Majka és az Igaz Reality

A lehető legtágabb környezetemben is csak egyetlen embert ismerek, aki valaha elismerően nyilatkozott Majkáról. Azt meg végképp nem gondoltam volna soha, hogy egyszer majd egyetértek vele. Majkát villamajomként ismertük meg, aztán a VV-stúdió komoran műanyag díszletei közt hasztalan lazuló ipari jópofiként.

Most Majka visszatér, és megcsinálja a 2004-es év legvidámabb műsorát. Ehhez kellett, hogy az RTL Klub növesszen egy kistestvért annak a közönségnek, amelyik nem rohan bíróságra a South Park láttán, és hogy ezen a mellékcsatornán, a Cool TV-n szabad kezet kapjon.

Nincs semmi forradalmi ötlet a Kontrában, még a címe sem eredeti, sőt az ötletek a legkevésbé azok: beöltözni Elvisnek meg bugyikat gyűjteni a legbárgyúbb tevékenység, amit ki lehet találni. Viszont bekéredzkedni egy Madarak-koncertre, és ötvenéves bácsik meg nénik előtt énekelni Elvis-maskarában, aztán a vesztest visszaküldeni a színpadra babydollban – az már jó értelemben vett anarchizmus. De mindegy is, mit csinálnak, mert közben képesek lelkesnek látszani és vidámnak maradni, ami persze ragadós – nem nehéz jóízűen végigröhögni a Kontrát. Direkt hülyét csinálni magunkból, aztán azokon mulatni, akik elhiszik, ez a szabadidő hasznos eltöltésének biztos receptje. Ezen persze akkor mulatunk legjobban, ha együtt baromkodunk gimnáziumi osztálytársainkkal, de Majkáék olyan fesztelenül viszik véghez a csínyt, olyan magától értetődően használják a ma még kisípolásra kárhoztatott élő nyelvet (1870-ben bizonyára kisípolták volna a francot meg a fenét is), hogy egyszeriben mindannyiunk osztálytársává válnak. Nem azokká, akikről lemásoljuk a leckét, hanem azokká, akikkel suli után beülünk az Izsáki borozóba. Magukból csinálnak hülyét, de nem nézik hülyének a nézőt.

Majka és Szabi félkézzel hozzák azt a természetességet, azt az egyszerű őszinteséget, amit a TV Szigetnek húsz körömmel se sikerült összekaparnia. „Megöltem egy csomó embert”, köszönti a földön ébredő Majkát Szabi, kezében gamepaddel, fel se pillantva a Vice Cityből. Egy ferde falú budapesti garzonban. Ez az élet, Babolcsai néni. Nincs vörös fejjel ordító konferanszié, nincs műmeglepődött riporter, nincsenek súgógépről felolvasott kommentárok. Nincsenek itt a hazugság, a színjáték intézményesült kellékei. Azok a szarságok, amikre egy generáció köp ki a Vice Cityből felpillantva, és inkább megöl még egy csomó embert. Ez a reality-tv, és nem az, ahonnan Majka indult. Kabbe gyíkok, én leléptem.