Vilma
-7 °C
4 °C

A taxis, az élmunkás és a filmmogul

2003.02.28. 03:17
Benzingőz, abszurd humor és turbófeltöltő a Taxi-trilógia harmadik részében, Sylvester Stallone pedig csak feltűnik, aztán már megy is.
Éjt nappallá téve a futószalag előtt görnyed, százhúsz-száznegyven százalékkal túlteljesíti a normát, és lankadatlan szorgalommal gyártja a fröccsöntött filmeket. Ő az európai szórakoztatóipar élmunkása, a francia mozgókép sztahanovistája, aki nem pepecsel mondanivalóval, művészettel, mivel már a kezében van az akcióvígjáték-készítés minden fogása, és becsukott szemmel is össze tud dobni egy valamirevaló sikerfilmet. Ugyan néha a tömeggyártás technológiai hibái miatt egy-egy selejt is becsúszik az egyre terebélyesedő életműbe, de Luc Besson nem adja fel, hiszen nem kisebb célt tűzött ki maga elé, minthogy egymaga lenyomja az egész hollywoodi akciófilm-konglomerátumot.

Diefenthal, Naceri és Krawczyk
A Nikita és a Leon a profi alkotója ugyan a felejthető Jeanne D'Arc óta nem rendezett filmet, de az utóbbi röpke hat évben számtalan akcióvígjátékot írt és pénzelt. Így az ő fejéből és pénztárcájából pattant ki a Taxi-széria mellett a hasonló üldözős-autós klisékből összerakosgatott Szállító, a Jean Renot Japánba deportáló Wasabi, a Jet Lee-féle Sárkány csókja, és a városi extrémsportokat népszerűsítő Yamakasi is, hogy csak a Magyarországon bemutatott alkotásokat említsük.

Az évek során Besson úgymond tökéletesítette a francia akciófilm műfaját, így alkotásaiból mára eltűnt minden felesleges sallang: nincsenek érdekes, életszerű karakterek, izgalmas cselekmény, vagy váratlan fordulat, csak a helyzetkomikum, a szóviccek és a lélegzetelállító akciójelenetek maradtak. A Taxi harmadik része sincs túlbonyolítva: a már jól ismert szereplők, a töketlen rendőr és a fékevesztett személyszállító-kisiparos ezúttal egy Mikulás-banda után vetik magukat, míg a magánélet frontján éppen a gyermekáldás van soron. Pergő autósüldözések, jól beállított kaszkadőrmutatványok és némi pirotechnika röpíti előre a cselekményt, a hajsza szüneteiben pedig az előző két részből már jól ismert helyzeteken és figurákon kuncoghatunk.

cameo
A cameonak nevezik, amikor egy ismert személyiség, sztár rövid, többnyire jelentéktelen szerepet vállal egy filmben, hogy ezzel színesítse a történetet, emelje a film presztízsét, esetleg, hogy kifejezze az alkotók iránti tiszteletét. Szinte minden filmben van egy-két cameo, például a rendezők és producerek gyakran tűnnek fel epizódszerepben vagy statisztaként saját filmjeikben.
A Taxi harmadik epizódjának poénjai azonban sokkal abszurdabbak, mint amit Luc Bessontól megszokhattunk, de persze mindez nem koncepció, vagy netalántán fogyasztóbarát csomagolásba göngyölt világszemlélet, egyszerűen arról van szó, hogy a francia filmmágus most már ott tart, hogy egy poénért akár az egész forgatókönyvet is eladná. Egyedül a hollywoodi kliséket túlhajtó, kifigurázó jelenetek csempésznek némi váratlanságot a történetbe, meg persze az az idősödő cameo sztár, aki a film első jelenetében felbukkan.

Mindezek ellenére a Taxi 3 nem rossz film, sőt kifejezetten kellemes másfél órát tölthetünk a vászon előtt gubbasztva, hiszen a két rész alatt felhalmozott rutin meglátszik a rendezőn és a színészeken is: mindenki tökéletes precizitással végzi a dolgát, így ez a film is pontosan olyan megbízható minőségű, mint a Besson-féle futószalagról kikerült többi tömegtermék.

Tragédia a Taxiban
A Taxi-trilógia forgatását jó néhány baleset kísérte. Az első részt még Gérard Pirés irányításával forgatták, de az utolsó jelenetek felvételeinél már a jelenlegi rendező, Gérard Krawczyk dirigálta a stábot, mivel Pirés váratlanul kórházba került. A második epizód munkálatai pedig azért akadtak meg egy időre, mert az operatőr szörnyethalt, amikor az egyik jelenet felvétele során rázuhant egy kaszkadőr-kocsi.

Visszatérés a paradicsomba

Egy újabb kaland előszobájába léptünk, mikor kis kocsink megindult Christchurch felé.

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.