Ebbe most tényleg beletettünk mindent

Három évvel ezelőtt rendeztük meg először az Index online dalversenyét, amit végül az akkor még teljesen ismeretlennek számító Middlemist Red nyert meg. A zenekar ezt követően pillanatok alatt a magyar könnyűzene egyik legígéretesebb produkciójává vált, később megnyerték a Deezer nemzetközi tehetségkutatóját, majd utána hónapokig európai showcase eseményekre jártak Hollandiától Franciaországon át egészen Észtországig. A zenekar most elkészítette a második nagylemezét, mi pedig leültünk velük beszélgetni arról, hogy mennyire lehet Magyarországon tényleg előnyre váltani az online sikert, mennyire van értelme showcase eseményekre járni, és miért nem szeretnek más zenekarokkal haverkodni a fesztiválok backstage-ében. Ráadásul nálunk debütál a zenekar új nagylemeze, a Ripple Soul.

Az indexes verseny után a zenekar még sokáig elég gyakran szerepelt a médiában, aminek köszönhetően egy idő után egyre több negatív hangot hallott a zenekar.

Kicsit már minket is idegesített, hogy bármi történik velünk, és már kint is van az Indexen

- meséli Deli Soma basszusgitáros, majd azért hozzáteszi, hogy pont ez a rövidebb médiafelhajtás segített nekik abban is, hogy később megnyerjék a Deezer Young Guns nevű nemzetközi tehetségkutatóját. Az érdeklődés egy idő után abban is megnyilvánult, hogy az addigi 80-100 fős közönségük hamarosan a duplájára nőtt. Az első A38-as koncertjükre még nekik kellett eladni a jegyeket, pár tucatot el is passzoltak, majd a koncert leszervezője - aki ott sem volt a fellépésen - nagy kegyesen fizetett nekik ötezer forintot összesen, ha már relatíve ilyen sok embert megtudtak mozgatni. Ötszázasokban, hogy többnek tűnjön.

A kezdeti nehézségek ellenére a zenekar nagyjából 2014 óta szép apránként kezdett előre lépni. Elkészült az első nagylemez, külföldi fellépések, az első videoklip, és már fesztiválokra is hívták őket játszani. Mint aki régóta követi a pályájukat, feltűnt, hogy mennyire látványosan nagy az összhang a négy tag között, soha sem látni őket veszekedni, nagyon egységesek és civilben is rengeteget lógnak együtt. Egyedül most idén volt egy olyan fél év, ami kicsit jobban megviselte őket.

Egyszerűen képtelenek voltunk együtt számokat írni, egy évvel a nagylemez után még egy darab új dalt sem tudtunk felvenni.

- mondja Ürögdi Ábel dobos, majd Deli Soma is hozzáteszi, hogy vendéglátósként az állandó éjszakázás sem tett jót neki. Végül úgy sikerült ezen átlendülni, hogy a próbákon nem egy-egy témából igyekeztek felépíteni egy dalt, hanem Nóvé Soma frontember otthonról hozott egy szekvenszer programban összetákolt számstruktúrákat.

A szcéna

A Middlemist Red relatív sikere óta ráadásul Magyarországon egyre-másra tűnnek fel a némileg hozzájuk is köthető pszichedelikus rock zenekarok, ami egyrészről nemzetközi trend is már egy ideje, másrészről viszont gyanúsan nagy az egybeesés. "Szerintem ez inkább csak szerencsés véletlen, és maximum arról van szó, hogy itthon két évet mindig csúszunk mindenféle kulturális hullámok követésével. Most ez lehet nagyképűen hangzik, de konkrétan emlékszem egy beszélgetésre egy haverommal, amikor még évekkel ezelőtt arról beszéltünk, hogy szerintem ez a zene simán működni fog itthon is. Ez egy olyan rés, amit még itthon senki sem töltött be. Persze félre ne érts, nem mi találtuk fel a spanyolviaszt" - mondja Nóvé, akit Deli annyiban kiegészít, hogy szerinte igenis hatással voltak sok új zenekarra is itthon, hiszen sokan keresték őket azóta tanácsok és ötletek miatt. Nóvé egy példáz is felhoz arról, hogy egyszer a tatabányai Panel Surfers punkzenekar egyik tagja ment oda hozzá a Deák téren, hogy van egy zenekara, tökre kedvelik, amit csinálnak, és három hónappal később már ők játszottak a Middlemist Red előtt. "Ha megnézed, mi is szeretünk olyan zenekarokat hívni magunk elé, akik most vannak ott, ahol mi voltunk korábban. Ugyanúgy szeretnénk teret biztosítani a feltörekvő együtteseknek, mint ahogy annak idején tette ezt velünk az Ivan & The Parazol, amikor még nem voltunk sehol."

Az pedig tényleg csak bónusz, hogy ebben a mostani közegben feltűnt zenekarok közül sokakkal kifejezetten jó baráti viszonyunk van. Semmi értelme annak, hogy másokat konkurenciaként kezeljünk. 

Magyarországon mindig is nehéz volt nem feltétlenül mainstream produkcióval akárcsak pár száznál több embert is bevonzani a koncertekre, és ilyenkor általában az a hozzáállás, hogy ha itthon szarnak rá, akkor igazából a zenekar már rég külföldre fókuszál.

"Nekünk nem volt egymillió forintunk befizetni az austini SXSW-re, hogy aztán 20 percet játsszunk egy tanyán" - mondja Ábel azzal kapcsolatban, hogy a kiadójuk unszolása nélkül maguktól eszükbe sem jutott volna külföldi zenei expókon fellépni. Így jutottak ki például a groningeni Eurosonicra, a cannes-i Midemre, az angliai Great Escape-re vagy a tallini Music Weekre is mindössze másfél év alatt. Azonban az Ivan & The Parazol esetében is felmerült már, hogy meddig lehet még állandóan jelen lenni ilyen eseményeken, és egyébként is, van-e értelme ennek. Itt Ábel cáfol rá némileg a felvetésre: "A eurosonicos jelenlét például abszolút fontos. Ott ismertek meg a fontosabb szakmabeliek, és ennek köszönhetően vett fel minket a Rockpalast is, amit aztán nyugodtan lehet mutogatni bármilyen kiadónak vagy promoternek, mert kifejezetten nívósnak számít. Ebből a szempontból a Eurosonic tényleg nagyon hasznos, ha valaki kapcsolatot akar építeni, és némileg a nyugati piacra koncentrálni."

A szakma

Nem újdonság, hogy itthon egy fiatal zenekar előbb kezd el külföldi jelenlétre koncentrálni, mint nagyobb közönséget szerezni magának otthon, ebből sokszor feszültség, beszólogatás és különböző összekülönbözések jönnek létre itthon már nagyon ismert, a zenélés főállásban végző produkciókkal. A Middlemist Redről is hallani néha, hogy a fesztiválok backstage-ében uralkodó mindenki a haverom-típusú, lepacsizós hierarchiába annyira nem illenek bele, ami sok idősebb zenekarnak csípi a szemét.

"Nem jellemző ránk, hogy a fesztiválokon beállítunk a szomszédos backstage-ekbe olyan zenekarokhoz, akikhez nem fűződik semmilyen viszony. Ezt nem hiszem, hogy rossz néven kéne venni, egyszerűen csak nem érezzük természetesnek magunk részéről, a való életben nem ilyen közegekben mozgunk. Persze hiba lenne azt hinni, hogy alapvetően mindenkivel ilyenek, erre pont a Quimbyt hozzák fel ellenpéldának, akikről nagyon kedvesen beszélnek, mert turnéztak már együtt, és a jóval tapasztaltabb Quimby tagjai végig nagyon kedvesek, segítőkészek voltak velük, és engedték, hogy próbálgassák a több millió forint értékű hangcuccaikat.

Egy huszárvágással aztán valahogy eljutunk ahhoz a témához, hogy mik jelentik itthon egy angolul éneklő, alapvetően angolszász műfajt játszó zenekar határait. Deli kissé ingerülten rögtön azzal kezdi, hogy egyáltalán nincs itthon számottevő médiája a könnyűzenének, és legalább ha egy rádió lenne, már vállalhatóbb lenne a helyzet. Ez azért idegesíti őket különösen, mert nyugati viszonylathoz képest egyáltalán nem tartják magukat underground zenekarnak, de jelenleg itthon a hozzájuk hasonló együtteseknek egyszerűen nincs jelenlétük semmilyen országos lefedettségű rádióban. Jelenleg az egyetlen előrelépési lehetőséget abban látják, hogy telt házas A38-ak után megpróbálják az Akvárium 1300 fős termét. Persze úgyis nehéz a szakmai előrelépés, ha a zenekar frontembere véletlenül letörli a 10 ezer lájkos Facebook-oldalukat.

A Facebook

Egy ideig olyan pletykák mentek körbe, hogy Nóvé Soma szerelmi bánatból törölte a zenekara oldalát. A valóság azonban az, hogy egy rosszul sikerült győri fellépés után Nóvé meg akart nézni egy posztot a zenekar oldalán a nagyon régi telefonja még régebbi Facebookján, és azt hitte, hogy az applikáció azt kérdezi, hogy tényleg ki akar-e lépni a program. Ki akart, de csak utána derült ki, hogy a Facebook arra kérdezett rá, hogy tényleg törölni akarja-e az oldalukat. "Egy hétig tartó program volt egyenként levadászni Facebook-fejlesztőket, hogy csináljanak már valamit, de megszívtuk, mert nem lehetett visszaállítani. Nyilván megviselt minket, de aztán egy hónappal később már mi is csak röhögtünk rajta" - meséli Ábel.

A Middlemist Red az új nagylemezét már saját kiadásban hozza ki, miután otthagyták az addigi kiadójukat, a Mamazone-t. A legtöbb külföldi fellépést a kiadónak köszönhetik, de a srácokat egyre jobban zavarta, hogy nem látnak bele a saját működésük hátterébe és úgy érezték, hogy talán nem hozta meg az a  sok fellépés azt a szakmai vagy kapcsolati előrelépést, amit az ilyen rendezvényektől várni lehet. "Hallgatunk rengeteg olyan zenét, amik már működnek nyugaton, szóval nagyjából tisztában vagyunk a saját lehetőségeinkkel" - mondják, majd rátérnek arra, hogy nagy részben eddig is maguk csináltak mindent. Ábel intézi a közösségi médiát, Nóvé csinálja a grafikákat, együtt találják ki az arculatot, a menedzserük intézi a fellépéseket, és egy olyan csapat kialakításán dolgoznak, akikkel aktívabban ott lehetnek a nyugati zenepiacon.

Az új lemez

Az új nagylemezen hallható, hogy a srácok rengeteg szintetizátort és más kütyüket is használnak már, ez sok szempontból amiatt is van, hogy Nóvé a dalok írása alatt elhatározta, hogy nem fog már agyonhallgatott albumokat elővenni, hanem direkt megpróbál minél szerteágazóbb műfajokból meríteni. Nóvé olyan hatásokat említ, mint az afrikai blues, a krautrock és a népzene, és kifejezetten szerette volna, ha több különböző hangzásvilágot rak össze az új nagylemezen. Magukat neopszichedelikus zenekarnak tartják, de egyáltalán nem szeretnének ennek a korlátain belül maradni, mert az igazán izgalmas dolgok szerinte akkor történnek, amikor két világ találkozik egymással. "Énekben Chet Bakert, Frank Sinatrát és Kalákát is loptam, illetve olyan filmekből, mint a Taxisofőr és a Kill Bill, és baromi érdekes volt megnézni, hogy ezek a dolgok hogyan hatnak együtt" - mondja meglepő őszinteséggel, majd együtt kezdik el azt védeni, hogy hiába mond bárki bármit, a zenészek nagy része igenis ellop egy-egy témát, hogy aztán átdolgozza, újraértelmezze, és ők arra kifejezetten büszkék, hogy valami teljesen más zenéből átemelnek valamit, és teljesen más hangszereléssel építik újra. Ahogy Papp Dávid, a zenekar gitárosa is mondja

hiába mondd bárki mást, tudat alatt minden zenész inspirálódik valamiből, csak mi jobban felvállaljuk.

Saját bevallásuk szerint az egyik legfontosabb előrelépés az volt, hogy dalszerzésben egyikük sem kizárólag a saját hangszerükben gondolkodott. Hatások között említik a Horrorst, a Suunst, vagy a Preoccupations (korábban Viet Cong), és egy jó nagy lépést tettek a korábban rájuk jellemző Black Angels-hangzástól. Ezek inkább a közös nevezők, a problémásabb féléves időszakban mindenki kicsit más zenék felé indult el, Deli például arról beszél, hogy nagyon megszerette a technót, és a jövőben lehet szívesen foglalkozna vele mellékprojektként, főleg a Farbwechsel kiadó hatására.

A végén még arról beszélünk, hogy nem élvezik már annyira hallgatni a két évvel ezelőtti saját albumukat, mert akkor még fogalmuk sem volt mit és hogyan kell csinálni, és sok mindenhez már másképp nyúlnának hozzá. Most sokkal inkább maximalisták, miközben korábban ez nem volt jellemző. Nóvé azért hozzáteszi lezárásként, hogy

most ebbe tényleg beletettünk mindent, pedig egy év múlva valószínűleg ezeket a számokat is utálni fogom.

A Middlemist Red november 25-én mutatja be a Ripple Soul című nagylemezt az A38-on, ahol a zenekar vendége a Deep Glaze lesz. A jegyek fele már elment, szóval lehet érdemes sietni.