Az első meleg csók, barátok közt

A Barátok közt a legnézettebb magyar szappanopera. Magyar színészek vagy legalábbis magyar állampolgárok alakítják benne egy párhuzamos, bár a modellre nem mindenben hasonlító Magyarország lakóit. Szórakoztató műsor; mint a kereskedelmi tévé legtöbb terméke, nem értékközvetítés a célja, hanem minél több néző megnyerése, illetve egy adott piaci szegmens lefedése. Most mégis valami ezzel nehezen összeegyeztethető történt: két homoszexuális fiú csókját láthatták a csütörtöki rész nézői.

Már legalább egy éve, hogy Hoffer Misi, a sorozat jófiúja - kitűnő tanuló, érzékeny ember és apját tisztelő, bár öntörvényű fiatalember - észrevette: ő tulajdonképpen homoszexuális. Azóta sok minden történt vele - apja kitagadta, mint holmi egyfejűt, barátnoje megneszelte a felé irányuló viszolygás eredetét - de egyvalamire még nem került sor. Az újdonsült ösztönök nem teljesedhettek ki. Nyilván hosszas mérlegelés után kapta meg a zöld lámpát a meleg szerelem képernyőre vitele. Az RTL Klub vállalta a botrányt és a közfelháborodást.

Nem volt más választása ugyanis. A Misi átállásával előidézett helyzet minden egyéb megoldása veszélyesebb lett volna. Az első változat: kiírják a sorozatból a figurát, vagyis eljátsszák a halálát vagy végleges távozását; a második: Misi visszatér a nőkhöz. Mindkettő ugyanazt jelenti: bocs, fiúk, ezt mégsem vállaljuk. Visszavonulás. Igen kínos magyarázkodással kellett volna kiszolgálni a rákérdezőket, amin nem sokat változtat a homofób tábor elégedett nyammogása.

Hasonló toleranciakampány volt korábban, amikor Nóra, a vonzó ügyvédnő hirtelen roma származásúvá változott. Ez a helyzet viszont nem generálhatott széleskörű támadást. Egy roma karakter szerepeltetése ellen szót emelni egyenlő lett volna a mezei rasszizmussal - nem is tiltakozott senki nyilvánosan, leszámítva az internetes fórumokban fel-felbukkanó megjegyzéseket.

Érdekes kísérlet folyik tulajdonképpen. Ma ebben az országban meglepően elterjedt nézet, hogy a homoszexualitás az elmebetegség egy fajtája, valamint úgynevezett ,,Isten ellen való vétek". Van olyan parlamenti párt, amelynek alapszabálya nem teszi lehetővé a melegek tagságát. (Tessék kitalálni, melyik az!) Az egyik kérdés az, vajon figyelmen kívül hagyhatók-e ezeknek a nézeteknek a képviselői. Hányan kiáltanak nemzetellenes árulást, ,,buziságreklámnak" minősítve a jelenetet (és a további történéseket)?

Hogy az előre programozott vélemények boldog birtokosai mennyire hangosan zúdulnak fel, csak részletkérdés. A másik probléma azonban ennél fontosabb. Van ugyanis egy súlyos, a nemzettestet megosztó elvi és gyakorlati ügy: a szexuális orientációk törvényi és kulturális egyenjogúsága. És van egy gyakorlatilag súlytalan, többségében rettenetes színészi alulteljesítménnyel, abszurd párbeszédekkel, rajzfilmben is nevetségesnek ható díszletekkel megvalósított szappanopera. Elbírja-e a sorozat a felelősség súlyát? Elég felkészült-e a stáb ahhoz, hogy a szegregációt lehetőleg ne növelje, sőt esetleg el tudja fogadtatni a meleg szálat a nézők százezreivel?

Az első meleg csók a Barátok köztben történt meg. Érdemes azonban megemlíteni, hogy a Szomszédok című későszocreál teleregényben szintén szerepelt egy homoszexuális figura. Az akkor még nem a humor nagyágyújaként, hanem amolyan komikai flóbertként működő Bajor Imre játszotta. Képregényszerű, egydimenziós szereplő volt: selypített és ki lehetett röhögni. A Barátok közt karakterei azonban nem ilyenek: ebben a sorozatban a főszerep az intrikáé. Ravasz cselek sorozata fedi fel alakjainak összetettségét - már amennyire van nekik. Mindenesetre nem jók és nem rosszak. Csakhogy irreálisak.

A Barátok közt valójában fantasztikus szappanopera. Korrumpálhatatlan köztisztviselőket és rendőröket, nyomtalanul elfelejtett gyerekeket (hja, akit kiírnak, az sosem volt, mint Trockij a fotókon), a reggeli fogmosást is cselszövés keretében megoldó tinédzsereket mutat be. A Szomszédok igyekvő realizmusát feladta a szórakoztató, izgalmas, fordulatos sztori kedvéért. Így viszont az általa festett kép csak igen szűkmarkúan mérvadó. Hiába szimpatikus figura Misi, ha a világban, amelybe teremtették, a koherencia ritka és röpképtelen madár. A szerep magától is szétesik, így tetszőlegesen felbontható. A gesztus, a tolerancia hirdetésének gesztusa megsemmisül az irrealitás forgószelében - marad az, amihez elég: botránykeltő, figyelemvadász puffogás.