A függés és szabadság határán: megérkezett az Elefánt új dala, a Kalitka
A Kalitka egyszerre személyes és kollektív lenyomat: megjelenik benne a Covid-időszak, a zenekar tavalyi, betegség miatti kényszerpihenője, a szerelem és a rendszerváltás is. A dal ezeket a szerteágazó témákat a kalitka metaforájába sűríti. Ahogy Szendrői Csaba fogalmaz: „Ez egy párbeszéd, ami egy kalitka és egy madár között folyik. Egy se veled, se nélküled kapcsolat, ami az egymástól függés és a szabadság dilemmáját igyekszik feloldani” – olvasható a közleményükben.
Hozzáteszik, a dal szövegének kiindulópontja Szabó T. Anna Senki madara című verse volt. Szendrői elmondása alapján először az „Engedj szabadon, veled maradok” sor jutott eszébe, erről asszociált a versre, innentől kezdve pedig nem tudott tőle elvonatkoztatni. A dalszerzés azonban hosszú folyamat volt: a zenekar gitárosa, Tóth András szerint az első demó tavaly februárban született meg, és bár a szöveg is viszonylag hamar elkészült, utána több mint egy évig formálták a dalt.
Felmosta velünk a padlót legújabb albumával a friss Grammy-díjas énekesnő
Aki már hiányolta az igazi R&B-t a zenei palettáról, annak feltehetően minden vágya teljesül, ha meghallja Kehlani legújabb lemezét, ami a Kehlani címet viseli. Ennél zamatosabb R&B-album ugyanis régen nem született, maximum évtizedekkel ezelőtt Beyoncé által. Kehlani nem fukarkodott a vendégelőadókkal sem, olyan nevek kaptak helyet lemezén, mint Missy Elliot, Brandy, Usher vagy Lil Wayne. Emellett a dalok hosszúsága is figyelemreméltó, inkább a négy perc felé közelít, semmint a mostanában trendi két-két és fél felé. A daloknak íve van, hangulata, a hallgatónak pedig van ideje felvenni a ritmusukat, kiélvezni őket, átélni mondanivalójukat. A paletta is igen színes, balladáktól kezdve a bulizós trackeken át egészen a szexi slágerekig minden megtalálható a lemezen.
Az albumon 17 dal kapott helyet, amelyek egyvelege remekül visszaadja a kilencvenes-kétezres évekbeli R&B-hangulatot. A lemez egyértelműen tükrözi, hogy a harmincéves énekesnő rengeteget fejlődött szakmailag, és megérte a küzdelem az utóbbi két flop album után – a Crash és a While We Wait 2 ugyanis nem hozták el azt a sikert, amiben reménykedett azok megjelenésekor.
Mint arról korábban is írtunk, 2024 (amikor ez a két lemez megjelent) több szempontból is mélypontot jelentett az énekesnő számára. Az ebből fakadó rossz élményekből építkező album igencsak beszédes módon a Crash nevet kapta. Megjelenésekor elmondta: „Azt akarom, hogy ez a következő zenei anyag az én leghevesebb részemet tükrözze. Nem akarok komor hangulatot. Nem akarok nosztalgikus hangulatot. Úgy gondolom, hogy a korábbi albumjaim nagy része visszatekintés volt, amelyben megmaradtam egy adott érzésben, és részletesen leírtam azt. Csak azt akartam, hogy ez az album itt és most legyen, ezért is lett ez a címe. A törés nem a múltból származik. Nem a jövőbeli események miatti szorongás. Hanem a pillanat csúcspontja, a jelen.”
Amerika legrosszabb lánya felmosta velünk a padlót
Slayyyter, polgári nevén Catherine Garner sosem tartozott a visszafogott apácajelöltek közé: már fiatalon érezte, hogy szinte szétfeszíti az energia. És bár a 29 éves önjelölt popdíva még egyáltalán nem számít idősnek, közel egy évtizedes pályafutása során az említett lendület mindeddig nem tudott egyfajta átütő sikerben testet ölteni.
Gátlástalan, provokatív dalait – mint a finomkodást hírből sem ismerő Daddy AF-ot vagy a Throatzillaaa-t – már karrierje legelején ontotta magából, akkor, amikor főállásban még recepciósként dolgozott egy fodrászszalonban. Az első számai pontosan olyanok voltak, mint a legszaftosabb bulvárszenny: bűnös élvezetként működtek, de túl nagy adagban könnyen megfeküdték az ember gyomrát.
Aztán jött egy enyhe stílusváltás. Második stúdióalbumán, a Starfuckerön már némileg minőségibb és fogyaszthatóbb dalokat tálalt, úgy, hogy azok továbbra is kellően pimaszok maradtak, de az igazi áttörést ezzel a koronggal sem érte el. Több interjúban is elmondta, hogy ekkoriban úgy érezte, karrierje zsákutcába futott. Nem látta a kiutat, és komolyan elgondolkodott azon is, hogy végleg lezárja énekesi pályafutását. Személyiségéből adódóan azonban nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy egyszer még meg kell próbálnia. Összeszedte hát minden erejét (és tehetségét) és megírta azokat a dalokat, amelyek végül a WOR$T GIRL IN AMERICA című albumra kerültek fel.
Az eredmény? A lemezt az idei év egyik legjobbjának kiáltotta ki több neves kritikus is, és ha ez nem lett volna elég, Slayyyter a világ leghíresebb fesztiváljának, a Coachellának a színpadát is szó szerint letarolta. De mi áll a hirtelen jött siker mögött? És tényleg ennyire jó album lett a WOR$T GIRL IN AMERICA ? Spoiler: szerintünk igen, lentebb pedig arra is kitérünk, hogy miért.
Robban a művészet: Orbán Viktor hattyúként táncol, Magyar Péter vadnyugati hősmodell
Felkerült a YouTube-ra a Tudósok videóklipje, A hattyú dala. A zene a Tudósok érdeme, a látvány Lehel Olivér „Totyi” és Sallay Nóra munkája. A zenemű 2026. január 29-én már debütált a Godot Kortárs Művészeti Intézetben. A Tudósok 40 / drMáriás 60 formabontó tárlatot – a mester kétszáz festményével – eddig tizenkétezren látták (a nagy érdeklődésre való tekintettel 2026. június 14-éig meghosszabbították) – a klipet pedig, amelyen Orbán Viktor miniszterelnök balettozik, egy nap alatt huszonötezren a YouTube-on. A Stenk olvasói most ajándékot is kapnak: megmutatjuk, hogy a Tudósok zenéje alapján Lehel Olivér és Sallay Nóra milyennek látja Magyar Pétert a vadnyugaton.
Polgárpukkasztás, véleményformálás, művészet. A Tudósok – így többesben – mindig is hozták formájukat, erősen tartják a színvonalat, nem engednek abból, hogy olyannak mutassák a világot, amilyennek látják, vagy amilyen szerintük volt, van, lesz – és főként lehetne.
Alkotásaikban olyannyira szabadon értelmezik a valóságot, hogy arra muszáj figyelni. Ezúttal mindkét politikai oldal, a 2026-os országgyűlési választáson győztes és legyőzött fél is művészi térbe kerül:
- Magyar Péter izzadt cowboymodellként lovagol és fürdik,
- Orbán Viktor hattyúként, kicsiny szárnyakkal táncol.
Persze, ilyenkor a fél ország elsápad, a másik fele meg rajongóként ujjong, de ebben senki ne keressen aktuálpolitikát. A klipek annál sokkal hamarabb elkészültek, hogy az ország választópolgárai április 12-én az urnákhoz járultak volna. Amit látunk, az nettó művészet. És ez még akkor is igaz lesz, ha valaki úgy érzi, hogy lelke mélyén megbántják, vagy igaztalannak érzi, amit lát, netán önfeledten kacag. Ez a művészet hatása. Működik.
Orbán Viktor és A hattyú dala
A hattyú dala című klipre az is felkapja a fejét, aki nem akarja. Ebben a Lehel Oilvér és Sallay Nóra keze által AI-generált klipben ugyanis Orbán Viktor hattyúdalát, pontosabban hattyútáncát láthatjuk. A klip cselekményének leírását nem lehet felülmúlni, így most szó szerint megidézzük:
A gyönyörű fehér jóságos hattyú káprázatos táncával küzd kis hazája védelmében a világ összes fekete hattyúja ellen. Amikor azok támadnak, ő kerül, fordul, hajol, ugrik, s úgy elbűvöli őket, hogy azok nem tudnak kárt tenni védelmezett nemzetében. És táncol, csak táncol, hosszú napokon, hónapokon, éveken, évtizedeken át, gyönyörűen és fáradhatatlanul, hogy végül a választási hajrában annyira felpörögjön utolsó káprázatos piruettjétől, hogy attól felszálljon és elszálljon, maga mögött hagyva a sok ellenséget, akik így magukra hagyva nem találják a visszavezető utat a demokráciába, a békébe, a jólétbe és a szeretetbe.
A helyszín az Operaház, a közönség soraiban felfedezhetjük Semjén Zsoltot, Ókovács Szilvesztert, Lévai Anikót, Vlagyimir Putyint, Szergej Lavrovot (ők ketten egymás kezét is szorongatják), Rogán Antalt és Apáti Bencét is. Ők mindannyian megilletődve, meghatottan szemlélik a színpadi eseményeket. Mi pedig, velük együtt közösen követhetjük Orbán Viktor megdicsőülését. Semmi kétség, politikai apoteózisnak vagyunk szemtanúi, szem nem marad szárazon.
Pogány Induló húsz percben kimondott mindent, amit mások órák alatt sem mernek
Valamit Majd Kitalálok címmel jelent meg új albuma Pogány Indulónak 2026. április 15-én. A 20 éves rapper egy rövid, mindössze 20 perces anyaggal rukkolt elő, de ebben a 10 trekkben legalább annyi, ha nem több a mondandó, mint korábbi, nagyobb projektjeiben.
Sorra jelennek meg a hazai rapszcéna zászlóvivőinek albumai: februárban Beton.Hofi, márciusban Krúbi, áprilisban pedig Pogány Induló jelentkezett új anyaggal.
Pogány Induló 2026, bazdmeg, nem tűntem el, itt vagyok
− rappeli a Kell egy pár napban az ifjú előadó, aki az elmúlt két évben − a 2024-ben megjelent Vagy Mindent Vagy Semmit és az ekhoe-val közös IGAZIAKÉRT óta − nem adott ki lemezt, így a rajongók már igencsak kiéheztek az új számokra.
A rapper hamarosan az MVM Dome-ban ad koncertet, így időszerűvé vált az album, amely, ha zeneileg nem is, de a szövegével mindenképp kiemelkedik korábbi munkái közül. A Valamit Majd Kitalálok nyers, őszinte és helyenként kifejezetten nyugtalanító lenyomata annak a belső világnak, amelyben az előadó mozog. Az album hangulata mintha végig egyfajta sodródást közvetítene; mintha a címben megfogalmazott bizonytalanság nemcsak egy odavetett félmondat lenne, hanem valódi életstratégia.
Sajátos üzenetet küldött a politikusoknak egy állampolgár, azt mondja, ebből most már elég
HAXEL, vagyis Harsányi Alex eddig sem csinált titkot abból, hogy dalaival aktuális társadalmi problémákat is feldolgoz. Ilyen a legújabb dala is, az Egy Állampolgár, amelyben azt énekli meg , hogy a folyamatos politikai üzenetek és gyűlöletkeltő narratívák hogyan hatnak az emberi kapcsolatokra. A dalban nem választ politikai oldalt, csupán arra a jelenségre hívja fel a figyelmet, ahogyan a közéletből érkező feszültségek beszivárognak a mindennapokba, és képesek barátságokat, családi kapcsolatokat is megmérgezni vagy akár végleg tönkretenni.
Lehetne pörgősebb, tempósabb dal az Egy Állampolgár, úgy izmosat ütne a rap, a dalszöveg, ám HAXELben eleve benne lakozik valamilyen egészen egyedi, humánus szemléletmód, és akkor is emberi módon szól hozzánk, amikor más talán már üvöltene.
Most már elég!
HAXEL írt már dalt a Covid–19 járvány idején, megszólalt az ukrán háború hatásait elemezve, és úgy érzi, ebbe a sorba illeszkedik az Egy Állampolgár című új dala is. Azt azonban fontosnak tartja elmondani, hogy nem akar politikai oldalak mentén állást foglalni, ahogyan fogalmaz:
„ha már oldalakról beszélünk, én az emberek, az állampolgárok oldalán állok.”
HAXEL szerint mindez „sokak közös érzését fogalmazza meg, és olyan hangot képvisel, amely a megosztottság helyett inkább a józan párbeszéd és az emberi kapcsolatok megőrzése mellett szól.”
Egy kis tempó jó tenne
Az Egy Állampolgár klip – a felvételtől a megjelenésig – alig egy hónap alatt készült el. HAXEL szerint ez gyors tempó, ám ez a dal olyan üzenetet hordoz, amelyet szerinte fontos minél előbb megszólaltatni, és be is fért a 2026-os országgyűlési választás elé.
Ugyanakkor a dal és a klip is meglehetősen lírai hangulatban és hangvételben indul, s bár a dal szövege arra predesztinálhatná, hogy felpörögjön, zúzzon, pörögjenek azok a szavak, ha már rapban zúdulnak ránk HAXEL gondolatai, mégis visszafogott marad.
Erős üzenet jött Dobó István városából, elegük lett a látszólagos igazságból
Harminchárom év lenyomata. Az utóbbi években többnyire az egri The Wallkids híreivel jelentkezett a Stenken Nádasi István, alias Gibbon, ám ez most valami más: Nádasi Projekt. Gibbon harminchárom év lenyomataként summázza legújabb dalát, dalukat, melynek címe: Látszólagos igazság. Az ok: Nádasi István mérföldkőhöz érkezett, de legalábbis újabb útelágazáshoz. Harminchárom év – folyamatosan – nem kevés a zeneiparban.
Ezért is van az, hogy mindaz, amit most, a Nádasi Projektben látunk, már régen nem a punk-rock zenész 1993-ban létrejött formációja, a Forcas; ám nem is a millenniumi Mom's Favorite, és nem is azt azt követő The Wallkids, csak valahol mégis mindegyik is, hiszen éppen Nádasi István az, aki ezt az ívet összefogja. Így jött létre a Nádasi Project, amolyan életmű zenekar, és az új dal, a Látszólagos igazság.
Bele a közepébe
Szó szerint bele, mert Gibbon nem lassít, és – ahogyan a Mom's Favorite Egyszerű történet című dalánál is megtapasztalhattuk – a refrén már az első sortól kezdődik. Bridge az nincs is – Gibbon direkt formálta így, hogy ne ugyanazt a sémát kövesse a Nádasi Projetktel, mint a The Wallkids-nél –, és végül is, minek, a Látszólagos igazság önmagát húzza át a dalon.
A zenei alapok nem csupán kísérik az éneket, hanem előlépnek a frontvonalba, ahogyan Gibbon megfogalmazza: „a basszusfutamok és a ritmusszekció feszes pontossága adja meg azt a stabilitást, amire a dallamvilág érzelmi íve épül”.
Mindehhez szövegben azért megkapjuk Gibbon világát – ezt már máskor is megtapasztalhattuk –, ami ezúttal, 2026 tavaszán különös töltést kap, de mi mást tehet egy zenész, mint reflektál, a maga eszközeivel, és abba bárki azt képzel bele, amit akar vagy szeretne, miközben lehet, hogy a szerző szándéka csupán annyi, hogy, fölpillant, és azt mondja, hogy hé:
Ez egy látszólagos igazság, a hazugság tengerén,
te csak fújod a saját dalod, amit eleget hallgattam én,
behunyt szemmel is látom, hogy hol jár az igazság,
és nem téveszt meg többé semmilyen hazugság.
Gibbon a dalról ezt mondja: „Ez a felvétel nem gyors fogyasztásra szánt poptermék, hanem tudatosan rétegzett zenei lenyomat. A dal szövetében ott lüktet az elmúlt harminchárom év minden szakmai tapasztalata, a hangszerelésnél törekedtünk az analóg melegség és a modern dinamika egyensúlyára.”
Végre egy dal, ami nem akar semmit, csak hogy hagyják békén
A 2026-os Sanremói Fesztivál után a por elült, a díjakat kiosztották, de az olasz rádiós listák élén hetek óta egy olyan dal trónol, amely fittyet hány a versenyhelyezésekre. Ditonellapiaga (polgári nevén Margherita Carducci) a fesztiválon a harmadik helyig jutott, de a Che fastidio! azóta önálló életre kelt, és nem versenydalként, hanem a jelenkor legdominánsabb és legpimaszabb popprodukciójaként lüktet az éterben – legalábbis Olaszországban.
Eddig tartott, feloszlik a Fonogram-díjas magyar zenekar
Munka, rengeteg munka és siker. Hét év után mégis feloszlik a Subtones. Pedig a számtalan stílust vegyítő zenei formáció (jazz, apop, triphop) karrierje lendületesen indult, a zenekart 2023-ban Fonogram-díjjal is elismerték, most mégis pont kerül történetük végére. Előtte azért még kiadnak egy nagylemezt.
Okok mindig vannak, indokok is, és az is tény, ha egy zenekar hét főből áll, az komoly egyeztetést követel, már a próbákra is. A Subtones alapítója és vezetője Subicz Gábor is ezt mondja, amikor így fogalmaz:
Hét ember már nagycsalád, ki erre van, ki arra. Van, amikor már nem lehet az együttmaradást forszírozni.
Beszél még egyfajta kerítésről is, ami elválaszt, és amihez közösen értek oda, ám ez inkább korlátnak tűnik, szinte már fal, azon együtt nem jutnak tovább, ezért úgy döntöttek, hogy nem keresik tovább „az új lehetőségeket, a régi kanyarokat meg nem akarjuk újra és újra bevenni.” Subicz Gábor azt is hozzáteszi, hogy továbbra is imádják egymást, imádnak közösen zenélni, és imádják a rajongóikat is, éppen ezért ezt az évet ünnepléssel töltik, koncertekkel, és új lemezzel búcsúznak.
Búcsúkoncert, búcsúlemez
A Subtones az év végén, 2026. december 22-én a Müpában búcsúzik a közönségétől. Debütáló albumuk, az Octopus 2020-ban jelent meg, és már akkor nyilvánvaló volt, hogy nem csupán egyetlen műfajon belül mozognak. Dal- és dallamközpontú számaik remekül szólnak vezetés közben, fesztiválok színpadán, koncerttermek csöndjében.
Népharagra számíthat az akadémia, ha nem ez a lemez lesz az év albuma
Raye korábbi lemezén minden értelemben mélypontokat élt meg, minden egyes dalban valamely traumájába engedett belátást, közben kis híján kiszakítva tüdejét és szívét a helyéről. Nehéz album volt az is, és nem különb a This Music May Contain Hope sem. Az énekesnő második lemezének sem épp hétköznapi a koncepciója, az évszakokkal szimbolizálja az emberi életben bekövetkező elkerülhetetlen változásokat. Ahogy átérünk egy új évszakba, úgy változnak meg a dalok tempói és hangszerelései. Szövegeiben karrierje kezdete óta igyekszik olyan fontos témákat boncolgatni, mint a szexizmus, az önbizalomhiány vagy a testképzavar. Ezeket nem engedi el ez alkalommal sem, de valahogy békésebb hangnemben énekel róluk, megtanulta kezelni az ezekkel járó nehézségeket.
A küzdelem fárasztó, pláne ha azzal kel és fekszik az ember lánya. Talán ezért is rendkívül találó az I Will Overcome című dallal indítani az albumot az intrót követően. Már rögtön egy beletörődött, kicsit lelkileg kimerült nővel találjuk szemben magunkat, aki éteri gyönyörűségű hangjával vezet be minket története legújabb fejezetébe. Egyvalamit még most nagyon fontos, hogy ismertessünk olvasóinkkal Raye-jel kapcsolatban: ő nemcsak énekel, hanem dalai segítségével egy egész estés filmet vetít le lelki szemeink előtt. Ne lepődjenek meg, ha az albumot hallgatva hirtelen a Broadwayen érzik magukat, és idő közben egy pohár pezsgőt is megkívánnak.
Kormányváltós albummal tért vissza Krúbi
Két és fél évvel a III. Krúbi megjelenése után új albummal jelentkezett a rapper: Krúbi negyedik nagylemeze, a Magyar Tenger Kalózai az előadótól megszokott hangzásvilággal és humorral indít, de hamar átadja a helyét a társadalmi és politikai kritika groteszk, ironikus ábrázolásának, miközben a hallgatót egy komplex, egységes és kísérletező zenei utazásra invitálja.
Amikor Krúbi 2025 januárjában szünetre ment, és bejelentette, hogy a 2026-os koncert- és fesztiválszezont kihagyja, már sejteni lehetett, hogy nemsokára új albummal jelentkezik. Sejteni lehetett, hiszen a posztban kiemelte, hogy több mint egy éve dolgozik már a negyedik albumán, és úgy érzi, hogy az anyag toronymagasan a legkiforrottabb, legizgalmasabb alkotása, ezért szeretne magának időt hagyni az album befejezésére és az új lemezt követő koncertek előkészítésére.
Krúbi majdnem egy évvel később, 2026. februárban meglengette azt a bizonyos zászlót, jelezve, hogy itt van, és itt a következő projekt is, a nagybetűs Kincs, amire több mint egy éve várnak a követők:
a Magyar Tenger Kalózai 2026. március 13-án debütált.
Mintha Beton.Hofi és Charlie találkozott volna egy hotelszobában
Bár csak az ötödik helyig menetelt a 2026-os Sanremói Dalfesztivál döntőjében Fedez és a veterán Marco Masini közös dala, a Male necessario, mégis a fesztivál egyik legfontosabb pillanata maradt. A legjobb dalszövegnek járó díjat bezsebelő páros olyat mutatott a nárcisztikus pop-tablón, ami után nehéz megszólalni – még ha a végelszámolásnál a nápolyi romantika le is nyomta őket.
Amikor kiderült, hogy az olasz bulvár állandó főszereplője, Fedez, és a kilencvenes évek melankólia-királya, Marco Masini közösen áll színpadra a 2026-os Sanremóri Dalfesztiválon , mindenki hatásvadász olasz pop-giccsre számított. Ehelyett olyan három és fél percet kaptunk, ami inkább hasonlít egy terápiás szeánszhoz, mint egy eurovíziós selejtezőhöz.
Hobo közölte, hogy nem viszi el egyedül a balhét
Két és fél órás fergeteges koncertet adott Földes László Hobo a Magyar Zene Házában az új zenekarával, a Budapest Blues Banddel. Már a beharangozóban közölte, hogy nem viszi el egyedül a balhét, nemcsak ő fog énekelni, hanem a társai is, akiket így, nyolcvan fölött gyűjtött maga köré. És jól tette, hogy így döntött, mert sokszínű lett a koncert, és az est nem csupán róla szólt, hanem a bluesról és a dalokról.
Hobónak jól áll a fővárosi stadion, a vidéki művelődési ház, a Nemzeti Színház nagyszínpada és kamaraterme, és jól állt neki a Magyar Zene Háza közege is, ahol álló koncertet adott, és ahol ugyanúgy képviseltették magukat a fiatalok, mint az idősebb korosztály. Földes László akkor is leköti a közönséget, ha ülve mesél a múltról, akkor is, ha verseket szaval, akkor is, ha régi Hobo Blues Band-számokat énekel, és akkor is, ha legendás bluesnótákat ad elő, amiket ő fordított magyarra – ahogy az a Magyar Zene Házában 2026. március 13–14-én történt.
Hobo olyat tett, amihez elmeorvosi engedély kellene
Földes László Hobo, túl a nyolcvanadik életévén és a kerek születésnaphoz kapcsolódó országos turnén, új zenekart alapított Budapest Blues Band néven. A célja az volt, hogy – mielőtt ő lelép a színről – a magyar nyelvű blues terén történjen valami olyan is, ami nem az ő nevéhez köthető, és ehhez legendás magyar blueszenészeket talált társnak. Az új zenekar 2026. március 13-14-én mutatkozik be a Magyar Zene Házában.
Földes László Hobo a magyar zenei élet egyik kimagasló alakja, aki több mint öt évtizedes karrierje alatt a Hobo Blues Banddel, szólóban, verses lemezekkel és színházi munkásságával is maradandót alkotott. Aztán most, túl a nyolcvanon még egy új zenekart is alapított, amely a Magyar Zene Házában mutatkozik be.
A Budapest Blues Band tagjai között olyan legendás magyar blueszenészek szerepelnek, mint Fekete Jenő, Nemes Zoltán és Varga Laca. A koncertről és a zenekar létrejöttéről Hobo így nyilatkozott az esemény felvezetéseként:
Elszabadult a britek vadmacskája, megállíthatatlannak tűnik
A brit énekes-producer, polgári nevén Victoria Beverley Walker, az elmúlt hetekben nemcsak a szakmai elismerések csúcsára ért fel, de a streamingplatformokat is letarolta. A robbanást egy váratlan helyszín, a 2026-os téli olimpia jégpályája és egy húszéves amerikai műkorcsolyázó, Alysa Liu bámulatos kűrjének köszönhetjük. Az eredmény? A Stateside című dal világslágerré vált, PinkPantheress pedig történelmet írt a brit zeneiparban.
Amikor Alysa Liu, az első olimpiai aranyat nyerő ázsiai származású amerikai női műkorcsolyázó kifutott a jégre a 2026-os téli játékok zárógáláján, valószínűleg nem sejtette, hogy egy több hónapos dalt repít majd a világhírnév felé. Liu a PinkPantheress és a svéd popdíva, Zara Larsson közös felvételére, a Stateside-ra korcsolyázott, ami mindent megváltoztatott. A performansz nemcsak technikai precizitása, hanem érzelmi mélysége miatt is azonnal virálissá vált. Liu ruhája PinkPantheress videóklipjének látványvilágát idézte, a mozdulatai pedig tökéletesen leképezték a dal drum and bass ritmusait. Az internet aztán – ahogy az lenni szokott – azonnal reagált: a TikTokot és az Instagramot elárasztották a kűrről készült klipek, a Spotify lejátszási számlálója pedig pörögni kezdett, sőt, majdhogynem kiakadt.
Március 3-án a Stateside napi 5,64 millió lejátszással a Spotify Global Daily Chart legtetejére ugrott, ezzel pedig végérvényesen beírta magát a zenetörténetbe. A teljesítmény azért is különleges, mert a dal mindössze a negyedik olyan, kizárólag női előadók közreműködésével készült kollaboráció, amelynek sikerült meghódítania a globális lista első helyét, csatlakozva olyan ikonikus slágerekhez, mint a Rain On Me, a WAP vagy a TQG. A diadalmenet az amerikai piacon is folytatódott, ahol a szerzemény az előkelő második helyet szerezte meg, olyan világsztárokat utasítva maga mögé, mint Olivia Dean vagy Bad Bunny.
Milliók sírtak, amikor felcsendült ez a dal
Sal Da Vinci győzelme a 2026-os Sanremói Dalfesztiválon egyfajta bátor szembefordulás az utóbbi évek modernizációs törekvéseivel, hiszen a Per sempre sì nem a slágerlisták aktuális trendjeit, hanem az olasz dal legmélyebb, legklasszikusabb gyökereit idézi meg.
Míg az elmúlt időszakban a fesztivált a traphatások, az elektronikus kísérletezés és a társadalmi provokáció jellemezte, ez a produkció visszahozta az Ariston színpadára a tiszta, sallangmentes érzelmi vallomást. A dal kritikai szempontból nézve egyfajta „biztonsági játék”, hiszen a szövegvilága a házassági eskü és az örök hűség hagyományos toposzaiból építkezik, elkerülve minden modern nyelvi újítást vagy absztrakciót.
Látványos tánckoreográfiával lép fel Budapesten a többszörös platinalemezes világsztár
Jason Derulo 2026. június 10-én koncertet ad a Budapest Parkban The Last Dance World Tour elnevezésű világ körüli turnéja keretében. Az énekes február 26-án jelentette meg The Last Dance (Part 1) című albumát, amelyhez arénaturné is kapcsolódik. A budapesti állomáson korábbi nemzetközi slágerei és új dalai egyaránt szerepelnek a műsorban, köztük a Sexy For Me című kislemez, amelynek koreográfiáját Jeremy Strong készítette.
A többszörös platinalemezes világsztár, Jason Derulo 2026. február 26-án megjelentette The Last Dance (Part 1) című albumát, és ezzel egy időben az azonos nevű, nagyszabású arénaturnéval el is indult világ körüli turnéra. Az új zenei anyag és a látványos produkció új korszakot nyit az előadó pályafutásában, miközben ikonikus slágereit és legfrissebb dalait milliókhoz juttatja el világszerte.
Jason legnagyobb slágereivel érkezik a Budapest Park színpadára, látványos tánckoreográfiával és hamisítatlan bulihangulattal, olvasható a produkció közleményében.
A koncert egyszerre lesz energikus popshow és magával ragadó közönségi élmény.
Lüktető ütemek, erőteljes vizuális elemek és a folyamatos interakció gondoskodik arról, hogy egy igazán felejthetetlen nyári este várjon a rajongókra. Produkciója nem csupán koncert, hanem felszabadult, táncolható élmény lesz, ami a nemzetközi popszíntér legszórakoztatóbb pillanatait hozza el a magyar közönségnek.
A fickós kisfiú majomkodását vártuk, egy érett férfi szerelmi vallomását kaptuk
Bruno Mars a férfi énekesek Rihannája, hiszen ő is több mint egy évtizednyi kihagyás után hozta ki legújabb saját lemezét, a The Romanticet. Az elmúlt években elmondása szerint olyan dalokon dolgozott, amelyeket még a koronavírus okozta karanténidőszakban kezdett el. A fő fókuszt először az Anderson Paakkal közös albuma, az An Evening with Silk Sonic kapta, ami még 2021-ben jelent meg, és elsöprő sikert aratott. Ebből kiindulva igencsak magas elvárásokkal fogadták új saját szerzeménye érkezését.
Az albumról mindössze egyetlen dalt mutatott be, mielőtt debütált volna, az I Just Might fogadtatása pedig egészen vegyes lett. Sokan odáig voltak érte, imádták a jól megszokott lendületes, mégis csibészes hangzást. Mások éppen ezek miatt kritizálták, mivel ilyen sok év kihagyás után valami frissebb vonalra lettek volna kíváncsiak tőle. Ám ezeket a kritikákat lazán visszaverte az énekes, aki közismerten felszólal az online bántalmazás ellen. De lássuk, mit hozott össze Bruno Mars az elmúlt tíz évben.
Magyar könnyűzenei produkció lép fel a berlini Uber Arenában
A színtiszta magyar produkció, amely tavaly, első alkalommal szinte telt házat varázsolt, most már Európát is meghódítja. A monumentális, több mint 100 zenészt felvonultató 101 Hang Depeche Mode-produkció idén a nemzetközi közönség előtt is bizonyítja, hogy a magyar kreatívipar képes európai szinten meghatározó produkciót létrehozni. A budapesti MVM Dome-os koncert az európai turné nyitóállomása lesz 2026. december 10-én.
A hazai rendezvénypiacon ritka – a popszakmában szinte példa nélküli –, hogy egy teljes egészében magyar, független produkció önerőből lépjen ki a nemzetközi arénaszíntérre. A tavaly alakult 101 Voices társulatnak mindez mindössze egy év alatt sikerült, írják a közleményükben.
Monumentális előadás
Idén a budapesti MVM Dome-ban 2026. december 10-én lépnek fel, a berlini Uber Arena színpadán pedig december 16-án várja őket a nemzetközi közönség. A monumentális előadás szimfonikus zenekarral, a 45 fős Magyar Nemzeti Férfikar közreműködésével, valamint meghívott énekesekkel valósul meg, köztük a Cziffra-díjas, nemzetközi szinten is kiemelkedő képességű zongoraművész és énekes Fehér Lili, a fiatal tehetség Arany Timi, valamint Pásztor Anna, Papp Szabi, Lotfi Begi és Lányi Lala részvételével.
2025-ben Riederauer Richárd zeneszerző és karmester vezénylésével a Magyar Nemzeti Férfikar és a Hungarian Studio Orchestra együtt olyan monumentális formában keltette életre a Depeche Mode zenei világát, amit a közönség imádott. Idén ez az egyedülálló zenei társulás még mélyebbre merül a Depeche Mode repertoárjába, ikonikus dalaiba, és a koncerten még inkább előtérbe kerül a Magyar Nemzeti Férfikar izgalmas, lenyűgöző előadásmódja. Az alkotócsapat fő célja, hogy Európa-szerte megszerettesse az emberekkel a világon is egyedülálló formációt, a Magyar Nemzeti Férfikart
– vetítette előre a társulat célkitűzését a rendező, a projekt megálmodója, Petke Balázs.
Az idei koncert különleges apropója, hogy a Black Celebration éppen 40 éves. A produkció az ikonikus korszak sötétebb, drámai hangzását helyezi fókuszba, zenei hidat képezve a klasszikus szimfonikus megszólalás és a modern elektronikus világ között, Riederauer Richárd karmester vezetésével.
Különleges körülmények között derült ki, ki lett a Tankcsapda új gitárosa
Hosszú hónapok találgatásai után bejelentette a Tankcsapda az új gitárosát a Retro Rádió reggeli műsorában. A zenekar új tagja Vörös Attila lett, akit a magyar közönség először a Papp László Budapest Sportaréna színpadán láthat majd 2026. március 28-án. A gitáros eddig az amerikai Nevermore turnén vett részt, valamint alapítója tagja volt a Leander Rising zenekarnak.
A rádióműsor a bejelentés miatt Afrikából jelentkezett, ugyanis Lukács László és Fejes Tamás a Budapest−Bamako-rali résztvevőjeként koncertet adtak Dahlában. A Tankcsapda énekese már korábban közölte, hogy itt derül ki, kivel állnak színpadra.
A zenekar korábbi gitárosa, Sidlovics Gábor „Sidi” tavaly márciusban jelentette be távozását, 13 év közös munka után. Akkor még nem részletezte döntése okait, néhány hónappal később azonban elmondta: saját elhatározásból lépett ki, miután nem sikerült rendezni a fennálló konfliktusokat a zenekar többi tagjával.
Egy évtized után visszatért a Disney hercegnője, és érzékibb, mint valaha
Talán nem túlzunk, ha azt írjuk, hogy a 2020-as évek derekán a popkultúrát egy mindenki által jól ismert jelenség kezdte el uralni: a nosztalgia. Ennek középpontjába pedig ezúttal a millenniál generáció került, akik kis túlzással egyfajta győzelmi szériát tudhatnak magukénak.
Mint ismeretes, Miley Cyrus épp a Hannah Montana 20. évfordulójára készül – és még az is lehet, hogy egy nosztalgiaturnét is útjára indít –, a Jonas Brothers úgy tölt meg stadionokat, mintha 2010-et írnánk, a svéd Robyn is feltámadt hamvaiból, és mit ad az ég, az ezredforduló utáni tinédzserkor legérintetlenebb ikonja, Hilary Duff is visszatért, több mint egy évtized után ráadásul egy teljesen új stúdióalbummal.
Nos, igen… Duff az elmúlt tíz évben látványosan kerülte a reflektorfényt – legalábbis ami a popszakmát illeti. Míg kortársai a botrányok és a radikális stílusváltások kereszttüzében keresték önmagukat, ő a „szomszéd lány” archetípusát emelte a következő szintre: tudatos, reflektív harmincas nővé vált, aki leginkább négy gyermek büszke édesanyjaként, sikeres üzletasszonyként és a rövid életű, kissé felejthető, de kulturálisan releváns Így jártam apátokkal című sorozat egyik főszereplőjeként maradt jelen a köztudatban. Emellett pedig Matthew Koma amerikai énekes-dalszerző és lemezproducer oldalán megtalálta azt a családi stabilitást is, amelyről legtöbb kortársa csak álmodozni mer.
Az elmúlt évek tehát tagadhatatlanul azt a képet erősítették, hogy Duff nem egy elérhetetlen díva, hanem egyike azoknak a millenniál nőknek, akiknek mindennapjaival milliók azonosulnak. Új albuma, a luck… or something is pontosan erre próbál építeni, egyfajta hidat képezve a 2000-es évek legelejét idéző tinédzserkori csillogás és a 2026-os felnőttkori realitás között. Az eredmény? Egy aranyos, játékos, ízig-vérig popkorong, ami néhol pont annyira kellemetlen, hogy az megmosolyogtassa Duff egykori – vagy jelenlegi – rajongóit, a kívülállók viszont valószínűleg nehezen tudnak majd azonosulni a visszatéréssel. Főleg, hogy bár kívülről egy érett nő képét mutatja Duff, az az új dalaiban egyáltalán nem vagy csak alig mutatkozik meg.
Beton.Hofi új nagylemeze a generációs és politikai átmenet krónikája
Új fejezet és egy átmeneti időszak krónikája: 2026. február 20-án megjelent Beton.Hofi legújabb albuma, az INTERREGNUM. A 18 dalból álló anyag már a címválasztással is komoly történelmi és politikai asszociációkat mozgósít. Az „interregnum” olyan köztes állapotot jelöl, amikor a korábbi hatalmi rend már felbomlott, de az új struktúra még nem szilárdult meg – egy bizonytalan, lebegő időszakot két korszak között. A lemez ezt a köztes létélményt nem csupán társadalmi kontextusban értelmezi, hanem generációs tapasztalatként és személyes, belső válságként is körüljárja.
A zenész első igazi (más értelmezésben negyedik) nagylemeze már egy zeneileg letisztultabb és tudatosabb, mondhatni minimalistább anyag, mint a rapper korábbi munkái.
A lemezhez készült jellegzetes piros vizuál nem pusztán designalapú döntés, hanem egyfajta hangulati előkészítés is, hiszen már ránézésre feszültséget, veszélyérzetet és sűrített érzelmi állapotot sugall. A 47 perces projekt – a korábban megjelent
- BE VAGYOK ZÁRVA,
- POKOL,
- ANGYALOK,
- TARR BÉLA
- és PONT JÓ
című dalokkal – átfogó képet ad egy alkotói és lelki határhelyzetről.
A vendégelőadók (Hundred Sins, ANUBII$ és Dan Pinto) nem dominálják, inkább árnyalják az anyagot. A produceri munka jelentős részéért Baba Aziz és Aminon felel, akik visszafogott, funkcionális, a szövegközpontúságot támogató hangzást építenek a dalok köré.
Hamarosan újra hallható a sivatag hangja Budapesten
A sivatag hangja újra Budapestre érkezik: a Tinariwen 2026. április 26-án ismét az Akvárium Klub színpadán lép fel, hogy megidézze a Szahara lüktetését és a lázadás örök szellemét. A Grammy-díjas formáció hosszú sivatagi köpenyeiben és jellegzetes tuareg turbánjaiban nem csupán koncertet ad – egy teljes világot hoz Magyarországra: a homokdűnék végtelenségét, a száműzetés fájdalmát és az ellenállás méltóságát.
Fegyver helyett gitár
A zenekar története 1979-ben, Algériában kezdődött, ahol Maliból száműzött fiatal tuareg zenészek találtak egymásra. Kezdetben esküvőkön és helyi ünnepségeken játszottak, ám a közös zenélés hamar több lett egyszerű szórakoztatásnál. Az 1980-as évek elején, egy líbiai katonai kiképzés alatt más tuareg művészekkel találkozva zenei kollektívát hoztak létre, amelynek célja az volt, hogy dalaikban megfogalmazzák népük küzdelmeit és reményeit.
Lábas Viki szintet lépett, a szemünk előtt született újjá
Kevés olyan drámai és egyben szükségszerű fordulatot láttunk a közelmúltban a hazai popzenében, mint a Margaret Island váratlan felbomlása. Lábas Viki azonban nem maradt a romok között: legújabb, Hangtalan című videóklipje nemcsak vizuális bravúr, hanem egyfajta spirituális számvetés is, amelyben elkezdődött az énekesnő legmélyebb, immár teljesen saját útja.
Lábas Viki eddig sem a felszínességéről volt híres, de a Hangtalannal olyan rétegeket kapargat fel, amelyekhez korábban, a zenekari kompromisszumok hálójában talán nem tudott – vagy nem mert – hozzányúlni. A dal nem akar sláger lenni, és nem szeretné imitálni a Margaret Island néha túlontúl is optimista világát. Ehelyett behúz egy olyan vákuumba, ahol – ahogy a szöveg is mondja – „az idő is lassabban jár”.
Hangtalan, hófödte táj.
Ide érkezem.
Az idő is lassabban jár.
Nem értem, minek?
Megrengette a Szigetet, aztán olyat tett le az asztalra, amire talán senki nem számított
Charli xcx egy érettebb, megfontoltabb oldalát mutatja meg új – a napokban debütált Emerald Fennel-féle Üvöltő szelekhez készült –, Wuthering Heights című albumában. Míg az énekesnő előző albuma, a BRAT energikus, provokatív és impulzív volt, addig a 2026. február 13-án megjelent anyag inkább introspektív: nem a partizásról szól, hanem mindarról, ami utána maradt.
Már a lemez címe előrevetíti annak hangulatát: viharos érzelmek, szenvedély, szélsőségek. Az album egészét áthatja egy sötétebb, melankolikusabb atmoszféra, hiszen Charli xcx sokszor énekel megszállottságról, féltékenységről, önbizalomhiányról, valamint a hírnév kettősségéről.
Az énekesnő egyszerre magabiztos és sebezhető – mintha folyamatosan egyensúlyozna a reflektorfény és a belső bizonytalanság között. Fontos téma a láthatóság is:
- Mit jelent folyamatosan szem előtt lenni?
- Hogyan változtatja meg az embert az, ha állandóan figyelik?
A dalokban többször visszatér az önmegfigyelés gondolata, úgy fest, mintha az énekesnő saját magát is kívülről szemlélné: az album ennek hatására különös, kissé nyugtalanító hangulatot kap.
Már most sláger a Quimby vadonatúj dala, a Láthatatlanul
Három héten keresztül egy-egy új dalt ígért a Quimby a múlt héten, és ma, 2026. február 13-án, pénteken meg is jelent a Láthatatlanul című dala. Egyelőre tényleg csak a dal érkezett, klip még nincs hozzá, a cover pedig az, mint amit a Quimby három napja egy elhíresült hotelszoba ágyára szerkesztve is megmutatott.
Olyan ez a Láthatatlanul című dal, ami maga a Quimby. Örök és megunhatatlan. Szinte mindent magában foglal, ami a Quimby lényege volt, van és lesz.
A Láthatatlanul melankolikus, szinte gyógyszer abban a társadalmi örvényben, ami Magyarországon lassan mindent a mélybe húz. Négy perc hét másodpercnyi kapaszkodó annak, aki eltévesztené a fókuszt, elvesztené az egyensúlyt.
Messze ringó gyerekkor
Ami pedig a Láthatatlanul című dalt illeti, tényleg olyan, mintha kiszakítana a valóságból. Nem kevés gyerekkort idéz meg, azokat az időket, amikor valamit már kezdeni kellene az élettel, önmagunkkal. El kellene indulni, önállóvá kellene válni, közben mégis meg kellene maradni tisztának és őszintének. Miközben
ott a dallam legbelül, amit kerestél.
A dal balladisztikus, nem kicsit countrymotívumokkal telített, hangzásában lusta western kísérőzenéje is lehetne. S talán illik is ehhez a mai, a kelet-közép-európai valósághoz, amely láthatatlanul szövi át a mindennapokat, láthatatlanul benyomul a privát szférába, ahol mindenkinek van egy mondása mindenkire, mindenki lő mindenkire, miközben senki nem érti, hogy ez mire jó.
Norvégia megmutatja, milyen sors vár az emberiségre, ha így él tovább
Kicsit mást tesz elénk Yann Tiersen, az Amélie csodálatos élete és a Good bye, Lenin! zeneszerzője, mint amit tőle megszoktunk. No nem zenében, hanem gondolkodásban. Kihajózik a szó szerint Jeges-tengerre, a fedélzetre kitesz egy zongorát, és dermedt ujjal lélekzenét játszik. Yann Tiersen ezt a világot hozza el Budapestre, 2026. február 28-án a Barba Negra Red Stage színpadán bemutatja Rathlin from a Distance | The Liquid Hour című, két részből álló új albumát.
Zongorára és elektronikára épülő szólóprodukciójával tér vissza Budapestre Yann Tiersen. A magyar főváros egy olyan turné állomása, ahová a zeneszerző kutyája társaságában érkezik, a helyszínre saját kisbuszában utazik. Szállodák helyett előre egyeztetett magánházakban száll meg. S hogy miért? Erről ezt mondja:
A turnénk jóval több a zenénél. Arról szól, hogy újragondoljuk a művészet szerepét egy olyan világban, amely a klímaösszeomlás felé sodródik.
Vagyis Tiersen turnéja nem hagyományos. Szokatlan helyszíneken lép fel, néha ingyen is, mert szerinte „a zenének nem a profitról kell szólnia. A fenntarthatóságra és az emberi kapcsolódásra helyezzük a hangsúlyt. Annak a bizonyítására, hogy létezhet egy másik út is, amelyben a kreativitás fenntartható módon bontakozik ki.”
Miért pont Norvégia?
Yann Tiersen minderre úgy hívja fel a figyelmet, hogy kihajózik a Jeges-tengerre, és nem törődve a fagyos levegővel, lélekzenét játszik.
A zeneszerző erről így beszél: „Norvégia egyszerre él az olajkitermelésből és képvisel progresszív eszméket, tökéletes közeg ennek a feszültségnek a feltárására. Arne Næss [2004-ben, 66 éves korában meghalt norvég hegymászó – a szerk.] filozófiájától egészen a Spitzbergák zord valóságáig, ahol a klímaváltozás a legszélsőségesebben érezhető, mindez arra inspirál minket, hogy radikális cselekvésre ösztönözzünk.”
A budapesti koncertet beharangozó beszámolóban ez olvasható: „A francia zeneszerző szerzeményeiben visszatérő elem a természethez való kapcsolódás, a különleges hangszerek használata és a helyszínekhez kötött kompozíciós szemlélet. Legújabb albumának első része, a Rathlin from a Distance nyolc zongoraműből áll, mindegyiket egy-egy olyan helyszínről nevezte el, amiket 2023-as vitorlástúráján érintett. Az Atlanti-óceán Fastnet világítótornyától a Feröer-szigeteken és Shetlanden át egészen a skóciai Kaledóniai-csatorna csendes vizéig a darabok egyfajta önmagunk felé vezető utazást rajzolnak meg.”
Pajor Tamás pokoli víziója arról, hogy Magyarországon „Az állat az új ember”
Pajor Tamás legújabb dalában arról énekel, hogy „Az állat az új ember”. A szózenei szöveghez ezúttal brutális képet fest, tele szimbólummal, történeti, kultúrtörténeti utalásokkal. Először az Index olvasói láthatják.
- Az emberség elvesztése,
- posztapokaliptikus, vadállati dúlás,
- mindent bedaráló algoritmusuralom,
- a civilizáció centrifugális szétszóródása.
Pajor Tamás „Az állat az új ember” című dalának látványvilágáról azt mondja, hogy az Cziffer László (Laslaus) egyedülálló műve, és letargikusan szórakoztató AI-klip kápráztató „ruházatában” jelenik meg. Műfaját tekintve „vállaltan túltolt mesterségesintelligencia-minimozi”, disztópikus rémlátomás:
egy atomvillanás előtti utolsó sóhaj, az erőpolitika villódzó esztétikájú számonkérése.
Mindez a Pajor Tamás 3.0, alias Weisz zenei projekt nyitánya, amelynek zászlóbontását az énekes, dalszerző, szózenei szövegíró 2026. február 20-án, az A38 Hajón tartja.
Utókádárista látomások
Pajor Tamás kemény értékítéletet mond a máról. Úgy véli, hogy „dermedten nézzük a végidőkbeli, Nietzschébe oltott Machiavelli-vízió kibomlását, ahogy a történelem cél- és értékvesztett Baál-ünnepbe fullad. Az erőszakkultusz vasmalmai itt egy lerongyolódott, melegítős, utókádárista világ töredékei között pusztítanak.”
A dal klipjében szinte minden feliratot ciril betűkkel írtak, ami valóban annak víziója, hogy a rendszerváltás mintha meg sem történt volna, s bár Pajor Tamás utókádárista világot emleget, ciril betűkkel még akkor sem írtak ki cégnevet a házak falára, és a metro is latin betűs volt. Így nem lehet másra gondolni, minthogy „Az állat az új ember” című dal egy alternatív jelen fenyegető látomásának víziója, amelyben a Pajor Tamás szerint
az egyetlen »out of the box« szereplő a kóbor kutyás koldus, aki egyfajta álruhás Krisztus-metaforaként jelenik meg. Az ő alakján keresztül üzeni a szerző, hogy nem haszonélvezője, hanem narrátora a hanyatlásnak.
Az AI-generált klipben viszont inkább John Wick alakja elevenedik meg a padon, és róla mindenki tudja, hogy az ő univerzumában egy mindent túlélő bérgyilkos, aki csupán szeretné lezárni a múltat – ha ez ilyen egyszerű volna, és ha hagynák, persze.
Már az orwelli jövő is romokban
Állattá vetkőzött emberek, birkaként várakozó metróutasok, full moon partyn önfeledten táncoló honpolgárok. Pajor Tamás látomása súlyos társadalmi tükörkép, egymással szót nem értő emberek közönyének bemutatása. A klip kicsit olyan, mint az Oroszországból elmenekült, a putyini világot kritizáló kijelentései miatt távollétében nyolc év börtönbüntetése ítélt világhírű sci-fi író, Dmitrij Gluhovszkij posztapokaliptikus regényének (Metró 2033) közepébe csöppentünk volna, de egyértelműek az utalások George Orwell 1984, illetve az Állatfarm című regényére is. Előbbi disztópikus mű, a szabadság, a szabad gondolkodás nélküli, mindent elnyomó és uraló társadalmi berendezkedés megmutatása, utóbbi pedig konkrétan a sztálinista szovjet–orosz társadalom drámai karikatúrája.
Budapesten is érezni lehetett a szicíliai földrengést
Vannak dalok, amik nem csupán szólnak, hanem lélegeznek. Amikben benne van a tenger sós illata és egy nép évezredes büszkesége. Delia Buglisi első dobása, a Sicilia Bedda pontosan ilyen: egy érzelmi hullámvasút, ami Palermo sikátoraiból repít egyenesen az Etna izzó peremére. De ahhoz, hogy megértsük, miért remeg bele a szívünk ebbe a dalba még itt, Budapesten is, vissza kell tekintenünk oda, ahol ez a vulkán először kitört.
Csak dalt akartak írni, nem is sejtették, mit szabadítanak Magyarországra
Leültet és elborzaszt a Pavilon dala, és annak klipje. Ugyanis a Deja Vu nem csupán csak olyan, mintha mindezt, amiről a dal szól és amit a dal mutat, egyszer már átéltük, hanem olyan, mintha csakis ezt élnénk át – mindig, újra és újra.
Ősi szimbólumok jelennek meg a Pavilon Deja Vu című dalának szövegében és klipjében. A zenekar erről azt írja, hogy a Deja Vu dallal „egy sötétebb, dubstepbe hajló, stresszt és feszültséget generáló hangzásvilágban született újjá a stúdióban Barabás Dáviddal”, ám a helyzet az, hogy annak vagyunk szemtanúi, amikor a dal és a klip túlnövi magát.
Ugyanis a sátáni erőket megidéző farkas szimbóluma mintha már régóta nem az ártatlanság és a szelídség ellentétje volna, így aligha véletlen az, hogy a klipben a bárány is gyógyszert szór a tenyerébe.
Feltétel nélküli szeretet
De mitől is ilyen a Pavilon dala és klipje? Egyrészről simán lehet úgy értelmezni – és milyen furcsa, hogy ez másodjára, sőt harmadjára is így jön le –, hogy a magyarországi társadalmi, erkölcsi és morális közállapotoktól. Képtelenség ugyanis nem arra gondolni, hogy a bennünket körülvevő közbeszédben rezdül; hogy a nettó hazugságokat is igaznak hazudó hírek özönvizébe merül. Miközben arról is szól, hogy az egyenest görbébe nyomorító elvárások rendszerében valahogyan mégis embernek kellene maradni.
Egy halkan szól, hogy ordíts,
Más ordítja, hogy hallgass.
Vonyít a sok bárány,
Ezt bégeti a farkas.
Már a dal promójában is az olvasható, hogy „Irlanda Áron (KUVIK) és Irlanda Kristóf (KAIIER) alternatív bass-folk hip-punk formációja eddigi legérettebb, legmerészebb anyagával jelentkezik – egy olyan dallal és klippel, amely egyszerre káosz és kontroll, ösztön és tudatosság. Fogalmuk sincs, mit tettek le az asztalra, de mindegy is, pont azt jöttek borítani.”
Irlanda Áron szerint most érződik először, hogy megérkeztek valahova. Mint mondja: „Nem tudjuk, hogy hova, de valahova megérkeztünk.” Abban azonban alighanem téved, hogy a Deja Vu az első olyan Pavilon-dal, amelyet „feltétel nélküli szeretettel” tud majd vállalni évek múlva is, mert a feltétel nélküli szeretet nem az önmagunk által teremtett világról szól, hanem annak elfogadásáról, ami ellen senki nem tehet, ám látjuk a helyét és szerepét az univerzumban.
Ha mindezt az elégedettség vagy szemlélődés kiteljesedésének oldaláról nézem, akkor, persze, értem, mit akar Áron mondani.
Beléptek a mindent elborító sötétség közepébe, és nem félNek attól, hogy lámpást gyújtsanak.
Ezzel a dallal valamit tényleg nagyon eltaláltak. Nem véletlen, hogy amikor a zene és a klip is megnyugszik, a háttérben még mindig ott áll a farkas és a bárány, és a kéz, amely a stresszoldásra gyújtott cigarettát (emberek, ne cigarettázatok! – a szerk.) tartja, remeg.
Rovataink a Facebookon