Véres-kedves punkfesztivál tarhálással

A csornai termálfürdőben található Veréb Fesztivál valószínűleg Magyarország legkisebb fesztiválja, szinte a tenyerünkön elfér, viszont biztosan itt található az egynézetméterre eső legtöbb punk.

Csorna első körforgalmánál összesen a következő dolgokat tudtuk: 1. a termálfürdőben együtt fürdenek az idős német turisták és a másnapos punkok, mert a fesztivál területe a fél termálfürdőé; 2. a fellépők közül alig ismertünk néhány zenekart, de az feltűnt, hogy negyvenpercenként cserélődnek a ska, hardcore és punk fellépők; 3. a legizgalmasabbnak a fesztivál kabalájának, a verébnek a közösségi megverése tűnt az utolsó napon, amit előtte többen lehugyoznak. Egy estét adtunk magunknak.

A Veréb Fesztivál a legőszintébb és legkülönösebb a maga módján, se reklám (önmaga fényében áll a Pall Mall bódé), se tumultus, se sokszínűség, egy nagyon szűk kör lakossági punkfesztiválja ez. Hogy mi a punk, azt itt nem fejtjük meg, de a jelenlévők sem, "a punk az, ami", kezdte mondandóját az egyik srác, amikor megkérdeztük, Csornán miért pont punkfesztivál van, de soha nem fejezte be, belemerevedett saját gondolatába.

Az egyik szervező a két testvérből elárulta: "A bátyám ilyen zenéket hallgatott, és öt éve el akartunk hívni ide Csornára egy együttest, de kellett volna előzenekar is, és akkor már egyszerűbb volt fesztivált szervezni" - mesélte elnagyoltan Bognár László. Közben mutogatta, hogy balra elsősegélysátor van dupla tarajos sráccal, jobbra koncertsátor, és akkor ennyi a fesztivál területe. Picike, minden átlátható. A területet úgy kapták ingyen, hogy cserébe rendbe hozzák, és felújítják a mosdókat is.

Családias hangulat uralkodik, amennyiben lehet ezt a kifejezést értelmezni részeg punkok között. Egy csoportban például mosolyogva megbújt egy éppen az ELTE biológia szakáról megpattanó lány, aki győzködött, neki is fura, hogy Csornán fesztiválozik zsinórban már másodszor, de egy pár vidám punk kérte, követelte, jöjjön megint. Minket is befogadtak, mert kilógtunk. Huszti kollégát a fényképezőjével partifotósnak nézték, engem nem tudom, minek. Méregettek, majd egy srác szaladt oda hozzánk, a fotós vállára tette az egyik kezét, a másikkal elkezdte lehúzni a nadrágját, mutatta a fél fenekét. Csorna Gerald Durelljeiként a beilleszkedést elősegítendő érdeklődve köszöntünk vissza és néztünk rá. "Hanyagold a tömeget!" - mondta és mutatta a remegő kézzel felvitt, ezért hol mély, hol vékony tetoválását, ami a Celldömölk Underground Drinking Team jele. Tizenkét fő Celldömölkön, a legjobbak, mondta, és visszafutott inni.

Ha lenne egy nagy, boldog város, amiben csak punkok laknának, az ő majálisuk nézhetne így ki. Olcsó sör, kevés igény, mérhetetlen vágy a szórakozásra. Ezért megkapták az anális majálisról és a pedofil katolikus papokról éneklő, helyben nagy szeretetnek örvendő, de elég fárasztó Rózsaszín Pitbullt is. A koncertek között mindig volt idő elmenni inni és enni, persze nem drágán: dobozos sör 400, babgulyás 800, sült kolbász 600, kis jéger 400. A bor kannás, az üditő meleg.

Egy óra után tűnt csak fel, hogy nincsenek biztonsági őrök, pontosabban, hogy csak hárman vannak, mind negyven felettiek, akik nem az első Veréb Fesztiváljukon őrzik a rendet, de eddig semmi dolguk nem volt, mert "jó gyerekek ezek". Az egyikük mintha azt mondta volna, hogy vannak rendőrök a fesztiválozók között. Szociálpszichológusok szokták mondani, ha a hatalom megmutatja magát és a kötelező, elvárt rendet, akkor abból mindig botrány lesz. Itt senki semmit nem mutat, nem is történik semmi rossz, legfeljebb néhány orr vérzik a pogó miatt.

Először meglepődtem, hogy valaki a pogózásból felugrik a színpadra elénekelni egy dalt, de később megfejtettem, itt az egymás közötti távolságot feloldva olvad össze a színpad és a közönség. A Last Minute nevű ska csapat énekesét, az indexes Sziget-realitikből ismert Kutyát például komolyan felhúzta, hogy egy keverőre könyöklő fesztiválozó kikérte magának, hogy ennyit beszél két dal között. A sulipunkot játszó Végállomás koncertjén a basszeros srác kiszaladt zenélés közben a sátorból, majd vissza, és nagyjából a közönség fele megkapta a lehetőséget, hogy énekeljen, ami valószínűleg a minden zenekarnál bonyolultabb történetüknek köszönhető. Ezen a koncerten szakadt ki egy pírszing az egyik punk lány orrából az első sorban, de amikor a barátja megérintette a véres területet koszos ujjával, felmutatva a vért magát, a lány csak annyit ordított a szöveg éneklése közben, hogy leszarja, ez a kedvence.

A punkok egyébként is a leghiúbb emberek. Minden fotóhoz külön beálltak, sőt finoman és udvariasan megkocogtatták Huszti kolléga vállát, hogy legyen szíves egy képet csinálni, és ilyenkor még a legrészegebb is megigazította a haját. Találkoztunk egy lánnyal, aki egy órát vasalta a haját, hogy jól álljon, a fiúk is ugyanennyit elpepecseltek. Nem bonyolították, a taréjnál kevés jobb dolog kell ide, de voltak, akik mindent kihoztak a lehetőségekből. Az egyikük, akinek egy nagy központi taréja mellett mindkét oldalon volt egy-egy kisebb, ráadásul szépen befestette, bevallotta, hogy ezt erre a fesztiválra csinálta, és "ez most négy napig így áll". Egyébként is bejött, hogy a lányok haja az egyik oldalon felnyírt, a másikon hosszú, de mindenképpen színesek.

Nagyon kevés pénzből a nonprofit Szorgos Hangya Egyesület szervezte a fesztivált ötödik alkalommal, elképesztően kevés pénzből. Bár pontos összeget nem sikerült kikényszerítenünk belőlük, jócskán 10 millió alatti összegről lehet szó. "Mennyi toitoi van?" - kérdezte egy profi fesztiválozó telefonon, aki megtanulta, hogy a szervezőket csak és kizárólag a vécék számával lehet értékelni, de itt egy sincs. A válaszon persze meglepődtem én is, mert két dolog volt természetes, hogy elbújunk a fák közé hugyozni, illetve a bejáratnál található, a strand állandó részét képező vízesblokk.

Hajnalban néhányan beszélgetnek, csend van, a színpadon is alszanak, olyan az egész, mint egy vezetőjét vesztett nyári tábor. Még igazi mocsok sincs, egy hányás se, nemhogy félájultan valamiben elalvó punkok. Egy sokáig kék csomagnak, később alvó embernek álcázott srác kelt fel a fesztivál bejáratánál, hogy egy félig elszívott cigit kiénekeljen a szánkból, megköszönte, visszafeküdt.