Ugyanazokra pörgünk tíz éve

10 hozzászólás

Nyakunkon a fesztiválszezon, ami a nagy berúgások és alkalmi sátorállítások mellett azért valamilyen szinten a zenéről is szól. Pontosabban arról, hogy milyen nagy külföldi fellépőket sikerül elhozni. Megpróbáltuk összeállítani a tökéletes hazai fesztivált, kizárólag a magyarok kedvenc húzóneveire alapozva. Van olyan külföldi előadó, aki négy év alatt kilencszer lépett fel magyar fesztiválon. De ki volt itt a legtöbbször az utóbbi 10 évben? Összeraktuk a képzeletbeli Lesz Még Fesztivál 2024 programját a Csepel-sziget Kempingbe, az összes magyar összes kedvenc előadójával. 

A szisztéma viszonylag egyszerű volt. Megnéztük 2004 és 2014 között az összes olyan magyar fesztivál fellépőlistáját, ahol valaha megfordultak külföldi produkciók, az eredménybe pedig beleszámoltuk az idei fesztiválszezonra is bejelentett neveket.

Ezeket a fesztiválokat vizsgáltuk

- Sziget, Volt, Balaton Sound
- Nagyon Balaton, B My Lake, Strand
- Hegyalja, Fezen, SZIN
- Pafe, EFOTT, Művészetek Völgye
- Fridge, Bónusz
- Azfeszt
- Wan2
- Balatone
- Dum Dum, Fishing On Orfű

A Tökéletes Magyar Fesztiválon, azaz a Lesz Még Fesztiválon kizárólag olyan, itthon már rendesen bejáratott produkciók léphetnek fel, akik már legalább négyszer fesztiváloztak nálunk az utóbbi 10 évben. Íme az eredmény: 

A plakát kicsit csal, mert ugyan a Prodigy van legjobban kiemelve a headlinerek közül, de valójában nem ők zenéltek legtöbbször magyar fesztiválokon 2004 óta, hanem

az osztrák Parov Stelar.

Az elektroszving-formáció 2008 óta összesen 13 (!) alkalommal fesztiválozott nálunk, alig akadt olyan rendezvény, ahova ne hívták volna őket. A miértre persze viszonylag könnyű választ kapni. A Parov Stelar nagyszerűen ötvözi a kellemes, bármilyen élethelyzetben, bármilyen embertípus számára elviselhető dzsessz, szving, sanzon és egyéb fúvós-vonós műfajokat a táncorientált elektronikával. Ráadásul élőben ezt rendes zenekarral teszik, és még az is állati jót bulizik rá, aki a név hallatán valami szláv politikusra asszociál. Szerencsére osztrák produkcióról van szó, így a szezon bármelyik pontján ugraszthatóak. 

A Parov Stelar nemzetközi szinten is aktuális produkció (tavaly még a hipszternirvána Coachella programjába is belefért), de a Freestylers és Dub FX agyonfesztiváloztatása teljesen érthetetlen. Összesen 9-9 alkalommal voltak nálunk nagyobb szabású zenei rendezvényen, és akkor a komolyabb egyetemi bulikat vagy a Zöld Pardont és hasonlókat nem is számoltuk. A Dub FX, mint az első nagy közösségi médiaboom kirakatterméke, a Youtube-zenészek úttörője négy év alatt kilencszer (!!!) volt nálunk, ami brutálisan indokolatlan szám, milliós nézettségek ide vagy oda.

A Freestylers helyzete ennél árnyaltabb, ők 2004 óta jönnek hozzánk rendszeresen. Akkoriban volt is aktualitása a nagy törtütem-mánia miatt, azóta tolják a haknit a zeneileg full érdektelen közönségnek, legyen szó téli sportos rendezvényről vagy az alapvetően magyar produkciókra építő Pannónia Fesztiválról.

A harmadik helyre még négyen fértek oda egyenként nyolcfesztiválos fellépéssel, név szerint

  • David Guetta
  • a Russkaja
  • a N.O.H.A
  • és a Pendulum.

Ilyen volt Guetta és a Pendulum 2010-ben

„Míg az idősebb generáció tagjai ruganyos lábmozgással próbálták bizonyítani, hogy milyen modern a zenei ízlésük, a fiatalabbak próbálták bepótolni az elveszett kilencvenes évek végét. Eközben nem vették észre, hogy Pendulum a drum and bass Bon Jovija, a szubkultúra végső megalázása" - írta kollégánk négy éve, majd ezzel folytatta: „Guetta nagyon aranyos volt, azzal is igyekezett bevágódni, hogy bejelentette: a Balaton Sound közönsége világpremier fültanúja, most először játszotta le egy új számát, amiről azt állította, mi inspiráltuk. Valóban elég Flirt diszkósan hangzott.”

Guettát talán senkinek sem kell bemutatni, ő az elektronikus zene Lázár Jánosa, akit senki sem szeret, de valamiért mindenhol ott van, és egy egész közeg/társaság/műfaj/párt/ország megítélésének módszeres rombolását kötik a nevéhez. Az előre felvett mixek legnagyobb mestere 2008 óta minden évben fellépett valamilyen Sziget-közeli rendezvényen, a Balaton Sound idén sem lenne ugyanolyan nélküle.

A Russkaja már kicsit trükkös eset, mert egy kivételtől eltekintve az osztrák–kozák ska formáció mindig a Szegedi Ifjúsági Napok vendége volt. A cseh–amerikai N.O.H.A. meg annyira rendszeres fellépő itthon, hogy olyan hat éve senki sem tudja, hogy miért is jönnek ide annyit. Pont azért, mint a Parov Stelar. Balkáni, folk, dzsessz, világzene és egyéb, a mulatásra hajlamos magyar nép számára vonzó műfajokat kevernek – dobpergés! – elektronikus zenével. Végére marad a Pendulum, ami akár még a Parov Stelar trónját is bitorolhatná. Ugyanis nem tudni, kik alkotják a Pendulumot, de belőlük áll a Knife Party nevű drumstep borzalom is, így egy fesztiválon akár többször is felléphetnek, egyszer rockos drum and bass-szel (már ha nem DJ-szett van, márpedig a kissé ködös feloszlás óta csak az van), máskor drumsteppel, dubsteppel, gázsisteppel, haknisteppel.

Ez lenne a dobogó három foka, és okkal kérdezheti a kedves olvasó:

Hol a Prodigy?
 
 

Hiába érezzük úgy, hogy mindig mindenhol ott vannak, ez sajnos nem igaz. A Prodigy (még) nem koncertezik DJ-szettel, és a közhiedelemmel ellentétben nem csak nálunk headlinerek, hanem a hanyatló Nyugat olyan meghatározó fesztiváljain is, mint a Pukkelpop vagy a Sonisphere, arról már nem is beszélve, hogy két év alatt megjárták a legfőbb német rockfesztiválokat a Rock Am Ringtől a Nova Rockig. Akkor ezek szerint teljesen indokolt őket tíz év alatt hétszer felléptetni itthon (plusz a 2012-es Aréna-koncert Budapesten)? A nagy visszatérő lemezük, az Invaders Must Die is már ötéves, vagyis annyira frissek, mint egy magyar labdarúgó a júliusi szezonkezdő edzésen.

Ha elfogadjuk, hogy a hazai fesztiválok külföldi fellépőinek listája a magyarok zenei ízlését tükrözi, akkor kijelenthetjük, hogy az alábbi, viszonylag könnyen behatárolható szempontok alapján szeretünk bulizni:

  • Még a Youtube hőskorából felfedezett előadók, akik valami újat alkottak az átlag zenekedvelő ízlésvilágához képest (Parov Stelar, Dub FX, Foreign Beggars, Nouvelle Vague)
  • '90-es évek nosztalgia (Prodigy, Faithless, Basement Jaxx, Scooter)
  • 2000-es évek drum and bass és breakbeat-mánia (Black Sun Empire, Pendulum, Chase and Status, Noisia, Roni Size, EZ Rollers, Kosheen, LTJ Bukem, DJ Fresh, Freestylers, Adam Freeland, Asian Dub Foundation, Dub Pistols)
  • az electro/house/trance-vonal nonfiguratív tetkós vagy tortával dobálósabb sztárjai (David Geutta, Armin Van Buuren, Calvin Harris, Crookers, Steve Aoki, Bloody Beetroots, Example)
  • teljesen random ska vagy világzene mindenféle aktualitást nélkülözve (Buena Vista Social Club, Goran Bregovics, Boban Markovics, Russkaja, Ska-P, N.O.H.A.)
  • headlinernek szánt gitárzenék (Placebo, 30 Second To Mars, Anti-Flag, Children of Bodom, Rasmus, Skindred)
  • tökéletesen indokolhatatlan állandó visszatérők (Mika, Gus Gus, Tiga, Paul Kalkbrenner)

És mégis mi ebben az egészben a legdurvább?

Hogy a fiktív fesztiválplakáton szereplő előadók több mint a fele (47-ből 25) idén is fellép valamelyik nagy magyar fesztiválon.

A magyarok tehát csak akkor akkor mennek el egy hazai fesztiválra, ha valami régi-új, de számukra megszokott és jól ismert dolgot láthatnak majd a színpadon. 

...éppen mindig 10 évvel vagyunk lemaradva, éppen mindig eljut hozzánk a jó zene, de már akkor, amikor lemenő ágban van

– erről írt Mender Szilvia, a Soundkitchen promótere is tavalyi nyílt levelében, amelyben a koncertszervező csapat megszűnésével és a külföldi előadók Magyarországra csábításának nehézségeivel kapcsolatban írt. Mender Szilvia és a Soundkitchen esetében egy olyan, alulról építkező kezdeményezésről volt szó, akik sok más kis koncertszervezőhöz hasonlóan kurrens, külföldön népszerűnek számító, szaklapok által is ajnározott, tehát itthon alig ismert előadókat (egy-két lemezes feltörekvőkYoutube-szenzációk vagy obskúrusnak számító veteránok, egy valamivel (el)ismertebb, de semmiképp sem nosztalgikus produkció) szerettek volna elhívni Magyarországra, ám ilyenkor legtöbbször a szerencsén múlik, hogy egy koncert megtérül-e anyagilag, így aztán profitról és üzleti alapú gondolkodásról még csak nem is álmodozhatnak a szervezők.  

A fesztiválok azonban komplex költségvetéssel, szponzorokkal és stabil nézőszámmal rendelkeznek, náluk nincs olyan kockázat, hogy a promóternek egy sikertelen buli után el kell adni a tévéjét vagy a bőrdzseki-gyűjteményt, ha nincs meg a 200 jegyvásárló.  Az olyan kisebb fesztiválok, mint a Pannónia, a SZIN vagy Fezen ritkán, de hívnak nagyobb külföldi neveket, és ilyenkor viszont nem lehet a Vice-t vagy a Pitchforkot olvasgatva rábökni valakire, tehát marad a biztos anyagi sikert garantáló Scooter, Guano Apes meg ATB.

A három nagy fesztivál, a Volt, Balaton Sound, Sziget más helyzetben van, hiszen komoly törzsközönséggel rendelkeznek. A Volt maradt meg még valamennyire "magyaros" fesztiválnak, és mindig sikerül egy-két nagyobb, egyáltalán nem nosztalgiából élő headlinerrel leszerződni, ilyen volt tavaly a Queens of the Stone Age, idén meg az Arctic Monkeys.

A Volt zárónapján fellépő Arctic Monkeys Magyarországon sokkal kevésbé népszerű, mint külföldön. A magyar kívánsággépben tavaly még az első tizenötben sem volt, idén is csak a nyolcadik helyig ugrott, a külföldieknél pedig már két éve az első. A pluszjegy szükségszerű megoldás, mert ez egy annyira drága zenekar, hogy még telt háznál sem jönne össze napijegyekből a költségük

- világítja meg a hátteret Gerendai Károly, a Volt és a Sziget főszervezője. Gerendai hozzáteszi, hogy az a Volt nagy mázlija, hogy az Arctic Monkeys nem játszik a régióban máshol, ezért idén sokkal több bérletet adtak el Ausztriában és Szlovákiában is, pedig eddig a fesztiválon 95 százalékban magyaroknak adtak el jegyet.

A Balaton Sound az óriási bizniszt jelentő nyugati EDM fesztiválok útjára lépett, ahol Steve Aoki és David Guetta ugyanúgy nagyszínpados, mint nálunk. A Sound egyébként rendületlenül próbálkozik hiphoppal  is: 2012-ben De La Soul, 2013-ban Wu-Tang Clan, idén Wiz Khalifa és Azealia Banks a fellépők között. Így aztán a Sound is elérte már azt a státuszt, mint a Sziget, vagyis az emberek túlnyomó része az élmény miatt megy, az már csak bónusz, ha ugyanazok lépnek fel, akiket a rádióban is hallani.

Gerendai elmondása szerint a már említett kívánsággép a legfőbb szempont a fesztiválok fellépőinek kiválasztásánál, az alkalmazás külön gyűjti a magyar és külföldi IP-címekről érkező több százezer kívánságot, ebből pedig már le lehet szűrni egy adott régió vágyait. Arra is igyekeznek odafigyelni, hogy azért ne mindig ugyanazokat a neveket hívják, annak ellenére, hogy a kívánságok toplistájában gyakorlatilag évek óta ugyanazok a fellépők pörögnek.

A Szigetre a több ezer holland a hangulat, a buli, az árak, a csajok, és az európai viszonyokhoz képest elképesztően ingergazdag környezet miatt jön. Persze számít nekik az is, hogy melyik nap ki(k)re lehet megőrülni, de a külföldi bérletek fogyását nem befolyásolja drasztikusan a külföldi headlinerek bejelentése. Gerendai szerint igazán nagy változások a jegyfogyásban csak akkor lennének, ha be tudnának jelenteni olyan nagy neveket, mint a Coldplay vagy a Red Hot Chili Peppers, de a Sziget és a Volt is inkább csomagokat jelent be, nem egy-egy előadót. Ha jó csomagot jelentenek be, akkor látják, hogy meghúzza a jegyfogyást, de ezt nem az előző héthez szokták mérni, hanem az előző évhez, úgyhogy általában nem radikális növekedésről van szó. Ennek ellenére a Sziget nem igazán mer igazán merészet húzni, a Nagyszínpadnál sokszor jóval izgalmasabb az A38 Sátor programja. 

Az A38 és a Sziget évek óta együttműködik, ma ennek az a menete, hogy mutatok egy listát az általam kiválasztott előadókkal és a fellépési díjukkal, majd ebből a Sziget kiválasztja azokat, akikkel folytathatjuk a tárgyalást. De a Sziget esetében nem igazán jöhetnek szóba a blogkedvenc, nem túl drága, feltörekvő produkciók, hiszen tudunk náluk ismertebbeket is hozni.

– mondja Bende Zsuzsa, az A38 programszervezésének vezetője és programszervezője. Kiemelte, hogy a szigetes koprodukciónak köszönhetően olyan zenekarokat hozhatnak a fesztiválra, amelyeket az A38 nem biztos, hogy finanszírozni tudna, így viszont olyan feljövőben levő, friss és white fülűeknek szóló előadók is szóba jöhetnek, mint a belga Stromae. Szerencsére mindenki a Szigeten akar fellépni, így van esély arra, hogy ár-érték arányban a legjobb lehetőségek közül választhasson a Sziget.

Óriási eltérés van egy klubkoncert és egy fesztiválfellépés között, ha a gázsiról van szó. A pénz függ attól, hogy mekkora közönségű, milyen presztízsű fesztiválról van szó, milyen időpontban, melyik színpadon lépnek fel. Aztán olyan is van, hogy az előadó nagyon szeretne fellépni valahol, ezért lejjebb ad a szokásos fellépési díjából, ilyen például a belga Tomorrowland, ahol most minden DJ játszani akar.

- mondja Horváth Máté, a Skalar Music Hungary ügyvezető igazgatója, aki klubkoncertek mellett a Hegyaljára, Orfűre, és legutóbb például az Aerodrome Fesztiválra bookolt nemzetközi fellépőket. Példaként kiemelte a brit The Horrors zenekart, akik először 2011-ben léptek fel a Dürer Kertben önállóan, majd egy évvel később a Sziget nagyszínpadán délután, feltételezhetően megközelítőleg tízszeres áron. A fesztiválok ugyanis fix kerettel dolgoznak, az együtteseknek nem számít mennyien vettek jegyet a kapunál, ezért nincs szükség nyereségorientált szerződéskötésre a koncertszervezővel, hanem egyszerűen nagyobb összeget kérnek a fesztiváloktól, a többi pedig rájuk bízzák.

Természetesen számít egy zenekar területi népszerűsége. Ausztriában vagy Csehországban jobban szeretik az indie rockot/gitárzenét, ezért ott nem gond egy önálló Arctic Monkeys-koncert megszervezése, nálunk viszont nagyon kockázatos. A díjak kiszabása tehát nagyban függ a népszerűségtől, lájkoktól, lemezeladásoktól is. A Pet Shop Boyst is drágább Magyarországra csábítani, mert tudják, hogy nálunk kifejezetten népszerűek.

– folytatja Horváth, majd hozzáteszi: a Metallicának például teljesen mindegy, hogy fesztivál vagy aréna, a nincs jelentős különbség a fellépti díjukban. 

Úgy persze nehéz, hogy egyre kevesebb a klasszikus értelemben vett megaprodukció, a lemezeladások megszűnése miatt jóval drágább lett Magyarországra hozni akár csak középkategóriás előadókat is, hiszen ők éppen a gázsival pótolják az albumok értékesítéséből kieső lóvét. A koncertszervezők számára viszont a profit a fontos, inkább kiperkálnak sokadjára is a kevesebb eurót ugyanarra a 25 előadóra, mintsem kockáztatnának a nemzetközi aktualitás minimális követésével. Ugyanakkor érdemes megnézni, hogy Szlovákiában és Lengyelországban képesek ilyen fesztiválokat szervezni, talán nem reménytelen, hogy nálunk is lehetne próbálkozni ilyesmivel.