A film, ami mindenkit a magyar csapat mellé állít

A filmet még a múlt héten kielemeztük abból a szempontból, hogy milyen letaglózó képet mutat a hazai futballszakmáról. 

Ha valakinek egy kicsit is fontos a sport, az öltözők világa, hihetetlenül izgalmas tud lenni, hogy mi zajlik a meccsek előtt, hogyan néz ki a felkészülés. Milyen érzés volt 4-0-s eredmény után levonulni, vagy mennyire letaglózó volt, amikor Észak-Írország az utolsó pillanatban egyenlített. Éppen ezek az erős pillanatok is segíthetnek abban, hogy a magyar válogatottól esetleg eltávolodott, de fociszerető szurkolók is újra a csapat mellé álljanak. 

Négyévnyi eseményt összesűríteni kicsivel több mint egy órába nagyon komoly kihívás, nem a játékosok kémiájára koncentrál a film, vagy hogy ki kivel van jóban, hanem azt látjuk, hogy kik a legnagyobb vezérek, hogy Gera, Király és Dzsudzsák a pályán kívül is mennyit ad hozzá a csapathoz. Ugyanígy kiemelhető Szabics Imre, aki a színfalak mögött szintén sokat tett a válogatott sikeréért.

Nyilasi Tibor

A Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségi tagjával kell kezdeni, aki olyan a filmben, mint egy igazi jó befejező csatár: élt azzal a kevés lehetőséggel, amit kapott. Páratlan karriert tudhat maga mögött, évtizedek óta dolgozik szakértőként a Sport TV-n, illetve az utánpótlással is foglalkozik, de a filmből kiderül, hogy meccs közben pont olyan, mint bármelyik másik szurkoló. Vagyis ez így nem teljesen igaz, mert mint kiderül, Nyilasi a görögök elleni meccset csak akkor tudta nézni, mikor nálunk volt a labda. Amint elveszítette a csapat a labdát, elment a tévé elől. Ezek a meccsnézős pillanatok egyértelműen a film legviccesebb pillanatai és jól látszik belőle, hogy Nyilasinak továbbra is olyan minden, mintha maga is pályára lépne.

Az északírek elleni mérkőzést már a kispadról figyelte, mert időközben nagyobb szerepet vállalt a válogatott munkájában. A rendező a szünetben elkapta, a szünetbeli értékelése instant klasszikus.

Hogy is van az a mém?

A „...még 50 perc...” elég jól megmutatja, hogy milyen sok energiát és szakmai hozzáértést hozott Dárdai a válogatotthoz. Ez látszik abból, hogy milyen prezentációval készíti fel a csapatot, hogyan tartja az edzést, vagy miket mond az öltözőben. Az elég világos, hogy az Egervárinál sokkal fiatalabb Dárdai jobban meg tudta szólítani a válogatott tagjait, a finnek elleni meccs félidejében pedig még egy mémet is segítségül hív ahhoz, hogy átadja, mit is vár el a csapattól. 

Dzsudzsák a vezér

A pályán és azon kívül is ő a vezéralakja a válogatottnak, szerencsére ez a filmen is átjön. Jut ebből egy kis cukiság is, mikor a telki edzőtábor kerítésén keresztül hívja focizni az apukája nyakából neki köszönő néhány éves kisfiút. De ott van a másik arca is, amikor a norvégok elleni sorsdöntő meccs előtt ő tüzeli fel a csapatot. Storck is igyekszik pörgetni a csapatát, de a nyelvi korlátok valamennyit számítanak: néhány kurva kibaszottnál jobban semmi sem tudja jobban kifejezni, hogy mennyire kell hajtania a csapatnak. Az is nagyon fontos, hogy a románok ellen elveszített selejtező után kifakadt, hogy miért nem lehetett kirúgni a labdát a meccs utolsó percében. A film címe is ide kapcsolódik, ugyanis a sokadik utolsó pillanatban elveszített meccs után a válogatott tagjai elkezdik mondogatni, hogy a második félidőben még 50 perc van hátra, vagyis előre számolják bele a hosszabbítást is, és ne eresszenek le az utolsó percekben.

Azt nézzük, amit nem lenne szabad

Bármennyire is jó nézni a Magyar csapat – „...még 50 perc...” jeleneteit, valójában az a helyzet, hogy ezekben a helyzetekben semmi keresnivalója lenne egy stábnak. Ezt néhány vágóképpel érzékelteti is a rendező, ahol a játékosok színpadiasan belenéznek a kamerába. Ebből a csúcs az, mikor az észak-írek elleni második meccsen Bairdet kiállították, és miközben sétált be az öltözőbe, ízes angolsággal küldte el a kamerát melegebb éghajlatra.

A sorsdöntő, norvégok elleni meccs után már nem betolakodó a kamera az öltözőben: mégis lehet olyan érzésünk, hogy nem kellene látnunk, hogyan mulat önfeledten a magyar csapat, miután biztossá vált, hogy 30 év után ott lehetnek egy világverseny csoportkörében. A történelmi tett ünneplésére pedig jobb dalt nem is választhattak volna.

Egervári mester

A válogatott egykori kapitánya legnagyobb győzelmével kezdődik a film, amikor még világbajnoki selejtezőn sikerült 3-1-re legyőzni a török válogatottat. Innentől azonban lefelé vezet az út , és a kamera minden egyes pillanatát megörökítette a bukásnak. A legszomorúbb talán, mikor Hollandiában 0-4-es eredménynél síri csendben próbálja felrázni a csapatot, és mondja, hogy azért cserél, mert nem akar egy nyolcasba beleszaladni. Később a meccs után már tudta, hogy ez a vég, a holland válogatott akkori kapitányával már kínosan beszélgetnek arról, hogy kinek nagyobb a felelőssége a bukásban. 

A Magyar csapat - „...még 50 perc...” egy igazi modern dokumentumfilm, amiben nincsenek interjúk vagy narráció, csak feliratok és a rögzített jelenetek. A végeredmény nagyon erősre sikerült és szerencse, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség partner volt, és nem eszközölt utólag semmilyen cenzúrát a filmen, így minden káromkodással együtt úgy kerülhetett a film a TV2-n nézők elé, ahogyan azt eredetileg szánták.

Az alapanyag bármilyen alkotó kezében erős lett volna, de szerencsére Muhi András Pires korábbi labdarúgóként nemcsak a filmes nyelvet, de a témát is kiválóan érti. Szüksége volt erre a válogatottnak az Európa-bajnokság előtt a TV2 pedig szerencsés, hogy nála vannak az ismétlés jogai.