Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Ugye minden Dr. House-rajongó emlékszik arra a részre, amikor az ötödik évad vége felé kedvenc szemétkedő dokink vidáman zongorázni és szájharmonikázni kezd?
A jelenet nem kamu: Hugh Laurie élőben is ugyanilyen jól nyomja a zenélést. Csak mellé még stand up comedyseket megszégyenítő, vicces átkötő szövegeket is mond, és olyan higanymozgással táncikál, mintha ő lenne a Hülye Járások Minisztériumában dolgozó Mr. Bean.
Hugh Laurie legalább olyan jó énekes, mint amilyen zseniális színész. De kitűnő gitáros és virtuóz zongorista is, aki ráadásul képes ezeket mind egyszerre csinálni, olyan lehengerlő kisugárzással és energiával, hogy a Kongresszusi Központba szervezett koncertjén még az is táncra akar perdülni, aki eddig a jazzt valami sznob hóbortnak tartotta, és utoljára akkor hallgatott ilyesmit, amikor a tévében Tom és Jerry a '40-es évek slágereire verték agyon egymást palacsintasütővel.
Dr. House nemcsak a sorozatban, a való életben is fanatikus zenerajongó. A majdnem két és fél órás budapesti koncertje egy kellemesen eklektikus merítés volt a jazz, a blues, a soul, az R&B és a latin zene legjobbjaiból, ahol évtizedeket előre-hátra ugrálva az időben kényelmesen megfért egymás mellett minden: az idén épp 100 éves Saint Louis Bluestól kezdve Louis Armstrong és Sinatra kortalan klasszikusain át a Ponyvaregény kultikus táncversenyes daláig, Chuck Berry You Can Never Telljéig.
De Laurie nemcsak lelkes és hozzáértő zenebolond, profi színházi showman is. A The Copper Bottom Band nevű zenekara tagjait pont úgy öltöztette fel, mintha csak egy csapat fekete szaxofonossal és nagybőgőssel zenélgetne Kövér Moe füstös csehójában az amerikai szesztilalom idején.
A banda teljesen korhű díszletek közt idézte meg az 1920-as évek hangulatát. A színpadot telepakolták régi lámpákkal és hirdetésekkel, a zenészek fedorakalapban, öltönyben és fehér kesztyűben kísérték a színészt. A whiskyn érlelt hangú, sőt, a színpadon whiskyzgető, feltűrt ingujjú Hugh Laurie akaratlanul is a film noirok marcona magánnyomozóit juttatta a néző eszébe, aki mindig monologizál, miközben a flitteres ruhájú dizőzt, vagyis a helyi maffiafőnökhöz átpártolt excsaját bámulja egy bűnös lokálban.
Bónuszként a Copper Bottom Band vokalistái
Lauire-ank pedig a kisujjában van az egész showbiznisz, és másodpercre pontosan tudja, mikor kell ökörködni, és mikor szerényen a háttérbe húzódva átadni az elképesztő tehetségű énekesnőknek a terepet, és egy színpadra csempészett bírósági kalapáccsal verni az ütemet a zongorán.
Bár a Kongresszusi Központ továbbra is csapnivaló koncerthelyszín, mivel a nézőtéren kizárólag ülőhelyek voltak, Hugh Laurie így is óriási bulit hozott össze. És a húszpercenként spontán felharsanó tapsviharra abszolút szimpatikus, tört magyarsággal válaszolt:
Jo estet, Budapest! Koszonom szepen!
Ráadásul minden szám után mondott valami vicces sztorit, de minimum vágott egy idétlen grimaszt és benyögött valami angol humort:
Most pedig következzen a legújabb nótánk. Annyira új, hogy tegnap találtam ki.
Így egy jegy áráért a rajongók nemcsak három vérprofi jazzénekest, hanem egy komikuslegendát is kaptak, akit a koncert végén már állva tapsolt a teltházas nézőtér.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon