Mária
-7 °C
3 °C

Randevú a királlyal

2005.06.09. 07:48
Szót vált a nép a miniszterelnökkel végre; úgyis rég volt már Gyurcsány kereskedelmi tévéshow-ban. Ezúttal nem a békákról meg az első randiról folyik a diskurzus, munka van, releváns kérdések és komoly válaszok. Meg is ijedt az RTL Klub az ötlettől, kétszer is megkérdezte alapdíjas SMS-ben a nézőit: emberek, van ennek értelme?

Nem szokták egyébként megkérdezni. Amikor az RTL jól felfogott érdekéből elindítja a Való világ nyolcat, sohasem kérdezik meg, hogy véletlenül nem csinálnak-e hülyeséget. Szóval már az is érdekes, hogyan is ütődik nyélbe egy ilyen szereplés. De maradjunk az eredeti kérdésnél: van-e értelme?

elég baj az a lakosságnak, hogy az állam nem az Úristen
Nincsen, szemmel láthatóan. Mit is mondhat a milliárdos kormányfőnek a szegény anyuka, aki fel se fogja, hogy neki nem adókedvezmény kell a minimálbére mellé, hanem családi pótlék? Azt mondhatja, hogy neki nincs elég pénze, pedig szeretne. És mit léphet erre a megszólított? Ha tud ilyen varázslatot, jóllakathatja a népet öt kenyérrel és két hallal; ha nem tud, akkor megpróbálhatja elmagyarázni, hogy az állam nem az Úristen, tehát nem érdemes hozzá imádkozni. Ha pedig ennél összetettebb a panaszolkodás, akkor sem ismerheti be, hogy bizony-bizony hülyék vagyunk, nem értünk az egészhez. Olyankor jönnek a titokzatos összeesküvők, akik zsákban viszik az áfát az EU-ba. Egy áfacsaló pénzügyi terrorszervezet! Hungary under attack!

De jól nem jön ki belőle sehogy se, mert szemmel láthatóan elég baj az a lakosságnak, hogy az állam nem az Úristen, az Úristen meg ugyebár levette a kezét az országról. Azazhogy a nevében Mária vette le, de a lényeg az, hogy ez már nem az az ország, ahol mindenki szükségletei szerint fogyaszt, és többé nem is ígér ilyet senki.

Illetve dehogynem ígér, vannak komoly javaslataink teljes foglalkoztatásra, munkaalapú társadalomra, nagyméretű budapesti szimbólumra és bizonyos kerékbilincsek leszerelésére, de hát most a miniszterelnök van terítéken. Ő meg kénytelen visszafogni magát, bármennyire is világossá vált, hogy itt az a nyerő taktika, hogy Télapónak öltözünk, és megígérünk mindent. Majd jövőre, ellenzékből már lehet azt is, ha úgy alakul.

Kávézzon a kormánnyal. Közpénzből, vastagon.
Hát nem sikerült hidat verni a lakosság és a miniszterelnök közé, megint nem. Mégiscsak nyugisabbak az olyan fórumok, amiket a párt szervez. Pedig hetekig szerveztek, teszteltek, próbáltak, összeszedték az érdekes kérdéseket és azokat, amikre oda lehet vágni, hogy éppen most oldottuk meg, hogy egész eddig jogos volt a panasz, de most már rendben lesz minden. Az eredmény mégis az lett, hogy ül a miniszterelnök és a polgár egymással szemben, és nem egy nyelvet beszélnek. És nem is beszélhetnek egy nyelvet: a polgár most, azonnal választ vár, sőt leginkább fizetésemelést, ott a stúdióban. A miniszterelnök meg legfeljebb belekezdhet annak fejtegetésébe, hogy ő nem adhat emelést. Hogy ő nem a führer, akinek mindent hatalmában áll megjavítani. Feszengés, ide-oda hullámzó értetlenség, rácsodálkozás egymás idegenségére, totális bizalomhiány. Mint egy kínosan félresikerült randevú.

Ez egy PR-akció volt, az nem vitás: Gyurcsány nem ment volna bele, ha nem remél tőle népszerűséget. Hogy sikeres akció lett volna, az igen kétséges. De semmi baj, van másik. A Columbo szünetében ott mosolyog a közérdekű közlemény: ez a száz lépés annyira fasza dolog, hogy ekkora jóságot még nem szippantott ez az ország, vigyori kisfiú lesz tőle mindenki, rohanunk a felelős hazafiságba. Kávézzon a kormánnyal. Kormányturné közpénzből, vastagon. Mintha nem is lett volna valaha egy másik száz lépés, amelyek egyike azt ígérte: országimázsközpont márpedig nem lesz többet ebben a hazában.