Hazugságoktól hemzseg az Oscar-díjas dokumentumfilm?

A szabad fegyverviselést hirdető aktivisták, a déli milíciák filmművészet iránt fogékony tagjai, illetve az Országos Lövész Egylet jogászai már a premier utáni hetekben ízekre szedték Michael Moore dokumentumfilmjét, az Oscar-díj után pedig újabb, minden addiginál hevesebb rohamra lendültek: kockáról kockára elemezve próbálták bebizonyítani, hogy a Bowling For Columbine pontatlan, egyoldalú, sőt egyszerűen hazudik. Ebben persze nincs semmi különös, hiszen Moore filmjével éppen a fegyverlobbi ellen veszi fel a harcot, az viszont már meglepő, hogy a félautomata fegyverükkel baráti kapcsolatot ápoló kritikusoknak úgy néz ki, igazuk van.

Moore egyre többször kénytelen magyarázkodni, miközben újabb és újabb dokumentumfilmbe nem igazán illő módszerek nyomait fedezik fel a filmen. Moore könnyedén kezeli az idősíkokat, ide-oda ugrál térben is, csak hogy egy frappáns mondatot összeszerkesszen, és az elméletébe nem illő tényeket hajlamos eltitkolni.

Atombomba a műholdon?

A konzervatívnak egyáltalán nem nevezhető Radar Magazine című életmódmagazin például megemlíti, hogy a film elején látható bankban ugyan tényleg adnak ingyen puskát a folyószámla mellé, de Moore vágási technikájának köszönhetően az már nem derül ki, hogy a kérelmezőt előtte alapos vizsgálatnak vetik alá, adatait ellenőrzik több országos adatbázisban, ráadásul a bank alkalmazottjaitól csak egy kupont kap, amit a szomszédos fegyverboltban válthat lőfegyverre. Azonban a filmben a vágó munkásságának köszönhetően úgy tűnik, mintha a banki alkalmazotta pénzintézet fiókjában adná Moore kezébe a töltött fegyvert.

Véres dollárok A Bowling For Columbine, ami a reklámköltségeket is figyelembe véve 2 millió dollárba került, az első héten mindössze 210 ezer dollár bevételt hozott, később azonban rákaptak az amerikaiak és májusra a film összbevételek már meghaladták a 21 millió dollárt is, azaz az amerikai középiskolai mészárlásokról készült doksi egyben jó befektetésnek is bizonyult.

Moore a film egy jelenetében párhuzamot von az iskolai mészárlás és a szülők foglalkozása közt, mondván a legtöbb gyermek apja a Lockheed-Martin üzemében nukleáris töltetek összeszerelésével keresi meg a betevőt. Az elmélet már itt sántít, hiszen kevesebb békésebb foglalatosság létezik az interkontinentális rakéták összecsavarozgatásánál, de a tézis pofára is esett, amikor a Lockheed-Martin bejelentette, hogy a kérdéses üzemben műholdak fellövésére használt, nem katonai célú hordozórakétákat gyártanak. Moore saját weboldalán minderre csak annyit válaszolt, hogy szerinte nukleáris töltetek célzását segítő kémműholdakat is fellőhetnek a rakétákkal, így neki márpedig azért is igaza van.

Heston esete a színváltós nyakkendővel

Moore több helyen manipulálta a Charlton Hestonról készült felvételeket is. A Columbine-i incidens utáni részben felzúdulhatunk azon, hogy a Lövész Egylet az incidens színhelyétől nem messze tartja éves közgyűlését. A valóságban ugyan tényleg a kisvárosban tartotta a rendezvényt az Országos Lövész Egylet, de a rgyűlés helyszínéül szolgáló konferenciatermet már hónapokkal a lövöldözés előtt kibérelte a szövetség, ráadásul a közgyűlést a hatályos amerikai gazdasági jogi szabályozás értelmében nem is halaszthatták el. A fegyvervásárt és az egyéb társrendezvényeket viszont az egylet az eseményekre tekintettel nem tartotta meg, ezt azonban Moore elfelejtette filmjében megemlíteni.

Színváltós nyakkendő vagy gyors átöltözés?

Heston agresszív beszéde, amit az egylet önkívületben ordítozó tagjai előtt mond el, ráadásul soha nem hangzott el abban a formába, ahogy Moore bemutatta, a rendező ugyanis a nyugdíjas westernhős több felszólalásából vágta össze a végleges jelenetet. Minderre megdönthetetlen bizonyítékul szolgál, hogy a képek tanulsága szerint Heston mondat közben nyakkendőt vált, sőt úgy tűnik, a hátteret is átfesti valaki. A film zárójelenete, ahol azon háborodhatunk fel, hogy Heston érzéketlen disznóként elrohan, amikor Moore egy halott gyerek fényképét mutatja neki, az elemzők szerint szintén hamisítvány. A könnyes jelentre ugyanis mindössze két magyarázat létezik: az egy kamerával készített interjú adott pontján hirtelen térugrást hajt végre az operatőr, és Moore háta mögül szemvillanás alatt a rendező elé kerül, vagy a stáb megvárta míg az idős Heston becsoszog a villába és a kertben felvették Moore szívfacsaró magánszámát.

A számok hazudnak

A filmben szereplő tények sem állták ki az elfogult, de annál alaposabb kritikusok vizsgálatát. Moore például a hat éves osztálytársát meggyilkoló kisiskolás esetében elfelejtette megemlíteni, hogy a fiú gyakran verekedett, ráadásul majdnem kizárták az iskolából, mert egy tollat vágott az egyik barátja combjába. A fiú szerencsétlen sorsú nagybátyjáról szóló információk közül pedig kimaradt, hogy a férfi a környék egyik ismert drogdílere volt.

Az ilyen hibák, és csúsztatások mellett már tulajdonképpen eltörpül, hogy a filmben szereplő statisztikai adatok pontatlanok, és Moore elfelejt súlyozni, azaz nem említi meg, hogy nem a gyilkosságok, hanem az egy főre jutó emberölések száma a mérvadó az amerikai és az európai adatok összehasonlításakor.

Az elemzéseket olvasva úgy tűnik, a Bowling For Columbine, ami egyébként a Kóla, puska, sültkrumpli címet viseli a magyar keresztségben, nem csupán egy szubjektív dokumentumfilm, hanem egy fikciós mű, amit akár Kevin Costner és Sandra Bullock főszereplésével is leforgathattak volna. Az Index Adatellenőrző és Objektivitási Alosztálya mindent megtett, hogy cáfolja a fegyver és robbanószer gyűjtők érveit, de a kritikákban megjelent adatok és számok tényleg pontosak, megbízható kormányzati forrásokból származnak.