Ezek a fiatalok?

Botrányos jelenetek, át nem vett díjak jelezték, hogy a filmes szakma egy része nem elégedett a 34. Magyar Filmszemle zsűrijének döntéseivel. Egyesek nemcsak a díjazottakat, de a díjazás belterjesnek mondott rendszerét és az év filmfelhozatalát is bírálták.

Filmek középértéken

Fekete Ibolya, a zsűri tagja, a tavalyi szemle fődíjasa is elismerte, hogy az idei szemle "erőtlenebb volt az eddiginél". "Volt természetesen vita a zsűrin belül a díjazottakat illetően". Mint elmondta, "Fliegauf Benedek és Grunwalsky filmjét nagyon nagyra tartotta a zsűri, és kereste a díjazás lehetőségét, de a Táncalak nyilvánvalóan nem játékfilm".

Az első filmes rendező munkája, a sajátosan fotografált, beszélgetésekre és monológokra épülő alkotás pedig "a játékfilm szélsőértékén" valósította meg célkitűzéseit.

"Végül is a zsűri tartotta magát az elgondoláshoz, hogy a játékfilmes termésből választja ki a nyertest."

Hasonlóan nehéz helyzetben volt a dokumetumfilmes zsűri is, avatott be minket Jankura Péter, a dokumentumfilmes zsűri tagja, mivel "kevés valós társadalmi problémát felvető film" érkezett hozzájuk. "Csak a valós társadalmi problémát felvető filmek díjazhatóak?" - tettük fel a kérdést, amire Jankura elmondta: Gyarmathy Lívia elégikus alkotásának is szerettek volna különdíjat létrehozni, de végül nem sikerült rá pénzt szerezni, így a valós társadalmi problémát felvető Almási Tamás filmet tüntették ki.

A játékfilmes kategória fődíjas filmjének rendezetlen pénzügyi hátteréről kérdezve Fekete Ibolya leszögezte, hogy "a zsűri döntését nemcsak nem befolyásolta, de nem is tudott a problémáról", miszerint a fődíjasnak kihozott film támogatása még a levegőben lóg.

"Nem hallottam, hogy a Gothár filmje nehéz helyzetben van, lehet, hogy illene tudni róla, mindenesetre a zsűriben ez nem merült fel. Néztük a filmeket, és csak annak alapján döntöttünk."

Érintett

Gothár Péter érintettsége okán nem tartotta szerencsésnek az idei filmek értékelését, de azért több jó filmet várt. Csak annyit jegyzett meg: "Szomorú külsejű, szakmailag csendes szemle volt", bár tudatában volt annak, hogy a filmek "gazdaságilag és a pszichológiailag nehéz helyzetben keletkeztek".

A fődíjas a zsűrit ért kritikák kapcsán elmondta, "hogy mélységesen át tudom érezni annak a problémáját, aki nem kapott díjat, bár a filmjét arra érdemesnek hitte".

A rendező Paszport című filmje sem kapott díjat a 2001-es Szemlén - tudtuk meg -, noha, mint kiemelte, pár nappal később mégis bekerült az év öt legjobb filmje közé Berlinben.

A "filmszemle komoly reformokra szorul. A szakma híján van a megfelelő háttérnek és a reális értékrendszernek is" - vélte a több mint három évtizedes szakmai múlttal rendelkező rendező.

A fődíjról pedig elmondta: "a díjat a film kapta, és ez biztosan segít a támogatási problémák megoldásában," hiszen az elbírálók meggyőződhetnek arról, hogy értéket támogatnak.

Nem a díj számít

A kiemelkedő produceri munkával díjazott Muhi András, a Libiomfi és a Rengeteg producere elismerte a zsűri kompetenciáját és Gothár Péter filmjének érdemeit. Ugyanakkor megjegyezte, "a folyosói beszélgetések és a Radnóti kiemelése szerint is a Rengeteg a szemle legjelentősebb filmje. Ezt a külföldi kritikusok díja tanúsítja."

Muhi véleménye szerint a Magyar Filmszemle rendszere szerint első filmesek nem kaphatnak fődíjat. Ezért nem nyerhetett a Rengeteg és a Boldog születésnapot sem. "Amióta szemle van, ez szinte törvényszerűen így működik." Végezetül megjegyezte: "Az én státuszomból a külföldi kritikusok díjára kell figyelni".

A filmszemle rendszerében látja a problémát Mundruczó Kornél, a Jött egy busz... egyik kitüntetett rendezője is. "Jó zsűri volt az idén" - mondta. "Örülök például, hogy Grunwalsky filmjét, a Táncalakot kiemelték".

Nevetségesnek nevezte ugyanakkor "a szemle díjazási őrületét". "A külföldi fesztiválokon negyed ennyi díjat osztanak ki, nálunk viszont a juttassunk mindenkinek valamit rendszer dívik. Ami demokratikus, de megalázó is egyben."

Ugyanakkor bevallotta, hogy nem tudja, miként is lehetne jobb döntéseket hozni. "Szűk a szakma, érezzük egymás izzadságszagát" - búcsúzott tudósítónktól.

Rabok tovább nem

A Libiomfi egyik rendezője, Kálmánczhelyi Zoltán a díjkiosztón történtekről csak másoktól hallott, mivel nem kapott meghívót az eseményre. Filmje a Millenáris parkbeli előadást követő tapsot leszámítva, nem részesült elismerésben.

"Úgy érzem a zsűri nem értette a filmünket. Talán egyszerű vígjátékként fogták fel." A Diákzsűri legjobb első filmesének járó különdíja, aminek nagyon örül, a rendező szerint arra mutat rá: a szokatlan megoldásokkal dolgozó filmeket leginkább a fiatal generáció értékeli.

"Sok a fiatal a szakmában, és egyre több lesz" - mondta Kálmánchelyi. "Le kell taszítani az idősebb generációt" - tette meg végül forradalmi felhívását az első játékfilmes rendező.

Kálmánczhelyi nem mulasztotta kiemelni Mucsi Zoltán, filmjük főszereplője legjobb férfiszínészi díját, és a producerük, Muhi András kitüntetését. "Mucsi már régóta megérdemelte ezt az elismerést" - fogalmazott - "Muhi András pedig a bátorságért kaphatta, hogy kiáll az ilyen zűrös alkotások mellett, mint a Rengeteg, meg a miénk."

Hülyeség

Hajdu Szabolcs, a pénzügyi okokból be nem mutatott Tamara rendezője szerint a "színvonal gyenge volt, a művészet díjazása pedig hülyeség". Hajdu olyan szemlét látna szívesen, amelyiken csak bemutatják, de nem tüntetik ki a filmeket.

Elmondta ugyanakkor, hogy a mostani szemlét mégis pozitívan zárta, mivel megnyerte azt a fogadást, amit a filmek megtekintése előtt a díjazottakra kötött. Emiatt viszont nem is akarja kommentálni a döntés rendszerét.