Rihannánál minden csak jobb tudott lenni

Eső, bombariadó, Rihanna - eddig ezek a dolgok próbálták meg tönkretenni az idei Sziget fesztivált, de az első hivatalos nap végre kiköszörülte a csorbát: Manu Chao tisztességes viadalban győzte le Rihannát, John Newman agydaganatát még akkor is nehéz volt elhessegetni, ha egyébként energikus koncertet adott, az Editorsnak pedig kifejezetten jól állnak az évek és a reggeli futások. Sziget, első nap, koncertek. 

MANU CHAO @ NAGYSZÍNPAD 6/10

A spanyol-francia Manu Chao nem egy Rihanna, mégis az volt a pénteki Nagyszínpados koncertjének a tétje, hogy egy 55 éves hippi gitáros tud-e jobbat gurítani a barbadosi énekesnőnél. A küzdelmet pontozással döntöttük el, íme az eredmény. 

Pontos kezdés: 1 pont Manu Chaónak.

Rihanna ugyebár fél órát késett, ezzel szemben Manu Chao nem csak pontos volt, de még 11 után még sem akartak lemenni a színpadról és a közönséget énekeltették. 

Minőségi vizuál: 1 pont Manu Chaónak.

Rihanna egy fehér lepellel takarta le a Nagyszínpadot, Manu Chaóék ilyet nem csináltak, mögöttük konkrétan ugyanaz a vetítés ment, mint valószínűleg 2004-ben, mert azt nem hisszük, hogy George W. Bush 2016-ban is indokolt figura lenne. Ja, és a vetítés konkrétan Microsoft Paintben készült rajzokból és random fotókból állt, mintha csak levetítették volna egy 12 iskolás házi műalkotását. Aki nem tudja ez milyen lehet, az nézze meg Manu Chao honlapját, ami egy hozzáértő ismerős szerint 1998 óta ugyanolyan. 

Bicikliző dinoszaurusz: 1 pont Manu Chaónak

Miközben Rihanna maximum táncosokkal tudta feldobni a produkcióját, a Manu Chao koncert első harmadában egyszer csak felment a színpadra egy bicikliző dinoszaurusz!

Valódi ének: 1 pont Manu Chaónak

Rihanna félplaybackkel és vokálosokkal oldotta meg azt, hogy nem nagyon volt kedve énekelni. Manu Chao igazán mélyről, szívből, tüdőből, gyomorból énekelte a legszebb spanyol számokat a háborúról, igazságtalanságokról és a maszáj népirtásról.

Klisés molinók: 1 pont Rihannának

Rihanna közönsége nem az a tipikus fesztiválon hempergős brigád, bezzeg Manu Chaón lobogtak a marihuánás, maradonás, békejeles, jamaikás, smiley face-es zászlók. Amik jól ki is takarták a fellépést.

Műértő közönség: 1 pont Manu Chaónak

Bármilyen furán is hangzik, a jóval kisebb számú közönség imádta a koncertet, végig ugráltak és énekelték az ismertebb számokat. Ezzel szemben Rihannán csak egy közepesen erős ééáázás jött össze az Umbrellára.

Budapest S-sel: 1 pont Manu Chaónak

Idén még nem volt Bukarestezés a Szigeten, de Rihannához képest Manu Chao jóval felkészültebb volt, mert szépen S-sel mondta drága fővárosunk nevét, miközben Rihanna erre egyáltalán nem volt képes. Sőt, a kedves Manu egy alkalommal már Hello, Budázott is egyet, mire minden pestinek azonnal ökölbe szorult a keze, de sokkal valószínűbb, hogy nem városrészek közti háborút akart kirobbantani, csak akkor pont nem jött ki a szótagszám a Budapestre.

Gitárszólók: 1 pont Rihannának

Na, most Manu Chao egy komplett zenekarral lépett fel, ami olyan volt, mintha egy öreg ska punk banda vidéki lagzikra gyakorolt volna. Ez még elfogadható bűn mert a Szigeten a többség inkább ugrál fején egy vödörrel, mintsem mondjuk az ezredik brit indie bandára bólogasson. Arra viszont nincs mentség, hogy 25 éve lejárt szavatosságú gitárszólókkal szomorítsák el a forradalmi hevülettől fűtött közönséget. Ehhez képest Rihanna löttyedt szólócskái is vállalhatóbbak voltak.

Mindenki jól érezte magát: 1 pont Manu Chaónak

Miközben Rihannát még vissza sem tapsolták és már a felétől erősen kezdtek elszállingózni az emberek, Manu Chaón mindenki remekül érezte magát és teli torokból üvöltötte azt a 4-5 spanyol kifejezést, amire emlékezett még a gimnáziumi nyelvórákból. Ez a közönség jól érezte magát, sőt, a zenekar is jól érezte magát. És ha mindenki jól érzi magát, akkor az általában jobb, mint ha mindenki rosszul érzi magát, mint Rihannán.

Fűszag: 1 pont Manu Chaónak

Lehet, hogy Rihanna Istagramja semmi másból nem áll, mint fényképekről, ahogy spanglit szív, de igazán kemény fűszag csak a Manu Chaón volt. Marihuána illegál, ahogy a Manu Chao-szám is mondja, de ez a közönség jobban tudott azonosulni kedvencük szerfogyasztási szokásaival, mint csütörtökön Rihanna koncertjén.

Végeredmény: Rihanna - Manu Chao 2:7

A francia-spanyol énekes tisztességes küzdelemben győzött a nála sokkal nagyobb amerikai sztár ellen. Ezen nincs mit elemezni jobban, itt nem voltak magyar rajongók ezrei, nem öltöztek talpig feketébe és aranyba budai tinédzserek, nem őrült meg a teljes magyar sajtó, hogy egy ilyen remek ember, mint Manu megtisztelt minket a fellépésével. Üzenjük Barbadosnak, hogy küldjenek jobb zenészeket, mert egy világjáró hobó vállalhatóbb bulit tud tartani, mint az illuminátus kirakatfigurája. (sajó) 

John Newman @ Nagyszínpad 7/10

John Newman nem sokkal a Sziget előtt közölte rajongóival, hogy agydaganata újra kiújúlóban van, de ez nem fogja az idei fellépéseit befolyásolni, csak jövőre hajlandó foglalkozni vele. Ezt a gondolatot pedig nehéz volt elhessegetni, ahogy 17:45-kor zenekarával együtt megjelent a Nagyszínpadon és megkérdezte, hogy “Hungary, how are you feeling?”. Mert mégis más megvilágításba helyezi az ember életét egy ilyen hír, pláne mikor egyszer már meg kellett egy ilyen betegséggel küzdenie.

A 26 éves angol fiatalember már harmadszor jár Magyarországon, régi ismerősként üdvözölte a közönséget és igyekezett mindent megtenni, hogy a lelkét kitegye a színpadra. Egyszer ide-oda szaladgált, máskor pedig egy helyben hatalmas átéléssel és színpadias mozdulatokkal énekelt. Szerencséjére slágereivel majdnem teljesen ki tudta tölteni a koncert idejét és csak néha ment át lötyögésbe a fellépés. Az szinte biztos, hogy aki John Newman rajongóként érkezett a koncertre az szinte mindent megkapott, amit csak kérhetett egy ilyen délutáni koncerttől. Nem maradt el az énekeltetés sem, bár ott kicsit azért lehetett érezni, hogy a közönség nagy része nem az az elkötelezett fanatikus, inkább csak az, aki a slágerek egy részét ismeri. A koncert jellegén ez túl sokat nem változtatott, szerencsére technikai gondok sem hátráltatták a koncertet így bízzunk benne, hogy Newman gyógyulása után is vissza tud majd térni valamelyik magyar fesztivál színpadára. (fega)

Bastille @ Nagyszínpad 7/10

Pénteken ugyan nem volt teltház, de így is tisztességes tömeg gyűlt össze a Bastille fellépése: ha a Nagyszínpad előtti téren 60 ezer ember fér el kényemesen, akkor 40 ezren szinte biztos álltak ott, de lehet, hogy még többen, Rákay Philip legyen a talpán, aki ezt pontosan meg tudja számolni. A rengeteg ember mindig hozzáad a koncert jellegéhez és bár ők csak a nap második számú durranása voltak, mégis az volt az érzés, mintha olyan "nagy koncerten" lennénk. Ráadásul a zászló-party után lépett fel a Bastille, így a szokásosnál is több zavaró tárgy blokkolta a kilátást azoknak, akik csak hátrébb találtak maguknak helyet. De a zenekar így is olyan koncertet adott, hogy a képzeletbeli bingo szinte minden egyes pontját sikerült kipipálni.

A szigetelők kollektív tudata még nem igazán lépett túl a csütörtöki Rihanna fellépésen, így természetesen koncert közben és után is a beszélgetések jelentős része arról szólt, hogy Dan Smith és bandája mennyivel lelkesebb volt a koncert elejétől a végéig és mennyivel hálásabbak voltak azért, hogy ennyi ember jött megnézni őket. A Szigeten mindig különösen vicces, mikor egy külföldi előadó próbál magyar szavakat mondani, Smith pedig egyenesen elnézést kért, amiért nem beszél magyarul és inkább angolul kommunikál, miközben magyar csak egy a sok ideérkező nép közül. Mindenesetre ez is jól jelzi a zenekar szinte gyermeki lelkesedését. 

Aki két évvel ezelőtt látta őket, az nagyjából annyi újdonságot kapott, hogy most már játszottak több dalt is a hamarosan megjelenő új albumukról, ezt leszámítva a kötelező elemek nagyjából ugyanazok voltak mint két éve. Pacsi a közönséggel, ének a színpaddal szemben álló torony tetejéről. Annyi újdonság csak összejött, hogy öngyújtók helyett a telefonok vakuival világított mindenki a közönségben, ami a Sziget after movie-ban biztosan nagyszerűen néz majd ki. A koncert végén már mindenki tudta, hogy már csak a legnagyobb sláger, a Pompeii van hátra, úgyhogy a közönség magától elkezdte dúdolni a refrént, úgyhogy a zenekar lelkesedése átragadt a rajongókra is.

Sajnos a koncert valamiért a szokásosnál is halkabb volt, így a tömegben nem is kellett túlságosan kiabálni ahhoz, ha valaki a mellette lévőnek el akarta mondani, hogy mennyivel jobb ez, mint a Rihanna. Azért kevés kiábrándítóbb dolog van annál, mikor a taps is el tudja nyomni a zenét egy nagyszínpados koncerten. (fega)

Editors @ A38 színpad 8,5/10

Tíz évvel ezelőtt, amikor a Munich minden épkézláb indie-buliban felcsendült, valószínűleg még nem sokan gondolták volna, hogy a dalt jegyző Editors idővel egyike lesz azoknak a zenekaroknak, amelyek évről évre hazajárnak majd Magyarországra. Tíz év azért mégiscsak tíz év, és az Editors már messze nem a kiherélt Interpolra, hanem sokkal inkább egy pátoszos New Orderre emlékeztet.

A frontember, Tom Smith már a 2013-as Szigeten is arról mesélt az Indexnek, hogy öreg ő már ehhez a fesztiválosdihoz, ám ez bizonyára csak látogatóként igaz rá, a színpad ugyanis továbbra is remekül áll neki. Sőt, a színpadi manírokba is szépen belenőtt: Smitht nézve és hallgatva már jóval előbb látni a Csodás Férfit, mint mondjuk a Ripacs Majmot.

A 35 éves énekes egyébként nem az egyedüli nős és gyermekes tag a zenekarban, a többiek is mesélnek olykor interjúkban arról, hogyan próbálják meg összeegyeztetni a családos életet, a koránkeléseket és a reggeli futásokat a turnézós zenészléttel.

Smithék koncertjét nézve azon tűnődtem én is, hogy mennyire méltatlanul könnyű lenne pont ezzel az apukásodással fogást találni a produkción, olyasféléken hőbörögve, hogy hol vannak már az autentikus rockzenészek, akik szipogva adnak interjút, és sugárba hánynak le a színpadról, de az a helyzet, hogy az Editorsnak kifejezetten jól állnak az évek. Meg a reggeli futások, és persze az évek munkája. Smith zenekara annyira egyben volt most is, hogy esélyt sem adott a fanyalgóknak, és a tavalyi, savanykás Interpol-koncerthez képest egy kifejezetten élvezetes bulit csapott. (kovács m. dávid)

Unkle @ A38 színpad 6/10

“Nem hiszem el, hogy az összes kibaszott zenekar ugyanazt a szar dumát nyomja” – húzta fel magát mögöttem egy brit fiatalember péntek este a Bastille nagyszínpados koncertje alatt. Szerencsére az Unkle az A38 színpadon legalább nem beszélt sokat, bár amikor a projekt mozgatórugója, a tetőtől talpig fehérbe öltözött James Lavelle nagyritkán megszólalt, az tényleg olyan volt, mintha csak egy koncertkommunikációs kurzus tananyagát biflázta volna be: kis szigetes múltidézés, valami rizsa a pozitív energiákról, meg persze a hatalmas közös partizásra való buzdítások.

A hamarosan új albummal jelentkező Unkle buliját persze nem kellett félteni, Lavelle már 14 éves kora óta dj-zik, úgyhogy ha péntek éjjel a Szigeten valaki tudta, hogyan kell hangulatot kelteni, az bizonyára ő volt a közel harmincéves tapasztalatával. Azt se feledjük, hogy egyszer még a Disney-féle Star Wars-filmeket is a kokainozáshoz hasonlította. “Azt akarod, hogy olyan legyen, mint az első, de már soha többé nem lesz olyan” – fejtette ki a csíkos hasonlatát.

Vannak produkciók, amik az egyszerűségükkel hatnak, Lavelle zenéi viszont épp a komplexitásuk miatt erősek élőben, zenekaros kísérettel is. Több fogódzót ad a hallgatónak, így több helyen lehet rá felkapaszkodni, vagyis barominagy bulit képes generálni. Talán jobb ilyenkor meg sem szólalni. (kovács m. dávid)