Melinda, Vivien
2 °C
8 °C
új poszt érkezett, kattintson a megtekintéshez!
  • Bevallom súlyos tájékozatlanságom: én még nem hallottam a Makapansgat-kavicsról. Pedig ez lehet a világ legügyesebb kiállítási marketingfogása legrégebbi műtárgya, amit most először mutatnak meg a nagyközönségnek a londoni British Museumban. A kavics hárommillió éves lehet, a rejtélye évtizedek óta foglalkoztatja a kutatókat. Tényeket alig tudunk, viszont annál több elmélet született róla. Nézzük!

    Tények: A kavicsot az 1920-as években fedezték fel a Dél-afrikai Köztársaság Limpopo tartományában néhány Australopithecus-maradvány mellett. A két lábon járó, emberszabású Australopithecus az ember egyik legkorábbi elődje. Ami érdekes, hogy a kavics származási helyétől több kilométernyire került elő, tehát valaki arra a helyre vihette.

    Elmélet 1: A kavics igazából az empátia legkorábbi ismert megmutatkozása lehet. Megtalálója kisgyermeknek hihette a követ.

    Elmélet 2: A kavics az öntudat fejlődését mutathatja: megfelelő szögből nézve ugyanis a lelet egy Australopithecus africanus arcára emlékeztet. A kavicsot ezért sokarcú kőnek is nevezik.  

    Elmélet 3: Ez lehet a világ első ismert kiállítási tárgya. Elődünk elrakta, hazavitte és valamiféle műalkotásként tekintett rá a kavicson található arcrajzolat miatt. John Giblin, a kiállítás társkurátora szerint ez a kavics a kíváncsiság korai megmutatkozásának bizonyítéka, a valódi művészet előfutára. Aki megtalálta, azért tette el, hogy a későbbiekben elmélkedhessen rajta, gyönyörködhessen benne.

    A legvalószínűbb, hogy soha nem fogjuk megtudni a kavics valódi történetét. De ez mindegy is: ha műalkotásnak nézzük, akkor az is. Gondoljon csak a világ leghíresebb piszoárjára

  • Elképesztően sokakat érdekelt a gyöngyösi kis vár legendája, amiről a minap posztoltam egyet. Sok hasonló van szerte az országban, de ennek az a különlegessége, hogy egy lakótelepen áll a házak közt évtizedek óta. Egy kedves olvasónk küldött róla képeket, meg néhány információmorzsát, amit egy idős nénitől hallott. Mint kiderült ennek a fele sem volt igaz.

    Szerencsére rengetegen írtak, hogy a környéken nőttek föl, és maguk is játszottak a várral. Mindannyian szeretettel gondoltak vissza az apukára, veszekedésről, elnyomásról viszont szó sem volt.

    "Az apuka nem csak a gyermekeinek, hanem a “dombi” gyerekeknek is építette a várat. Az én három fiam, majd unokám is szívesen játszott, vagy csak ült rajta."  (Miklós)

    "Sokat játszottunk ebben a várban, és mi gyerekként nagyon örültünk neki, hogy valaki csinált nekünk egy ilyen várat." (Márta)

    "a két gyerekének egyedi játszó szobát csinált (különleges terepasztal, babaház...), nagyon kreatív apuka volt! Sőt, amikor a várat építette, a 3 lépcsőház előtt végig a járdán utakat festett fel nekünk gyerekeknek! A várat is nekünk építette anno, mert szerette a gyerekeket" (Noémi) 

    A sok felhasználó után maga az alkotó is jelentkezett. Mint írta:

    Semmiféle "elnyomottságról" nem volt szó. Történt hogy a garázssor mögötti játszótér építése és parkosításakor egy teherautónyi beton későn, péntek délután érkezett. A munkások szitkozódtak, hogy ők már ezt nem dolgozzák be, ne is borítsd le! A sofőr meg hogy ő vissza nem viszi, meg hogy a kocsin sem maradhat! Így maradt egy szép kúp alakú betonkupac a helyszínen. Hétfőre persze használhatatlan lett, s árválkodott ott amíg a kisfiam, aki akkor elsős volt el nem nevezte várnak.

    Így jött az ötlet, s lett a betonkupac a vár alapja. Kérésemre markolóval mellette gödröt ástak, csúcsával lefelé belefordították, s arra építettem. Hozattam sódert, tüzépről a cementet és a kavicsot a sástói bányából Trabival hordtuk. A kisfiammal nyaralásképp játékból építettük, szép nyarunk volt ma sem bánjuk. Most így ma, ha valaki kérdezné, - fiamról - Péter várának nevezném. Örömmel tölt el a gondolat hogy jó néhány gyermek játszik ott ma is.

    Ez hát a gyöngyösi minivár igaz története, remélem még sok gyereknek szerez örömet az elkövetkező évtizedekben. Aki pedig ismer hasonló minivárat az országban, küldje el!

  • Az 1942-es, Reinhard Heydrich elleni csehországi merényletről szóló, HHhH című film francia produkció ugyan, de a főbb szerepeket angolszász sztárok alakítják majd, így Rosamund Pike, Mia Wasikowska, Jack O'Connell, Jack Reynor látható majd a filmben, valamint a Reinhard Heydrichet alakító Jason Clarke.

    unnamed (2)

    Az most lett biztos, hogy a filmet nálunk HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják címmel mutatja majd be a Big Bang Media, várhatóan jövő márciusban. Bár a történet Csehországban játszódik, a filmet Prágában és Budapesten forgatták tavaly év végén és idén év elején, úgyhogy nekünk még érdekesebb lehet majd.

  • Kicsit a minek ment oda tipikus esete ez, nézni nagyon rossz, ahogy a csapkodja a kitekerve égnek emelt segget a hóvihar, de elismerésünk. Jó lehet ennyire nem foglalkozni azzal, hogy mi zajlik körülöttünk és mi kényelmes vagy nem az.

  • Videó került ki arról az esetről, amikor Egyiptomban egy cirkuszi oroszlán mutatvány közben megtámadja az idomárját. A 35 éves Islam Saheen olyan súlyosan megsérült, hogy két nappal a támadás után a kórházban belehalt a sérüléseibe - írja a Daily Mail.

    A már tíz éve oroszlánszelídítőként dolgozó Islam épp egy bottal instruált egy oroszlánt, egy másik oroszlán pedig felmászott a létrán. Ekkor egy harmadik oroszlán nekiugrott az idomárnak, és marcangolni kezdi.

    A sokkoló felvételen látszik, mennyire pánikba esik az alexandriai cirksusz közönsége a támadás láttán. A többi idomár próbál segíteni leszedni a dühöngő oroszlánt az áldozatról, de nem sok sikerrel.

    Szörnyű, ami ezzel az emberrel történt, de az is felvetődik közben, hogy nem kéne-e már ezt az állatkínzást abbahagyni?

    oroszlán
  • kakuk

    Ha megvan, örüljön, hogy milyen szép az élet. Szavazás a poszt végén, eredményhirdetés péntek este. 

    széll1
    széll2
    széll3
    széllk
    Fotó: Fábián Tamás

    Melyik a kakukktojás?

    • 1635
      Az úr vajszínű öltözékben
    • 1509
      A felújított köztér
    • 1134
      A barnadzsekis férfi
    • 583
      A hölgy
  • A szóban forgó amerikai házaspár még hétfőn éppen kajakozni indult a férj szülinapjának apropóján, mikor egy csapat vidrán akadt meg a szemük. Azon nyomban közelebb is mentek, hogy jobban megnézhessék maguknak az állatokat. Valami ilyesmire gondolhatott az egyik vidra is, aki odaúszott a férfi kajakjához és fel is mászott a hajó elejébe.

    Ott aztán kicsit hempergőzött, vakarászta a hasát, megrágcsálta a köteleket és a férfi cipőfűzőjét, vagyis összességében ő is átvette az ünnepi hangulatot és nagyon jól érezte magát. Ezt nagyjából tíz percig csinálta, majd amikor a férfi elkezdett evezni, visszaugrott a vízbe és otthagyta az ünneplő párt.

    (Yahoo)

  • Na jó, a fél világ kicsit túlzás, de a brit bulvároldalakon máris végigsöpört az alábbi tweet, feltéve a nagy kérdést: szivacs, vagy kenyér? A netezők két táborra szakadtak, ahogy kell, Craig Stone pedig egyelőre nem közölte a megfejtést.

  • Tavaly egy elég ronda fémkordonnal volt körbe véve a nagy karácsonyfa az Országház előtt a Kossuth téren (ott látszik a kép jobb oldalán egy ilyen bárhol bevethető mobil cucc). Idén viszont valami olyat találtak ki, ami ennél sokkal jobban néz ki, cseppet sem hangulatromboló, sőt!

    31239289641 5145a77fd7 c
    Fotó: flickr.com/eclipse_chaser

    Szánkókkal vették körbe, amiket karácsony után jótékony célra használnak fel. Piros pont!

    (A képeket a Skyscraperen találtuk)

  • Olyan az egész, mint egy megelevenedett rajzfilm: van a kisfiú, aki a negyedik emeleti ablakból figyeli minden nap az imádott kukásautót, meg a csodás anyukája, aki lesi minden kívánságát. Aztán eljön a születésnap és a legnagyobb meglepetés, amit csak egy rajongó gyerek kaphat:

    Ahogy a piros sapkás-szakállas kukásautós ember mosolyog, és ahogy a kisfiú összetett kézzel imádja ŐT és nem is a tortát, attól könnyezni kell. Vannak még szép dolgok a világon, na.

  • Az ancraofóbia, avagy anemofóbia a széltől való beteges félelem elnevezése, márpedig ma ORKÁN EREJŰ SZÉL TOMBOL AZ ORSZÁGBAN.

    Cserébe vigasztalja magát azzal, hogy egy különösen ritka fóbiája van, ami ráadásul kezelhető. Mindezt onnan tudom, hogy nekem is van (közepesen enyhe, nem kezeltettem).

  • A NOÉ Állatotthon idén is megtartja az állatok karácsonyát. December 10-én szombaton 11-15-ig forró teával és forralt borral várják az állatbarátokat az alapítványnál, ahol a több mint ezer gazdira váró védencüknek adhatunk ajándékot. A hányatott sorsú cicák, kutyák - de baromfi is akad - hálásak lesznek minden doboz állateledelért. Az önkéntesek két vesebeteg cica speciális tápjának beszerzéséhez is segítséget kérnek.

    kep
    Fotó: NOÉ Állatotthon

    Az adományokat személyesen is fogadják - nem csak karácsonykor - NOÉ Állatotthonban (1171 Budapest, Hang u. 2.) nyitva tartási időben, vagy adományátvételi pontjaikon. Az alapítvány honlapjáról ki is választhat egy védencet, akit külön támogathat, vagy utalhat az alapítvány számlaszámára: 11710002-20083777. Persze a legszebb karácsonya azoknak az állatoknak lesz, akiket örökbe fogadnak. Mielőtt erre adja a fejét, gondolja végig, hogy az állattartás komoly felelősséggel jár! Ha döntött, több mint ezer kis állat várja, hogy új otthonban kezdhessen új életet.

  • Szerencsére nem hordok nyakkendőt, és remélem ez a boldog állapot életem végéig kitart.  Az amerikai elnökök azonban nem ilyen szerencsések – nem mellesleg ez az egyik fő ok, amiért biztosan nem leszek amerikai elnök.

    Így ugyanis nem szembesülök azzal a problémával, amivel Donald Trump már hetekkel a beiktatása előtt kénytelen volt. Nevesül hogy mi a teendő, ha az ember lazán szereti megkötni a nyakkendőt, úgy, hogy a vékonyabbik, alsó szál nem fűzhető be rendesen a rögzítésére szolgáló hurokba?

    Ilyenkor ugyanis az ki-kikandikál, és ez jobb körökben a rendezetlenség benyomását kelti. Erre találták fel a nyakkendőtűt, csakhogy az ma ugyanolyan ódivatú, modoros dolognak számít már, mint a mandzsetta meg a láncos óra.

    A képen Donald Trump innovatív megoldása látható: a cellux. A magyar kormány ugye eleve nagy reményeket fűz az új amerikai adminisztrációhoz, de azzal, hogy az együttműködésnek a sufnituning-nyakkendőcellux vonalon milyen mély kulturális és nemzetkarakterológiai alapjai vannak, szerintem Orbánék is csak most szembesülnek.

  • Nem hétköznapi fotó. Porgyűrű száll fel az égbe egy rakéta becsapódása után Aleppó egyik felkelők által uralt városrészében. Az önmagában is furcsa légköri jelenségen ráadásul egy csapat madár is átrepült.

    Majdnem mondhatnánk azt is, hogy milyen szép jelenet, de közben tudjuk, hogy mindez hogyan néz ki odalenn.

  • Sokáig küzdöttem magammal, de végül mégis muszáj betennem ezt az újságba, az Index olvasói nem maradhatnak le a nap híréről. A Bors ugyanis interjút készített minden szivarozó, fiatal feleséget választó milliárdos kormányközeli amerikai-magyar kormánybiztos-üzletemberek leghíresebbikével, Andy Vajnával. Az interjú végén merészen feltették neki a kötelező kérdést a gyerekvállalási tervekről, Vajna pedig végre, milliók titkos vágyát teljesítve a következőket válaszolta:

    Én eldöntöttem, hogy igen, lesz. Most Timinek kell dönteni, hogy mikor.

    A nemzetmegmaradási döntéselőkészítési folyamat munkamegosztása Vajnáéknál tehát úgy alakult, hogy a nagy döntést Andy úr hozta meg, Tímea asszony pedig majd az időpontról dönthet. Ha egyszer kigyullad a zöld lámpa, a dolog természetéből fakadóan némi együttműködésre lesz szükség, hogy az egy irányba mutató akaratok szinergizálódhassanak. Ehhez ezen a szeles reggelen, amikor a körúton épp emelet magasan kavarog a felborított kukák szemete, mi mást is tehetnék – erőt, egészséget és kitartást kívánok.