Ekkora helyet még nem látott a bulinegyed!

Hosszú készülődés után a hétvégén végre megnyílt a bulinegyed legújabb, egyben legnagyobb klubja, a Tesla, az egykori Elektrotechnikai Múzeum helyén a Kazinczy utcában. Ez most a legnagyobb hely az egész bulinegyedben, az igazi kérdés viszont az, hogy a teljesen telített piacon mi újat tud nyújtani. 

Elhelyezkedés szempontjából nem is lehetne ideálisabb helyen a Tesla. A Kazinczy a bulinegyed főutcája, az itt található helyek fontos szerepet játszottak a környék felfuttatásában. Attól semmiképp sem kell tartani, hogy valaki azért nem akar elugrani a Teslába, mert éjszaka necces onnan hazakeveredni. Az önkormányzat állítólag komoly kulturális fejlesztést tervez a Kazinczy utcába, így stratégiailag még kedvezőbb a Tesla elhelyezkedése.

Aki viszont klasszik romkocsmás klubra számít, az csalódni fog. Az új helyek ezen a környéken már egyébként sem a használtbútor-rántottás zsemle vonalat képviselik, hanem egyre inkább a high end vendéglátás irányába tartanak. A Tesla is ezt a vonalat képviseli, ehhez elég csak a múzeum előtt megállni, és bekukkantani. 

Szombaton a patinás Warp kiadó egyik húzóneve, Clark jött fellépni a Teslába, ami tökéletes alkalom volt arra, hogy lecsekkoljuk a közönséget. Már az egészen eltér a megszokottól, hogy dupla beengedés van, a talpig feketébe öltözött, nagyszámú biztonsági személyzet először a kapunál szelektál, aztán a beengedésnél is irányítják a sort a kötelező ruhatárhoz. Itthon ez még egészen szokatlan, hogy kabátban egész egyszerűen tilos bemenni a Tesla épületébe, kötelezően ki kell fizetni a 250 forintos ruhatárat mindenkinek. Egy kisebb társaság ezen annyira kiakadt, hogy inkább visszakérték a 3000-3500 forintos belépőjük árát, mivel velük senki sem közölte, hogy a kötelező ruhatár benne van a Tesla házirendjében. De mások is akadtak fenn a beengedésnél, ha nem voltak megfelelően öltözve. Szóval nem csak a kabátokat kell kötelező lerakni, de alá sem vehetünk fel akármit: aki szakadtan érkezik a Teslába, azt a szent dress code nevében egész egyszerűen nem engedik be.

Beérve a klubhelységbe viszont abszolút érthető, hogy miért kell mindenkinek lepakolni a cuccait, mielőtt táncolni indulna.

Pár bárszéken kívül ugyanis sehol egy fehér prémiumkanapé, vagy desingfotel. Itt nem lehet leülni egy pillanatra sem, csak ha épp a bárpultnál akar rendelni valamit.

Engem ez baromira frusztrál, mert nem minden ember képes 4-8 órákat végig toporogni vagy táncolni, a társalgás lehetőségének kieséséről nem is beszélve. Van egy fűtött dohányzó (pontosabban egy fűtőelemekkel fűtött kinti placc), de az a három hőgomba túl sokat nem ér, ha egyszerre 10-15 ember próbál cigizni egy szál pólóban. Leülni kicsit arrébb lehetne az udvaron, de ott már tényleg fagyoskodni kellene, mert semmilyen fűtés nincs. 

Mivel a múzeum műemlékvédelem alatt áll, a felújítás során rengeteg apróságra kellett figyelni a kivitelezőknek. Például a hangszigetelésre, ami valószínűleg az ország egyik legprofibb munkája lett. Egészen hihetetlen, de az udvarban konkrétan egy hangot nem hallani bentről, csak a dohányzóba szerelt hangfalak szólnak valamennyire.  A dupla zajvédelmi megoldásnak köszönhetően még a ruhatárban is csak enyhén hallani valami morgást, de nem rezegnek az ablakot, nem remegnek a falak, és a legközelebb lakó szomszéd se hall egy árva basszusmenetet sem, ha télen is nyitott ablaknál kíván aludni.

Pedig a hangminőségre nem lehet panasz: a hatalmas fehér hangfalak a klubos hangrendszerek etalonjának számító Martin Audiónál is profibbak. Clark fellépésén be is bizonyosodott, hogy a Tesla hangrendszere tényleg a legmagasabb minősítést érdemli, a tánctéren mindenhol jól hallani a zenét. A berendezés viszont egészen tájidegen, mintha idetelepítettek volna egy tetszőlegesen kiválasztott New York-i diszkót. Pontosabban night clubot, amilyenekbe az amerikai vígjátéksorozatok koraharmincas tagjai szoktak letévedni a harmadik évad közepén. Sötét és  indusztriális, a plafonon villódznak a fények, mindenhol lépcsők, a mosdó csempéiről pedig akár enni is lehetne. A pultosok és pohárszedők mind teslás egyenpólóban dolgoznak, a bár pedig minden oldalról megközelíthető, így nem alakulhatnak kígyózó sorok a sörökért.

Az viszont erős feketepont, hogy árlista helyett menülapból kell kisilabizálni, hogy mi mennyibe kerül. Ráadásul a menüre fekete alapon fehér betűkkel írtak mindent, ami a stabil klubsötétségben egész egyszerűen olvashatatlan, muszáj telefonnal világítva bénázni, hogy rájöjjünk, mennyibe kerül a Soproni és mennyibe a Heineken. Viszont azt egyáltalán nem értem, hogy miért Heinekent számláznak ki nekem másodjára is, amikor egyértelműen Sopronit kértem. Na, nem a kemény 70 forintos különbség (Soproni: 630 ft, Heineken: 700 ft) fáj, hanem az az egészen döbbenetes rendszer, miszerint szervízdíjat számolnak fel a pultban.

Ez azt jelenti, hogy 700 helyett 784 forintot kellett fizetni azért a Heinekenért, amit Soproninak kértem, ráadásul az egyik pultban vissza sem tudtak adni, így egyik alkalommal egy ezresből jött ki egy korsó sör. Magyarországon a visszajáró legalább annyira megfejthetetlen misztikum, mint Mészáros Lőrinc vagyonbevallása. A 6-700 forintos csapolt sört még meg lehet magyarázni azzal, hogy ez egy prémium hely, viszont az egyébként is olvashatatlan itallapon nem feltüntetett szervízdíj, majd a "bocsi, nincs apróm" egész egyszerűen felháborító. Pedig árban egyáltalán nem drágább a Tesla, mint a Symbol vagy az ehhez hasonló, pénzesebb közönségre fókuszáló klubok, de ha már a két-háromszoros árat fizetek, akkor nekem ne számoljanak fel szervízdíjat és legyen apró abban az átkozott kasszában.

Nem lehet még egyértelműen meghatározni, kik fognak majd a Teslába járni. A Hajógyári-sziget megszűnésével nagyon komoly piaci rés keletkezett Budapesten, amire egyre több belvárosi hely rá is harapott, a bulinegyedre szabadítva a levitézlett focistákat, a szabadnapos kidobókat és a kacsaszájú MILF-ek seregét. Szombaton is bőven akadt feltöltött szájú groupie, Ed Hardy-pólós szteroidlovag, felhajtott galléros vállalkozó a Teslában, de ez csak a közönség egyik fele. Az egyre nagyobb táborral rendelkező rétegelektronikát kedvelő klubhipszter közeg is képviseltette magát, a szakáll-halászsapka-szeptumpiercing-hevederes nadrág kombó legalább olyan népszerű volt, mint a három különböző helyen felnyírt hajú, buggyos melegítős wannabe Berghain-katonák vagy a legfrissebb dílerdivat szerint éjjel-nappal baseballsapkát hordó ver(et)őlegényekig.

Talán az előbbi kaszt érzi majd magáénak a Teslát, hiszen a Dokk és társai hiányában végre találhatnak egy olyan helyet, ahol többszázan is tudnak táncolni egyszerre, bitang erős hangrendszer van, és már a beengedésnél lemorzsolódhatnak azok, akik külsőleg nem elég jók egy ilyen helyhez. De ha a Clarkkal felütött zenei vonalat folytatják, akkor elképzelhető egy kevésbé lakossági buliközeg is, akkor viszont az árak riaszthatják el azokat, akik nem rendelkeznek a megfelelő pénztárca-vastagsággal egy ilyen estéhez.

Mindenesetre bátor próbálkozás, hogy a magyar klubkultúrától ennyire idegen, de nyugaton már bevett rendszeren alapuló klubot nyissanak a belváros szívében. Piac még mindig van erre, de azt nem tudom elképzelni, hogy a LARM vagy a Toldi újdonságkereső közönségének ez legyen az új törzshelye. Túl nagy, túl személytelen, árban még a Balaton Soundon is túltesz. De egy kallódó, még mindig szépszámú közönség most nagyon örülhet, mert a Tesla nem egy belvárosi bár/étterem, ahol esténként széttolják az asztalokat, hogy DJ Music FM ledobhassa a legnagyobb rádiós bombákat, hanem egy vállaltan exkluzív helyszín, ami pontosan a fentebb sorolt részletek (dress code, dupla beengedés) miatt lehet kifejezetten vonzó azoknak, akik a tartalom helyett a csomagolást helyezik előtérbe a pesti éjszakában.

A cikk korábbi verziójában tévesen állítottuk, hogy nincs feltüntetve a szervízdíj az itallapon, valójában rajta van. A hibáért az érintettek és olvasók elnézést kérjük.