Beboroztunk Hegyalján

Mi az, amiből a Hegyalja fesztiválon még több van, mint a tarháló punkból és bakancsos metálosból? Bor, az. Van belőle olcsó és drága, fehér, vörös és rozé, fogyasztják tisztán, fröccsként, egy húzásra a műanyag palackból, és értőn kóstolgatva egy hűvös pincében, kinek hogy, ugye, az utóbbi leginkább a Tokajba ilyenkor érkező és a hepajra alaposan rácsodálkozó külföldi turistákra jellemző, az előbbi meg mindenki másra, aki próbálja olcsón megúszni a négynapos fesztivált.

“Mélyülő, de még tökéletes szín, finom, érett illatok, gyümölcsökkel, mineralitással, palackbukéval, legalább közepes test, hibátlan szerkezet, okos savak, tiszta ízek, színes lecsengés.” Ezt egy borkedvelő és értő kolléga írta blogjában egy furmintról. Lenyűgöző, hogy van, aki okos savakat és színes lecsengést képes érezni ott, ahol én csak azt, hogy édes-e vagy sem, illetve mennyire üti a fejemet, de pont ez a mai koncepció: kóstoljunk úgy bort, hogy egy kivétellel nem értünk hozzá, milyen különbséget érez bor és bor között az, aki töménnyel operál ha be akar rúgni, és a kánikulában nem fröccsözik, hanem sört iszik.

Négy pincét néztünk ki, és a fesztivál területén felállított Tokaji boros bódét használtuk viszonyítási alapnak. A minitúra alatt száraz fröccsök mellett egy-egy deci száraz és édes bort kóstoltunk minden helyszínen, és rábíztuk magunkat a pultban állókra, amit javasoltak, azt ittuk.

Az első pince menten a főtéren található, Rákóczi névre hallgat, és kicsit keskeny, zsúfolt hely, majdnem minden asztal foglalt, a hőmérséklet viszont kiváló, ha kint 38 fok van, idelent 25, ami már elviselhető. Egy alap furmint fröccsel nyitunk, száraz, mondja Barakonyi kolléga, aki a kommandó egyetlen borszakértője, igen, az, mondom én fancsali arccal, ezek szerint nekem az édes borok fognak bejönni. Szagolgasd, kapom a tanácsot, mit érzel rajta? Nikotint, mondom, mert jobb kézzel fogom meg a poharat. Ananászt az istennek sem, pedig kellene, a szaglásomat a dohányzás teljesen tönkretette ezek szerint, bár azt most sem értem, mi köze van az ananásznak a szőlőhöz.

Édes bor is kerül az asztalra, Sárga muskotály késői szüretből, 2007-es évjárat. A száraz furmint után persze hatalmas a kontraszt, szinte mézédes a bor, de nem tolakodó, nem a cukrot lehet rajta érezni, teszi hozzá a csajom, a kommandó nőtagja. Én annyira lelkes leszek tőle, hogy tíz pontot adok rá egyből, amit mindenki megmosolyog, tíz pontot nem szokás osztogatni borokra, a hetes már jónak számít. Engem ez hidegen hagy, innentől mindent ehhez a muskotályhoz mérek, punktum.

Megyünk feljebb egy kicsit, a Himesudvar pince jön, légkondicionált helyiség, kellemes környezet, a sarokban két fesztiválozó sakkozik egy kancsó fröccs mellett. Itt én elkövetek egy nagyon amatőr hibát, és kérek egy kávét, mert a meleg miatt teljesen eltikkadok. A kávé lezsibbasztja az ízlelőbimbókat, mint megtudom, ettől még a bor, amit rendelek, finom, bár fanyarabb, mint az előző muskotály. 2009-es Kövérszőlő, amiből csak 1372 palack készült, hat pontot simán ér. A többiek Zöldbirtok hárslevelűt isznak, nekem az édes bor után túl száraz, alkoholos az íze, nem szeretem.

Ami az árakat illeti, 3-500 forintba kerül decije ezeknek a boroknak, ami nem magasabb, mint amennyiért a fesztiválon is lehet bort kapni, viszont a minőségük, az ízük és a környezet, ahol felszolgálják őket, sokkal jobb, mint odalent - nem is értem, miért áll meg a nagy többség odalent, amikor fent ilyen pöpec borokat lehet inni. A harmadikként kinézett pince nincs nyitva, az Erzsébet pincészetbe megyünk be helyette, itt nem a hűvösben, hanem a csodálatos panorámát biztosító teraszon iszunk, de legalább lehet dohányozni.

Kövérszőlő muskotály jut nekem, finom és édes, de van valami kis mellékíze, ezért csak nyolcast kap, nálam a Rákóczi pincészet Sárga muskotálya a befutó, veszek is belőle két üveggel menten. Az Erzsébet száraz bora 2007-es Király Öcsi, ami szerintem nagyon hülye név, de az íze az eddig kóstolt száraz borok közül messze a legjobb, üdítő, friss ital, egy hosszúlépést azonnal lehúzok belőle Barakonyi kolléga rosszalló tekintete mellett.

A fesztiválon megisszuk a kontrollcsoportot, miközben a nagyszínpadon az Irie Maffia csinál hatalmas bulit, az 500 forintért mért édes bor nekem nagyon nem ízlik, szinte látom a cukrot benne, ahogy még olvadozik, az utána kipróbált furmint meg olyan száraz, hogy legszívesebben visszaszaladnék a hegyre, ha tudnék, de negyven fok van, és eleve nehezen mozgok. Pedig odafent tényleg jobb borok vannak, ezt még az én csökött ízlelőbimbóim is megmondták.