Tök alsó

Belecsöppen a bunkómenyországba

Hajnalig folytatták ezt, aztán annyira összebarátkoztak, hogy elhatározták: filmet csinálnak, aminek majd az lesz a címe magyarul, hogy Tök alsó, ez is milyen tréfás, veregették egymás vállát a hazafelé vezető úton. Másnap kora délután találkoztak, és megbeszélték, hogy a már számtalanszor bevált kaki-pisi-kövér ember tárgykörben fognak maradandót alkotni, megspékelve némi hipertahó szexizmussal. Estére elkészült a forgatókönyv, másnapra le is forgatták, aztán dörzsölték a kezüket és számolgattak: a világ jelentős százaléka ostoba muzsik, ha ezeknek csak az egytizede bemegy a moziba, már megvan a zseton a következő filmre, plusz le lehet cserélni a vécéajtón a Sharon Stone posztert.

A történet, amit az elsőfilmes rendező gyöngyvászonra maszatolt, tulajdonképpen szóra sem érdemes, csak azért vázolom, hogy még véletlenül se menjenek az utcára, amíg ezt a filmet játsszák. Egy, a C-kategóriát is csak legjobb pillanataiban megtapasztaló színész azt próbálja elhitetni a nézőkkel, hogy akváriumok tisztításából él, majd belecsöppen a bunkómenyországba: callboyként kell teljesítenie.

Szánalmas, mesterkélt und teljesen érdektelen alapsztori, azonnal abba is lehetne fejezni, de valaki pénzt adott a rendezőnek, hogy ugyan, Bélám, persze, csináld csak meg. Ez a valaki azóta már nagyon megbánta, soha többé nem ad pénzt senkinek, elköltözött Alaszkába és valahányszor eszébe jut a történet, csendesen sírdogál az eresz alatt bámészkodó jegesmedvék nem kis meglepetésére.

Kedves Index Olvasók, Drága Barátaim!

Leveleiket örömmel és érdeklődéssel olvastam, lévén nagy barátja a szónak. Írjanak továbbra is bátran, mert az írás az önfejlesztés legjobb eszköze! Gyakorolják, műveljék a betűvetést, fogalmazzanak bátran, merészen. Magamról csak annyit, részletesebb önéletrajz helyett, hogy már annyi filmet láttam tizennyolc éves koromig, semmi szükség moziba járnom, a stáblista alapján tökéletes biztonsággal tudom, mit tartalmaz az alkotás. Félisten vagyok, én is hadakoztam ellene, de amit ránkmér a sors, vállalni kell. Para-Kovács Imre