Ki ás le a pöce mélyére?

Minek ássuk ki piros homokozólapátunkkal a mindent elborító trágya mélyéről az igazságot? Minek olvassunk el több ezer oldalnyi iratot, minek beszélgessünk több tucat informátorral, minek épüljünk be, minek készítsünk rejtett kamerás felvételeket, mi a fenének szerezzünk bizonyítékokat, ha aztán a nézők úgyis elkapcsolnak, ha nincs benne elég csöcs, vagy legalábbis egy Kiszel Tünde, a felelősök meg megsértődnek, bedühödnek és megijednek, aztán egyszer csak jön egy hívás, a vonal végén meg ott szuszog a hájas testét hajszálcsíkos öltönybe tuszkoló korrupció, hogy elintézhetjük ezt másképp is egymás közt, vagy akár elintézhetlek téged is, te kis köcsög? Csak szaros lesz a kezünk, annyira, hogy még egy alapos manikűr után is bűzlik.

Ezért is nincs nagyon tényfeltárás a magyar televíziókban. Az országos csatornákon inkább a jól szponzorálható bulvárvalóságot nyomják az arcunkba (Bíró Ica csak itt, csak most, csak Önöknek szül hármas ikreket), vagy legfeljebb kipixelezik az igazságot, és az egészet rákenik egy közelebbről meg nem nevezett nyuszira. A pártpénzből működő kis adókon meg nem a felelősöket keresik, azok már megvannak rég, csak legfeljebb még nem lehet tudni, hogy csupán a nemzetet árulták el, vagy ők felelnek a globális felmelegedésért is. „Hogy rohadna meg Orbán Viktor” versus „Te tehetsz mindenről, Fletó”.

Ezen változtatna most a közszolgálati televízió új riportműsora, a Szempont. A többségében a Tv2-től átszökött stábnak nincs könnyű dolga, főleg, ha számításba vesszük, hogy a nézők többsége még mindig azt hiszi, hogy a mindenkori kormányfő irodájából közvetlen vonal vezet az adásvezérlő piros bakelit telefonjához, és egy-egy nehezebb nap után Gyurcsány lecsörög, hogy „Fiúk, adjátok már le azt a romantikus filmet, tudjátok, amiben Hugh Grant az elnök, és a Jump for My Love-ra táncol az irodában”.

Ezt a megalapozott vagy teljességgel megalapozatlan előítéletet a képletbe illesztve nem is az a legnagyobb baj a Szemponttal, hogy a grafikai elemek a Főtér idegesítő képi világát idézik, a díszletet a konkurens Naplóról koppintották, a műsorvezető, M. Kiss Csaba pedig többet néz az előtte heverő lapokra, mint a kamerába, hanem hogy az egész műsor erőtlen és visszafogott. Nem elég bátrak, hogy jó mélyen belenyúljanak a szarba, legfeljebb a markukba vesznek egy kisebb darabot, és azzal gyurmáznak egy ideig.

Mert hát nem kell nagy bátorság ahhoz, hogy rögtön leforgassunk két anyagot a tinikről készülő pornográf felvételek engedélyezéséről. Egyet ellene, egyet pedig mellette. Igaz, hogy így lehet vitát szítani, de azért az igazság nem úgy bonyolult, hogy egyszerre A is meg B is, hanem néha A/B, sőt azért előfordul, hogy csak úgy egyszerűen B. És persze nagyon vicces, ahogy Reisz András hármincnak mondja a harmincat, de azért a klímaváltozásról szóló nagy tényfeltárás végén mégis csak annyi derült ki, hogy az Alföldön biztos nem legelnek majd tevék. Se lehetséges forgatókönyvek, se konkrét cselekvési tervek, se tudományos elméletek. És akkor még nem is beszéltünk a móri fordulat kapcsán előrángatott halálbüntetés-vitáról, amit már az Aktív is feldolgozott háromszor, pedig ők ugye nem nagyon látnak messzebb Bódi Sylvinél.

Ehhez képest az árvízkárosultak segélyezésének hülyeségeiről készített riport már-már igazi tényfeltáró anyagra hasonlított. Legalábbis volt benne egy minisztériumi illetékes, aki mintha zavarban lett volna.

Persze lehet, hogy ez még csak a kezdeti félénkség, és nem akarják, hogy már az első adás alatt szétverjék a díszletet a dühös államtitkárok. Lehet, hogy lesz még itt premier plánban síró adócsaló nagyvállalkozó, megtörten motyogó miniszter, meg tehetetlenül szitkozódó országgyűlési képviselő. Vagy ha nem, hát legalább forgatnak egy anyagot Kiszel Tünde lábkörméről.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!