Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMAz megvan ugye, hogy az MR2 Petőfi rongyosra játszik egy alapvetően nem rossz dalt, aztán két hét múlva már lilát hányunk tőle? (Hát még ha rossz számot játszik rongyosra – engem ki lehet kergetni a világból Péterfy Borival). Nálam ezt egyedül a Famous úszta meg a Barabás Lőrinc Eklektrictől, akármennyiszer meg tudom hallgatni. Mondjuk, ez nagyjából minden számukra igaz.
Elképesztően jól működik, amit Barabás kitalált. Markáns jazz hangzásvilághoz csapott műfaji elemek a raptől a rockon át a reggae-ig, a szó legjobb értelmében vett eklektika, mindez vérprofi zenészekkel és énekesekkel. Mindenekelőtt persze a trombitás zenekarvezető-dalszerzővel, de a dobos Delov Jávor és a billentyűs Premecz Mátyás is legalább háromszor repetáztak, amikor a tehetséget osztották.
Persze koncerten ez még jobb, mint lemezen, annak ellenére, hogy akadnak hangosítási anomáliák, a zene néha elnyomja az éneket. Pedig ezt az éneket nehéz elnyomni, az Irie Maffia koncertjénél már méltatott MC Sena hozza azt az erőteljes, dögös rapet, ami olyan jól megy neki, Fábián Julianna – akire a díva címkét is ráaggathatjuk – pedig a klasszikus jazzénekes vonalat sok improvizációval. Nagyszerűen kiegészítik egymást, műértő ínyencek és laikusok együtt bólogatnak a Noxville-re, a Leonra, meg a többi számra, de új dalt is kapunk, talán a készülő második lemezről. Tőlem ezt is rongyosra játszhatná a Petőfi.
Rovataink a Facebookon