabb dolgokról is beszélünk, de a szabály az szabály.

A Tortakirály hetedik évadának premierje október 14., este 8-tól lesz a TLC-n.