Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
A Yonderboi néven zenélő Fogarasi László a magyar zenei élet egyik különce. Ha az utóbbi éveit nézzük, akkor kb. remeteként élt. 2011-ben megjelent lemeze előtt szinte semmit nem lehetett róla hallani éveken keresztül, a rajongóknak pedig az is csalódás lehetett, hogy mikor szeptemberben végre megjelent Passive Control, utána is csak a néma csend maradt. Majdnem, mint Axl Rose a Chinese Democracyvel: tessék, itt van a várva várt lemez, de koncertet, na azt nem kaptok. Annyi különbséggel, hogy az új Yonderboi-lemezre elég volt csak hat évet várni 14 helyett. Aztán megtört a jég, bejelentettek három magyar fesztiválfellépést is, de hogy utána mi lesz, azt talán még maga Yonderboi sem tudja.
Fogarasi László a kilencvenes évek végén, mint tizenéves csodagyerek tűnt fel a magyar zenei életben, sőt, nem is csak itt. 1999-ben, rögtön érettségi után megírta a Shallow and Profound lemezt, amivel Európa szerte sikereket ért el. A 19 éves srác downtempo-lemezét ugyan a kritikusok nem emelték a legmagasabbra, de jót írtak róla, és ez megalapozta az öt évvel később érkező, már jóval poposabb, befogadhatóbb, nem csak az instrumentális hangulatkeltésre utazó Splendid Isolationt. Az albumon olyanok énekeltek, mint Szűcs Krisztián a Heaven Street Sevenből, Ponikló Imre az Amber Smith-ből, illetve Kutzora Edina, aki már az első lemezt követő majd 150 állomásos koncertsorozaton is az élő Yonderboi-fellépések része volt. Aztán jött a turné, majd a csend.
A 2011-es Passive Control már nem volt ekkora váltás. Lényegében ismét poplemezt kapunk a Yonderboira jellemző, többnyire melankolikus, de kifinomult hangulattal, és itt már egyetlen hölgy, a német Charlotte Brandi adja az énekhangot végig, ami miatt az eddigi legkerekebb Yonderboi-anyag lett. Logikus lett volna vele színpadra vinni a lemezt, ha már úgyis divatba jöttek az ilyen duók, de Fogarasi a másik mostanában nagyon trendi dolgot választotta, a live actet, ahol rajta kívül senki más nincs a színpadon.
Ahogy Ákos, úgy Yonderboi is a Sziget Szervezőiroda három nagy fesztiválját választotta a nyári premierjének helyszíneiül, és ahogy Ákos, úgy Yonderboi is kipróbálta már a produkciót külföldön. A Volt fesztivál egyik sajtótájékoztatóján Fogarasi elmondta, hogy a kinti közönség szerette, igazából nem volt másképpen ez Sopronban sem, ránézésre a magyarok is szerették.
A színpadkép egy nagy kivetítőből, és egy olyan házat mintázó építményből állt, aminek minden éle világított, középen pedig egy nagy, ledből kirakott Y szolgált látványosságként. E mögött állt Yonderboi, és irányított mindent, bármit is jelentsen ez. Ez néha szórakoztató volt, de legtöbbször csak olyan, mint amikor valaki lenyomja a play gombot. Ezen az sem segített, hogy az alapvetően visszafogott Fogarasi sem vonzza a tekintetet, nincs semmi pult mögötti tombolás, és a kezét is csak negyedóránként egyszer emeli fel. Ez egyébként nem is lenne baj, nem kell mindenkinek David Guettának lenni, a vetítés simán elvihetné a show-t, de miután az ember megunta, hogy már negyed órája villognak a házszerű építmény élei középen a Yonderboi-feliratal, azután már csak a vetítés maradt, ami meg csak az újabb daloknál kelt igazán életre, ott is főleg azoknál, amikben Charlotte Brandi énekel. Brandi ugyanis itt kvázi megjelent a színpadon, és a ledfalról szórakoztatta a közönséget. Viszont itt is attól függött az élmény, hogy az adott videóanyag milyen, ez pedig szintén hullámzó volt, úgyhogy végeredményben Yonderboi visszatérése közel sem sikerült akkora durranásnak, mint azt szerették volna.
Persze, ha onnan nézzük, hogy Fogarasi már nem akarta ugyanazt a zenekaros felállást elsütni, amit már öt évvel ezelőtt kimerített, akkor logikus volt valamerre lépni, csak nem biztos, hogy ez volt a jó irány, vagy nincs még teljesen kész a produkció. Ettől függetlenül Yonderboi simán megmaradhat otthon hallgatós, elmélkedős zenének, csak élőben kell valami szórakoztatóbbat kitalálni.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon