A Múlt-kép blog a Nemzeti Fotótár szakmai együttműködésével valósul meg.

Hol tartana ma az automobilizmus magyarok nélkül?

június 9., 20:24 Módosítva: 2021.06.10 19:19
0
Talán nem túlzás a huszadik századot az autó évszázadának nevezni – nemcsak a világban, de Magyarországon is. Alig van olyan porcikája a vágy e titokzatos, négy keréken gördülő, mi több, száguldó tárgyának, melynek kidolgozása, felfedezése, megalkotása ne egy magyar szakember műve lenne. Úgyhogy méltán lehetünk büszkék a levegőt egyre kevésbé – és hamarosan már egyáltalán nem – szennyező közlekedési eszközre. Úgyhogy nézzünk szét fővárosunk utcáin, milyen stációkon ment keresztül a honi automobilizmus az elmúlt százhúsz évben.

A Közúti Rendelkezések Egységes Szabályozása – közismert nevén a KRESZ – gyökerei 1901-re nyúlnak vissza: ekkor fogott össze a rendőrség az akkor már egyéves Magyar Automobil Clubbal, hogy megalkossa Budapesten a közlekedés alapszabályait, és ekkor írták elő az autók és sofőrjeik vizsgakötelezettségét. És már az első évben 49 jogosítványt és 38 forgalmi engedélyt bocsátottak ki.

Az első magyar KRESZ-nek egy kilenc évvel később, 1910-ben született belügyminiszteri rendeletet tekintjük.

A szabályok tehát már megvoltak, most már csak autókra volt szükség. Mintha csak Massimo d’Azeglio bon mot-ját idéznénk 1861-ből, az olasz egység évéből: „Megteremtettük Olaszországot. Most már csak az olaszokat kellene megteremtenünk...”

Ami azt illeti, honfitársaink élen jártak az automobil és létfontosságú alkatrészei kifejlesztésében. Csonka János 1879-ben elkészítette az első magyar gázmotort, majd 1893-mal Bánki Donáttal szabadalmaztatták a gépkocsigyártás talán legfontosabb alkatrészét, a porlasztót. Két évvel később pedig már forgalomba helyezték Magyarországon az első autót, egy Benz-Velto modellt, melynek tulajdonosa nem egy főherceg, nem egy mágnás, nem egy tőkepénzes, hanem egy – optikus volt. Az első honi tehergépkocsit pedig az 1900-as évek elején – és most nagyot dobban budafoki lokálpatrióta szívem – a Törley-pezsgőgyár használta!

Tovább

A legklasszabb dolog, amit átvettünk az angoloktól

június 2., 19:14 Módosítva: 2021.06.03 16:38
138
Több mint kétszáz éve, 1814-ben futották az első hivatalos magyarországi lóversenyt. Az eltelt két évszázadban fantasztikus lovak száguldottak a honi versenypályákon Kisbértől Overdose-ig, és már melegít az új magyar csodamén, a veretlen Sambo. Gróf Széchenyi István volt az alapító, és az utókorra vár, hogy helyén kezelje a lóversenyt mint a társasági élet semmihez sem hasonlítható színterét.

Angliának három dolga van, amit meg kell tanulni: az alkotmány, a gépipar és a lótenyésztés.

Ha valaki tudta, mi a fontos egy ország életében, akkor az Széchenyi István volt, a legnagyobb magyar. A gróf 1815-ös angliai útja után vetette papírra a fenti szentenciát, összehasonlítván az ottani fejlett viszonyokat a hazai elmaradott állapotokkal. A reformkor kiemelkedő alakja csodálta az akkor világelső angol gazdaságot, a gépeket, a (viszonylagos) politikai demokráciát, és lovasember lévén az új lófajtát, az angol telivért. 

Mindezekből egyenesen következett, hogy szerinte melyik az a három dolog, ami fejletté tesz egy országot, és számára teljesen egyértelműen a lótenyésztés és ebből fakadóan a lóversenyzés is ezek közé tartozott. 

Tovább