VV Fecó: Egy roma úgysem nyerheti meg

Aki követte a műsort, tudja, hogy milyen hajzselét használsz, hogy egyedüliként a társaid közül fogytál, még hozzá 15 kilót, hogy adásban vetted el gyermekeid anyját, de semmit nem tudunk a villa előtti életedről.

Édesapám muzsikus ember, zongorából, harmonikából tartott fenn minket. Elment zenélgetni, Balatonra, mindenfelé és csárdákban szintetizátorozott. Édesanyám kilencven százalékosan vak. Nehéz gyerekkorunk volt, egy helyről jött be a pénz, édesanyám kevés nyugdíjat kapott. Szerény anyagi körülmények között nőttünk fel, édesapám volt egyben az anyukánk meg apukánk is. Kiskoromtól kezdve azt láttam, hogy az apu csinál mindent, én pedig próbáltam mindenben segíteni. 9 éves lehettem, amikor már tudtam függönyt felrakni, ablakot pucolni, a konyhában ténykedni, mosogatni.

Láttam minden egyes gyereken, hogy az anyukája jön érte, és éreztem azt, hogy mi valamiért mások vagyunk, valamilyen oknál fogva nekünk más az életünk. Értem mindig édesapám jött, és mindig mindenki az anyukájáról beszélt, és én nagyon nagyon szeretem, imádom anyukámat, így mindig kerestem, miért nem jön anyu? Nem éltünk nagyon rosszul, de úgy mégis valami hiányzott a gyerekkoromból.

Anyu ha kontaktlencsét rak be, azzal tud hozni valamennyit a látásán, és nagyon közelről látta valamennyire a tévét, a sorozatokat. Innen ered ez a sorozatfüggőségem. Anyukám mondta, hogy nagyon sokat tanulhatok a sorozatokból.

Mi volt a kedvenc sorozatod?

Nagyon szerettem a Megveszem ezt a nőt című sorozatot. Az Esmeraldát és a Homok titkait is néztem. Most, hogy kijöttem a villából az volt az első, hogy megkérdeztem Angélát, a feleségemet, hogy mi lett a Rubynak a vége. A  Ruby az valami eszméletlenül nagy sorozat volt, hát én nagyon nagyon sajnáltam és bent a villában is hangoztattam, hogy nem látom a Rubynak a legjobb részeit.

Kereskedelmi középiskolában felszolgálóként végeztem, az nagyon tetszett, első osztályú helyre mentünk gyakorlatra, de amikor végeztem, nem nagyon tudtam elhelyezkedni. Dolgozgattam gyorséttermekben, a Don Pepében, aztán felvettek egy telekommunikációs céghez, kézi összeszerelő operátornak. Telefonokat raktunk össze, ott elvoltam jó pár évet. És 2008-ban jött a gazdasági válság és 3000 embert elküldtek, engem is. Kiváltottam gyorsan az őstermelőit és nyaranta dinnyéztem. Kiálltunk az utcára Angélával és árultuk a dinnyét. Édesapám mindig azt mondta, hogy nyáron keressük meg télre a pénzt, mert télen nagyon sok pénz kell, és télen nem lehet semmibe belefogni.

A Való Világba azzal az indokkal jelentkeztél, hogy visszaszerezd a feleséged. Ez sikerült is, elvetted a műsorban feleségül, most együtt mentek haza Pécsre. De miért gondoltad, hogy az elzárkózás a legjobb módja a visszaszerzésnek?

Angéla Dombóvárról jött Pécsre egy szülinapra, és elkezdtem vele beszélgetni, kezet csókoltam, belenéztem mélyen a szemébe és mondtam, te a feleségem leszel. Szerelem első látásra szindróma volt. Amikor mondta, hogy le kell mennem a szüleihez és el kell velük beszélgetni, ha komolyabbat akarok, akkor nyeltem egy nagyot, édesapámtól elkértem a kocsit, beültünk és elmentünk. Bementem az anyósomhoz, leültem vele Dombóváron és napokig beszélgettünk. Mondtam, hogy van egy két és félszobás lakása édesanyáméknak, az egyik szobában anyukámék laknak, másik szobában a tesóm és a harmadik szoba az enyém. És hogy szeretném, ha Angéla velem éljen. Azt hiszem, 3 vagy 4 napja ismertem az Angélát, amikor odaköltözött már hozzánk. Ténykedett, főzött, mosott, takarított, minden, próbált tényleg mindenben segíteni édesanyámnak, és jött is a két gyerek.

Én pedig mindenbe próbáltam belefogni, a vasazásba, a régiségezésbe is, amellett, hogy eljártam 12 órában dolgozni. Sok volt a munka, és valahogy eltávolodtunk az Angélával. Megismertem egy fiatal hölgyet, elkezdtem vele beszélgetni és akarva-akaratlanul beleugrottam egy kapcsolatba és megcsaltam az asszonyt. Aztán hazamentem és nem tudtam a szemébe nézni. Olyan bizalmi viszonyban voltunk, hogy ha bárki azt mondta volna neki, hogy én megcsaltam, nem hitte volna el. Nekem hitt volna. De megmondtam neki, hogy félrementem. És nagy balhé lett, és próbáltam visszakapni. Nem akartam vasárnapi apuka lenni, aki csak egy héten egyszer látja a gyerekeit, hanem vissza akartam kapni őt.

Úgy gondoltam, elmegyek egy lakatlan szigetre, elzárom magam mindentől. Elgondolkozom, hogy mit tettem, és mondta a tesóm, hogy indul a Való Világ 5. Hát nevettem egy nagyot, jelentkeztem, és mondtam, hogy megmutatom az asszonynak, milyen ember vagyok a sok fehérmájú nő mellett. Elmentem az első castingra, másodikra, harmadikra, negyedikre és folyamatosan továbbjutottam a 40 ezer emberből. Valamit megláttak bennem.

A celebes Big Brotherben szereplő Győzikét kivéve te vagy az első vállaltan roma szereplő a magyar valóságshow-k tízéves történetében. Szerinted miért nem volt előtted senki?

Nekem ez természetes volt. Meg akartam mutatni azt, hogy nemcsak rossz romák vannak, hanem igenis vannak köztünk jók is. És lehet, hogy a többsége jó, de lehet, hogy ezért nem kapnak állást. És ha már csak annyit tudtam tenni, hogy egy pár emberben megváltoztak a gondolatok a romákkal szemben, akkor már megérte a bent létem. Ha egy pár roma ember kap ezért munkát.

De nagyon féltem, hogy milyen lesz a megítélés bent a villában a romaságom miatt. Hogy ott bent az emberek hogy fognak rám nézni. Hogy nem akarnak-e emiatt ott bent kikészíteni vagy előítéletekkel élni. De nemhogy hátrányomra vált, hogy benn voltam romaként, hanem előnyömre.

Amikor megláttak bent cigányul táncolni a többiek, azt mondták, hogy nem láttak még ilyet. Az Attila, a Csaba rockon nőttek fel, azt se tudták mi az a cigányzene, megmutattam nekik. Amikor meghallottak egy siratót, sírtak. Mondták, hogy ilyet még életükben nem hallottak.

És szerinted ez az átlagos, ilyen lelkesen gondolkodik a többség a cigányokról?

Magyarországon nagyon elítélik a romákat. Észrevettem, hogy amikor elmegyek egy boltba, jön utánam a vagyonőr, hogy lopok. Az egyikhez odamentem, belenéztem a szemébe, és mondtam neki, hogy soha életemben nem lopnék, nem úgy neveltek. Van magyar közt is meg van roma közt is jó, rossz ember. Emberek vagyunk.

Az előítéleteket úgy kell leküzdeni, hogy az embernek egész életén keresztül kell küzdenie, hogy megmutassa azt, hogy jó ember. Hogy nem az vagyok, amit látnak a hírekben, hanem hogy jó ember vagyok. A telekommunikácós cégnél kézi összeszerelőből raktáros lettem, mentem előre. És hiába csináltam jobban mindent, Sztahanovnak hívtak a kollégáim, még szünetre sem mentem ki, de nem tettek meg műszakvezetőnek. A villában is maximalista voltam. Ki is borultam, mert semelyik heti feladatot sem tudtam megnyerni. Úgy éreztem, olyan, mint kint a való életben, ugyanúgy vagyok bent is, hogy maximálisan odateszem magamat és nem jön össze.

Amikor 13 éves lehettem, és volt nálam 150 vagy 200 forint és csokit akartam venni. Nem tudtam dönteni, és álltam a polc előtt és gondolkoztam, Snickers vagy Bounty, Snickers vagy Bounty. Erre a vagyonőr megfogta a kezemet és hátravitt, és kipakoltatta a zsebeimet. Ez egy akkora törés volt bennem, hogy most ezt miért csinálják velem. Nem talált nálam semmit és kiengedett hátul. Szégyen volt bennem, hogy te úristen, hogy engem miért visznek oda be?

Tudtad, hogy miért?

Igazából nem tudtam. Amikor hazamentem, elmondtam édesapámnak, felháborodott, bement a boltba és megkérdezte a vagyonőrt, hogy mit képzel. A vagyonőr szemtelen volt, mondta, hogy mert cigány. Így mondta apámnak. Apám nagyon intelligens ember, és akkor elmagyarázta nekem a dolgokat. Így én 13 éves koromban jöttem rá arra, hogy mi is az a romaság, mi is az a cigányság. Hogy mitől vagyunk mi mások. És miért van az, hogy másképp néznek ránk.

És mit mondott, miért?

Azért, mert más a bőrünk színe, elítélnek. Elítélnek és összeraknak egy másik cigánygyerekkel, hogy üljek velük egy padba.

A műsor elején, a főcímnél fényes piros ingben, cigányos táncmozdulattal ugrasz a levegőbe. A szerkesztők részéről volt bármilyen iránymutatás arra vonatkozóan, hogy hangsúlyozd a cigányságod?

A szerkesztők semmibe nem szóltak bele, azt mondták, ugorjál föl, ahogyan akarsz. A piros ing az én választásom. Felvettem a piros inget, hogy lássák, roma gyerek vagyok. Meg akartam mutatni már az elején, a főcímnél.

Odabent is volt szó a romaságról, hogy milyen fajta romák vannak, magyaráztam a kolompárokat, beásokat, muzsikusokat, roma nap is volt, ahol megmutattam az öltözéket, az udvarlási szokásokat. Bangó Margitot is meghívtam.

Mit gondolsz te arról, hogy milyenek Magyarországon a romák?

Csak a környezetemről tudok beszélni. És azt gondolom, hogy sokan próbálnak elhelyezkedni, dolgozni. Próbálnak, de nem tudnak. A másik része, az meg nem is akar elhelyezkedni.

De miért nem?

A neveltetésnél lehetnek a problémák. Szerintem ott lehet a kulcs, hogy kiskorban mit látunk. És hogyha azt látná az a cigány kisgyerek, hogy dolgozik az apukája meg az anyukája, akkor ő is dolgozna. Akik a romák közül tanulnak, akkor azoknak a gyerekei is próbálnak tanultak lenni. Lehet, hogy ez pénzkérdés, utána akarok járni, hogy lehetne ezt fellendíteni. Ez lehet a kulcs, az oktatás.

Két napja estél ki a villából, közel fél év teljes elzártság után. Hirtelen lettél nagyon híres, milyen volt az első pillanat, amikor érezted, hogy megismernek?

A kiesés után másnap egy gyerekkori cimborám elvitt Kispestre egy roma farsangi buliba. Voltak vagy 150-200-an bent. És nem akartam elhinni, hogy mennyire imádnak. Roma kislányok, roma felnőtt emberek, nagydarab 150-160 kilós emberek odajönnek és puszilgatnak. Egyből beültettek a zsűribe, folyamatosan jöttek autogramot kérni, fényképezkedni. Egy perc nyugtom nem volt. Hihetetlen. Nem gondoltam volna, hogy ennyire szeretnek. Mindig attól féltem, hogyha kijövök a romák majd elítélnek.

Mit fogsz ezután csinálni, hogyan tudod használni az ismertséged?

Ma hazamegyek Pécsre, és elmegyek a gyerekekért az oviba. Aztán lesznek haknik, hívtak több helyre, de ez gondolom egy hónapos sztori, aztán le fog csengeni. Nem a haknikból akarok megélni, hanem valamibe belefogni. Most nincs munkám. Lehet, hogy nyitnék Pesten egy roma tánciskolát. Nem tudom igazából még, hogy mi az, amivel érvényesülni lehet. Most elég rossz anyagi körülmények között vagyunk. Ezt nem is nagyon mondtam bent a villában, inkább le is tagadtam. Az ember szégyelli, hogy nincs pénze. 200 forinttal jöttem ki a villából, Csabi adta, hogy ne pénz nélkül menjek ki. És abból, hogy felismernek az utcán, nem tudok enni adni a gyerekeimnek. Azt szeretném, hogy legyen egy biztos dolog, amiből fenn tudom tartani a családot. És lehetne a romaságnak is valamilyen úton-módon segíteni.

A villában is többször felmérted a berendezést a fémtárgyak értékét illetően, és volt olyan beköltöző, akitől a kinti vas- és rézárakról érdeklődtél. Hogy zajlik a vasazás?

Egy autó kell hozzá. Egy személyautó. Azzal elmész falukba, és egy mikrofonnal kihangosítasz egy cd-t, ami folyamatosan mondja, hogy vasat veszek. És megveszed a kertekben felhalmozódott fémeket mondjuk 3000 forintért, és abból megcsinálsz tízet. A MÉH-telepen lehet eladni. Ott lemérik a kocsit, amiben benne van a vas, és amennyi súly különbözet van, arra fizetnek. Azt hiszem most 50 forint a vasnak kilója, a lemeznek 40 forint, a réznek 1100 forint, az alumíniumnak 200 vagy 300 forint.

Sokan előítéletesek, nem engedik be a romákat a házba, de ha szerencséje van az embernek, akkor 15 ezret keres, ha szerencsétlen, akkor bukik ötezret.

Csalódott vagy, hogy kiestél a Való Világból?

Amíg öten nem lettünk, addig tudtam, hogy egy roma úgysem nyerheti meg. De amikor öten voltunk, akkor bennem volt, hogy lehet, hogy megnyerhetem. És ha bent lettem volna a fináléban, még jobban belelovaltam volna magam. De ha itt nem tudtam nyerni, akkor úgy gondolom, hogy ott se tudtam volna.