Nem nézők kellenek, hanem függők

Beszélgetés az HBO elnök-vezérigazgatójával, Richard Pleplerrel

2016.07.19. 21:53
Richard Plepler nem az az interjúzgatós típus, vagyis inkább nagyon megnézi, kinek és mikor szólal meg, Európában például nem sokszor szokott. Az HBO elnök-vezérigazgatójának persze nem is kell, akadnak olyan kollégái, akik beszélnek helyette, de azért csak megvan annak a bája, hogy ha közvetlenül a főnököt lehet kérdezni arról, hogy mégis, hogy gondolták, hogy a Bakelit jó ötlet lesz annyi alapsztorival, hogy van egy faszi, aki a hetvenes években nagyon sokat kokózott.

Erre lehetőségünk akkor nyílt, amikor az HBO vezetőségével pár napja itt járt Budapesten, és adtak egy sajtóebédet, amivel, mármint az ebéddel kapcsolatban nekem ambivalens érzéseim voltak, mert tele szájjal nem illik beszélni, ugye, úgy meg pláne nem, hogy egy 130 milliós előfizetői bázissal bíró cég vezetője ül az emberrel szemben. A sajtóebédre 10-12 újságírót hívtak meg, akik eleve itt voltak Budapesten, mert a NATPE nevű nemzetközi tévés vásár is ekkor zajlott, szóval mindenki örülhetett, hogy a koreai és tadzsikisztáni sorozatgyártók mellett az HBO-t 2013 óta irányító Pleplerrel is beszélhetett, aki, hadd jegyezzem meg gyorsan, az ebéd alatt egy falatot nem evett, inkább másfél órán át folyamatosan beszélt, ami egy újságírónak a legjobb dolog, sokkal nehezebb úgy cikket írni, hogy az alany háromszavas válaszokat ad egy-egy kérdésre. 

Plepler, aki távolról megszólalásig hasonlít George Hamilton színészre, (és olyan napbarnított, amilyen színt szoláriumban csak nagyon nehezen lehet összeszedni) elképesztően felkészült és tájékozott interjúalany, nem volt olyan kérdés, amit nem tudott volna megválaszolni az HBO online penetrációjától a kelet-európai sorozatgyártáson keresztül a Bakelit című sorozattal kapcsolatos problémákig.

Nem ma kezdte a cégnél, 2013-as kinevezése előtt, 2007 és 2012 között társelnöke volt a mai napig legnagyobb előfizetéses kábelcsatornának számító HBO-nál.

Az ő vezetősége alatt kapott zöld utat a True Blood, a Gengszterkorzó, a Híradósok és a Trónok harca is, ő látta meg a jót a Csajok és az Alelnök alkotóinak ötletében, és vállalta be az előbbit úgy, hogy sokan biztosra vették a bukását - a hatodik, záróévad jövőre kerül képernyőre, szóval csak bejött a hipszterlányokról szóló sorozat a nézőknek.

Elsőként a hosszú asztal végében felállított vászonra kivetítve kaptunk egy új előzetest az októberben érkező Westworld, azaz Feltámad a Vadnyugat (ez volt a sorozat alapjául szolgáló film eredeti címe, de a sorozaté nem ez lesz) című új sorozatból, ami valóban elképesztően jól néz ki, és amitől elég sokat várnak az HBO-nál.

Ez lehet a next big thing, a Trónok harca utáni időszakot meghatározó sorozat, aminek nagyon drukkolnak a cégen belül, érthetően, hiszen nem volt olcsó, bár ez látszik is rajta - amit megmutattak belőle, az pont úgy nézett ki, mint egy nagy költségvetésű mozifilm, lenyűgöző trükkökkel, és olyan nevekkel, mint Ed Harris, Anthony Hopkins vagy éppen Evan Rachel Wood. A sztori annyi, hogy a jövőben járunk, és egy vidámparkot androidokkal népesítenek be, de olyanokkal, akik nem tudják, hogy ők androidok, hanem azt hiszik, egy valódi, vadnyugati városka lakói. Persze amikor az egyik meghibásodik, akkor baj lesz.

Nekem egyébként a bemutatott újoncok közül Westworld tetszett legkevésbé, sokkal jobban izgat a Pustina/Wasteland című cseh sorozat, ami egy határvárosról és alatta elterülő szénbányáról szól, pontosabban arról, hogy mi történik, ha bezárják a környék egyetlen munkahelyét. Jó kis sötét, kelet-európai szociodrámának tűnik nyolc részben, amit pont olyan műgonddal vittek tévére, mint az Aranyéletet itthon.

Végül kaptunk egy nagyon jó hangulatpromót a Big Little Lies című 2017-es drámából, amiben három családanya élete áll a feje tetejére, és olyan színészek lesznek benne, mint Laura Dern, Nicole Kidman, Reese Witherspoon, Shailene Woodley, Adam Scott, James Tupper vagy Alexander Skarsgård. A jövő, fogalmazott Plepler, már most elkezdődik, hiszen már látható az Aznap éjjel (The Night Of) című nyolcrészes krimisorozat, amit Richard Price krimiíró jegyez, és egy brit sorozat remake-je, illetve hamarosan érkezik a Divorce, azaz Válás című dráma Sarah Jessica Parker és Thomas Haden Church főszereplésével.

Plepler a bemutatók után azzal kezdte, hogy 25 éve vannak jelen Európában, és hol máshol kezdhették volna, mint Magyarországon, még emlékszem is az első szlogenre és szpotra:

ez nem tévé, ez HBO.

Most pedig az HBO mellett van HBO2, HBO3, Cinemax és Cinemax2, HBO GO és HBO Now, hogy a kismillió helyi inkarnációról (Sky Atlantic a briteknél, HBO Nordic északon, HBO Adria a Balkánon) ne is beszéljünk. És mindenki gyárt már, a csehektől a norvégokig, óvatosan persze, mert ahhoz, hogy az HBO minőség meglegyen, sok mindennek kell klappolnia. Hogy pontosan minek, az megfoghatatlan, nincs rá recept, nem lehet felsorolni, hogy legyen egy rész ez, meg több rész az benne. 

Bevállalósnak kell lenni, kockáztatni, és olyan sorozatokba belevágni, melyek zajt csapnak. Ha az HBO-ra akarsz dolgozni, ez az alapállás

- mondja Plepler, aki azt is elmagyarázta, hogy az HBO-nak nem nézők kellenek, hanem függők.

Junkie-k. Akik rákapnak az HBO-ra, és nem akarnak lejönni róla. Ehhez az kell, hogy folyamatosan fenntartsuk az érdeklődést, hogy olyan tartalmat kapjanak, amit másutt nem.

Ezzel persze együtt jár a kockázat is, hiszen ami túl merész, meredek vagy formabontó, az nem mindig működik. Így járt az itthon Bakelit címen forgalmazott Vinyl is, aminek minden alkotóeleme megvolt, ami egy HBO-sikerhez kell, mondja Plepler, hiszen a producere/rendezője Martin Scorsese volt, az írója Terence Winter (interjúnk), a konzulense Mick Jagger, a főszereplője meg Ray Romano, Bobby Cannavale (interjúnk) és Olivia Wilde, mégsem működött. Arra a kérdésre, hogy hol csúszott el a hetvenes évek rockbizniszéről szóló, egy évad után elkaszált sorozat, azt a választ kaptam, hogy minél nagyobb egy hajó, annál nehezebb vele irányt váltani, és amikor az HBO szeretett volna más irányba menni vele, a hajó nem akart elfordulni. Én ezt úgy értelmeztem magamban, hogy az HBO-fejesek látták, mi a baj a sorozattal, próbálták is orvosolni, de nem sikerült, mert a hajót irányító erők másképp gondolták. Így inkább nem lett a folytatásból semmi.

Nem volt egy sikertörténet a True Detective -  A törvény nevében második évada sem, mondom, mire Plepler úgy néz rám, mintha miattam zárt volna be a kedvenc étterme New Yorkban.

Én nem így láttam, és a nézők sem, hiszen a második évadot többen látták, mint az elsőt, sőt, epizódról epizódra nőtt a nézettség.

Hogy akkor miért nem folytatják, az nem derült ki, pedig érdekelt volna. Az HBO soha nem találkozott még olyan erős konkurenciával, mint amilyennel most, kezdte el inkább a cég helyzetének értékelését Plepler. Már ha csak a számokat nézzük is igaza van: tíz évvel ezelőtt egy tévés idényben (2006 ősztő 2007 nyárig) 125 sorozatot mutattak be a network és kábeltévék és ugyan már akkor is volt Hulu (2007-ben indult) és Amazon, Yahoo és Microsoft, Sony és Netflix, de egyiküknek sem jutott eszébe sorozatot gyártani. Ezzel szemben a 2016/17-es évadban kb. 430 sorozat kerül képernyőre, ami felfoghatatlanul magas szám, ha átlagban csak 35 perces epizódokkal számolunk, valahol félúton a 22 perces sitcomok, 42 perces network drámák és 50 perces kábeldrámák között, és egy évadra átlagosan 12 epizódot veszünk, akkor is 3010 órányi tartalomról beszélünk, ami 125 végigtévézett napot jelent. Ezt senki nem tudja befogadni. "A helyzetünk mindemellett abszolút stabil, drámában, vígjátékban, dokumentumfilmekben és filmekben is nagyon erős tartalmat gyártunk. 

A Trónok harca az egész világot meghódította, és mára olyan megkerülhetetlen jelenség lett belőle, hogy a tévénézők hajlamosak elfelejteni, hogy az HBO jóval több, pont olyan kiváló tartalmat gyárt, mint ez a sorozat.

Az HBO alapelve az, hogy minden kor- és demográfiai csoportnak kínál valamit, azaz olyan sorozatot vagy filmet vetít, ami a csatornán tartja a nézőt. Akik a Szilícium-völgy című sitcomot követik (évadkritikánk), Plepler szerint pont olyan vérmesek és kitartók, mint akik annak idején a Szex és New York miatt kaptak rá a csatornára. Fontosnak tartják azt is, hogy a popkultúrában mindig jelen legyenek, ezért bíztak meg John Oliver talkshowjában és igazolták le a Comedy Centraltól tavaly visszavonult Jon Stewartot, aki ősszel egy új típusú műsorral jelentkezik majd ősszel - természetesen az amerikai elnökválasztásra kihegyezve.

Azzal nem árulok el nagy titkot, hogy az erőnk a márkanév értékében rejlik. Az HBO brand annyira erős, akkora a presztízse, hogy az alkotók egymásnak adják a kilincset, és a legjobbak velünk akarnak dolgozni. Pont azért, mert mi hagyjuk őket alkotni.

Ennek persze ellentmond kicsit az, ami a Bakelittel történt, de ellenpéldának meg ott van az a True Detective első évada, amit Nic Pizolatto írt egymaga, ő volt a showrunner és az abszolút főnök, az HBO pedig egyáltalán nem szólt bele a munkájába. Azon persze órákig lehetne vitatkozni, hogy ez a laza póráz mennyire befolyásolta a második évadban tapasztalt minőségi zuhanást. 

Michael Douglas, aki Hollywoodban mindenkivel dogozott már, a Liberace-film forgatása után mondta nekem, hogy ilyen vállalati környezetben még soha nem dolgozott. Szándékosan fogalmazott így, mert nemcsak az alkotói folyamat volt más, hanem a körítés, a PR-stáb működése, a marketingtevékenység, minden, ami ahhoz kell, hogy egy projekt, ami mögé odaállunk, sikeres legyen. De ugyanezt hallottuk Steven Soderbergh-től, A sebész alkotójától is.

Ezt kicsiben az HBO magyar sorozatai esetében is megtapasztalhattuk, olyan promóciós és marketingmunka van mögöttük, amilyennel hazai pályán még nem találkoztunk.

Ha most belehallgatnánk a hollywoodi ügynökségek mosdóiban zajló beszélgetésekbe, biztos vagyok abban, hogy a visszatérő téma az, hogy tud egy alkotó az HBO-nak eladni valamit. Mert lássuk be, ami jó és érdekes a tévében, azt először nekünk mutatják meg. Nem tudunk mindent bevállalni, ez érthető, de nagyon sok minden megy át a kezünkön.

Az HBO egyébként örül annak, hogy erős a konkurencia, mert arra sarkallja őket, hogy egyre jobb tartalmat gyártsanak. “Nézzék, a Trónok harca olyan sorozatokkal szemben tudott az HBO történetének legnézettebb szériája lenni, mint a Homeland, a Breaking Bad, a House of Cards vagy az Orange is the New Black. Minél több az erős, minőségi ellenfél, annál inkább leszünk mi is jobbak, fektetünk még több energiát az alkotói folyamatba, és igyekszünk maximálisan kiszolgálni a 130 milliós előfizetői bázist.”

Egyelőre működni látszik a dolog, hiszen Plepler szerint az elmúlt négy évben több új előfizetőjük lett, mint az előtte levő harmincban, ami az HBO erejét kiválóan jelzi. Ehhez persze kellett az előfizetéstől független streamszolgáltatásuk, az HBO Now, amihez már nem kell tévés előfizetés, és amit a nálunk is elérhető HBO GO-val egyesítve jövőre akarnak a világon mindenütt elérhetővé tenni. Az USA-ban egyébként 110 millió tévés háztartást tartanak nyilván, viszont egyre nő azoknak a száma, ahol már csak a szélessávú net van bekötve, a kábelelőfizetés nem - ez az a 13-15 milliós előfizetői bázis amit le szeretne tarolni az HBO, és ezen dolgoznak 2-3 éve.

Az HBO tartalmait egyébként négyféle módon is terjesztik a világon: 60 országban vannak jelen saját csatornákkal, viszont 150 országba adják el a tartalmaikat (a Maffiózók például nálunk az RTL Klubon futott), akad olyan ország, ahol egy bejáratott márkával társultak és vetítik az HBO-tartalmakat más néven (az ausztrál Foxtel vagy a brit Sky Atlantic ilyen), és ott van a digitális terjesztés, az HBO Now vagy az HBO GO. A terjeszkedés és térnyerés eddig is azzal járt, hogy ahol megerősödtek, ott hamarosan gyártani kezdtek, mert a helyi tartalom mindenütt fontosabb: 

az Aranyélet nálunk több nézőt érdekelt, mint a Trónok harca,

és ez jellemző a cseh, a román vagy a lengyel piacra is.

A nézőket elsősorban a történetmesélés, a sztori minősége fogja meg. Ha valamivel megragadod a figyelmüket, akkor ott maradnak a sorozat előtt, és hozzák magukkal a barátaikat is - mondta Plepler egy kérdésre, miszerint nem tapasztalja-e, hogy az antológiasorozatok sikere (Fargo, Amerikai horror story, Az O.J. Simpson-ügy) a nézőket a rövidebb sorozatok felé tereli. “Azt maguk is pontosan tudják, hogy ha tíz évadnyi Trónok harcát forgatunk, akkor a nézőszám a tizedik végéig fog emelkedni, de mi bízunk az alkotókban, és ha ők azt mondják, már csak két évadnyi van a történetben, akkor annyit forgatunk. Ez nem azt jelenti, hogy nem hiszünk a rövidebb, zárt végű sorozatokban, ott volt a Mutassatok egy hőst vagy most az Aznap éjjel, szóval lehet ebben a műfajban is maradandót alkotni.”

A legnagyobb veszély, mármint az HBO-ra és személyesen Pleplerre nézve is az, ha elkényelmesednek. “Egy szavát se higgyék el annak, aki azt mondja, ő tudja, mi lesz a következő nagy durranás a tévében, mert hazudik. Ilyen nincs. Nem lehet előre megjósolni semmit, ez az ipar nem így működik. Amikor véget ért a Maffiózók, a sajtó azon csámcsogott, hogy lám, bajban van az HBO, mert nincs új Maffiózók a láthatáron. Nem is lesz, mondtam akkor, mert nem azt keressük, hanem a következő olyan sorozatot, ami beakad a nézőknek, és nem eresztik el. Az én pozíciómban az első számú veszélyforrás az elkényelmesedés. Ha óvatoskodni kezdünk. Ha nem bízunk az alkotók tehetségében, és elkezdünk kifejezetten arra fejleszteni, amiről úgy gondoljuk, hogy majd a következő beszédtéma lesz. Abban a pillanatban megbuknék.” 

A Netflix az HBO jelenlegi legnagyobb kihívójának tekinthető abban az értelemben, hogy a márkanevet a minőséggel azonosítja a néző. Az online videótékából kinőtt streamingszolgáltató, ami lassan az egyik legnagyobb tartalomelőállító is lesz (tavasszal jelentették be, hogy 5 milliárd dollárt költenek saját fejlesztésekre) viszont az HBO hagyományos, egy hét - egy epizód modelljével szemben inkább azt az utat járja, hogy sorozatainak epizódjait egyszerre elérhetővé teszi, és rábízza a nézőre, hogy egy ültő helyében végignézi-e, és vár egy évet a folytatásra, vagy inkább lassabban fogyasztja a tartalmat. Az HBO elnöke szerint ez a modell nem feltétlenül rossz, de nem minden sorozat esetében működik.

Az Aznap éjjel kiváló példa erre, nyolc rész, egy nap alatt le lehet zavarni. Mégis, a sorozat élvezeti értékéhez hozzátartozik az az egy hetes várakozás a részek között, amikor az ember azon agyal, hogy mi történik, hogy ki a tettes, hogy ki hazudik, és így tovább. A vége pedig akkorát üt, olyan elementáris erejű, hogy nem lenne értelme egyszerre kitenni online az egész évadot, és elrontani azok szórakozását, akik nem tudják azonnal megnézni egyben. Majd ha vége, megírhatják emailben, hogy igazam volt-e.

Az HBO szeret közszájon forogni, mondja Plepler, és ahhoz, hogy egy sorozat a köztudatba beépüljön, hogy olyan beszédtéma legyen, mint a Trónok harca, vagy a dokumentumfilm-minisorozat Jinx, ahhoz idő kell. A Jinx esetében, mondja Plepler a gyilkosággal gyanúsított ingatlanmágnás Robert Durstről szóló sorozatról, pontosan az vonta be az embereket a történet követésébe, hogy a munkahelyen erről beszéltek a kollégáik hétfő reggelente, és nem akartak lemaradni. “Erről beszélgetett mindenki. Ő tette? Nem ő tette? Bevallja? Kiderül? Ha egyszerre feltettük volna az epizódokat, nem alakul ki diskurzus. Ha valaki egyhuzamban szeretne megnézni valamit, akkor várjon egy kicsit, és az évad végén darálja le magának.”