Gesztiméter: inkább kevesebb

A Gesztiméter című játék - már ez is milyen poén, nem? - igazán eredeti ötleten alapul, azonban kétségtelenül sokkal tartozik Rózsa György Zsákbamacskájának. Az alapelv érdekes: a játékosok egy-egy kérdésre válaszolva szavaznak igennel vagy nemmel. Pontot az tud szerezni, aki eltalálja, mit választ a többség vagy a kisebbség, de szavazatával maga is besorol valamelyik táborba. A résztvevők kénytelenek dönteni a magánvéleményük és a közvélemény között, vagyis Geszti tulajdonképp politikusóvodával kísérletezik.

Geszti Péter, az éter réme

A szabály nem bonyolult, ám ahhoz elég paradox, hogy az első műsort még csak gyakorlótöltettel, a tévénézőket kizárva, csak a könnyebben betanítható helyi közönséggel játsszák le. Ők egyébként láthatóan koordinált nyáj, hiszen értelmes ember nem ujjong vijjogva, amikor a műsorvezető azt mondja, egymillió forintot lehet nyerni.

Ehhez a mókához kérdésekre van szükség, mégpedig két lehetséges válasz megjelölésével. A feladványok skálája szédítő. Szavazhatunk például (majd, ha telefonon vagy akár interneten is lehet) arról, hogy a halászlé vagy a töltött káposzta-e a finomabb. Itt somolyog be a függöny mögül Rózsa Gyuri; mégis van ostobább feladat, mint három boríték közül találomra húzni egyet. Geszti visszamosolyog, majd szolidan odakacsint a korai Ludas Matyi legrosszabb hagyományainak is, és felteszi a magvas kérdést: vajon Torgyánt a pacalpörkölt vagy Boros Imre viselte meg jobban?

A kereskedelmi tévék idegesítő szokása, hogy bandériumokba szervezik az embereiket. Az egyes táborokba tartozó médiaharcosok természetesen kötelékben repülnek, ami azt jelenti, hogy egymás műsorában sztárvendégként lépnek fel. Ezért aztán láthattunk egy igen feszült Pálffy Istvánt, akihez az a - hasonlóan eszes - probléma kapcsolódott, hogy énekeljen-e, vagy inkább csókoljon meg egy nyulat. Ugyanilyen okból került ide két magyar műanyagegyüttes is, elvihorásztak, hátba veregették egymást, "igen, az aranyzsiráf a menedzserünknél van", aztán a kiválasztottak lenyomtak egy fülsértő playbacket.

Torgyán kipipálva, akkor most pancsoljunk bele egy folyamatban lévő törvényszéki ügybe. Bűnös vagy ártatlan Zalatnay Sarolta? Cini maga konferálja be a kérdést, szívettépőnek szánt modorban. Nem bűnös persze. Jöhet a kötelező műsorszám: Natalia Oreiro, a Vad Angyal. Nem az itt a lényeg, hogy Geszti egy dél-amerikai szappanopera buborékját próbálja meglovagolni, hanem hogy még Oreiro is csak videón és - hasonmások által van jelen! Az indítvány kézenfekvő: melyikük hasonlít jobban? Természetesen az egyik; rá nyilván fényes karrier vár, vagy legalább ingyen vörösboros kóla.

Álljunk meg egy kicsit, amíg ítél a nép, és nézzünk körül a stúdióban. A Szerencsekerék láthatóan díszletépítészeti stílust teremtett: villózó, nagy fények, gömbölyű és rikító műanyag nőtte be a teret. A betűforgatólány szerepét a Geszti itt meg nem nevezett filmjében látott Behumi Dóri tölti be. Ő talán Lajcsi helyett képviseli a Délhúst - igen, mindkét komponenst: egy igazi mediterrán hentesasszonyra próbál emlékeztetni. Szerepe a betűforgatásnál is megalázóbb, mivel épp az a küldetése, hogy tűrje a műsorvezető faragatlan és primitív megjegyzéseit.

Geszti piszkavassal csipkelődik, csak félig viccesen vágja oda szerencsétlen nőnek, hogy "ne dumálj má' annyit, he", meg hogy "nem akarod lejjebb gombolni a blúzodat?" Erre valószínűleg azért van szüksége, mert önbecsülése kissé megroggyant a tudatos bóvligyártás nyomán, és így van kibe verni buksi fejét. Érzi, hogy ebben a stúdióban - régi viccek újramesélése és géppuska-csacsogás ide vagy oda - nem ő az úr. Dórin viszont mindig uralkodhat, mégpedig mint férfi az asszonyállat felett.

Ez a műsorka Geszti Péter eddigi munkásságának alighanem mélypontja. Adhatná alább, de feljebbről érkezett. Sohasem rejtette véka alá, hogy amit csinál, azt el is akarja adni - erről szól a popkultúra. A Dáridó és Frei Tamás szenzációvadászatának bődületes nézettsége azonban megbabonázta, és most már egyáltalán nem érdekli, kik a vevői. Ha az kell, lesz kicsit alpári, lesz benne Torgyán, sőt még a romakivándorlást is megszavaztatjuk a közönséggel. Meglepetésekkel is szolgál: ki gondolta volna, hogy fog még Geszti cigányzenére APEH-csasztuskát énekelni, Sas József mély nyomában?

Ötlettakarékos üzemmódban működik; az aktualitások és a szerencsére pihenő Citrom-stáb által szállított blődségek elviszik a hátukon a műsort még sokáig. Olcsó játék, igénytelen fajta - megterem gyenge talajon is. Tudna jobbat is, Geszti viszont csak egy kérdést tett fel magának - és a közvéleményt választotta. A magánvéleményét hazaviszi, becsomagolja és elrejti jó mélyre, a rosszallóan dörmögő régi macik közé. Már csak a tükröket kéne leszerelni. Borotválkozáshoz sem kell, lesz pénz borbélyra.