Kaszinótojás, avagy a lét elviselt könnyűsége

Teri néni egy sárkány volt. Igazi, hétfejű, legalábbis Teri bácsi szerint, akinek a nevét kevesen tudták, én is elfelejtettem, annyira drága jó ember volt a gonosz Teri néni mellett. Ő volt Teri bácsi, így egyszerűen.

Teri nénivel a lépcsőháztól jobbra, egy középső, világos bérlakásban éltek, ahová az utcafront felől is besütött a nap, mert Teri néni addig járt a tanácshoz – ma önkormányzatnak mondjuk – amíg visszakapta azt, ahonnan az ötvenes években kipenderítették. Igaz, azóta a lakás felébe vágott társbérlet lett, meg a tulajdont is elvette a rendszer, de Teri néni így is elégedetten rakta ki az erkély korlátjára a dunyhákat, hogy a levegő napsütésillatúvá puhítsa a libapehely-tölteléket.

Teri nénit a családja zsarnoknak tartotta. Teri bácsi azért haragudott, mert Teri néni szólt a főmérnök feleségének, hogy őt irodai munkára osszák be, ne kelljen fájós lábával járnia az üzem telephelyeit.

Teri bácsinak mindig fájt valamije, elsősorban az, hogy dolgoznia kell, ahelyett, hogy a sakkozókat nézné a Horváth-kertben. Ezért naponta elmondta Teri néninek, mekkora áldozatot hoz is ő a családért, azért, hogy Teri néni urizáló igényeit kielégítse, noch dazu egy könyvespolccal. A noch dazu kifejezést a főmérnök használta az üzemben, Teri bácsi pedig szívesen adaptált intelligens szavakat.

Teri néni ilyenkor pityergett egy kicsit a lavór felett, ahol épp darabolta a csirkét, aminek combját majd Teri bácsi magával viszi rántott húsként a munkába, mert Teri bácsi gyomra csak a házikosztot bírta. Teri néni ezért mindennap hajnali négykor kelt, a Szaratov hűtőből kivette az aznapi ebédrevalót, csöndesen megmelegítette magának az előző este lefőzött kávét, hogy a kotyogós nehogy felriassza Teri bácsit, aki szeretett az utolsó pillanatig aludni, majd nekikezdett a hús panírozásának.

Terinek könnyű, mondta mindenkinek Teri bácsi, mert nincs más dolga, csak az a kis porszívózás, mosás otthon, és a délutáni pletykálkodás a gangon. Teri néni ilyenkor sóhajtott egy nagyot, mert mindketten tudták, hogy Teri néni a főmérnöknél és más elvtársaknál takarít délelőttönként, de Teri bácsi szerint ez nem munka. A munka az, amit ő végez az irodában, elviselve az ostoba munkatársakat és a bunkó főnököket, Teri néni pedig úgyis élvezi a takarítást, hiszen tisztaságmániás. Teri bácsi szégyellte, hogy Teri néni így keres pénzt, ezért ezt titokként őrizték.

Teri bácsi elégedetlen volt a fizetésével, szerinte az ő szakértelmét nem becsülik meg eléggé, ezért elutasította, hogy a kollégái műszaki újításában részt vegyen, mert nem fog ezeknek azért a kis pénzért extra munkát végezni, ő így is mindent megad a családjának, őt nem fogják kizsigerelni, csapott az asztalra a harmadik sör után.

A söröket Teri néni cipelte fel a második emeletre fonotthálós szatyrában, amikor hazaért délutánonként a takarításokból. Az üvegek minden lépésnél nyikkanós koppanással ütődtek a lépcsőhöz. A másik szatyorban a friss csirkehús volt és a vacsorára szánt kenyér, felvágott, zöldség.

Teri bácsinak néha eljárt a keze, mert lusta és követelőző asszonnyal verte meg a sors, egyébként is, ki az úr a háznál. Egy sárkány, panaszolta benn a munkahelyén, mert Teri bácsinak nem voltak barátai sem, csak a családjáért élt.

Teri néni kéthavonta egyszer elment a régi iskolatársnőivel kaszinótojást enni a Jégbüfébe, ahol a pultnál állva meghallgatta, milyen áldott ember is az ő férje. Bólogatott. Nem mondta el, hogy Teri bácsi kártékony, rossz asszonyoknak tartja a barátnőit, akik közül az egyik, borzalom, el is vált, a másik pedig festeti a haját, ahogy azt sem, hogy Teri bácsi napokon át tartó részletes kikérdezést foganatosít ilyenkor róluk. A foganatosít is Teri bácsi kedvelt szavajárása volt.

Teri néni gyenge jelleme akkor vált nyilvánvalóvá a szomszédok számára, amikor elutazott a Balatonra. Itt hagyta ezt a drága embert egyedül, ellátatlanul, hát igen, Teri mindig csak magára gondol, fecsegte a sok pletykára éhes száj, Teri bácsi pedig mártírarccal köszönte meg a sok beadott süteményt, rántott csirkecombot.

Teri néni azért ment a Balatonra, mert az egyik elvtárs kétszintes házat építtetett a vízparton, és a súrolásért, takarításért olyan összeggel kecsegtette Teri nénit, amit nem lehetett elutasítani. Teri néni az egész napos hajtás után esténként felvett egy tiszta otthonkát, kiült a magánstég végébe, és hallgatta a vízen áthullámzó túlparti zenét.

Teri bácsi erre az időre szabadságot vett ki, kibicelt a sakkozóknak, és rászokott a sarki kiskocsmára, hiszen az üvegeket felcipelni nagyon nehéz lett volna az ő fájós lábával.

Teri nénit a gang kiközösítette, mert hazatérve azt tervezte, hogy a keresett pénzből kifesteti a lakást, ezzel Teri bácsit mély depresszióba kergetve. Sárkány, egy csepp nyugalmam sincs tőle, járta végig Teri bácsi az együttérző szomszédokat, és hetekig nem beszélt Teri nénivel büntetésből.

Nem is lett a festésből semmi, mert a pénzre Teri néni és Teri bácsi felnőtt gyermekeinek volt jobban szüksége, Árpi autót akart venni, Verocska pedig a bolgár tengerpartra vágyott repülővel. Teri néni szokásos módon, titokban elsírta magát, és feladta hatalmas álmát egy kifestett lakásról.

Maradt minden a régiben, Teri néni évente kétszer, húsvét és karácsony előtt, létrára mászott, és ultrás vízzel lemosta Teri bácsi mezítlábas Symphoniájának lerakódott sárgás füstnyomait a falról. Teri bácsi ilyenkor elmenekült otthonról, mert ki bírná ki ép ésszel ezt az állandó felfordulást, amit ez a sárkány teremt, magyarázta megértő hallgatóságának a kocsmapultnál.

Néhány évvel később Teri néni váratlan bűne mindenkit Teri néni ellen fordított. Ugyanis Teri néni legjobb barátnője az ingatlankezelőnél, az IKV-nál irodistaként dolgozott, és megtehette, hogy előrébb sorolta a házfelújításoknál azt a házat, amelyben Teri néni is lakott. A lakók nagyon nehezen viselték a felállványozást, a ház újravakolását, kit érdekelnek a golyóütötte világháborús lyukak a házfalon, beszélték egymás közt, a tetőn is elég lett volna a törött cserepeket cserélni, Teri nem bír magával, persze, könnyű neki, a barátnője élet-halál ura, ő pedig sosem volt tekintettel másokra, panaszolták egymásnak. Lift sem kellett volna, jó volt úgy, ahogy eddig volt, szegény ura után Teri most már a szomszédok életét is megkeseriti. Teri néni megítélésén az sem javitott, hogy az egyik elvtárs, akinél takarított, elintézte, hogy a szembeszomszéd unokáját – a kelleténél kevesebb pontszám ellenére –, felvegyék az egyetemre.

 *

Teri néni a hatvanas évei közepén járt, amikor Teri bácsi megbotlott a kiskocsma lépcsőjén, és a combnyaktörésből – felépülés helyett – a kórházban váratlanul meghalt. Egy év gyász után Teri néni a gangra nyíló konyhaablakba petúniát ültetett, és rövid, új frizuráját kellemes gesztenyebarnára fodrászoltatta, észre sem véve, milyen mély megvetést vált ki ezzel a ház asszonyaiból. Összeállt egy mokány nyugdíjas özvegyemberrel, aki a konyhában atlétatrikóban hallgatta a Ki nyer ma?-t a kisrádióján, amíg Teri néni elkészült az ebéddel.

A lakást ugyan nem festették ki, de hétvégeken pecázni jártak, és a paprikás lisztben sült halat az erkélyen ették meg, fröccsel öblítve. Ráadásul Teri néni egy újságban megtalálta a kaszinótojás receptjét is, így mindenki meglepetésére rendszeresen vendégségbe hívta barátnőit a saját lakásába.

Az új társat Kornélnak hívták, a szomszédasszonyok szerint az, hogy ilyen furcsa nevű emberrel, ráadásul házasság nélkül él együtt, szintén Teri néni kivagyiságának bizonyítéka.

Dorbézol és ribanckodik vénségére, állapította meg a körfolyosó, ki tudja, hol csavargott egész életében mindig napközben, sírba kergette szegény urát is.

Teri egy sárkány, ahogy az a drága ember is mondta.

Te Gizus, hogy is hívták Teri urát?