A parasztvakítás megvolt

A Balaton Sound első napján a nagyszínpad programjában egyértelműen az este utolsó fellépője volt a kakukktojás. Míg korábban válogatott hazai hiphop-arcok, aztán az Irie Maffia, majd a stricirap királya, Snoop Dogg léptek fel itt, addig az este végére egy másik uralkodó, a mindenkori gagyitrance nagyfejedelme, Tiesto adott koncertet, merthogy a csávó így nevezi azt, amikor kiáll egy színpadra lemezeket tekerni és lejátssza az aktuális, meg a kettő-három, vagy éppen öt-hat évvel ezelőtti számait és remixeit, néha pedig szól valamit a közönséghez azon a borzasztó, fa hangján, angolul, erős akcentussal. A közönség meg persze zabálja, úgy veretnek az Adagio For Stringsre és hasonló borzalmakra, hogy őket nézve szinte megjön az ember kedve, hogy beálljon szeletelni. Most is nagyjából ez történt, mindezt pedig 2011 nyarán átélni egészen furcsa érzés volt.

Sokan és sokat okoskodtak arról az ezredforduló környékén, hogy köszönhetően az elektronikus tánczenék iszonyatos népszerűségének, az az egészen kínos helyzet állt elő, hogy az emberek, akik mások zenéit játsszák, elkezdtek rocksztárokat megszégyenítő népszerűségre szert tenni, és mekkora gáz már, hogy egy fesztivál nagyszínpadán az a fő produkció, hogy valaki lemezeket tesz fel. A helyzet azonban az, hogy bár érthető volt a felháborodók dühe és elkeseredettsége, nehéz lenne vitatni, hogy akkoriban egyszerűen erről szólt a világ, ott és akkor volt a helye és ideje ennek. Megkapta az elektronikus tánczene a maga évtizedét, lezajlott minden, ami egy zenei műfaj felfutása, virágzása, majd visszaesése és stagnálása kapcsán le szokott zajlani, aztán jött a kétezres évek és máshol lett a hangsúly.

Manapság már nincsenek sztár DJ-k. Azok az emberek, akik sztárok a maguk közegében, és különböző bulikban, fesztiválokon DJ-szetteket adnak elő, szinte kivétel nélkül zenei producerek. Népszerű felvételeik, saját zenéik miatt állhatnak ezrek előtt a pultban. Így aztán már nem is jogos a picsogás, hogy de hát ezek itten más tollával ékeskednek, vagy akiknél mégis, azok hosszú távon úgyse viszik semmire, úgyhogy kár sajnálni tőlük azt a 15 perc hírnevet. A többiekkel szemben viszont jogos elvárás, hogy ha már javarészt saját zenéket játszanak a közönségnek, az ne merüljön ki a számok ötlettelen egymásután való pakolásában. Pláne, ha az illető még koncertnek is nevezi produkcióját.

Mert ez az a pont, ahol bele lehet és bele is kell kötni Tiesto tegnap esti műsorába. Az, hogy a zenéje szerintem szar és ráadásul fájóan idejétmúlt, egy dolog, az viszont nem ízlés dolga, hogy kétórás szettje alatt Tiesto az égvilágon semmit nem adott hozzá a számokhoz, persze otromba hangján kívül.vLegfeljebb füstöt, tűzijátékot, meg a közepesen látványos, konkrétan az egyes számokhoz illesztet vetítést a háttérben.

Szóval a parasztvakítás megvolt. Amúgy végtelenül unalmas, rettentően ötlettelen két órát zenélt, amiben úgy rakta egymás után a slágereit, hogy abban nem volt az égvilágon semmi. Közönsége leginkább csak annak örülhetett, hogy a számok elhangzása közben ő állt a pultban. Ennek mondjuk örültek is rengetegen, egy srác a szett után fél órával arról dicsekedett kicsit arrébb a T-Mobile terasznál, hogy vele még kezet is fogott a Mester. Így mondta, nagy M-mel.

Egyébként az este hátralévő részében csupa jobb produkciót hallottunk. Az Inmedio & Drink Bárban mikor arra jártunk, éppen Dillinja szögelte a padló deszkáihoz a közönséget veretős drum and bass-szel: nagyjából hozta a szokásos formáját, bár sodró lendületű zenéjének egy valamivel nagyobb helyszín jobban állt volna. A nagyobb helyet viszont, alig pár méterrel arrébb, a manapság roppant népszerű, Ibizát és Las Vegast lázban tartó trió, a Swedish House Mafia két tagja, Sebastian Ingrosso és Axwell back to back-szettje kapta, akik Gui Boratto kicsit unott befejezése után olyan erővel robbantak be az Arénába, hogy szettjük első húsz percében majd leszakadt a tető. A húzós house-t pofátlanul egyszerű trance-szintikkel vegyítő zenéjük nagyon hatásvadász, ugyanakkor nagyon hatásos is, egy partyarénába tökéletesek, így hát egy rossz szavunk sem lehet rájuk, Tiesto után pedig kész felüdülésként hatottak. Jó volt még DJ Krush is az OTP Bank Színpadon, bár a bólogatós triphop és absztrakt hiphop keveréke egy valamivel korábbi időpontban talán jobban működött volna. Hajnal 3-kor már álmosító az ilyesmi.

Első napnak elment ez a csütörtök a Balaton Soundon, tömeg már most is volt rendesen, hétvégén nyilván meglesz a teltház is, az időjárás miatt nem kell parázni, úgyhogy mi inkább abban bízunk, hogy addigra a tényleg izgalmas produkciók is megérkeznek.

Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!