Nincs kegyelem - de nincs ám!

Bár kevéssé érdekfeszítő és rontja a cikk ívét, mégis elkerülhetetlen a műsorszerkezet bemutatása: remélhetően nem közismert és nem is lesz azzá. A játékrendszer egy kvízblokkot és egy szavazási fázist tartalmaz: a pontgyűjtő kérdések után - a játékosok által és közül - körönként kiszavazódik egy szerencsétlen kis pondró, aki a játékvezető kifejezetten gonosz átkai és gúnyos megjegyzései kíséretében kikullog az arénából. A nyomorult. Hogy dögölne meg inkább.

Maga a kérdés-válasz modul nem különösebben érdekes. Egy dialógusra mintegy három másodperc jut, így inkább adatcserének nevezhető. A műsorvezetőt nem látjuk a képernyőn, a kamera a játékosok arcán pattog ide-oda. Ő különben egy géppuskaszerűen forgó standról ereszti el villámkérdéseit. Ezek a feladványok egyszavas választ igényelnek; nem könnyű beszorítani az önreklámot. Persze megy az, csak erőltetni kell: "mi a címe a tv2 erotikus műsorának?" Íme, így válik az általános műveletlenség kiszolgálására született Korridor Love a műveltség megkövetelhető részéve - ha nem vigyázunk.

Hanem amikor letelik a idő, Máté Kriszta mindjárt izgalmat varázsol a rettegéssel teli osztályterembe. Először is összeszámolja a nyereményösszeget, aztán különféle előre megírt szitkokkal legorombítja a csapatot. Hogy előre gyártott szövegek ezek, abból is tisztán látszik, hogy Krisztina igen nehézkesen beszél, ha szabadon kell fogalmaznia. Igyekszik is inkább tőmondatokkal képviseltetni magát, mint például "nahát.kegyetlen.meglátjuk". Az előkészített szövegek pedig olyan eszement szalonszidalmak, amilyet Hacsek se mondana Sajónak. A legszebb darab: "Önök recept nélkül még a jégkockát sem tudják elkészíteni?" A librettó előadása viszont meggyőző: "a tudás fáját nem az önök kertjébe ültették" - szól a bájos, SS-fekete dresszben vicsorgó hölgy. Nyilván a játékosok motiválására gondolt a szövegíró, amikor a sértegetésük mellett döntött, de aligha járt sikerrel. Persze az is igaz, hogy a játék alapkoncepciója a kegyetlenség, s ehhez illeszkedik, hogy Máté klimaxos fizikatanárnőként küldheti el a kitúrt vendéget: "nincs szükség rá, viszlát"!

Nem valószínű, hogy A leggyengébb láncszem veszélyeztethetné a már említett Vágó István vezető szerepét, hiába indult a konkurencia nyári szünete alatt. ("Jól jönne egy kis telefonos segítség" - gúnyolódik MK, önkéntelenül és öncsonkítóan összehasonlítva a két show-t.) Még ha sikerülne is nagyobb nézettséget elérnie, akkor is megmaradna Vágó erkölcsi győztesnek, a gagyihoz képesti elitnek - még a végén menő dolog lesz nézni. De a Nincs kegyelemnek nem az a fő baja, hogy nevetséges módon erőlködik hatásosnak lenni. Még csak nem is az, hogy a Forró nyomon üdvöskéje itt is az Addams Familyből ellesett grimaszvilágot alkalmazza, végképp mesterkéltté téve a feszültséget. A legszomorúbb, hogy műveltségi vetélkedőként nem működik. Legalábbis - a kérdések tempója miatt - nem alkalmas arra, hogy a nézők megjegyezzék a kérdéseket és válaszokat. Egyhangú feleltetés, ahol a két és fél perces kérdezgetés olyan monoton feszültséget teremt, mint az áram zúgása a távvezetékeken. A játékosok nem kerülnek személyes kontaktusba senkivel, nem látszanak egyéniségeknek: nincs rá idejük. Éppen a túlpörgetettség teszi lehetetlenné azt, hogy a szavazás hátterét átlássa az otthon kuksoló kedves néző. Mire a teljesítmény értékelésére sor kerülne, már elfelejtjük, ki hányszor tévesztett vagy meredt a kamerába üveges-üres tekintettel. A Jakupcseknél szinte azonos hangeffektek sem segítenek az új termék bevezetésében - aggodalomra adna okot a debütálás, ha nemzeti érdek lenne e vetélkedő fennmaradása. Egyelőre azonban még a szórakozásra és álságosságra vágyó polgárok is inkább A Hét aktuális agitkáját fogják választani, mint ezt (kegyelem ott sincs) - de ez már egy másik történet. Így lesz A leggyengébb láncszemből a tv2 vetélkedőprofiljának leggyengébb láncszeme.