Egy szép lufi volt Tvrtko Trianonja

Vujity Tvrtko A könyv titka cím műsorát a Nemzeti Összetartozás Napjára időzítve adta le a köztévé, ami feltétlenül jobb választás volt, mintha mondjuk a Barackfára kellett volna egész este összeérinteni a talpunkat. Új film, és még vannak bizonyos erényei is: nálunk kevesek által látott helyszíneket, és olyan, nem eléggé ismert mikrotörténeteket és mellékszálakat mutat be, amelyek akár el is gondolkodtathatnak. Az is pozitív, hogy a tévés nem tett úgy, mintha hatalmas szakértője lenne a kérdésnek, és még egy-két, a trianoni döntéssel kapcsolatos téves mítoszt is cáfolt röviden, még ha nem is ez volt a műsor fő tengelyében. (A teljes adást a közmédia honlapján utólag is meg lehet nézni.)

Ennek a szórakoztatva felvilágosító szándéknak azonban a teljes ellentéte volt a műsor előzetes promója, mely részben a trianoni döntés körüli legendákra és az összeesküvés-elméletekre épített.

Rengeteg munka után, egy francia kisvárosban, egy páncélajtó mögött megtaláltam a szörnyű Trianoni Békeszerződés egyetlen eredeti példányát, s benne az elképesztő fejezetet. Döbbenetes lesz, engem rázott a hideg

– írta Tvrtko napokkal a műsor előtt, és kellőképpen homályosan ugyan, de azt is állította, hogy hihetetlen felfedezésre jutott:

a trianoni békeszerződés végrehajtásában vannak hibák. Egy olyan magyar területről van szó, melyről korábban még soha senki nem hallott

Tekintve, hogy Trianont bizonyos közhiedelmekkel ellentétben meglehetősen sok történész kutatja meglehetősen régen (és fogja szerencsére a következő években is), ez viszonylag erős állítás egy egyszeri tévéstől. Tvrtko ráadásul azzal csigázta a kedélyeket, hogy hétfőn hivatalosan is a Magyar Parlamenthez fordul egy beadvánnyal. Azt ugyan nem állította, hogy magyar messiásként keddre visszaadja Székelyföldet, de nyilván szándékosan úgy fogalmazott, hogy a Trianon igazságtalanságáról sokat hallott, és abba még több mindent beleprojektálni hajlandó magyar néző azt hihesse: itt most tényleg van valami, legalább egy kicsi részlet, ami még akár meg is támadható.

Oszd el tízzel

Ehhez képest a szombat este leadott műsor főbb állításai a következők voltak:

• A békeszerződés példányának érezni az auráját: kisugárzása rossz, negatív.
• A Monarchiának volt egy pár utcás gyarmata Kínában. A tiencsini koncessziós területről Tvrtko még soha nem hallott, most pedig megdöbbent, hogy a trianoni szerződésnek erről is volt egy erről szóló cikkelye.
• A beharangozott végrehajtási hiba valószínűleg a magyar-román határnál lévő Zajtára értendő. A faluba először bevonultak a románok, majd amikor egy helyi tanár jelezte, hogy a szerződés szerint ők maradnak Magyarországon, kivonultak onnan – 1920-ban.
• A parlamenti beadvány arra vonatkozik, hogy Zajta kapjon ezért egy tiszteletbeli címet, legyen „communitas fidelissima”, a második „leghűségesebb falu”.

A megfogalmazásokban néhol vannak kisebb-nagyobb tévedések és félreértések, de inkább az lehet sokakat zavaró, hogy ezek azért kicsit messze vannak a szenzációstól, és főleg, hogy tartalmilag nem nagyon van mindebben semmi új. Ez persze nem is feltétlen elvárás egy tévéműsortól, csak az előzmények után akkor jönnek a megrendültek, lelkesek mellett a némileg csalódott kommentek is.

Trianonügyi fact-checking

A filmben érintett néhány történelmi tényt Zeidler Miklós történész segített nekünk egy kicsit körüljárni. Neki leginkább az tetszett a filmben, hogy megmutatott bizonyos helyszíneket, nem utolsósorban a békeszerződés aláírásáét, és magát az eredeti és egyetlen példányt. Bár a szerződés szövege jól ismert, így tartalmilag ez nyilván nem hozhat meglepetést, az eredeti dokumentum mégiscsak eredeti dokumentum, utolsó oldalain az aláírásokkal, köztük a két magyar, Benárd Ágoston és Drasche-Lázár Alfréd szignójával és a pecsétgyűrűjük lenyomatával. Érdekesség, hogy nevük felett a csehszlovák, az oldal tetején pedig Sziám delegáltjának az aláírása látható – az összes, Magyarországgal hadiállapotban lévő ország képviselője ellenjegyezte a dokumentumot.

Tvrtko filmje mutatott egy csehszlovák filmrészletet is az aláírásról. Szuper, hogy ez most nyilvánosan látható volt, mert bár ez megvan nálunk is a Nemzeti Filmarchívumban, valószínűleg soha nem vetítették sehol. Egyébként a műsor misztifikáló rácsodálkozása az eredeti szerződésre eléggé álnaivnak tűnik. Állítólag nyolc hónapig kutatták, hogy hol lehet az eredeti példány, dehát még a szerződés közismert szövegében is benne van, hogy az a Francia Köztársaság Kormányának a levéltárában található. A film a francia külügy ehhez képest kicsit nehezen fellelt archívumát börtönszerűen őrzött helyként festette le, ahol – elképesztő – detektorral vizsgálják át a betérőt. Talán nem tudták, hogy ezt az sem úszhatja meg, aki mondjuk a Parlamenti Könyvtárba megy be Pesten.

Egy közismert gyarmat újrafelfedezése

A film legnagyobb szenzációként a tiencsini „magyar gyarmatot” tálalta. Bár azt állították, hogy erről nálunk alig hallott valaki, az az igazság, hogy a Monarchia bő egy évtizedig létezett kínai érdekeltsége mindig is meglehetősen közismert epizód volt a történelem iránt érdeklődők körében. A Habsburg Birodalom kolonizációs kísérleteit sorra vevő cikkünkben mi is írtunk róla, de ha mélyebben érdekli a sztori, olvassa el inkább a Falanszter blog nagyszerű posztját. Bár Tvrtkóhoz hasonlóan ebben is gyarmatnak titulálják ezt a pár utcás részt, ez nem teljesen precíz: a koncessziós terület közelebb állt a vámszabad terület státuszához.

A századforduló után nyolc ország kapott itt egy négyzetkilométernyi területet. Mivel a világháború kitörése után Kína az Antant szövetségese lett, a központi hatalmak zónáit Kína a gyakorlatban hamarosan elvette. A Monarchia néhány utcájára 1917-ben került sor, a koncessziós terület ezután már teljesen kínai kézbe került. A film megmutatja, hogy a trianoni békeszerződés 99. cikkelye azt visszaadja Kínának, és azt hangsúlyozza, hogy mivel Ausztria egy évvel korábban lemondott róla, ez ekkor már kifejezetten magyar terület volt. Izgalmas nemzetközi jogelméleti kérdés lehet, hogy mi volt formálisan ennek az egy négyzetkilométernek a státusza abban az egy évben Trianon előtt, miután Ausztria 1919 szeptemberében aláírta a saját békéjét, de azért legalábbis vitatható azt mondani, hogy ez az önállóvá vált Magyarország gyarmata volt, a valaha volt egyetlen ebben a műfajban.

(Vujity Tvrtko „a mi kis Kínánk”-ként beszélt Tiencsinről, egy korabeli magyar újságcikk címére utalva. A Vasárnapi Újság 1904-es írását elolvashatja az Arcanum oldalán, érdemes.)

Legeslegeslegesleg

Na de hol van a hiba a trianoni döntés végrehajtásában, ami miatt Vujity Tvrtko a Parlamenthez fordul? Hát Zajtán. Ha megnézik a térképen, rögtön látni fogják, hogy ez a fehérgyarmati járásban lévő falu a magyar-román határ magyar oldalán van, vagyis nem arról van szó, hogy a műsorvezető egy ma is elszakított rész elcsatolását kérdőjelezné meg. Egyebek mellett ez azért is kár, mert így félő, hogy Tvrtko egyelőre nem lesz vitéz: pedig, mint azt az Indexnek adott interjúban mesélte, egy rendtől is kapott levelet, „hogy ha igaz, hogy én országot gyarapítok, mint annak idején Horthy, akkor az idei évben nekem ítélik oda a rend kitüntetését.”

A zajtai, egyébként tényleg nem nagyon ismert történet lényege, hogy a faluból egy szemfüles helyi tanár fellépésének köszönhetően mentek ki 1920 nyarán a románok. Ez úgy esett, hogy bár a trianoni békeszerződés előzetes térképén a falu Magyarországon maradóként szerepelt, a román katonák néhány hónapig mégsem vonultak ki innen. Itt ugyanis nem volt elég pontos a szerződésszöveg, de a Gaál Lajos nevű tanár észrevette az eltérést, írt is gyorsan volt osztálytársának, a közben miniszterelnöki székbe kerülő Huszár Károlynak, és a közbenjárás eredményesnek bizonyult: a románok kimentek, Zajta pedig azóta is Magyarországhoz tartozik.

Tök jó, hogy a műsor bemutatta ezt a történetet, bár a megfogalmazás pontatlan: Tvrtko ugyanis a trianoni döntés hibás végrehajtásáról beszél, valójában azonban már akkor korrigálták itt a határvonalat, amikor a végrehajtás még meg sem kezdődött. A trianoni békeszerződés ugyanis nem lépett életbe az 1920. június 4.-i aláírásakor, erre csak 1921. július 26-án került sor, ekkorra ratifikálta az összes érintett országgyűlés a békediktátumot. Addigra a delegátusok még helyszíni bejárásokat is tartottak az összes határszakaszon, a szerződésben maradt kisebb hibákat ekkor korrigálták, Magyarország emiatt 4-500 négyzetkilométert visszakapott.

Valószínűleg ez történt volna Zajtával is, de a falu tanára így is megérdemli, hogy ne felejtsük el őt. Zajta kaphat is akár valamilyen elismerést emiatt, de Tvrtko javaslata így is hibádzik egy picit. Ő azzal állt elő, hogy a település az Ausztriától visszakerült, horvátlakta Szentpéterfához hasonlóan legyen a „leghűségesebb falu”, „communitas fidelissima”. Ezzel csak egy bibi van: ha már leg, abból logikusan csak egy lehet, így jobb lenne talán kitalálni valami más címet, hogy ne infláljuk el ilyesmivel még tovább a dolgokat. A trianoni film promóciója után persze az elinfláláson már bőven túl vagyunk, ahhoz képest tényleg sok minden belefér.

Frissítés: Ha ez így is lenne logikus, már most sem így van. Mint azt Vujity Tvrtko teljes joggal jelezte nekünk, 2014-ben Szenpéterfa mellett kilenc másik, nyugati határközeli falu is megkapta már a címet.