Közbeszólt az ég címmel 37 éves történetének első filmes klipjét készítette el a Csík Zenekar, amit most bárki megtekinthet itt, az Indexen. A zenekar e ddig csak koncert- és stúdiófelvételeket készített a számaihoz, most azonban előálltak egy klippel. Nem is akármilyennel.  A nyolcvanas évek kultfilmjeinek hangulatát idéző alkotás egy befőttgyárban játszódik, ahol a cég átalakulásának sajtótájékoztatóját a vezető, Kovács úr szemszögéből élhetjük át. A klipet a Jászai Mari-díjas  Őze Áron, Auksz Éva, valamint a zenekari tagok szereplésével forgatták le.

Szertelottyant szocialista időket vetít elénk a Csík Zenekar – azt nem írhatjuk, hogy legújabb, hiszen ez az első – klipje, amelyben a zene-szöveg-történet-látvány négyszögből egy igazán megrendítő, szívet melengető szerelmi bánaton szórakozhatunk. Éppen úgy, ahogyan egy Tímár Péter-, Jiří Menzel- vagy Emir Kusturica-filmen tennénk.

Fene se érti, persze, mert aki élt a múlt század nyolcvanas éveiben, azt pontosan tudja, hogy az a világ sem működött másként, mint az 1920-as évek urambátyám- vagy a jelenkori, közbeszerzésekre, lezsírozott elosztásokra szakosodott rendszer, mégis – ha éppen nem sírunk – képesek vagyunk nevetni. Az egészen. Lehet, így védekezik az elme, így próbál túlélni, kivár, amíg el nem jő egy jobb kor, vagy csak egy másik, amelyen ugyanúgy nevetünk, ha élni akarunk.

Csík Zenekar

Afféle nyárzáró hangulatban, bulizz még egy utolsót felkiáltással hirdették a szeptember 16-tól 18-ig tartó BME Egyetemi Napokat, ahova hazai szinten jó nagy neveket sikerült összegereblyézniük a szervezőknek. Elvégre Beton.Hofi mellett olyan headlinerek csalogatták a közönséget a 18. alkalommal megtartott zenei eseménysorozaton, mint Dzsúdló, Majka, a BSW és DESH, nem beszélve az underground rapszcéna legizgalmasabb arcairól, akiket Ekhoe, 6363 képviseltek és képviselnek.

Dzsúdló

Fotó: BME Egyetemi Napok / Facebook

Annak ellenére, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatói fesztiváljáról van szó, szélesebb körökben is elérhető a rendezvény. Tényleg bárki beszerezheti a máshol tapasztalható árakhoz képest jóval olcsóbb napijegyeket. Nyilván azért az egyetemisták a célközönség, az a lényeg, hogy az ő pénztárcájuk se roskadjon össze a kiadástól, de az 5-10 évvel idősebbeket sem rugdossák ki a bulikból.

Már ha egyáltalán sikerül beverekednie magát az embernek, a BME Egyetemi Napok szervezői ugyanis jócskán elszámolták magukat, már ami a fesztivál körüli érdeklődést illeti. Ennek köszönhetően szeptember 16-án, úgy 18:00 tájékán, egy órával a 19:00-kor kezdődő Beton.Hofi-koncert előtt jókora tömeg verődött össze. A szemfülesebbek nem várták ki a libasort, inkább előretörtek, a több száz, de inkább egyezer fő környékére tehető tömeg pedig nagyon csúnyán feltorlódott azok előtt a bódék előtt, amelyekben vért izzadó hallgatók igyekeztek az online, előre megvásárolt jegyeket karszalagokra váltani mindenkinek.

Az amerikai GMA Dove Awards mintájára 2016 óta Magyarországon is díjazzák a legjobb keresztény könnyűzenei dalokat és videóklipeket. A Szikra-díj célja a keresztény zene hazai tehetségeinek elismerése, a zenészek szakmai fejlődésének elősegítése és új alkotások inspirálása. Idén a Sárdi házaspár dala lett a legjobb. Már hallható, meg is hallgatható, itt, a Stenken is.

Idén is több kategóriában lehetett nevezni, a zsűri pedig – Bolyki György (zenész, producer), Horváth Gáspár (zenész, producer), Horváth Gergely (rádiós műsorvezető), Keleti Gábor (a Szikra-Díj alapítója), Lackfi János (író, költő), Madarász Isti (filmren dező, forgatókönyvíró) – előbb shortlistet állított össze, majd ezek közül választott.

A szakmai zsűri szavazatai alapján idén a következő győzteseket hirdették ki:

• Legjobb dal: Hiding Place – Sivatag
• Legjobb dalszöveg: Kevlár – Hol az út
• Legjobb dicsőítő dal: Editka X Bolyki Tamás – Égi Flow
• Legjobb zenei produkció: Editka X Bolyki Tamás – Égi Flow
• Legjobb videóklip: MENNYDÖRGÉS – Képek
• Legjobb élőben előadott produkció: CRUX – Egyenes lesz
• Közönségdíj: MENNYDÖRGÉS – Képek

Az élet forrása

A Hiding Place Sivatag című daláról Sárdi Tiffany azt mondta a Vasárnapnak, hogy ez az élet nehézségeiről és a kitartás megpróbáltatásairól szól, ahol az isteni jelenlét ad erőt a túléléshez:

A dal születésekor mi magunk is egy nehezebb időszakon mentünk keresztül. Azt szerettük volna kifejezni, hogy még a legnagyobb szárazságban is ott van az élet forrása – és ezt Istenben találhatjuk meg

A zenei formáció Sárdi Tiffany és Sárdi Tamás házaspár közös alkotói projektje, írja a Vasárnap, dalaikban főleg személyes történetek, a hit és a hétköznapi érzelmek jelennek meg, amelyeken keresztül erőt és reményt szeretnének közvetíteni hallgatóik felé.

A közönség a MENNYDÖRGÉS Képek című dalát szereti a legjobban, amely „egy személyes témáról, a gyermekkori traumák felidézéséről és feldolgozásáról szól”.

A Szikra Projekt a magyar keresztény könnyűzenei élet megerősödését célzó, szakmai fejlődését szolgáló szakmai program. Nem csupán keresik a fiatal tehetségeket, de mentorálják is őket annak érdekében, hogy professzionális produkciókkal állhassanak színpadra. 

RAYE, a 27 éves brit énekesnő, dalszerző és előadó, aki nemrég Beyoncé Cowboy Carter című albumán működött közre, és a Coachellán is fellépett, egyre nagyobb reflektorfénybe kerül: 2025-ben megkapta élete első Grammy-jelöléseit is. A próbálkozásokkal és kudarcokkal teli időszakot, úgy látszik, maga mögött hagyta, és kész elfoglalni méltó helyét a zeneiparban.

Rachel Keen, művésznevén RAYE, nemcsak saját dalai miatt vált ismertté, hanem dalszerzőként is remekelt: olyan slágerek fűződnek a nevéhez, mint Madison Beer 2018-as Home With You című száma. 2024-ben először lépett fel a Coachellán, 2025-ben pedig több Grammy-jelölést is bezsebelt, köztük a „Legjobb új előadó”, és a „Legjobb dalszerző” kategóriában, ami hatalmas mérföldkő volt a számára, hiszen pályája elején sokáig más előadók árnyékában mozgott.

RAYE 2024. augusztus 24-én

Fotó: Simone Joyner / Getty Images Hungary

Neil Young egy Brig Crime című új dallal jelentkezett, amiben Donald Trumpot kritizálja. A kanadai–amerikai rocker régóta bírálja a regnáló amerikai elnököt: korábban beperelte (de később ejtette a pert), amiért Trump kampánygyűlésein használták a dalait, és „az ország történetének legrosszabb elnökének” nevezte.

Visszatért a dark pop királynője: Lady Gaga szeptember 3-a délelőtt új dallal, délután pedig a hozzá járó videoklippel rukkolt elő. A The Dead Dance című kislemez a nagysikerű Netflix-sorozat, a Wednesday második évadához készült – a széria folytatását szintén aznap tűzték műsorra.

Lady Gaga új kislemeze nem véletlenül a Netflix-szériában debütált. Az énekesnő maga is szerepel a sorozat (két részre bontott) második évadjának második felében. Lady Gaga Rosaline Rotwoodot, Nevermore tanárnőjét alakítja a produkcióban. 

Új albummal jelentkezik nemsokára az idei Sziget Fesztivál egyik kiemelt előadója, FKA twigs. Az angol énekes- és táncosnő 2025. augusztus 9-én járt Budapesten az Eusexua című, idén januárban debütált (harmadik) stúdióalbumát népszerűsítő turnéjának keretében.

Az énekesnő nemrég a hollandiai Lowlands fesztiválon örömteli hírrel szolgált a rajongóknak: az Eusexua Afterglow nevű projektjéről mesélt a közönségnek. Mint mondta, „készen áll a szülésre”, és egy sejtelmes posztot is megosztott az Instagram-oldalán.

A neve Afterglow, a vajúdásom a jövő hónapban kezdődik.

– fogalmazott FKA twigs. 

FKA twigs a Szigeten 2025. augusztus 9-én

Fotó: Németh Kata / Index

Zara Larsson neve ismét egyre nagyobb figyelmet kap a közösségi médiában, a 27 éves svéd énekesnő Tate McRae kanadai énekesnő Miss Possessive turnéjának nyitó előadója egészen szeptemberig. Larsson a műsor keretében legújabb kislemezét, a Midnight Sunt is előadja, amelyet egyetlen pillanat alatt felkapott az internet népe – pont, mint tavaly a mémmé vált Symphony című slágerét. (Igaz, a dal már megjelenésekor, 2017-ben is nagyot ment.) 

A közönség oda-vissza van a szőke tehetségért, sokan pedig azt kifogásolják, hogy Larsson miért „csak” élőzenekarként lép fel a nála jóval később sztárrá vált McRae koncertjén. Mint mondják, a svéd énekesnő nagyon alulértékelt, és maga is megérdemelné, hogy fő attrakció legyen.

Zara Larsson 2025. február 8-án

Fotó: Riccardo S. Savi / Getty Images Hungary

A közösségi médiában rengeteg erre utaló kommentet olvasni. Egy hozzászóló például így fogalmazott:

Teljesen komolyan mondom, Zara Larssont kellene a következő nagy popdívává tennünk.

Egy másik pedig megjegyezte: „Miért Zara nyitja Tate McRae koncertjeit? Ő sokkal régebb óta van a pályán.” 

A két előadó összehasonlításáról szóló posztok dicsérik Larsson hangját, annak erejét, valamint színpadi jelenlétét és tánctudását is, mások pedig azt hangsúlyozzák, hogy – az egyébként táncosként befutott – McRae az éneklés helyett sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a koreográfiára.

Zara Larsson októberben kezdi meg saját, Midnight Sun elnevezésű turnéját, amely a szeptember 26-án megjelenő új albumát követi. A címadó dal, a Midnight Sun az énekesnő szerint a svéd popzene gyökereit, annak érzelmes történetmesélését tükrözi.

Azt akartam, hogy az egész album olyan érzést keltsen, mintha egy nyári éjszaka sosem érne véget

– nyilatkozta az énekesnő, aki korábban több magyar fesztiválon – a Szigeten, a SZIN-en és a Campuson – is fellépett már, és interjút adott az Indexnek.

Kevés olasz előadó volt képes arra, hogy generációkon át hallgatói életének része legyen – Eros Ramazzotti ilyen. Az Il mio giorno preferito című új kislemezével pályafutása egy újabb fejezetéhez érkezett: személyes, mégis mindenki számára érthető üzenet a szerelemről, ahol a múlt emlékei és a jelen hangjai találkoznak.

„Nem múlik el, / ma éjjel sem múlik el / Mozdulatlanul marad egy angyal hajában / Aki minél többet hazudik, annál inkább sarokba szorít / Megint megtörtént” – ezekkel a sorokkal nyit Eros Ramazzotti legújabb kislemeze, az Il mio giorno preferito (A kedvenc napom). A római énekes-dalszerző legújabb kislemezén ismét a szerelem örök témáját járja körül, három évvel a Battito infinito után, ám ezúttal nemcsak a dallamok, hanem a hangzásvilág is elmozdulást jelez a pályáján.

Új feltörekvő lánycsapat tarol a TikTokon: a KATSEYE üstökösként robbant be a zeneiparba – és a közösségi médiába –, sokan pedig úgy beszélnek róla, mint a következő nagybetűs formációról. De ki ez a hat lány, akik készek meghódítani a világot?

A pop új hercegnői nemcsak újabb virális jelenségek; ők maguk a jelenség – írják róluk. A KATSEYE a Debut című debütáló dalával lett virális a közösségi médiában, szinte azonnal millió megtekintést szerezett a TikTokon, egyetlen éjszaka alatt

• tánckihívások,
• reakciók
• és rajongói videók áradatát indítva el.

Fotó: Erika Goldring / Getty Images Hungary

A lányok a gyorsan jött sikert máris globális hódítássá „bővítették”: divatszerződések, telt házas bemutatók, és a folyamatosan növekvő rajongótábor is jelzi, hogy a jövőben érdemes odafigyelni rájuk. 

FKA Twigstől Addison Rae-ig, napjaink népszerű popsztárjai közül sokan merítenek ihletet Madonna 1998-as, Ray of Light című albumából. De mi tette ezt a lemezt ennyire meghatározóvá? Erre a kérdésre kereste a választ a BBC.

Madonna változatos diszkográfiája számos zenészt inspirált az elmúlt évtizedekben. Korai albumai, mint az 1984-es Like a Virgin, az 1986-os True Blue és az 1989-es Like a Prayer lényegében megalkották az azonnal felismerhető, egyértelműen körülhatárolt „popkorszak” fogalmát. 2024–25-ben azonban egy valamivel újabb Madonna-album vált mérföldkővé az új generációs zenészek számára: az 1998-as Ray of Light, amelyet Madonna nagyrészt a brit producer William Orbittal közösen készített.

„Ez a popérzékenység és az elektronikus innováció tökéletes keveréke: mindkettőt sikeresen hozza, ami ritkaság” – mondja a BBC-nek a walesi elektronikus zenész és producer Kelly Lee Owens, aki az ominózus Madonna-lemezt 2024-es Dreamstate albumának egyik fő inspirációjaként említi. Owens úgy véli, hogy Madonna albuma olyan, „mintha a sors akarta volna, hogy elkészüljön”, mivel „pontosan a megfelelő időben és helyen született, és mára időtlenné vált”.

Madonna a 2025-ös Met Gálán

Fotó: Gilbert Carrasquillo / Getty Images Hungary

Az én országom, ezzel a címmel jelent meg a ByeAlex és a Slepp legújabb dala. A többszörös platinalemezes ByeAlex új száma, ahogyan arra a címe is utal, Magyarországról szól. 

Magyarországon a fizu mindig gyenge,

lehet, mulat a magyar, de mégis szomorú a lelke.

Ki tehet a bánatról, ami itt van?

Mindig a milliárdos tanítja a szegénynek a hittant…

– énekli a meglehetősen kritikus hangvételű, a hazaszeretet fontosságát hangsúlyozó dalban ByeAlex. 

Arról énekel Andrew Eldritch a Black Planet című The Sisters of Mercy-dalban, hogy milyen kívül lenni az elmén, kívül lenni az emlékezeten. Nos, a zenekarnak 40 éve jelent meg a korszakos bemutatkozó albuma, a First and Last and Always, amely most díszdobozos kiadást kapott, szóval biztos, hogy az emlékezeten innen találjuk a dalt, és a lemezt is.

A Black Planet pont olyan aktuális, mint négy évtizede volt, hiszen a sötétbe boruló Európáról szól, ahol Eldritch a 101-es autópályán, savas esőben és egy nukleáris katasztrófa fenyegetésében száguld a naplemente felé.

Mi változott? Eltelt negyven év. Azon lehet vitatkozni, hogy a First and Last and Always a goth-rock legjobb albuma-e (szerintünk igen), de azon már nem, hogy a The Sisters of Mercy bemutatkozó LP-je a műfaj első számú hivatkozási alapja, amely több alműfajnak, többek között a goth-metálnak is a szent könyve.

Először

A Velvet Undergroundot mutáns diszkóvá szelídítő The Sisters of Mercy felmérhetetlen hatást gyakorolt a rock and rollra, az 1985-ös albumnak köszönhetően olyan alműfajok is létrejöttek, mint amilyen a dark szintipop (vö.: a Xymox életművével), de nélkülük nem lett volna F.O. System sem, amely mégiscsak a Fekete Lyuk-korszak legsikeresebb honi zenekara volt.

Most, hogy 40 éves a lemez, és a kiadójuk, az Elektra pedig 75, így az album igazán méltó kiadást kapott. Díszdobozba csomagolták, márvány hatású, vörös és fekete színű korongon jelentették meg, de nemcsak a lemezt, hanem a nyolcvanas évek közepén hozzá rendelt három maxit is, melyeken szép számmal vannak olyan dalok, amelyek egyenértékűek a fő mű, a First and Last and Always felvételeivel (Poison Door, On the Wire, stb.).

Utoljára

Mivel az album a melankolikus pop monolitja, talán vannak, akik szeretnék elhessegetni a tényeket: olyan zűrzavarosak voltak az album készítésének körülményei, hogy a felemlegetése le is vehet az élmény intenzitásából. Valójában kész csoda, hogy egyáltalán megjelent, a zenekari tagok gyűlölték egymást, pontosabban Andrew Eldritch énekes utált mindenkit, és őt sem szerette senki.

Szétváltak, nem sokkal azután, hogy az album 1985 márciusában megjelent. Először Ben Gunn távozott, még 1983-ban, a zenekar első amerikai turnéja után, amit azzal indokolt, hogy a The Sisters Of Mercy azzá vált, amit parodizálni akart. És valóban nem lehetett komolyan venni a cowboykalapot a pilóta-napszemüveggel, és a színpadot elborító szárazjeges füstöt, amit 1985-ben már az Omega is cikinek tartott.

Hamarosan új albummal rukkol elő Tyler, the Creator. A rapper Don’t Tap the Glass című lemeze 2025. július 21-én jelenik meg.

Az előadó már az elmúlt napokban is azzal ugratta rajongóit, hogy július 21-én „valami érkezik”, bár követői nem tudták, hogy mi lesz az. Július 18-án este azonban frissült a rapper ruhamárkájának, a Golf Wangnek az oldala, méghozzá az új albumhoz kapcsolódó merchekkel. 

Tyler, the Creator 2024. április 13-án

Fotó: Arturo Holmes / Getty Images Hungary

Bakelitlemezek, pólók és sapkák reklámozták az új lemezt, ezzel megerősítve annak közelgő megjelenését

– írta a Variety.

Az Index szerkesztősége gyakran kap zenei anyagokat feltörekvő együttesektől, előadóktól. PickUp című sorozatunkban időről időre beszámoltunk három új névről, csapatról, küldjenek akár lemezt, kislemezt vagy single-t. 

Fontos: az Indexet az előadók keresték meg, érdekükben nem járt közben sem kiadó, sem menedzsment, legfeljebb kapcsolattartó. A hármas listát a Kultúra rovat – stílusbéli és tartalmi korlátok nélkül – kizárólag saját belátása szerint állítja össze.

Mostani válogatásunk az utolsó, mivel sorozatunk a végéhez ért. Köszönjük olvasóinknak, hogy követték havi összeállításainkat, és köszönjük a zenekaroknak, hogy megtiszteltek minket szakmai bizalmukkal. 

Fotó: RE:AMP

A júliusi PickUp három előadója:

• Hárs Barna,
• Myrtus,
• RE:AMP.

Újra kiadták a Blur The Magic Whip című, tíz éve publikált albumát, immár teljesen új, arany dombornyomásos, exkluzív kiadásban, és kísérő ajándékként a lemez kapott egy úgynevezett half-speed mastered keverést, azaz sokkal jobb hangzást.

Ennyire jó a The Magic Whip, hogy érdemes volt a tizedik évfordulóra bőrbe kötni? Nos, valóban az egyik legjobb Blur-lemez, követlenül a klasszikusok – Modern Life Is Rubbish (1993), Parklife (1994), The Great Escape (1995), Blur (1997), 13 (1999) – után.

A címnek számos jelentésrétege van. Ezzel a névvel kapható egy tűzijátéknak, ami nem más, mint egy tekercses gyújtózsinór, amit meggyújtva szikrázik, majd a végén durran a fejbombája. Ilyenek lennének a Blur új dalai? Szikráznak egy ideig, majd a végén nagyot durrannak? Akár.

Nyalni csak úgy lehet

De valójában – mint arra mindkét borító, a kissé szoció eredeti, és a 2025-ös aranyozott deluxe cover is utal – a The Magic Whip ezúttal egy fagyi. És hogy a Blur mennyire így gondolta, azt mi sem bizonyította jobban, mint az, hogy a 2015-ös Record Store Dayen is árulták a fagyijukat, a The Magic Whip Ice Creamet, aztán az édesség az Egyesült Királyság Co-Operative üzleteiben is kapható volt.

A The Licktators tejipari céggel megalkotott Magic Whiptejes vaníliás pudingos fagylalt málnaszósszal fodrozva. És a fagyihoz ingyenes letöltési kód is járt, hogy a falánk rajongók meghallgathassák a kizárólag a japán kiadású albumon hallható Y'all Doomed című kakofón bónusz tracket. De a Blur tagjainak nemcsak a marketinghez és az édességekhez van affinitásuk, de a humorhoz is.

Ázsia center

A 2025-ös borítón a fagyi már lepottyant a földre, és éppen olvadozik, miközben egyben a tölcsér hegye egy adótorony is, amelyik nyilván a The Magic Whip műsorát sugározza. Ha az olvasó szerint még mindig kevés a marketing, megnyugtathatjuk: a zenekar a koncertjein is árusította a jégkrémet, ahogy az albumhoz kiadott Travel To Hong Kong With Blur című képregényt is, amelyben a hongkongi művész, Kongkee a zenekar futurisztikus ázsiai kalandját mesélte el.

Ha Damon Albarn egyik projektének, a The Good, The Bad And The Queennek a 2007-es albuma afféle historizáló, érzelmes vallomás volt Londonhoz, akkor a The Magic Whip sci-fi folkja egy, a technológiák fogságába került elidegenedett, hypermodern nagyváros urbanisztikai diagnózisa. A The Magic Whip albumhoz rendelt képregény nem véletlenül idézi meg Hongkongot, hiszen ott készül. a lemez nagy része.

Sting 3.0 Live című albumát az öt estés fellépéssorozatán, a Los Angeles-i Wilternben rögzítették még tavaly, és bizonyára csak azért nem hangsúlyozták a borítón a várost, mert a turné még most is tart, és aki bármelyik állomáson megvenné a lemezt, biztosan nem a Los Angeles-i koncertet akarná megidézni, hanem azt, amelyiken ő is volt.

Pedig milyen szép borítót lehetett volna készíteni a Wilternben, a világ egyik legszebb art deco színházépületében, arról nem is beszélve, hogy a nézőtér mennyezetén látható napkorong – amelynek minden sugara egy-egy art deco felhőkarcoló –, akár meg is idézhetné Sting Nothing Like the Sun című 1987-es stúdióalbumát, a művész legjobb lemezét. 

Az élő adás varázsa

Az is igaz, hogy Nothing Like the Sunról csak a Be Still My Beating Heart került fel a koncertalbumra, de máris korrigálnunk kell magunkat: hallható a Fragaile is, de ez csak az album streaming verziójában érhető el, mint a 3.0 Live záródarabja. (A Fragile az egyetlen dal, amikor Sting akusztikus gitárt vesz a kezébe basszusgitár helyett). Akkor miért nem tették fel a kimondottan rövid, negyvennégy perces CD-re, hiszen egy koncertlemez simán lehetne akár 80 perces is?

Sting 3.0 Live-jának létezik dupla vinyl verziója is, szóval, hallhatunk egy nagyobb merítést is a setlistből, de mivel ez egy exkluzív kiadvány, ami a Record Store Dayre jelent meg, a vásárlóknak alaposan a zsebükbe kell nyúlniuk. A CD viszont olyan rövid, hogy a Wiltern minden egyes napsugara jelölhetne egy-egy dalt is.

A felhők fölött mindig kék az ég

A tracklista kilenc dalt jegyez, és a Wiltern színház mennyezetén eredetileg kilenc felhőkarcoló volt, most pedig csak hét van. Ez legalább olyan titokzatos, mint Sting koncepciója, aki tervezhette volna hosszabbra is a CD-t, de nem tette. 

és Los Angeles felújítási szabályzata szerint a történelmi helyreállítás nem lehet 100 százalékosan pontos, mert az szerintük már hamisításként értelmezhető. Egy popdalt szerencsére nem kötnek ilyen szabályzatok, úgy adják elő akár az eredeti szerzők is, ahogy kedvük tartja.

Számos újabb popsztár választ magának egy, az arculatot is meghatározó élénk színt. Charli XCX a Bret albumán a zöld egyik árnyalatát favorizálta, ami aztán része lett a márkájának, és most Kesha jelölte ki magának a pinket, de ő továbblépett: formát is talált hozzá, még pedig a kört.

Az új albuma, a Period megjelenése előtt a streaming platformokon az összes korábbi albumcoverét rózsaszín pötty takarta ki, és a Period borítóján is látható ezt a pink pötty, mégpedig a művésznő alsó ajkán. Kesha anno afféle party bitchként határozta meg magát, és az új lemezén is ezt az identitást építi tovább. Azt énekli a Red Flagben (tessék, egy újabb szín), hogy főleg a bizarr, zűrös pasikat szereti, akik olyanok, mint a lovak.

Rózsaszín cicák

Megtudjuk azt is, hogy szereti a mindent átható káoszt, és ahhoz, hogy veszélyesen tudjon élni, vegyi anyagokra van szüksége. Majd kiadta a jelszót: Hé, ribancok, gyerünk! Ezek után felmerülhet a kérdés, hogy a pink pötty afféle gyógytapasz-e, amellyel eltakarja az ajakherpeszét vagy a sérülését, amit egy zűrös pasitól szerzett. Viszont Kesha a marketingben már nem szereti annyira a káoszt, a rózsaszín foltok egy jól megtervezetett márkaépítési és promóciós stratégia részei. Először a régi albumokat roncsolta meg rózsaszínnel, majd kiderült, hogy mindezt azért, hogy mint valami teaserek rámutassanak a Periodra, ami már saját független kiadójánál, a Kesha Recordsnál jelent meg.

Partilányok nélkül soha

2009-ben ő lett Tik Tok című dalával a nagybetűs partilány, aki Jack Daniel's-szel mos fogat, és azt mondja az előtte sorban álló fiúknak, hogy aki nem úgy néz ki, mint Mick Jagger, az menjen a fenébe, és hozzáteszi: addig nem kezdődik el a buli, amíg ő jól be nem tép, és addig partizik, amíg a rendőrség le nem állítja az egészet. Ez oké lehet, amikor 18 éves vagy, épp felvettek valami futottak még fősulira és tiéd a nyár, 

Például azt, hogy akik 2009-ben bírták a partilány vagyok, én vagyok a világ közepe érzést, azok negyven pluszosan már nem biztos, hogy szorosan követik Kesha karrierjét. És nem biztos az sem, hogy ők is bikiniben jetskizős fotót raknak ki az instragramra, olyat, amilyennel Kesha éppen az új lemeze turnéját promózza.

Van benne valami földöntúli, ahogy az elmúlt napok esős hangulatához akaratlanul is passzol Kristof7s új kiadványa. A dalokban lévő érzések benne vannak az esőben, a szórt fényben, az éjjeli ereszkopogásban, de a pesti belváros partijainak morajlásában, a taxik tócsajárásában is.  Kristof7s az a magyar zenész, akit Tokióban rohannak le autogramért, és Madridba hívják bulizni.

Az előadó, bár nem a mainstream slágerlisták közismert húzóneve, a magyar underground meghatározó figurája, aki nem rég Madridba költözött, azóta pedig a helyi klubélet közkedvelt szereplője lett. Új albuma, a shocked. című középlemez sajátos módon vegyíti a könnyed EDM, a pörgős, táncolható elektronikus zenék és az atmoszferikus hatásokra, ambientekre építő dalokat. Az EP ráadásul a hazai zenei élet izgalmas és sokoldalú alkotóit vonultatja fel, így nem csupán a klubzenék kedvelői, hanem a stílusfeszegető és crossover műfajok szerelmesei is megtalálhatják benne a rendkívülit.

Fotó: Bácsfalvi Lilla

Két világ találkozása

Kérdezhetnénk, hogy miért passzol az esős hangulathoz egy ilyen tempós, energikus lemez? Talán azért, mert a kiadvány zenéinek ereje hangzásbeli változatossággal és gazdag érzelmi világgal párosul. Olyan élmény ez, amit nemcsak az éjszakai klubélet árnyas táncterein és villogó diszkóiban élhet meg a hallgató, hanem az esős városban, a villamoson kifelé bámulva is. Ennek köszönhetően új értelmezéseket, érzelmeket lehet felfedezni a dalokban a zenehallgatás idejétől és helyétől függően. 

Bár az alkotások többsége a drum and bassre épít, ezzel kvázi egy pörgős, energiától túlcsorduló kiadványt kapunk, a lassú és gyors részek, úsztatottabb dalok és szögletesebb zenei szerkezetek általában jó arányban vegyülnek. A nyers adrenalin nem veszi el a figyelmet a számok zenei megoldásaitól, tartalmától és produceri fogásaitól.

Az új-zélandi születésű, Grammy-díjas Lorde Virgin című új albumának már a felütése is zavarba ejtő. A 28 éves művésznő a Hammer című nyitódalában azon elmélkedik, hogy vajon szerelmes-e, vagy csak ovulációja van. De nem ez a dal legnagyobb dilemmája, hanem az, hogy Lorde férfinak vagy nőnek tartja-e magát? 

Nos, erre a problematikára néhány évvel ezelőtt már kaptunk egy sajátos választ a South Park egyik epizódjában, amelyben kiderült, hogy Lorde nem más, mint a 45 éves Randy Marsh, azaz Stan apukája. Lehet, hogy újjászülettem? – folytatódik a Hammer című dal, amely valószínleg először tematizálta popdalban a peteérést. És lehet, hogy az igazi Lorde tényleg újjászületett. Karrierjét tekintve mindenképp.

Like a Virgin

A 2021-es, folkos hangvételű Solar Power elhasalt, különösen az első két album (Pure Heroine, 2013, Melodama 2017) kereskedelmi és szakmai sikerei után, most viszont azt ünnepelhetjük, hogy a Virgin tele van kreatív energiákkal. Lorde a Hammerben arra biztatja hallgatóit, hogy nézzék meg az auraképét, és mondják meg, hogy ki is ő valójában. Vegyél egy auraképet..., és mondd meg, ki vagyok.

Nos, a Virgin olyan, mint a művésznő auraképe, minden látható rajta, csak tudni kell értelmezni. Ehhez sorvezetőnek segítségül kapjuk a dalszövegeket, amelyekből feltárulnak a művésznő traumái, édesanyjával, a híres költőnővel, Sonja Yelich való kapcsolata, rendezetlen viszonya a testképével és nemi identitásával. Megtudhatjuk, hogy gyötri a diszmorfia, a diszfória, és a szexuális alávetettség problematikája is.

Családi tűzfészek

Lorde azonban mégsem az auraképét tette közzé magáról, az album borítóján medencecsontjának felhőkék röntgenfelvétele látható. Jól kivehető a felhelyezett spirálja is, ami a peteérés témája mellett a másik olyan motívum, ami nem feltétlenül tartozik a nagyközönségre. Még akkor sem, ha a Clearblue című dal egy terhességi tesztről kapta a címét, és megtudjuk, hogy Lorde mennyire fél attól, hogy teherbe esik. 

Nem, a dalok tere alapvetően New York, az a város, ahová Új-Zélandról költözött, és minden jel szerint nem tud betelni vele. A Hammerben megemlíti a Canal Streetet, ahol a kiszúrták a fülét, majd azzal ad nyomatékot a város iránti rajongásának, hogy azt énekli az If She Could See Me Now-ban, hogy a városban hallom az ősök hangját, hívnak minket.

Nem posztolom – inkább csinálom, ez a címe az újra klasszikus felállásban zenélő Kaukázus zenekar friss klipjének és dalának, amit először az Indexen láthatnak és hallgathatnak meg. A rendszerváltás óta eltelt idő egyik legmeghatározóbb magyar alternatív zenekara húszéves lett, ami alkalmat ad arra, hogy a Kaukázus – Kardos-Horváth Jánost, Fodor Máriuszt, Fűrész Gábort, Toldi Miklóst felsorakoztató – klasszikus felállása újra azonos mederbe terelje a kreatív energiákat. A banda tagjait az összeállás, az új klip apropóján kérdeztük. 

Miért állt össze a zenekar klasszikus felállása? Kardos-Horváth János, az együttes frontembere szembenézett a múlandósággal, az emberi élet törékenységével és úgy döntött, hogy nemcsak az emberi, hanem a szakmai kapcsolatait is rendezi. Vágyott arra az alkotói közegre, amit a Kaukázus klasszikus felállása jelent. És aminek az együttes mára ikonikus slágereit köszönhetjük, például a Lángos-tejföl, Tartós béke, Anglia, Szalai Éva, Teszkó, vagy a Celeb című dalt. 

Létezik-e olyan anyag, amely összeragasztja a countryt a thrash metállal, és a hard-rockot a punkkal? Nos, a Metallica a közel harminc évvel ezelőtt megjelent Load című albumán erre tettek kísérletet. A ragasztó pedig vér, vizelet és sperma elegye volt, legalábbis ebből keverte ki Andreas Serrano az album borítójához használt képet.

Sok rajongó számára azonban nem ez volt a leginkább meghökkentő, hanem maga a zene, amely felhagyott a thrash metál képviseletével, illetve az, hogy a zenekar tagjai levágták a hajukat, előkapták a szemceruzát és a púdert, és úgy néztek ki, mint azok a latin stricik, akik eltévedtek két riói szambaiskola kamionja között, és a karnevál helyett egy metálkoncerten kötöttek ki. A zenekar, amely harcolt a lemezipar mumusa ellen, és felemelte a hangját az amerikai korrupció miatt, új ellenséget talált: a saját rajongóit.

Visszatérni érdemes

Minden idők egyik legellentmondásosabb és leginkább gyűlölt rock albuma újra megjelent remaszterzált formában, dupla bakeliten, eredeti hosszúságában. Mivel egy CD maximum 79 perc lehetett, a The Outlaw Torn című felvétel megcsonkított formában került annak idején a lemezre, most viszont vágatlanul hallhatjuk. 

és nemcsak arról lehet beszélni, hogyan mutattak Anton Corbijn képein a szemceruzával és fekete körömlakkal kikerázott zeneszek. Hogy megértsük, mi vezetett ahhoz, hogy a Metallica újradefiniálja magát, először magát a kort, a kontextust kellene megvizsgálnunk. A kilencvenes évek popzenéjében még jelentős mozgások voltak, éppen kifáradt a grunge, amikor megjelent a britpop, ezzel párhuzamosan a triphop, az elektro, és berobbant a nu-metal is.

Teher alatt

Különös kollaborációk születtek, vagy éppen zavarba ejtő kísérleti lemezek, mint amilyen a U2 Zooropája volt, de ebben az évtizedben még Madonna is készített egy, a kabbala és a buddhizmus hatásait is mutató pszichedelikus elektro-pop albumot, a Ray Of Lightot. Szóval 

különböző áramlatok értek össze a rock and roll légkörében, és hoztak viharokat és más frontokat. Ennek hatása alól a Metallica sem tudta magát függetleníteni, ráadásul ott volt rajtuk a nyomás, hogy túl kellett szárnyalni a The Black Albumot, a rockzene történetének egyik legsikeresebb lemezét, amely a Metallicát globális márkává tette, aminek következtében ugyanolyan nagy név lett lettek, mint Madonna vagy Michael Jackson, csak éppen nem a pop volt a portékájuk, hanem a heavy metal.

Majdnem két éve, 2023 szeptemberében adta utolsó koncertjét a dél-koreai lányegyüttes, a Blackpink. A csapattagok aztán szólókarrierbe kezdtek, ki-ki ment a saját útjára. Most azonban ismét összeálltak, és világkörüli turnéra indultak, ami 2025. július 5-én startolt el Kojangban.

A Blackpink hivatalosan is bemutatta új single-jét, a Jump című dalt a Deadline névre keresztelt turnéjuk nyitóestéjén, a Kojang Stadionban. A koncertsorozat első két show-ját ebben a dél-koreai városban adják július 5-én és 6-án.

(többek között Los Angeles, Chicago, Toronto, New York, Párizs, Milánó, Barcelona, London, Kaohsiung, Bangkok, Jakarta, Bulacan, Szingapúr, Tokió és Hongkong), és 31 koncertet ad.

Raveonettes Pe’ahi II című lemezének borítója és címe számtalan kérdést vet fel. Először is, mi az a Pe’ahi? Nos, ez egy, a nagy hullámai miatt ijesztően veszélyes szörfparadicsom Maui partjainál, és maga az album is számtalan zenés utalást tartalmaz a szörfkultúrára. A nyaralóhely olyan, mintha életre kelne a Waina című Disney-rajzfilm, de valójában a partja is veszélyes, nem csak a hullámai. 

Amikor a zenekar a 2014-es, első Pe’ahi albumon dolgozott, meggyilkoltak ott egy várandós lányt. A 2025-ös albumon ugyanez a tárgy látható, de ezúttal már pink az alapszín. És a hatvanas évekre utaló noise-noir hangzást is remekül lehet ezzel a retró fétistárggyal érzékeltetni.

Hullámok hercegnője

A 2014-es albumot többek között még Sune Rose Wagner apjának halála inspirálta, a szőke énekesnő ezután a szörfkultúrába menekült, ami érződött a dalokban is. Kísérleteztek a Phil Spector-féle hangzással, a noise-elemek és a groove-os rockolások mellett hallhattunk hárfát és kórusokat.

Ehhez képest a Pe’ahi II sokkal közelebb áll a duó eredeti soundjához, így aki jobban szerette a Jesus and The Mary Chain zajköltészetével és a Sonic Youth nyersességével párosuló világot, annak ünnepnap lesz, amikor kézbe veszi az új Raveonettes-lemezt. És persze tegyük hozzá azt is, hogy a zenekar életművére eleve jellemző volt a cukormázas popérzékenység, az áramvonalas slágergyártás és a dögös cool attitűd is.

Feketezaj

Persze a negédesség csak irónia, hiszen a 2014-es Pe’ahi album Kill! című dalában a művésznő arról énekel, hogy egyszer látta, amint az apja megdugott egy vörös hajú kurvát. Persze a Raveonettes filmes hatású pulzáló zenéjét eddig is a komor, dekadens tudósításai hitelesítették. A Pe’ahi II dalai még tíz évvel ezelőtt keletkeztek, az első Pe’ahi-korszak végén, és bár a hangszerelést újragondolták, a szövegvilág visszautal a 2014-es évre.

Az album nagy trükkje, hogy a shoegaze-statikát remekül ellenpontozzák a hatvanas évek angol táncdalhatásai, az Everly Brotherst idéző harmóniái, és az, hogy a nosztalgiát kibalanszírozza a zakatoló noise-rock, amire még Trent Reznor is felkapná a fejét.

Ha fasiszta vagy, vegyél Teslát, ha demokrata vagy, kóstold meg a szabadságodat! – üvölti bele a világba Neil Young a Lets Roll Again című új dalában, ami a Talkin' to the Trees című új albumán hallható, amit a szintén új a Chrome Hearts nevű zenekarával rögzített. Szóval, itt majdnem minden új, csak az idén nyolcvanat betöltő Young nem az.

De Youngnak nemcsak a Teslákkal van tele a hócipője, hanem a teljes amerikai autóiparral is. Azt mondja a termelési csasztuskának sem utolsó Lets Roll Againben, hogy Gyerünk Ford, gyerünk GM, Gyerünk Chrysler, gyerünk újra!... Építsetek nekünk valamit, ami nem öli meg a gyerekeinket, hanem igazán tisztán fut... Igen, Kína messze előttünk jár, ők tiszta autókat építenek... Szóval, építsetek elektromos autókat, de Trump lakája, Elon Musk nélkül.

Izzó króm

Csak egyetlen kocsival van kibékülve, a Silver Eagle-el, ami nem is személyautó, hanem a turnébusza. Oly' annyira rendben találja, hogy szerelmes dalt írt hozzá: Tele történetekkel, a tiéddel és az enyémmel, Silver Eagle, gurulunk az időn keresztül... Ahogy átvágtunk ezen az országon, Silver Eagle, te a részem vagy. És ez lehetne az album értelmezési ajánlata is, azaz, hogy utazzunk keresztül téren is időn át az Államokon, repüljünk át a pop, a közélet, a magántörténelem és a nagybetűs történelem tájain.

De vajon mekkora a hírértéke annak, hogy Neil Young kiad egy új albumot, amikor is ez a 46. sorlemeze, és több tucat munkát publikált megnyitott archívumából az elmúlt években is...

Tanulni kell a fákat

Nos, az album megjelenése igen is eseményszámba megy, hiszen a közel nyolcvan esztendős, Grammy-díjas Young nemcsak a folk-rock egyik legnagyobb művésze, de szerényen a grunge keresztapja is. Persze nem a körülmények avatnak egy lemezt eseménnyé, hanem a jó dalok, de a Talkin' To the Trees nem okoz csalódást, az album fele elsőosztályú szerzemény, a másik fele is abszolút hozza a kötelezőt.

A Chrome Hearts kezdő betűi eleve gyanúsak lehetnek, utalhatnak a legendás Crazy Horse-ra, az új bandát a Promise Of The Real nevű másik kísérőzenekarából verbuválta. Orgonán a 81 éves legenda, Spooner Oldham játszik, Micah Nelson (Willie Nelson fia) gitározik, Corey McCormick basszusgitározik, míg Anthony LoGerfo dobol.

A Volbeat új, God of Angels Trust című albumának borítóján egy hálószobában vizitáló kecskét látunk, ráadásul ha a cím kezdőbetűit összeolvassuk, akkor a goat, azaz a kecske szó lesz a megfejtés. Hogy mindez van-e olyan ötletes, mint a zenekar koncepciója, mely Shakin’ Stevenst és Komár Lacit közös nevezőre hozza a Metalilcával, Johnny Casht pedig a Dead Kennedys-szel? Nos azt kell mondjuk, hogy nincs, még akkor sem, ha a műveletet részint elvégezte a Danzig, amikor is Elvis világát áttanszformálta doomos, goth-rock szerenádokba.

Az álmoskönyvek szerint a kecske a függetlenség, a kitartás és a túlélés szimbóluma, és ez áll a lassan negyedszázada kitartóan dolgozó dán Volbeatre is, amelynek énekese, Michael Poulsen úgy énekel, mint egy ördög által megszállt táncdalénekes egy multi-level partyn, amelynek paródia blokkjában nagy átéléssel utánozza James Hetfieldet. 

Volt nekem egy kecském

A God of Angels Trust a zenekar kilencedik stúdióalbuma, az első a gitáros Rob Caggiano 2023 júniusában történt távozása után. A Volbeat triófelállásban folytatta a nagy kalandot, majd 2024 nyarán, amikor is Poulsen, a zenekar énekese – miután felépült a torokműtétből – nekilátott dalokat írni. A klasszikus thrash-rock és a rockabilly kiházasítása jó poén, és ha a dalokban ott a slágerhányados, akkor újra és újra el lehet sütni a dolgot.

A Volbeat háza táján mindig vannak plusz innovációk, például amikor a By a Monster's Handet írták, kikölcsönözték a metál közkönyvárából a System Of a Downt. Az In the Barn of the Goat Giving Birth to Satan's Spawn in a Dying World of Doom című számban van némi Johnny Cash-manír, míg a Better Be Fueled than Tamed-ben nem lehet nem észre venni a Dead Kennyedys hatásokat.

Metalbilly, vagy amit akartok

Nevezhetjük az egészet akár metalbillynek is, vagy bárminek, a zenekar ügyesen keveri a kártyákat. Szinte minden dalban van vendégjárás, az Acid Rainben némi Bruce Springsteen-charme, de a legjobb dal, a Demonic Depression, amely egy skandináv death metál rockdiszkó. Az album dalai azonban nemcsak afféle groove-robbanást idéző zenés gegek, hanem sokkal többek annál, de vannak, akik a Volbeattől várták a metál megváltását.

Ahhoz azonban el kellene készíteni egy olyan albumot, mint a Ride The Lightning, a Reign In Blood vagy az Ace Of Spades. Mégis, a punk-rockos és countrys lecsengetésű dalok túl jók ahhoz, hogy elintézzük annyival: oké, köszi, szórakoztató és profi az album, de várjuk a fő művet, ami majd túllép a thrash és metal-boogie nosztalgián.