Romboljunk le évtizedes előítéleteket!

2014.05.02. 18:15
Van-e helye a homoszexualitásnak a férfisoviniszta rapzenében - erre ad választ a New Yorkból indult queer rap, ami már sokkal több, mint a zenei blogok egyik új kedvenc fura műfaja. A homo- vagy biszexuális rapperek komoly kérdéseket vetnek fel az afroamerikai szubkultúrával kapcsolatban, miközben zeneileg valami egészen újat alkotnak.

Vita tárgya, hogy mennyi idő után lehet teljesen a feje tetejére állítani egy zenei műfajt, és a gyökereivel, hagyományaival teljesen ellentétes aspektusból megközelíteni. A rockzene jó pár évtizeden ment keresztül, mialatt minden társadalmi osztály a magáénak érezhette. A hiphop azonban egy relatíve fiatal műfaj, ami alig 40 év alatt csak az utóbbi 5-8 évben kezdett el radikálisan eltérni az eddigi hagyományaitól. Mára viszont ott tart, hogy a legerősebb stigmáknak ellentmondó előadók egyre nagyobb figyelmet kapnak, ezzel teljesen átformálva az afroamerikai társadalom eddig berögződött értékítéletét.

No Homo, Homie

Mi más lenne a központja a hiphop radikális újhullámának, mint New York, ahol már annyi zenei forradalom indult el az 1900-es évek óta. Az a New York, ahol maga a rapzene is megszületett a '70-es években. A műfaj a '80-as évektől szerzett egyre nagyobb népszerűséget, hogy mára a rapsztárok legyenek a popzene Led Zeppelinje, magángéppel repkedve, drága ruhákban, grandiózus  alkotásokban gondolkodva. Elég csak megemlíteni Jay Z-t, aki mára nem csak klubtulajdonos az NBA-ben, de Barack Obama amerikai elnök országos cimborája is. Pedig a hiphop alapvetően nem egy demokrata műfaj.

A rap évtizedek óta kifejezetten afroamerikai műfaj, ami komoly társadalmi és szociális témákkal is foglalkozik, legyen szó politikáról, diszkriminációról vagy a szegénységről. Azonban a nemi identitás kapcsán a lehető legkonzervatívabb, sőt, a homoszexualitás olyan tabu, ami kizárólag negatív kontextusban szerepelhet a dalokban. A macsó, soviniszta, szexuálisan kirekesztő szövegek a legtöbb rappernél máig alapvetésnek számítanak, teljesen ignorálva a nem heteroszexuális feketék létezését, problémáit, elfogadását.

Hiába pletykálnak évek óta népszerű rapperek másságáról, egy coming out egyszerűen tönkretenné a karrierjüket, ezért elképzelhetetlen, hogy a már befutott sztárok közül bárki is a nyilvánosság elé álljon. Viszont az új nemzedék már másként gondolkodik, Azealia Banks, vagy az óriási hírverést kapó, Frank Ocean vallomása saját biszexualitásukról komoly vitát generált a színtéren belül.

Hiszen ha a műfaj dollármilliárdos biznisszé változott mára, tagjai pedig prominens közszereplőkké, akkor ideje komolyabban is foglalkozni ezzel a jelenséggel. Frank Ocean coming outját meglepően pozitívan fogadták a rapzene nagy öregjei, de ők is csak nagyon óvatosan nyilatkoznak a témában. Elég csak a Pitchfork idevágó cikkét idézni, ahol Busta Rhymesot kérdezték a homofób dalszövegeiról.

Nem akarok beszállni ebbe a beszélgetésbe, haver. A buzi dolog? Amiről beszélsz? Minden tiszteletem mellett azt kell mondanom, hogy amit kulturálisan képviselek, az ezzel nem fér össze

- majd egy másik hasonló kérdésre egyszerűen otthagyta a beszélgetést, mindenféle reakció nélkül.

PU$$Y, MONEY, $WAG

Ugyan a homoszexuálus hiphop már a '90-es évek óta létezik, az első igazán komoly áttörést az internet és a social media hozta meg. Az állandóan változó New York-i zenei életben kezdett kialakulni a queer rap színtér, amelynek tagjai szerint az elnevezés - ahogyan a legtöbb idiótán hangzó zsáner esetében is - az újságírók műve, ők nem különítik el magukat ennyire.

Ettől függetlenül el kell ismerni, hogy a nőnek öltöző, tinilány alteregót öltő Mykki Blanco, a műfajt az extravagáns divat oldaláról megközelítő Zebra Katz, vagy olyan fiatalok, mint Le1f és Cakes Da Killa mind New York-iak, és mindannyian bátran felvállalják másságukat, illetve ugyanannak a színtérnek a tagjai, akik a hiphop összes előítéletétől mentesen alkotnak.

Ball culture és a drag

A ball események olyan programok, ahol különböző csapatok (pontosabban házak) egymással versenyeznek. Az egész lényege, hogy ki tud több drag műfajban megnyilvánulni, öltözködésben, viselkedésben, táncban és attitűdben. A drag különböző nemi identitások külső jegyeit jelentik, az események lényege, hogy férfiak nőknek, nők férfiaknak, és azon belül ezeknek kombinációit keverik, melyik férfi tud hitelesebben bárkirálynőnek öltözni, melyik nő tud hitelesebben gengszternek öltözni, és ehhez hasonlók.

A kétségtelenül extravagáns meleg rapperek feltűnése nem csak a zenei blogokat hozták lázba, hanem egyre komolyabb hatással van a mainstreamre is. Az egyik legkomolyabb lépés pont az állandóan homofóbiával vádolt Eminemhez köthető, aki az egyik Grammy-díjátadón a nyíltan meleg Elton Johnnal lépett fel, majd ezt követte Macklemore feltűnése.

Kicsit talán erős általánosítás, de a hiphop amerikai népszerűsége mindig egy-egy fehér előadó sikerével volt szoros párhuzamban. A ma már megmosolyogtató Vanilla Ice, a sokkoló szövegeivel világsikert elérő Eminem után Macklemore jelentheti a következő időszak kezdetét a műfaj sikerében, ami azért is fontos, mert Macklemore nagyon komoly hangsúlyt fektet a nemi egyenlőség és szexuális szabadság kihangsúlyozására.

A jelenség hatására olyan veterán figurák is szolidaritásukat fejezték ki a másságukat vállaló előadókkal, mint Snoop Dog vagy U-God a Wu-Tang Clanból, de a hiphop ifjú hercege, a swag kifejezést kisajátító A$AP Rocky is nyilatkozott arról, hogy a homofóbia a tudatlanok sajátossága annak ellenére, hogy egy ideig ő maga is buzizott rendesen.

S.W.A.G.

Meglehetősen homályos a kortárs hiphop legfontosabb kifejezésének eredete, egyesek egészen Shakespeare-ig vezetik vissza, mások a '60-as évek meleg kultúrájához kötik (Secretly We Are Gay - titokban melegek vagyunk), mások viszont Jay Z-től eredeztetik. Mindenesetre mára a swag lett a metrószexuális afroamerikai szlengje. Az elvont, hiphoptól távol álló öltözködésű A$AP Rocky vagy Soulja Boy is ezzel a szóval jellemzi magát, amikor talpig bőrben, uniszex ruhában pózolnak, de Mykki Blanco szerint a szó mai értelme a New York-i LGBT közösségnek köszönhető, akik ezzel a szóval helyettesítették a csinos kifejezést az extravagáns öltözködésükre.

Lo-Fi Rave Rap

Persze az LGBT közösséghez köthető dalszövegek, és a shock rap attitűd még bőven kevés lenne az említett előadók sikeréhez. A queer rap egyik nagy erőssége, hogy nem csak szövegében és esztétikájában tér el az évtizedes berögződésektől, hanem zenéjében is. A házibarkács lo-fi, a tánczenei hangmintákból építkező rave rap, vagy az internet különböző csücskeiből előkerülő fura figurák által képviselt cloud rap mind komoly hatással van a műfaj zeneiségére, ahogyan az újsuli déli rap vagy a trap. Itt van pár példa.

Rave rap, cloud rap, lo-fi rap, déli rap, trap

A hiphop alapok eredetileg más zenékből kivágott hangmintákból állnak össze, azonban a modern technológia megjelenése óta óriási kísérletezési hullám söpört végig a zsáneren. A rave és anthem house hangmintákra épülő rave rap legismertebb csapata a dél-afrikai Die Antwoord. A cloud rap már egy valamivel nehezebb behatárolható alfaja a hiphopnak, kifejezetten az interneten fejlődő zsáner, álomszerű, sokszor kissé rossz minőségű, lo-fi alapokkal, abszurd, szürreális szövegekkel, és nem éppen mindennapi előadókkal, mint Lil B vagy Kitty Pryde. Ezek azért főleg az internetes körökben népszerű zsánerek, a déli rap, és a hozzá szorosan kötődő trap a mainstream hiphopon is komoly nyomot hagyott. Legfőbb jellemzője a 808-as dobkészlet, a széttördelt cintányérhangok, a mélyen búgó basszus, és az alapvetően sokkal durvább, morózusabb hangzás, sokszor vokóderezett, vagy auto-tune-olt vokállal. Itt akár fel lehetne sorolni Waka Flocka Flame déli trapcsászártól kezdve Danny Brown detroiti ekimáguson át a kaliforniai Odd Future rapkollektívát is.

Korai lenne még megmondani, hogy a queer rap mennyire tud komoly úttörő szerepet betölteni a meleg vagy biszexuális afroamerikai rapperek elfogadásában, de az már érzékelhető, hogy megérkezett egy olyan generáció a hiphopban, aki sokkal fogékonyabb a témára. Lehet, hogy a veterán legendák saját karrierjük érdekében továbbra is kerülni fogják a témát, viszont a fiatalabbak számára példamutató lehet a szexuálisan kirekesztő afroamerikai szubkultúrával szemben. Addig viszont még sok basszusnak kell kirobbantania a membránt, hogy eltűnjön a homofóbia és a szűklátókörűség a rapzenéből, de az irány már megvan.

Aki kiváncsi a queer rap egyik legnépszerűbb alakjára, az feltétlenül nézzen el most szombaton az A38-ra, ahol Mykki Blanco lép fel a TheShowCrew után. A cikk megírásához a Guardian, a Pitchfork, a The Circular és a Tesla.wav írásai voltak segítségünkre, a queer rap zenei részével bővebben a Recorder foglalkozott.