Szélsőjobbos szappanopera, tangabugyis csajok és egyéb rejtélyek

Nem tudtam, mire készüljek. Mi fogad majd a domb mögött? Vajon a Magyar Sziget a vad pogózásról szól, vagy inkább a közös nemezezés körül forognak a programok? A hagyományok vagy a nyugati divatirányzatok jelentik a közös nevezőt? Martens bakancs vagy nemezsapka? Mint később kiderült, a kérdések rosszak voltak. A valóság sokkal meglepőbb volt.

Csendes rasszizmus

A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom által szervezett ellen-Sziget kapujában ugyanis sem nemzeti rockzene, sem 1942-es katonaindulók foszlányait nem tudtam kivenni. A völgyben csend honolt, elbizonytalanodva álltam a nagy füves térség közepén. Míg más fesztiválokon az ember beveti magát a legközelebbi koncertre, elvegyül a részeg/bedrogozott tömegben, a pultnál külföldi punkokkal bratyizik, és lassanként elkapja a hely hangulatát, itt lehetetlennek tűnt a vegyülés. A tábor egyébként nem volt üres, csak mintha csendespihenőt rendelt volna el a körletparancsnok.

Tétován indultam el a sátrak közt, és lassan ráébredtem, mindezt képtelenség hitelesen visszaadni. Még a nemzetileg nem éppen elfogult olvasónak is túlzásnak tűnhet, ha leírom, az utamba eső első társaság a "vigyázz zsidó, úgyis utolérlek" kezdetű rigmust kántálta a sátor előtt. A hitelesség kedvéért azonban nem fogom hígítani a történetet, úgyhogy haladunk tovább, a nejlonnal letakart jurták irányába, ahol egy sajátos történelemszemléletű pár üldögél egy magyar és egy konföderációs amerikai zászló alatt. "Mi van, az NBH-tól jöttél?" - szólt hozzám a srác, ahogy felemeltem a fényképezőgépem. Mit mondhattam volna erre?

Fehér divat

Zavaromban az árusokhoz sodródtam, végignyálaztam néhány holokauszttagadó könyvet, Szálasi arcképével díszített bögrék és MIÉP feliratú bőrnyakkendők közt matattam, míg végül magával sodort a pólófeliratokban rejlő kreativitás. 2006 slágere a rovásírás, állapítottam meg, amelyek mellett még a Warrior Hungary szlogen örvendett nagy népszerűségnek. Kedvencem a vasfetisiszták számára készített Panzer feliratú, és tankok képeivel díszített kapucnis pulóver, meg a náci egyenruhában feszítő katonát ábrázoló, "Fehér törvény - a vér kötelez" szöveggel ellátott póló volt. Egyébként szép volt a felhozatal tarsolylemezes oldaltáskából és Nagy-Magyarországot ábrázoló kulcstartóból is.

A szélsőjobboldali divat világában tett kiruccanás azonban csak rövid ideig feledtette, hogy még mindig kínos órák vannak hátra az esti koncertig. Mivel szórakoznak a helyiek?

Láthatóan teltház volt a feszes sorban álló faházakban, mindegyik ajtaja felett lógott egy nagy-magyarországos vagy Árpád-sávos zászló, de egy magyar népdalokat harsogó íjászcsoportot leszámítva nyugalmas szöszmötölés folyt a körletben. Skinheadek csendben töltötték a kólát a vörösborba, a focipályán két Szálasi pólós srác pedig gyakorlógránát-hajigálással múlatta az időt.

A büfénél egy ifjú vannabe skinhead előrelendített jobb kézzel a Happy Birthday-t énekelte, majd szégyenlősen puszit adott egy bakancsos lánynak. És bár a mellettem söröző társaságtól megtudtam, "miért mindig a zsidók kapják a Nobel-díjat", úgy éreztem, mintha egy stúdióban felvett, szélsőjobbos szappanoperában ülnék.

Az EU ármánykodásai

Naiv voltam persze, mert végül a program sem hozott megváltást. Elsétáltam az Attila király Nagyszínpadhoz, ami egyébként az egyetlen színpad, és belehallgattam a Drábik János előadásába. Nem, ez nem könnyűzene, hanem alternatív közgazdaságtan volt, Drábik ugyanis papírokkal tudta bizonyítani, hogy 2003-ig 8800 milliárd forintot fizettünk be az EU-nak, ezért az a 8000 milliárd, amit most fogunk kapni, tulajdonképpen a saját pénzünk. De 2003-ban nem is voltunk még EU-tagok, gondoltam, de aztán megzavart a "pénz és korporációs oligarchia ármánykodásainak" emlegetésére kitörő tapsvihar.

Miközben a fehér cipőben, barna öltönyben és kihajtott gallérú fekete ingben előadó bioközgazdász az elektronikus pénz bevezetéséről beszélt, amivel magyarokat fizetnének magyaroknak, rájöttem a megoldásra. Mármint, hogy miért nincs a táborban nagymagyar összeborulás. A közönséget egy ideológia, az antiszemitizmus, sovinizmus, revansizmus hozta ide, de amúgy nincs közük egymáshoz, az igazi életben nem találkoznak egymással.

Szélsőjobb-határozó

Gyors taxonómiai munkával öt nagy szélsőjobbos csoportot fedeztem fel.

1. Rovásírásosok: A legnagyobb csoport. Stílusuk kevert, legtöbben bakancsot viselnek katonai nadrággal, de jellemző a sportcipő és térd alá érő rövidnadrág is. A fiúk kopaszak, a lányok hosszú hajat viselnek. Szinte minden esetben van rajtuk rovásírásos/nagy-magyarországos póló és tarsolylemezes oldaltáska. A fiatalabbak csak az utóbbival rendelkeznek, pólójukon Iron Maiden vagy Slayer felirat olvasható.

2. Biztonságiőr stílus: A második legnépesebb csoport, fekete bakancsukról, fekete katonai nadrágjukról és fekete pólójukról ismerhetőek fel. Sosem dugják zsebre a kezüket.

3. Skinheadek: Kopaszak, vonzódnak a bomber dzsekihez, szűk farmerhez, bakancshoz. Globalizáltak, leginkább Lonsdale- vagy Warrior Hungary-pólót hordanak, de helyi alcsoportjuk rovásírásos darabokat is felvesz.

4. Military: Felszerelésük a katonai nadrág (zöld vagy terepszínű), amit surranóval vagy Martens-szel hordanak. Pólójuk szinte minden esetben rovásírásos, nagy-magyarországos, de népszerűek a Fehér Törvényt hirdető megoldások is. Tarsolylemezt sosem hordanak. Egyik altípusuk a nadrággal egyező színű katonai zubbonyt is választ. A ritkább, ún. zászlós altípus mindenhová vállára vetett Árpád-sávos zászlóval közlekedik.

5. Népművelő: Negyvenes, kopaszodó, farmerdzsekis, csőfarmeres. Rovásírásos pólót vagy kockás inget hord. Jellegzetessége a harcsabajusz és a tarsolylemez.

A Magyar Sziget egy skanzen, döbbentem rá, ahol egy helyen tekinthetőek meg az ország különböző szegleteiben élő szélsőjobboldaliak. Már éppen értettem mindent, amikor színpadra pattant a Zorall együttes, akik punkrockosított Illés számokat játszottak, miközben két tangabugyis go-go girl rázta a fenekét a közönségnek. De hogyan jön a léha erotika a hagyományápoláshoz? Úgy éreztem, ezzel a rejtéllyel már képtelen vagyok megbirkózni. Távoztam.