Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMMilyen törést okozott a magyar nép lelkében a BKV megalakulása? És mi volt azelőtt? Lehet, hogy a tömegközlekedés feltalálása előtt a magyarok nem is voltak pesszimisták?
A budapesti panaszkórus premierjén hirtelen új megvilágításban láttam népünk közmondásos pesszimizmusát. A beküldött panaszokból írt dalban ugyanis a BKV-val, tömegközlekedéssel, ellenőrrel és Combinóval kapcsolatos problémák domináltak. Összehasonlításul, a minden panaszdalok legjobbját előadó finneknél a szauna állt a középpontban.
A vöröslő naplementében, a Corvintetőn bemutatott dal a jelek szerint megmozdított valamit a közönségben, a második próbánál ugyanis meglepően sokan csatlakoztak a kórushoz.
A bázisdemokratikus alapon összerakott számról egyébként elmondható, hogy valószínűleg a világ leghosszabb panaszdala, ami a hazai panaszkultúra ismeretében tulajdonképpen érthető. Az egyik szervezőtől, Fazekas Dánieltől megtudtuk, hogy elképesztő mennyiségű anyagból válogathattak. Több mint 2000 panasz érkezett hozzájuk, amelynek azonban csak egy része szidta a tömegközlekedést. Az emberek leginkább saját, személyes problémáik miatt vannak kiakadva.
A gyűjtött anyagból az önkéntes pesszimistákból felálló kórus szavazással hozott össze egy verset, majd ugyanígy írtak hozzá dallamot is. A karvezető, Papp Réka Kinga és még néhány szakértő dallamokat hozott, és ezeket vagy beszavazták a végső változatba, vagy elvetették.
Nem került be a versbe szervező egyik fő sérelme, hogy a pékek belesütik a címkét a kenyérbe, beválogatták viszont kedvencünket: a nagymamám rasszista.
A szavazásos módszer egyébként jól mutatja, hogy a művészet alapvetően diktatórikus dolog, amiben a közösségi vélemény helyett többet ér egyetlen, koherens elképzelés. A végeredmény itt tehát inkább vegyes lett. A több tételes mű refrénje, "ez egy pesszimista ország, és én is pesszimista lettem" például remek, a felvezető Szomorú vasárnap-dallam kicsit erőltetett, a későbbiekben pedig kellemes, dzsesszes betétek váltakoznak bárgyú részekkel.
A szinte civil mozgalomként működő panaszkodók kedden tartják következő próbájukat, csütörtökön pedig a város különböző pontjain adnak majd elő váratlanul, flashmob jelleggel. Információink szerint a szervezők egy Combinót szerettek volna kapni a BKV-tól az akció idejére, de a társaság úgy döntött, szellemiségéhez nem illik a panaszkultúra, úgyhogy a kórus gyalog vándorol majd színhelyről színhelyre.
A pesszimizmus azonban nem uralkodott el teljesen a társaságon, mert terveik szerint a megmaradt 1900 panaszból hamarosan összeállítanak egy másik számot is.