Emil, Csanád
11 °C
26 °C

Eddig voltam cukorborsó, mostantól meg MILF

RS2626 KR 20161102 0071
2016.12.07. 16:06
Kovács Patríciát az ország egy reklámfilmben ismerte meg, pedig akkor már évek óta játszott a színpadon, ahol a mai napig otthon érzi magát. Ettől még szívesen ruccan ki a komfortzónájából, szerepelt filmekben, sorozatokban, reggeli tévéműsorban és nagy showműsorban is. Nem bánt meg semmit, mert a rossz élményekből is tanult. Interjú a Válótársak aszexuális dokinőjével.

Egyszer azt mondtad, budai úrilány vagy. Annak tartod magad vagy rád sütötték?

Ezt inkább rám sütötték, de persze vállalom. Térey János Asztalizene című darabjában hangzik el egy mondat, hogy Budán lakni világnézet, mert Buda közelebb van az éghez. De részemről ez nem urizálás, a főiskola után önként és dalolva költöztem évekre Egerbe, a pasim egy salgótarjáni panelfiú, most az Újlipótvárosban lakunk, senkit nem jellemez szerintem, hogy hová született. Egyszerűen ez nekem annyit jelent, hogy ott születtem, ott érzem magam otthon.

Ha választani kellene a színház, a film és a tévé között, melyik lenne?

A színház. Az a csűr, a biztonság. Engem este 7 és 10 között még baj nem ért. Ezt nem úgy értem, hogy mindig minden sikerül. Hanem, hogy ott vagyok otthon, a színpad a természetes előfordulási helyem.

Másutt érhet baj?

Igen. A film, a tévé az az ismeretlen terep. A tejszínhab, az ajándék. Ami otthonos és amit ismerek, az a színház. Bárhova is sodor az élet, bármilyen városba, színházba, ott otthon vagyok. 14 éves korom óta játszom színházban. Persze jobb, hogy nem kell választani és igyekszem is tágítani a határokat, hogy ne kelljen. Szeretek bevállalni olyan műsorokat, filmeket, amik rizikósabbak. Ezek az utazások érdekelnek. 

A rizikós alatt mit értesz? A témája az, vagy vetkőzni kell, ilyesmi?

A vetkőzés időnként hozzátartozik ahhoz, hogy az ember színész, ez ezzel jár, szükséges rossz. Nem erről van szó, hanem mondjuk a tévézésről, ami nekem azért volt rizikós, mert nem tudtam előre, mit szól majd hozzá a színházi szakma. De lekopogom, hogy eddig jól jöttem ki ezekből. Irigyeid mindig vannak, és mindenki csinál olyan dolgokat, amikkel feszegeti a saját határait. Ezeket addig fogom csinálni, míg be tudok jönni a színpadra úgy, hogy elfelejtessem a nézővel azt, hogy én vagyok a csaj a zsűriből, vagy a bankreklámból az anyuka vagy éppen Mágnás Elza

A Got Talent-zsűrizés hogy jött?

Elmentem egy zsűricastingra, mert miért ne. Azt gondoltam, hogy ha ők látnak bennem valamit – amit egyébként én nem láttam – akkor miért ne csináljam? Ha nemet mondok, jobb lesz nekem? Nincs olyan dolog, amit nem próbáltam ki csak puszta félelemből. Amit akartam, megcsináltam. Van, amit megbántam.

Például?

Pontosítok: nem megbántam, hanem nem az én műfajom. A műsorvezetés. A Super TV2-n vezettem a Szuper Mokkát, és mire belejöhettem  volna, véget is ért. De arra rájöttem, hogy nem az én világom.

Az volt benne nehéz, hogy olyanokkal kell beszélgetned, akik nem érdekelnek? Vagy a közeg?

Az, hogy nem azokat  a kérdéseket tehettem fel, amik igazán érdekeltek.

Az ilyen műsor egy képeslap, és te vagy rajta a plüssmackó, ennek kell megfelelni.

El tudom játszani persze, de úgy, mint egy szerepet, hogy közben arra gondolok, hogy színésznőként az a feladatom, hogy én vagyok mondjuk a Demcsák Zsuzsa. 

Azért valami haszna csak volt. 

Azt megtanultam belőle, hogyan kell három mondatban, villámgyorsan felvezetni valamit. Bármit. Ha van fogalmam róla, ha nincs. Még akkor is, ha improvizálnom kell, mert nem az jön be, akiről szó volt, és ez ugye élőben ment, nincs olyan, hogy lefagysz. Megtanultam, hogyan tudjam azonnal, hogy engem mutat a kamera, azt, hogy mennyi az öt perc, milyen az, amikor a fülemre beszélnek, miközben beszélek, mit jelent kimenteni egy műsorvezetőtársamat vagy egy vendéget, szóval elég sok mindent. Több lettem tőle, csak még mindig nem az én világom. És itt találkoztam először az internetes kommentelőkkel, mert ugye a színházba el kell jönni, hogy megnézzenek, itt meg kitoltam magam eléjük a tévébe, hogy ide lőjetek. Ehhez képest a zsűrizés már meg sem kottyant, túlestem azon a sokkon, hogy miért érdekel embereket az, hogy mi van rajtam, és hogy nézek ki. Jöttek az unatkozó háziasszonyok meg a névtelen trollok, én meg csak néztem, hogy hé, most miért bántanak?

Ezek után miért mentél el egy tehetségkutatóba zsűrizni?

Mert az tök más volt. Abban az volt a legvonzóbb, hogy megláttak bennem valamit, amit én nem, és nagyon kíváncsi voltam, mi az, amit ők látnak belém. A másik fontos szempont az volt, hogy nagyon megbíztam Schiwert-Takács Lászlóban. (A műsor és több más RTL-es showműsor kreatív producere. - Sixx) És ha ő akarja, akkor én igent mondok, ha valakinek nem tetszik, menjenek hozzá reklamálni. Ezt is meg akartam tanulni, és a közelében akartam lenni ennek az egész gyárnak, mert érdekelt, hogyan működik. Most éppen az X-Faktort nézem, és miután már láttam hátulról, hogy működik ez a gépezet, lenyűgöz az, ami a képernyőre kerül. Ha abbahagynám a színészetet, egy ilyen helyre simán elmennék dolgozni. Zseniálisan manipulálnak nézőt, szereplőt, zsűritagot egyaránt. A második adás felvételén már tudtam, hogy én is csak egy valóságshow szereplője vagyok, csak jobb a gázsi, taxival jönnek értem és van kávé, de nem bántam, mert elképesztően jól csinálják. Közben azt is látom, hogy miért nem voltam jó benne.

Miért nem?

Nem vagyok ehhez elég ösztönös. Nem akarok minősíteni más zsűritagokat, mert ez nem az én dolgom, de például azt simán látom, hogy a mostani X-Faktorban mennyire ösztönösek azok, akik ott ülnek, és mennyivel jobbak ebben, mint én. Náluk sokkal visszafogottabb, megfontoltabb vagyok, belőlem nem jönnek ezek a heves érzelemnyilvánítások. Amikor felpattantam, akkor is az éreztem, hogy jézusom, Kovács, bazdmeg, mit csinálsz.

Ilyenkor szólnak a füledre, hogy állj fel és örülj?

Nem, de olyan volt, hogy azt hallottam, hogy Patrícia, ez azért egy nagy pillanat, a többiek már állnak. Nekem ilyenkor kilógott a lóláb. 

Tudtátok, milyen előadók jönnek, hogy mire készüljetek?

Nem, semmit. Ezt sokan nem hiszik el, de ami látszott reakció, az természetes és spontán volt – most gondolj bele, ott ülsz a nyári hőségben négy órán át, és csak a középszer jön, de zsinórban, és már annak is örülsz, ha kiengednek pisilni, szóval ilyenkor olyan mondatok is kijönnek a szádon, amikről soha nem gondoltad volna, hogy bármikor is ki fognak. Ilyen értelemben véve manipulálva vagyunk, mert próbára tették a tűrőképességünk, és nézték, mi lesz belőle. Persze én nagyon okos lánynak tartottam magam, akit úgysem lehet megvezetni meg manipulálni, hát nem a fenét nem lehet. Ezt tanulni, megismerni nagy szakmai kaland volt.

Az nem zavart, hogy az RTL nagyon rágyúrt a te és Horgas Eszter nőiességére

Mondhattam volna nemet. Volt annyi mozgásterem, hogy egy ruhára azt mondjam, kösz, de ezt ne. Azt viszont megtanultam, hogy egy nagy sminkhez és nagy frizurához szép ruha kell, amiben viszont ha úgy ülök, akkor ti menten írjátok, hogy kitette a dolgokat - itt jegyzem meg, hogy az általatok is előszeretettel használt bolti csöcsök kifejezés igazi, rossz macsó duma, ami még a kamaszfiúknak is rosszul áll -, miközben az öltözőben, amikor felvettem, én ezt nem láttam, csak azt, hogy de szép ez a ruha. Ez egész más, mint egy színházi vagy filmes meló, egyfajta Alíz csodaországban érzésem volt.

A tévénél maradva, szerepelsz a Válótársakban és két rövid pilotot is forgattál. Irány a tévé?

Színházi színésznő vagyok, aki tud és szeret forgatni. A színház az otthonom, a másik a kirándulás, a kaland. Volt egyszer egy nagy mozifilm, aminek a kedvéért eljöttem az egri színházból, a szereplésemet egy héttel a kezdés előtt fújták le. A pilotok forgatása lutri, már semmin nem lepődöm meg, simán benne  van a pakliban, hogy az egyik pilotot, mondjuk a Korhatáros szerelem címűt bekéri az egyik csatorna, de az lesz a kikötése, hogy a szerepemet más játssza. Nem félek ettől előre, mert nagyon sok változó van, az is előfordulhat, hogy csak én maradok, és a többieket cserélik le.

Miért vállaltad el ezeket?

A Korhatáros szerelem címűn picit vacilláltam, de aztán belementem, mert végiggondolva ez egy olyan sorozat, amit én tévés vezetőként berendelnék. Olyan témákat feszeget, amikről szerintem érdemes beszélni (A sorozat egy háromgyerekes családanyáról szól, aki egy nála jóval fiatalabb férfiba szeret bele. - Sixx). Azt kellett eldöntenem, hogy akarok-e a negyvenes háromgyerekes anya lenni, akit ugyan el lehet még adni harmincasnak, de a tévében egy olyan figurát hoz, akivel, ha lesz sorozat, azonosítani fogják. Nyilván nincs bajom a korommal, de bizonyos dolgokat tisztán kell látni. Visszajöttem a szülésből, jött a Félvilág, és én, aki eddig a cukorborsó voltam a Sas Tamás-filmekben, mostantól MILF leszek. 

Forgattál sorozatot az RTL-lel, az HBO-val és egy független céggel is. Van különbség a három között?

Az HBO-nál a Társas játék első évadában forgattam, ami az első sorozatuk volt. Már akkor azt éreztem, ami ott van, az nem Magyarország. Az RTL-ben is azt éreztem, hogy a tévégyártás krémjével dolgozom együtt, a legutolsó háttérember is nagyon értette a dolgát.

Kiderült már, hogy miért nem mehettél a köztévé Ridikül című műsorába vendégnek?

Nem egy nagy talány ez. Rossz oszlopban vagyok egy Excel-táblában a férjem és a világnézetem miatt. De annál a sztorinál nagyon elegem lett belőlük. Pont az MTVA által támogatott Félvilággal kapcsolatban csinálták meg ezt velem, hihetetlen. De persze nincs lista azokról, akiket nem látnak szívesen. Tökmindegy. Ott volt egy pont, amikor úgy éreztem, hogy meg kell szólalnom – mindig van egy pont, amikor kinyitom a számat, csak nem mindig érjük azt el. Itt elérték. Biztos van bennem egy forradalmár is, de az is bennem van, hogy nem félek attól, hogy azért nem lesz  munkám, mert elmondom, amit gondolok. Nem gondolom azt, hogy egy rendező, ha igazán akar velem dolgozni, történetesem egy MTVA-s produkcióban, ne tudná átnyomni a rendszeren. Ami velem előfordult, azt más is megtapasztalta. Nem fogok neveket mondani, de amikor feltettem a nyilatkozatot a Facebookra, számtalan kollégám jelezte, hogy ismerős a helyzet.

A Válótársak második évadában nagyobb szerepet kaptál, mint az elsőben?

Igen. A második részből kiderült már, mi ennek a nőnek a baja, és onnantól kezdve nagyot küzdünk a Scherer Péter karakterével, de egy lelágyult, megközelíthető doktornő leszek. 

Volt olyan szerep a sorozatban, amit inkább elvállaltál volna? Mondjuk a Balsai Mónié?

Nem volt, azt pedig pláne nem akartam, mert olyat már sokat játszottam a színházban is. Nagyon megörültem a Válótársaknak, mert a Félvilágban játszott végzet asszonya után egy felüdülés volt egy aszexuális, nem a nőiességével operáló karaktert hozni. Mágnás Elza és a Félvilág nagyon fontos volt nekem, nagyon hálás vagyok, hogy kisgyerekes anyukaként megkaptam ezt a karaktert. Nem akartam viszont a tipikus szőke díva lenni, az unalmas. A színházi szerepeimet is úgy igyekszem úgy megválogatni, hogy változatosak legyenek. 

Volt olyan szereped, amit sorsfordítónak neveznél?

Az első meghatározó filmes szerep a Szerelemtől sújtva volt, azt még főiskolásként forgattam, és végzős voltam, amikor mozikba került. A másik ilyen a Mágnás Elza a Félvilágban. Az nagy nyomot hagyott bennem. Csodálatos csapattal dolgozhattam, és teljesen más oldalamat hozták ki. Nehéz meló volt, nehéz volt megértenem Elzát, miközben szeretnék csak mondjuk két napra olyan lenni, mint ő, olyan gátlástalan, akit nem foglalkoztat senki, csak önmaga, aki nem törődik azzal, mit okoz – ez hatalom. Nekem ez volt benne a kulcs, nem a szépsége. A férfiak meghalnak egy ilyen nőért, és ebben megmerítkezni jó volt.

És olyan, amire így utólag azt mondod, ezt nem kellett volna?

Semmit nem bántam meg. Egy film van, amit konkrétan nem tudok végignézni, amit tíz perc után kikapcsolok, az SOS szerelem második része. Azt nem szabadott volna elvállalnom, már az előkészítés alatt látszott, hogy baj van. Nem volt benne se Csányi, se Fenyő Iván, se Ulmann Mónika, nekem sem kellett volna aláírnom. Sas Tamással ott ért véget a barátságunk, az előkészítés alatt. Nagyon rossz érzéssel forgattam, de legalább megtanultam, hogy ha úgy érzem, akkor nemet kell mondani. És legközelebb nincs az a pénz, fenyegetés, érzelmi zsarolás, amire nem fogok nemet mondani, ha úgy érzem, hogy az a jó döntés.