Amikor a vízcsapból is olasz sláger folyt

Ma már nosztalgiával tekinthet vissza a hetvenes-nyolcvanas évek olasz slágerdömpingjére az is, akinek akkoriban a könyökén jött ki a Felicita vagy a Lasciatemi cantare. A szombaton Budapesten játszó Toto Cutugno apropóján itt van 12 egykori olasz sláger, amely így vagy úgy, de itthon is ismert volt.

Szombat este hosszabb idő után újra Budapesten lép fel Toto Cutugno, akinek lehet, hogy a neve nem ismerős mindenkinek, de hogy a legismertebb számát mindenki hallotta már idehaza, az egész biztos. A most 73 éves énekes is akkoriban élte fénykorát, amikor Olaszország igazi popzenei nagyhatalomnak számított, és egymást érték az olasz slágerek még a magyar rádióban is.

És ha már eszünkbe jut a Lasciatemi cantare, akkor nem tud nem eszünkbe jutni a Felicita, meg a Mamma Maria, és az összes korabeli olasz sláger, amelyek örökre ott ragadtak a tudatalattinkban.

A hetvenes évek végétől a nyolcvanas évek közepéig tartó időszak egyébként még csak nem is volt egyedülálló az olasz könnyűzenében, hiszen az ötvenes-hatvanas évek legalább annyira emlékezetes volt, de épp elég muníciót adott a későbbi is.

A nyolcvanas években ráadásul nemcsak a mainstream olasz popzenének volt sikeres korszaka, de a klasszikus diszkót szintetizátorral feldobó italo discónak még komoly nemzetközi hatása is volt, olyannyira, hogy a stílus számos slágere nem is olasz előadókhoz fűződik, egy idő után pedig ki is kopott a stílusból az olaszság, és maradtak az egyre sablonosabb stíluselemek.

Mi a mostani válogatásnál maradtunk a hangsúlyosan olasz slágereknél, úgyhogy a Tarzan Boyt, az I Like Chopint meg a többi angol nyelvű, nemzetközi számot most hagyjuk.

1. Toto Cutugno: L'Italiano (1983)

A címről lehet, hogy nem fog beugrani, de nincs felnőtt ember, aki ezt ne hallotta volna még soha. Cutugnót - aki már a hatvanas évek óta zenél - sokáig inkább dalszerzőként foglalkoztatták, társszerzője volt például az itthon Indián nyár címen ismert gigaslágernek, és már negyvenéves volt, amikor előadóként is utolérte a nagy siker.

Bár azt a közkedvelt teóriát, mely szerint Cutugnóban az olasz fociválogatott egy évvel korábbi győzelme hatására támadt fel a nemzeti büszkeség, az énekes cáfolta (a dalt 1981 végén írta), a szám tényleg magáról az olaszságról szól. Igaz, nem annyira egydimenziósan, mint az Expressz együttes fordítása, hanem némi öniróniával, vagyis a spagetti meg a ristretto mellé belefér a Fiat 600 karosszériahibája is, nem is beszélve az egykori partizán Pertini elnökről.

A dal az egész kontinensen nagy siker lett, és érdekes módon a sokszor kulturális sovinizmussal vádolt Franciaországban hosszabb ideig is vezette a slágerlistát, mint odahaza.

2. Ricchi e Poveri: Sarà perché ti amo (1981)

A korszak legtartósabban megragadó dallamaiért felelős zenekar legdurvább rágógumi-refrénjét, a Mamma Mariát a Korda-házaspár is folyamatosan a felszínen tartotta, és nem is nagyon lehetett megfeledkezni róla, a Sarà perché ti amo viszont megint csak a klasszikus példa a címről nem feltétlenül ismerős, de pár másodperc hallgatás után egyből beugró slágeremlékre. Pláne, hogy ennek a dalnak pedig azóta készült egy nagyon sikeres spanyol nyelvű feldolgozása is.

A Ricchi e Poveri (Gazdagok és Szegények) tagjai is Toto Cutugno kortársai, és ők is a hatvanas évek óta zenélnek, de igazán a nyolcvanas évekre lett belőlük intézmény. A szintetizátorokat is felfedező zenekar (akkor már csak trió, mert Marina Occhiena 81-ben kilépett) egyre másra szállította az ugyanarra a kaptafára készülő, könnyen megjegyezhető slágereket - említsük meg még a Made in Italyt és a Voulez vous dansert is -, melyek német vagy francia nyelvterületen is taroltak. A nálunk is gyakran megforduló együttesből idén Franco Gatti is kilépett, úgyhogy Angela Brambati és Angelo Sotgiu ketten maradtak. Legutóbb a kaposvári főtéren láthatta őket a magyar közönség.

3. Umberto Tozzi: Gloria (1979)

Bár ezzel a címmel a Them másfél évtizeddel korábban írt már egy világhírű dalt, abban más közös nincs a torinói énekes egy szintetizátoros diszkószámávál. Umberto Tozzi akkor már túl volt egy világslágeren, a hagyományos sanremói dallamvilágot képviselő Ti amón, a Gloria viszont már az új idők zenéjét képviselte.

Nem véletlen, hogy miután a Gloria minden létező fülbe belemászott a kontinensen, az ügyes amerikai producerek is megérezték benne a potenciált, úgyhogy az akkor feltörekvő énekesnő, Laura Branigan is elénekelte ezt angolul. A Gloria az ő eladásában az angolszász világban lett hatalmas sláger - olyannyira, hogy ez lett Branigan leghíresebb dala is később, amit folyton vele azonosítottak. Sőt, elénekelt két másik dalt is Tozzitól, akinek ugyan voltak még sikerei később is, de még egy ekkorát már nem tudott dobni - viszont ez a dal az eredeti verziójában került be A Wall Street farkasába három évvel ezelőtt.

4. Ryan Paris: Dolce Vita (1983)

Még mielőtt az italo discóból eltűnt volna minden olaszos vonás, azért az irányzat első nagy nemzetközi slágere nem maradhat ki, hiszen az legalább a címében büszkén hirdette, hogy honnét jön. Ryan Paris (valódi nevén Fabio Roscioli) ezzel a dallal még a bevehetetlennek tűnt brit top 10-be is bejutott - és egy sereg országban nagyobb sláger is lett, mint odahaza.

Roscioli egyébként véletlenül akadt össze a dal szerzőjével/producerével, Pierluigi Giombinivel, amikor a zenekara billentyűsét behívták katonának, ő pedig helyettest keresett. Giombini kerek perec megmondta neki, hogy ő csak angol nyelvű dalokban utazik, és végül neki is írt egyet - ez volt a Dolce Vita, melynek az a Paul Mazzolini írta a szövegét, aki Gazebo néven aztán elénekelte az I Like Chopint. Roscioli megmaradt egyslágeres előadónak, és azóta csinált már egy új verziót is a Dolce Vitából.

5. Righeira: Vamos a la playa (1983)

Mivel a Righeira trükkösen spanyolul énekelte, sokan a mai napig azt hiszik, hogy a Vamos a la playa egy spanyol anyanyelvű együttes dala, pedig nem. Stefano Righi és Stefano Rota a hetvenes években jártak egy gimnáziumba Torinóban, majd rájöttek, hogy az ő művészeti felfogásuk annyira hasonló, hogy jelképesen testvérré fogadták egymást, és felvették a Johnson Righeira és Michael Righeira művészneveket, a duójukat pedig Righeirának keresztelték el.

Az először new wave-ben utazó duó élete akkor változott meg igazán, amikor egy valódi testvérpárral, az olasz diszkószíntér sztárjainak számító La Bionda fivérekkel találkoztak, és az ő szerzői-produceri segítségükkel született meg a Vamos a la playa, amely mindenkit meglepve nagyobbat robbant, mint a dalszövegben megidézett atombomba. A szubverzív szövegű dal a mai napig népszerű, a Righeira pedig két másik nagy sláger (No Tengo Dinero, L'estate Sta Finendo) után már nem tudott újítani, leszámítva, hogy Johnsont a kilencvenes években öt hónapra bebörtönözték kábítószer-kereskedelem miatt.

6. Matia Bazar: Ti Sento (1985)

A korszak egyik legnépszerűbb olasz együttese a hetvenes évek közepén alakult Genovában, és hamar meg is nyerte a sanremói fesztivált, egy teljesen ártalmatlan, középutas dalocskával, melyhez képest a hét évvel későbbi Ti Sento már egy egész más világot képvisel.

Ez a szintipopos dal lett az akkor már évek óta rendkívül sikeres együttes legkomolyabb slágere, amely Olaszországon kívül is befuttatta a zenekart, elsősorban a Benelux államokban, de például nálunk is ismert volt akkoriban. A Ti Sentót aztán egy új nemzedék is megismerhette a régi slágerekhez előszeretettel visszanyúló Scooternek köszönhetően - abban a verzióban a Matia Bazar egykori énekesnője, Antonella Ruggiero is újra szerepet kapott. Ő az együttesből ugyan már régen kilépett, de az nélküle is működik a mai napig.

7. Raffaella Carra: A far l'amore comincia tu (1977)

A Ti Sento után még egy olasz sláger, amelyből egy mai EDM-producer (ezúttal Bob Sinclar) csinált egy sokkal rosszabb, viszont nagyon populáris verziót évtizedekkel később. Pedig Raffaella Carra eredeti dala tényleg megérdemli a figyelmet, nem véletlenül lett ez az egyetlen száma, amelyet még a Top of the Pops című brit műsorban is felléphetett, miután a listákra került az angol nyelvű verziójával.

A színésznőként és tévés személyiségként is ismert Raffaella olasz és spanyol nyelvterületen is rendkívül népszerű, de énekesnőként is volt jó pár slágere, különösen a hetvenes években, melyekhez Lady Gagát is megelőlegező színpadi figura és nagyszerű koreográfia is társult. A most 73 éves énekesnő még ismerős lehet onnét is, hogy Adriano Celentanóval szerepelt a halandzsa angol Prisencolinensinainciusol című szám videójában.

8. Gianna Nannini: Bello e Impossibile (1986)

A nyolcvanas évek legnépszerűbb új olasz énekesnőjévé vált Gianna Nanniniból eleinte hagyományos stílusú énekesnőt akart csinálni a kiadója, a rekedtes hangú Nanninit azonban a modern pop-rock érdekelte, és az akkor kibontakozó új hullám sem hagyta érzéketlenül. A hetvenes évek végétől már voltak slágerei, de igazán akkor futott be, amikor a legendás német elektropop-úttörő, Conny Plank vette kezelésbe a lemezeit producerként.

Az egyik legsikeresebb dala a német nyelvterületen is hódító Bello e Impossibile volt, ezt idehaza is játszotta akkoriban a rádió, és ebből ugyan már eltűnt a korai korszak lendülete, viszont pont megfelelően slágeres. Nannini azóta is állócsillag az olasz popéletben, aki előbb azzal került a címlapokra, hogy 54 évesen szült, majd tavaly azzal, hogy adócsalásért elítélték.

9. Angelo Branduardi: Vanita di vanita (1983)

A hegedűs-gitáros folk-rock-zenész sosem játszott igazán populáris zenét, mégis rendkívül sikeres lett néhány filmzenének köszönhetően. A Legyetek jók, ha tudtok című, Neri Szent Fülöp életét feldolgozó filmhez készült főcímdala pedig nálunk onnét is ismert lehet, hogy később elénekelte azt a Napoleon Boulevard is.

Branduardit nem véletlenül választották egy 1500-as években játszódó filmhez, hiszen a reneszánsz és barokk hatások a többi munkájában is fellelhetők - viszont a Vanita di vanita nagy mértékben egy régi kelta-ír népdal, a Raggle Taggle Gypsy alapján íródott, de Branduardi kicsit átformálta és olasz szöveget is írt hozzá.

10. Alice: Per Elisa (1981)

Carla Bissi is a nyolcvanas években aratta legnagyobb sikereit, annak ellenére, hogy sikerült egy elég markáns és sajátos zenei világban maradnia - talán nem túlzás Kate Bush olasz megfelelőjeként emlegetni. Mint annyi mindenki, az Alice művésznéven éneklő Bissi is a sanremói fesztiválon tűnt fel, amikor 81-ben megnyerte, de a Per Elisa korántsem az addig megszokott édeskés dal volt, sőt.

A Für Elise parafrázisa egy abszolút modern és komplex szám, melyben azonban Alice elképesztő énektudásának is fontos szerep jut (négy oktávot énekel benne), nem is beszélve a megjelenéséről. A Per Elisa igazi kontinentális sztárrá tette Bissit, aki utána német nyelvterületen és Észak-Európában is valódi sztár lett, és több hasonló slágere is volt a következő években. A 62 éves Bissi azóta is folyamatosan alkot, rengeteg stílusban kipróbálta magát, és egyik lemezén egy magyar népdalt (Istenem, istenem) is elénekelt.

11. Al Bano & Romina Power: Felicita (1982)

Alicével ellentétben Albano Carrisi és az amerikai születésű, de Olaszországban felnövő Romina Power a hagyományos pop nagy csillaga volt a nyolcvanas-kilencvenes években, érzelmes és egyszerű dalokkal vallottak folyamatosan szerelmet egymásnak.

Ami nem véletlen, hiszen össze is házasodtak, a legnagyobb sikerük pedig a Felicita volt, amely nagyon jól beleillett a Demis Roussostól a Boney M-ig nyúló europop vonalba is, és nem véletlenül lett a kontinens egyik legnépszerűbb dala a megjelenése évében. Azóta Carrisi és Power sajnos elváltak 1999-ben, de később legalább a zenében újra egyesültek, és továbbra is fellépnek, csak már nem házasok.

+1: Schrott Nach 8: Zuppa Romana (1983)

A végére pedig egy kikacsintás Németországból, ahol abban az időszakban őrült népszerű volt az olasz pop (az összeállításból majdnem minden szám), úgyhogy kínálta magát egy paródia az egész olasz popjelenségről - a szövegben kizárólag olasz ételnevek hallhatók. De elsőre egész autentikusnak tűnik!