Harmonia Caelestis

2000.08.10. 17:24
Esterházy félhangosan morfondírozott: ki az, kinek a kedvéért jómaga jött volna a szigetre ilyen korán ebben a melegben, de nem mondta meg a választ.

Nem készült a felolvasásra, folytatta, nem szórakoztat. Mert nem szórakozás ez, szögezte le, hanem biz' toronymagas irodalom.

Másfél órán át olvasott inkább édesapja (szépapja szépapja) írta zenemű címét viselő kötetből részleteket. Nem derült ki, hogy a szöveget véres verejtékkel évek alatt kínlódta ki.

Újdonság annyi volt a négy évvel ezelőtti Harmonia-felolvasáshoz képest, hogy most nem a közönség mondott be számokat, EP szabadon csapongott a szövegrészek között.

Zsongító, aranysörényű délután. Hogy élsz? Bizonyos valószínűséggel. Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot. Aki kritikát akar, olvasson Tandorit.

Aki még nem látta:
A kötetben számokkal jelölt mondatok, rövidebb szövegrészek élnek, miket első pillantásra csak az köt össze, hogy az alany túlnyomó részt - édesapám.