Nejlonzacskó engem így még nem lepett meg - Tökéletes hétvégi program a Népszigeten
Mit mondana, ha valaki azzal csábítaná a Népsziget egy távoli pontjára, hogy ott vaskeretre csomózott nejlonzacskókból készült képzőművészeti installációt tekinthet meg? Nem is kell kimondania, tudjuk.

Csütörtök délután én is csak azért tekertem ki a Ploubuter Park nevű esemény megnyitójára, mert egyrészt bírom az extravagáns alkotót, másrészt a szervező OFF biennálénak eddig is szuper programjai voltak, úgyhogy reméltem: talán a 250 nejlonzacskót sem véletlenül propagálják.
Koronczi Endre installációja ugyanis nélkülözött minden olyan vonatkozást, amit az ember a műanyaggal, vagy a természetben hányódó zacskókkal azonosít. A mintegy 20 méter hosszú, három méter magas falra felkötött zacskók inkább azt az élményt idézték meg, amikor az embert alkonyatkor egy nádas mellett sétálva lassan meditatív hangulatba ringatják a neszek.
Az első élményem a szélben lebegő nejlonok halk, nádlevélre emlékeztető susogása volt. Az installációt tökéletesen tájolták: a fal közvetlenül a Duna partra, a sziget nyugati felére került. Így a jellemző észak-nyugati szél felfújta a zacskókat, teret, tömeget adva ennek a furcsa jelenségnek.

A lemenő nap átsütött a kék-fehér-narancs nejlonokon, amelytől az egész békés, és élettel teli hangulatot kapott. A szűrt fények pedig izgalmas, szép színekkel telítették a fal mögötti területet.
Az egyszerre természetes, és mesterséges objektum ráadásul jól rímel a Népsziget sajátos hangulatára, ahol ligetek keverednek gyártelepekkel, és békésen működnek együtt műhelyek, kecskefarmok, és futópályák.
Ha tökéletes hétvégi programot szeretne kutyával, gyerekkel, pasijával vagy csajával, akkor a Ploubuter parkkal nem fog mellé. Ha nagyon nem tetszik, még mindig sétálhat egyet a vízparton.