Félelem és rettegés

Úgy mosolyog, mint egy jóllakott pederaszta, a kamerák előtt rágja sárguló bajuszát, ráadásul a reflektorok fénye gellert kap rosszul sminkelt kopasz homlokán, mégis odaát hetente több millióan kucorognak a tévé elé, hogy meghallgassák, amint amúgy mellékesen elmondja a frankót. Még a legelvetemültebb szociopatából is öt perc alatt boldog amerikai középosztálybelit farag, a legreménytelenebb helyzetben botorkáló szerencsétlennek is megmutatja a fényt, ami a külvárosi kertes házhoz, és a benzinzabáló terepjáróhoz vezető út végén pislákol. Az ő köpenyegéből bújt elő minden tévépszichológus, őt igyekszik utánozni vagy cáfolni mindenki, aki kamerák előtt, két reklámblokk közé szorítva próbálja megoldani más emberek életét.

már az első adás előtt tudni lehetett, hogy nem egy szimpla copy-paste, inkább a rendőrcsizmák kitaposta magyar utat követi

Dr Philt először a Viasat 3 hozta el hozzánk, éppen ezért nem meglepő, hogy az első klón is ezen a csatornán tűnt fel. Dr. Csernusról azonban már az első adás előtt tudni lehetett, hogy nem egy szimpla copy-paste, inkább a rendőrcsizmák kitaposta magyar utat követi: nem nevetgél, nem tréfálkozik, inkább kigúnyolja azt, aki csak azért sem hajlandó meggyógyulni, sőt alternatív terápiás eszközei közt a lovaglóostor kivételével szinte minden megtalálható. Könyve és a televíziós bulvármagazinok festette sötét tónusú kép alapján ő a végzet lángpallosú angyala, a heroinisták száz méterről megérzik a szagát, és karjukban a legutolsó lökettel vinnyogva menekülnek, amikor Csernus felmutatja nekik a vakítóan szikrázó igazságot.

Díszletdoktor

Dr. Csernus a mítosznak megfelelő hangnemben kezdte, a képernyőnket minden hétköznap megkocogtató műsor első adásában ugyanis a magyar televíziózás történetében, az országgyűlési tudósításokat leszámítva, először neveztek előre megfontolt szándékkal, jól artikuláltan pöcsnek valakit. A műsor készítői pedig nem sípoltak bele a magvas okfejtésbe, mondván ettől lesz életszagú a show, mintha a papírmasé rendelőben szorongó pszichiáter szeánszainak bármi köze is lenne ahhoz, ami a magyar szakorvosok rendelőiben folyik. A magyar pszichiátria reality showja ugyanis inkább sárguló tapétájú szocreál helységben folyna, ahol a penészedő íróasztal mögött tintafoltos fehér köpenyben feszengő nikotinfüggő, idős orvos fogadná a betegeket, folyamatosan hümmögne, jegyzetelne, majd felesleges kérdezősködés helyett felírna valami jó erős nyugtatót vagy antidepresszánst. Mindez azonban televíziós shownak elég szegényes, ráadásul a vizuálisan sem túl megkapó, így marad Dr. Csernus félórás mélylélektani pankrációja.

Csernus Imre

Fogak csikorognak, könnyzacskók szakadnak, bögrék törnek, és néha még a drámai csendet is harapni lehet, vagyis minden adott egy feszült talk showhoz. Mónika sem kívánhatna többet, legfeljebb egy kis nyíltszíni hajtépést, de egymásnak rontó ellenérdekelt felek nélkül ez elég nehezen kivitelezhető, hiszen a pszichiáter mégsem moshat be egyet az amúgy is agyongyötört páciensnek. Ráadásul Csernus nem is olyan kegyetlen, mint ahogy magáról terjeszti, bár szemmel láthatóan élvezi, ha más orrát beleverheti élete mocskába, de azért néha megértő is tud ám lenni, gyakran vállba veregeti a jól felelő beteget, sőt egyszer már mosolygott is.

Bábu vagy!

Hiába csapkod, toporzékol, vagy éppen dorombol azonban Csernus doktor, a műsor röpke félórájában képtelen megoldást találni a telepáciensek panaszaira. Egyszerűen minden elébe járulóra forró billoggal rásüti a pöcs, a szánalmas, vagy éppen a dicséretnek is beillő akaratgyenge bélyeget, majd pár mondatban összefoglal, felveszi a tükör előtt gyakorolt "Beválallja? Igen vagy nem?" tekintetet: bal szemöldök feljebb húz, száj csücsörít, mintha nagy életbölcsességeken rágódna éppen, és már jön is a reklámblokk, meg Al Bundy.

egyszerűen megelégszik a diagnózis kaján felvázolásával

Persze mindez akár lehetne a shwomanben pislákoló orvosi etika hatása is, hiszen pszichiáterként tudnia kell, hogy harminc percben nem lehet helyre pofozni egy szétzilált személyiséget, de Csernus a legtöbb esetben még megoldási lehetőségeket sem kínál, mint például Dr. Phil, egyszerűen megelégszik a diagnózis kaján felvázolásával. Ha pedig mégis értékelhető tanácsokat osztogat, inkább tűnik egy kisegyház karizmatikus vezetőjének, mint pszichiáternek: egyetlen álláspontot képvisel, de azt megingathatatlanul. Éppen ezért a Viasat 3 akár tulajdonképpen elgondolkodhatna a Lelki Tisztánlátás Drogmatikus Egyházának bejegyzésén is, ezzel egyrészt a műsor büdzséjét eltűntetnék az adóhivatal fürkésző szeme elől, másrészt a naponta jelentkező vallási félórával növelhetnék közszolgálati műsoraik idejét.

Persze a Dr. Csernus nem a Pszichiátriai Szemle előfizetőihez szól, ráadásul, aki egy tévéműsorban akar megoldást találni lelki bajaira, már úgyis menthetetlen, így a módszertani hibák nem rontanak a show élvezeti értékén. Az érdekes agybajok, és a mindennapi problémák már önmagában képesek bárkit fél órára a tévé elé ültetni, az unalmas képi világ, és a mesterkélt közeliek pedig megbocsáthatóak egy saját gyártású műsorral már évek óta nem kísérletező kábelcsatorna esetében. Egyedül Csernus doktor botrányos, minden jóérzésű gyógytornászt depresszióba kényszerítő testtartására nincs mentség, a létezés titkát ismerő guru ugyanis úgy terpeszkedik székében, mint egy ottfelejtett marionettbábu.