A Cornelio Tutu Band zenéjét latin-pop-dzsesszként határozza meg, a latint és a dzsesszt elkeserítő zenei képzetlenségünk dacára első hallásra megtaláltuk a Keep Playing című bemutatkozó albumon, az említett popos hatások talán mégsem annyira erősek, de ez persze nem feltétlenül baj. A Juhász Kornél (ő maga Cornelio Tutu) által vezetett zenekar nemrégiben tartotta lemezbemutató koncertjét az A38 hajón.
A zenekar tagjai neves dzsesszzenészekkel, például Pege Aladárral, Tisza Beával vagy Tony Lakatossal is játszottak együtt, de Perger István ütőhangszeres sessionzenészként dolgozott az Eddával, a TNT-vel, az R-GO-val vagy a NOX-szal is. Az öttagú formáció zenéje nagyon könnyed, könnyen emészthető dzsessz, főleg virtuóz gitárjátékkal és hosszadalmas szólókkal. A tájékozató anyag George Benson, Pat Metheny, Oscar Peterson, Herbie Hancock és Chick Corea munkásságát említi, mint igazodási pontot.
Lendületes
Aki az ilyesmit kizárólag a képújság alatt tudja elképzelni, viszont mégis érdeklődik a latin-magyar közös kulturális teljesítmények iránt, próbálkozzon a Duende zenakar Fastasamba című anyagával. A lemezen lendületes spanyolos témák követik egymást, profin előadva, férfi és női énekkel, rádióbarát slágerekkel (a Lebutaszőke című szám rádióhallgató ismerőseink szerint máris rádióbarát sláger.)
A Duende a szövegeiben próbál újat alkotni, bár arról megoszlanak a vélemények, hogy ezt jól teszik-e. Ha rajtunk múlna, a Malaga / ördög valaga, illetve a Bangkok / üresek a bankok szójátékokat szabadságvesztéssel büntetnénk. De nem rajtunk múlik. Mindenestre ha szeretteit déli ritmusokkal és magyar nyelvi leleménnyel egyszerre szeretné idén meglepni, ezt a lemezt illessze a fa alá.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
