Tud-e határtalanul szeretni egy szexfüggő exdrogos?

Közismert, hogy bizonyos, évmilliókkal ezelőtt felrobbant csillagok fénye csak most érkezik meg a Földre. A rock and roll is fel tud robbanni a színpadon, ahogy a csillagok is, főleg, ha olyanok játsszák, mint a Red Hot Chili Peppers.

Ezekhez nem kell isteni energia, elég csak beüzemelni egy neonfeliratot. A Red Hot Chili Peppers Unlimited Love című új lemezének borítóján is neonfelirat vibrál, amely a határtalan szerelem üzenetét írja bele az éjszakába.

Nemcsak az a szenzáció, hogy a RHCP új lemezzel jelentkezett, hanem az is, hogy több mint egy évtizede fizetés nélküli szabadságon lévő gitárosuk, John Frusciante visszatért a zenekarba. Frusciante először 18 évesen, Hillel Slovak halála után csatlakozott a Red Hothoz, és karakteres játékával a zenekar kulcsfigurája lett. Nélküle nincs Mother's Milk, sem Blood Sugar Sex Magik. 1992-ben kilépett, hogy aztán diadalmasan térjen vissza, kulcsszerepet vállalva az 1999-es Californication lemezen, majd újra bedobta a törölközőt a 2009-es Stadium Arcadium című dupla album turnéja után.

A tékozló fiú tíz év múlva, 2019-ben tért vissza. Vele volt teljes a család, így ő mindig visszatérhetett, mindig megvolt a szobája, pont úgy, ahogy hagyta. Az Unlimited Love a felemásra sikeredett 2016-os The Getawayt követi, de ami igazán meglepő: már 16 év telt el az ambiciózus, 122 perces Stadium Arcadium óta, amelyen utoljára játszott. Nem kell tehát a barázdált arcú Anthony Kiedisre néznünk, hogy tudjuk: mindannyian megöregedtünk.

Szolidabb slágerhányados

Ráadásul ott az időskort tematizáló Not The One című ballada, hogy meggyőzzön mindenkit: a legjobb, ha nem turbo funk koktélokat várunk a zenekartól, hanem olyan setlistet, amellyel nem lesznek önmagul paródiái. Nem hasonlítok magamra a fényképeken, az idő hosszú napjai kegyetlenek voltak – énekli Kiedis.

Az Unlimited Love attól izgalmas, hogy a zenekar legjobb felállásában készült, de a lemez sajátos egyensúlyi játék is egyben. A fiúk nem akartak nosztalgialemezt, de nem volt kedvük megfelelni a 2022-es trendeknek sem.

Nem kísérleteztek olyan varázsló producerekkel, mint a The Getawaynek karaktert adó Danger Mouse, inkább visszatértek a saját gurujukhoz, Rick Rubinhoz, akivel a legsikeresebb lemezeiken is dolgoztak. Az Unlimited Love egy mámorítóan kellemes munka, megvan az a bizonyos Red Hot-élmény, de hiányoznak róla az olyan kapitális slágerek, mint az Under The Bridge, a Give It Away, a Dani California, a By The Way, a Suck My Kiss, az Otherside, a Scar Tissue vagy a Californication. Helyettük viszont remek dalokat hallunk, szolidabb slágerhányadossal.

Önironikus felvétel

Az Unlimited Love egy kiegyensúlyozott, érett album. Több mint biztonsági játék, szóval nincs odakenve, tisztességes, kiváló munkamorálról árulkodik, csak éppen a rádióslágereket hagyták le. Mert bizonyára írtak ilyeneket is, mert úgy cirka száz dalvázlatból dolgozták ki a tizenhét tracket.

A lemez a csillogó funkmetal, az érett, jól karbantartott melankólia, a jazzes szabadesés összjátéka. És persze remek dal a Black Summer, a Bastards of Light, a The Great Apes, ezek mind a Red Hot fénykorát idézik, ahogy a Here Ever After az akrobatikus funkslágert, a Give It Awayt juttatja az eszünkbe, sőt, a One Way Traffic visszahozza a védjegyértékű hey-oh-s refrént is.

És akik a Suck My Kiss után továbbra is éhezik a Kiedis-féle, már-már paródiába hajló szexbeszédeket, azoknak ott van például a She's a Lover című önironikus felvétel, olyan sorokkal, mint a Please, love, can I have a taste? / I just wanna lick your face.

A nyolcvanas évek közepén Árkus József szilveszteri Szuperbola című műsorát nézve mindenki kezéből kiesett a BB pezsgő, amikor azt látták, hogy a zenekar tagjai nem rendeltetésszerűen használták a zoknit, azaz nem a lábukra húzták fel. Azóta eltelt közel negyven év. Már nem kell meztelenre vetkőzniük ahhoz, hogy mindent megmutassanak magukból.

Red Hot Chili Peppers: Unlimited Love

Warner, 73 perc, 17 szám