Itt a barna veszély: elkészült a Fidesz propagandafilmje

Azt képzeld, hogy a Fidesz csinált egy propagandafilmet, fú, ne tudd meg, Orbán Viktor lovári nyelven énekli a Horst-Wessel-Liedet, Áder János meg ott ugrál előtte egy fura vesszőnyalábbal. Te, ha ezek jönnek, emberhalál lesz! A Kövér a filmben állítólag megmutatja a progresszív reformerek fogaiból fűzött láncát. Ja, és általános iskolák előtt kínálgatják, egyre korábban indul a beetetés.

Izgatott sustorgás hallatszik az úgynevezett baloldali körökből, amióta kiderült, hogy a Fidesz Káel Csaba rendezésében – tudják, a farkasházysta hadak szemében ő a hímnemű Leni Riefenstahl – filmet csináltatott a párt huszadik születésnapjára. A terméket most dobták piacra, utcai plakátkampánnyal megtámogatva, úgyhogy azonnal beszereztünk egy példányt, hogy egyfajta előkóstolóként elfogyasszuk, majd beszámoljunk, hogyan próbálják kimosni az agyunkat a Fiúk, Akik Barna Diktatúrába Taszítják Magyarországot.

Minden idők legjobb stáblistája

Azonnal egy pontosítással kell kezdenem: Káel Csaba minden látszat ellenére mégsem a fideszes Leni Riefenstahl, hanem a fideszes William Wyler, a Mert én itt születtem című szórakoztató mozgókép ugyanis Ben Hur-hosszúságú műalkotás. Hogy a legnagyobb poént, ellentétben Káelékkal, ne hagyjam a végére: a Mert én itt születtemnek van a legjobb stáblistája a világon, ugyanis a következő felirattal kezdődik:

„A film készítői közül 17-en, tartva az esetleges politikai következményektől, nem járultak hozzá nevük közléséhez.”

Ahogy a begombázott kereszténydemokrata mondaná: bruhaha. Egy Fidesz-film miatti mellőzés nemsokára nagyköveti állást érhet egy mediterrán országban.

Deutsch Tamás fejének felső része szinte változatlan maradt, az álla viszont megnőtt

A ténylegesen kábé négy, szubjektíve úgy 16 órás film leginkább megfogható üzenete az, hogy Deutsch Tamás 1988 óta tesztoszteronon és növekedési hormonon él, ezért irreálisan megnőtt az álla, a szexuális aktivitása pedig megszégyeníti Kovács „Itt hagytad a gatyád, Laci!” László EU-biztosét is. A rettegett propagandamű leginkább egy hormonozástól túl hosszúra nőtt Duna tévés dokumentumfilmre emlékeztet, amit néha mókás archív betétek szakítanak meg.

A polgári lét lényege

Az igazi polgár terméskő pincében üldögél. Ez a legtöbb, amit vizuálisan leszűrhetünk a Mert én itt születtemből, aminek az első harmada a párt megalapításával, a kommancsok végnapjaival, az első szabad választással, szóval a rendszerváltással foglalkozik olyan módon, hogy felváltva beszélő fejeket mutatnak, néha meg korabeli híradófelvételeket. Orbán, Áder, Fodor, az újra fürtelen Deutsch, Bayer, Kövér, Tölgyessy Péter és Hankiss Ágnes a leggyakoribb megszólalók.

Nem cenzúrázták ki a liberális gyökereket

A felütésből úgy látszik, mintha a film a 16-30 éves korosztályt célozná meg, azokat, akinek nem nagyon vannak saját élményeik az eseményekről. A cseles barnaingesek annyira alattomosak, hogy látszatra egyáltalán nem dobálnak sarat ádáz ellenfeleikre, az őket rendre majdnemnácizó balliberálisokra. A párt vicces-romantikus megalapítását felidézve odáig merészkednek a kis Göbbels-tanítványok, hogy nem tagadják le a demokratikus ellenzék, a megalakuló SZDSZ vagy, mondjuk, Soros György elévülhetetlen szerepét abban, hogy ma Magyarországnak nem egy, hanem két igen ellenszenves nagy pártja van.

A megszólalók közül sem radírozták ki azokat, akikkel azóta bajuszt akasztottak, sőt az egyik leggyakoribb megszólaló éppen Fodor Gábor jelenlegi SZDSZ-elnök, aki igen erős édesbús-romantikus visszaemlékezésben. Az összes megszólaló meghökkentően kedves és visszafogott, Bayer Zsolt főállású rasszista és pártalapító egyszer sem ejti ki sem a „zsidó”, sem a „kancigány” szót.

Orbán Viktor lehetett volna a magyar Dirk Diggler

A legérdekesebb azt figyelni, ki hogy nézett ki az Alapítás idején, és milyen ma. Arra például nem is emlékeztem, hogy Orbán Viktor mennyire dögös csávó volt, nem is annyira a Nagy Imre-újratemetésen híressé vált borostás korszakában, hanem amikor már-már Magnumhoz illő bajusza volt a kreol bőréhez, amivel, ha a Nyugati Partra születik, a nyolcvanas évek pornóhullámának egyik kései legendája válhatott volna belőle.

Kövér László bezzeg kicsit sem volt forró fickó a fiatalkori hülye szőrmesapka-frizurájával (jelzem Orbán ekkor volt Soros-ösztöndíjas), ma bezzeg rá lehetne alapozni egy sajátos magyar jász-kun pornóiskolát, olyan fickós keménységgel néz ki a poszt-Woodstock-hajsátor alól. Orbán, amilyen szexi fiú volt, olyan busafejű nagybácsi lett mára, egyfajta kedélyes, megállapodott böllérfigurát hoz, aki zamatosan sztorizik, és remekül szórakozik a saját viccein, néha már előre is. A Baloldal Nemezise kissé zavarba ejtő, de semmiképpen sem ijesztő figuraként jelenik meg, várjuk az Anikó asszony szakácskönyvét überelő hurkarecept-gyűjteményt.

A szexvonalnál maradva, a film velem együtt minden olyan harminc pluszos nézőnek örömöt okoz, akik évtizedekig Szelényi Zsuzsát, a magyar politika Barbra Streisandját tartották a világ legszexibb nőjének.

Ha jobban belegondolok, ez azért leginkább a speciális szőrzetek filmje, bármit károgjanak is a komonisták. Leleplezi például azt, hogy Kósa Lajosnak hajbeültetése lehetett, olyan fura, mohaszerű izé nő mostanában a feje tetején. Moha Polgármester egy adott ponton már nem elégszik meg a Debrecen trónjával, és saját magát – szó szerinti idézet következik – „ a „legkisebb királyfi”-nak nevezi, „fehér lovon”. A baloldali zuhanyhíradó eddig Orbán Anakint vádolta dinasztialaptási tervekkel, vagyis küszöbön a narancssárga rózsák háborúja, Fejér megye nemsokára hadba vonul Hajdu-Bihar ellen.

Hajas „Szopjál le!” László rémálma

Na, és itt egy kis teszt azoknak, akik 1990-ben elmúltak, mondjuk, 12 évesek: Kikkel énekelt együtt az első szabad választások éjszakáján, a Budapest Sportcsarnok színpadán a Fidesz vezérkara? A kopasz foltja alatt vállat verdeső sörényt hordó Pataky Attilával, a hasonló hárét bedobó D. Nagy Lajossal, Vikidál Gyulával, Ákossal és a loncsos Vincze Lillával együtt üvöltötték az Azok a boldog szép napokat.

Én is ott voltam, nem annak ellenére, hanem éppen azért, mert lánglelkű SZDSZ-es voltam, és emlékszem, hogy miközben Pataky és Nagy Feró a színpadon elővettek egy több négyzetméteres vörös csillagot, aztán szimbolikusan a porba buktatták, azt gondoltam, hogy valami tényleg bizarr időszak kezdődik éppen. Képzeljék el, Székhelyi József volt az egyéni SZDSZ-jelöltem, és szoros küzdelemben túrta ki Pataky Attilát a pozícióból.

A filmből a szőrliberalizmus jegyében a szuperloncsos frakció képviselőjét, az amúgy a fodoristákkal lelépő Hegedüs „Hege” Istvánt sem cenzúrázták ki, pedig a Laboratoires Garnier és a L'Oréal állítólag a francia nagyköveten keresztül, félhivatalosan is tiltakoztak.

A zsidófülű nagybácsi

Szépen araszolunk időrendben, jönnek a forró politikai témák, sőt rögtön a legforróbb, a balosok rémálma, az árulásba oltott, Janus-arcú pálfordulás a második szabad választás előtt, amikor az addig laza, liberális, már-már szimatszatyros párt zupp, olyan jobbos lett, mint turánista nagy-nagybátyám, Icu bácsi, akit a Kárpát medence legzsidósabb fülével vert meg a magyarok huncut istene.

A sok balról jövő populistázás és protonácizás után itt a másik oldal ahhoz képest még mindig meghökkentően higgadt magyarázata: azért lettek jobbosok, mert centrista szövetségesük, az SZDSZ egyszerűen elárulta őket, és az első adandó alkalommal összeállt az éppenhogy csak levert kommunistákkal, a totálisan kamu náciveszélyre hivatkozva.

Egy ilyen filmtől persze nem várhatunk többdimenziósságot, így senki sem kérdezi meg az Alapító Atyáktól, hogy mindez persze teljesen igaz, no de miért volt logikus, hogy ellenreakcióként pont egy ilyen pártot kellett létrehozniuk. No, meg az a szál sincsen elvarrva, hogy a párt legfontosabb – a filmben is elhangzó – ígérete az volt, hogy ők lesznek az elsők, akik totál kimaradnak a klasszikus magyar kultúrharcból, legyen az népi-urbánus, vagy akármilyen. Ehhez képest ugye nem jobbak a Dessewffy Tibor vásznánál. Dehát nehezen feledhető, hogy propagandafilmet nézünk éppen.

A szexkomplexusoktól Janóig

A népi-urbánus koordinátarendszer ciki, a komcsizás viszont minden ellenkező híreszteléssel szemben abszolúte comme il faut dolog, sőt a magyar emberek elidegeníthetetlen joga, és gyakorlására mentálhigiénésen is szükség van, hetente minimum kétszer. Ezért örvendetes, hogy a kimondhatatlanul erős kísértéssel dacolva a propagandafilm alkotói a témához képest aránylag kis lángon tartották a kommancsozást. A Fidesz egyik legnagyobb bűne ugyanis pont az, hogy esztelenségükben rossz hírbe keverték ezt a nemes időtöltést, ami élvezeti értékében vetekszik a horgászattal és a repülőmodellezéssel.

Az interjúkból nyilvánvaló, hogy a Nagy Szakadást a kisebbik liberális párt nyomasztó apakomplexusa is siettette, de mielőtt eljutnánk a kis pénisz miatti fideszes félelemhez, a film lassan továbbsodródik a jelen felé. Végigszenvedjük a pufajkás Horn-kormányt, aztán a XX. századi magyar történelem legszebb pillanataként megnyerjük a választásokat, olyan elképesztő jól kormányzunk, hogy ajánlatot kapunk a McLarentől, de valami fátumba oltott komenista ármány révén – a zord rendőrminiszterkülsőt öltött Áder „Janó” János a titokzatos „törvénytelen mozgósítást” okolja – megszívjuk 2002-ben. Aztán 2006-ban.

Politikai gyümölcs

A 2006-os szopóról egyébként egy ilyen filmben különösen meglepőnek ható önkritikával beszélnek, Navracsics frakcióvezető „kapitális hibákat” emleget, és bevallja, hogy „nem pörgött föl a motor”, Kövér „Liberális gyereket vacsoráztam” László egyenesen azt mondja, hogy nem tudtak mit mondani a választóknak arról, hogy miért is kéne kormányt váltani. A politikai üzenet hiánya amúgy láthatólag nem feszélyezi a fideszeseket, Wermer András kampányguru egy korábbi választásról mesélve mosolyogva idézi föl, hogy annyira nem volt semmiféle programja a pártnak, hogy kampányfilmsorozat gyanánt csináltak egy termékreklámot a narancsról. Mármint a gyümölcsről.

Mit lát egy folyó?

Meg kell, hogy mondjam, a film utolsó három órája az öreguras kezdés után kissé ellaposodik. Leginkább unalmas kampányszöveg, az egyetlen téma az úgynevezett két Magyarország, az úgynevezett „polgári világ”; és a veres komonista univerzum élet-halál harca, most is beszélő fejekkel, összerántott szemöldökökkel.

Vannak felvillanó szikrák persze, olyanok, mint: „humorosak voltunk” (Szájer József), „a legrosszabb MDF is jobb, mint a legjobb MSZP” (Kövér László), „friss szellemiség” (Stumpf István egy rusztikus kőpince mélyén), „az emberek átlépték a lélektani küszöböt” (Kövér L.), „a dirty politics imázsa befedi az ellenzéket is” (Stumpf I.), „alapértékek mentén érdemes vinni a zászlót” (Kovács Zoltán), „látom, ahogyan a történelmi baloldal történelmi mesemmisülés irányába menetel” (Orbán Viktor, aki ezután meghökkentően hollywoodias képest fest valamiféle gladiátorfilmes hazugságháló foszladozásáról), „amikor egy folyó ered, sosem látja, mekkora lesz a végén” (Szűcs Lajos), "Szabad Hálózatok Kezdeményezése" (Káel Csaba).

Hát ennyi. Azaz van egy Eextrák nevű menüpont, de ezen sincs se szex, se emberevés, bár hatásában majdnem olyan, hogy a rendező Káel Csaba sok-sok percben megvallja, milyen volt mozgóképen rögzteni ezt a csodás politikai képződményt.

Ez az egész elmondva jobb, mint megnézve, sőt egészen biztos vagyok benne, hogy rajtam kívül a világon senki sem nézte végig nemhogy kétszer, hanem egyszer sem. De így legalább soha a büdös életbe nem fogom elfelejteni, hogy Orbán Viktor egyetemi focicsapatának az volt a neve, hogy Zalaegerszegi Regresszivitás.

Magyarok nagyasszonya, légy velem!

És a legvégére egy játék. Nem tudom, hogy beleőrültem-e a túl sok Fidesz-nézésbe, és azért hallom-e úgy, hogy amikor az első szabad Parlamentben a képviselők elmondják az esküt, kábé az ülésterem fele a szöveget előolvasó Deutsch után mondja, hogy „én, Deutsch Tamás...” A videón 9:03-nál hallható. Ha nem hallható, a túl sok politikaifilm-nézés dobhártya-elváltozást okoz. Válaszokat ide kérem, illetve a cikk is itt kommentálható.