Szentelen

Csontok roppannak, inak szakadnak, gerinc törik - a showbusiness ledarál kegyetlenül. Tehetséges fiatal színész vagy, nagy tervekkel és kis költségvetéssel, Hamletre, Rómeóra, Trepljovra vársz, de jön egy törtető menedzser, megnyerően mosolyog, miközben lenyomja a fejed az őrülten forgó éles pengék közé, és mire feleszmélsz, már ki is jöttél a túloldalon előrecsomagolva, fogyasztóbarát kiszerelésben: nyúlós popslágerekre playbackelsz külvárosi plázákban, és poros kabarékkal haknizol vidéki művházakban.

Mire feleszmélsz már ki is jöttél!

Iván, Meskó Zsolt új filmjének főszereplője nem csak színész, de popszingör is, afféle multifunkcionális sztár, aki nem csak a belső-pesti mélyértelmiséget szórakoztatja sziporkázó alakításaival, de a szakközépiskolás diáklányokat is megőrjíti slágereivel. Életét hétről-hétre dokumentálja a Mai Nap, és a Nők Lapja, de persze rendszeresen feltűnik a Színház magazin címlapján is; reggeli TV-műsorokba jár csacsogni, divatbemutatókon tűnik fel, mint sztármodell, és felmarkolt már minden létező díjat a tekintélyes szakmai elismerésektől a bulvárlapok év-férfija emlékérmeiig.

Mindennapjait Andrea, a csinos és törtető menedzsernő koordinálja, aki nem csak fellépéseit szervezi meg, de lassan magánélete felett is átveszi az irányítást. A film Iván születésnapját mutatja be, amely munkával és rohanással telik: jótékonysági koncerten lép fel, interjút ad a tévében, reklámfilmet forgat a Hősök terén, producerekkel és rendezőkkel tárgyal, miközben találkozik régi szerelmével, és idős főiskolai tanárával, akik ráébresztik, hogy végre választania kell a művészet és a siker, a szerelem és a pénz között.

A kemény sorskérdések ellenére könnyed vígjáték a Szent Iván napja, ami hol finom iróniával, hol pedig vaskos tréfákkal gúnyolja ki a magyar szórakoztatóipart. Az alkotók előzékenyen először magukon röhögnek, erre utal a sok névegyezés a karakterek és az őket megformáló színészek közt, de aztán persze sorra kerülnek a pályatársak is, ráadásul az általánosításokon messze túljutunk, hiszen a Depardieu mellett magyar huszárt játszó színész könnyen beazonítható Stohl Andrásként, a túlsúlyos sramliénekesről pedig képtelenség nem Lagzi Lajcsira asszociálni.

A történet ugyan döcögő néha, de cserébe tablószerűen felvonul az egész kisstílű magyar sztárvilág, az angol szakszavakkal vagdalózó producertől a számlakönyvét lóbáló megélhetési hakniszínészig, ráadásul a fel-felcsattanó humor és a tökéletes színészi játék átlendíti a filmet a sztori kátyúin. Kamarás Iván és Fullajtár Andrea mélységet visz a karakterekbe, nem is beszélve Mácsai Pálról, és Darvas Ivánról, Kardos Sándor operatőr pedig mindezt jól komponált képekkel meséli el, mégis hiteltelenné válik a film, mihelyt a sztárvilágán kívüli életet kéne bemutatniuk az alkotóknak. Hiába a gúny és az irónia, az ellenpont mégis hiányzik, hiszen a két főszereplő szerelme csak reklámklip, csillogó mosollyal, önfeledt nevetéssel, meg persze lágy zongorakísérettel.

Beint és megkérdőjelez?

Ráadásul a film vége megkérdőjelezi az egész filmet, hiszen Iván kilép a sztárvilágból, beint a közönségnek, és egy közönségfilmben ez nem hangzik túl őszintén. A történet csattanója felszámolja tehát a sztori alapjait, ezt a logikát követve pedig egész a CD-boltig jutunk, ahol valószínűleg nemsokára kapható lesz a film zenéje, rajta egy rakás olyan számmal, ami tulajdonképpen viccből vagy inkább elrettentésképpen szerepelt csak a filmben.

Meskó egy szórakoztató, könnyed vígjátékot készített tehát, tele mély pillanatokkal, és éles igazságokkal, a cselekmény befejezése mégis hiteltelen, hiszen félig a showbusiness darálójában állva nem lehet őszintén érvelni az igazi művészet mellett.

Szent Iván napja
rendező: Meskó Zsolt
forgatókönyv: Meskó Zsolt, Márton Gyula
sz.: Kamarás Iván, Fullajtár Andrea, Török Illyés Orsolya,
Darvas Iván, Mácsai Pál, Básti Juli,
Pindroch Csaba, Jordán Tamás, Szabó Győző,
Hajdu Szabolcs
gyártó: Objektív Filmstúdió
színes, 82 perc