"De valami megint elkezdődött: három éve vagyok az MDF elnöke, ám ahhoz hasonló aktivizálódást, mint az elmúlt fél évben, nem tapasztaltam ez idő alatt a házunk táján." (Magyar Narancs-interjú, 2002. december 8.)

A választások megnyerése után Gyurcsány állítása szerint nem akar tovább politizálni, de időközben annyira hozzánőtt Medgyessy Péter jobb csuklójához, hogy kénytelen a kormány közelében maradni, így miniszterelnöki tanácsadóként szolgálja tovább a hazát. Ebben az évben még kifejezetten ódzkodik pártbeli tisztség vállalásától, de a hírek a Kovács László pártelnökhöz és a Medgyessyhez közel álló platformok háborújáról szólnak, az "arrogáns blairisták" vezetője pedig Gyurcsány.

"Nekem nincsen hosszú múltam ebben a pártban. Nem elegendő az, hogy a miniszterelnök meg én bizonyos dolgokról hasonlókat gondolunk. A kormánytagsághoz, a miniszterséghez, egy terület irányításához nem elég, ha az ember egyébként intellektuálisan elbír bizonyos ügyekkel. Az ember háttér nélkül, miközben politizál - mert én politizáló miniszter vagyok -, meglehetősen sérülékeny. Nekem nem volt kiterjedt politikai hátterem ebben a pártban, és akkortájt sokak szemében csak egy furcsa fickó voltam..." (Mozgó Világ, 2003. december 3.)

Az SZDSZ-nek nem sikerült átlépnie a tíz százalékos álomhatárt, de a párt végül azt sikerként könyvelte el, hogy egyáltalán bejutott a parlamentbe. Ha pártját országosan nem is kedvelik túlságosan, az elnököt legalább szűkebb pátriájában szeretik; a szigetszentmiklósi választókerületből sorrendben negyedszer kerül az Országgyűlésbe. Kuncze Gábor nem lépett be a kormányba, maradt a párt elnöke és frakcióvezetője.

"Én - ha realista vagyok - azt mondom, az SZDSZ bent lesz a parlamentben, a 10 százaék fölötti eredményt mint elérendő célt tűztük ki."

"Én az országot járva, bárkivel beszélek, azt mondja nekem, bizony változtatni kell, mert nem jól alakulnak a dolgok Magyarországon. Ettől persze nem kábulok el, mert tudom, hogy aki velem beszél, az többnyire velem ért egyet. És nyilván akik meg azt szeretnék, hogy maradjon, ami van, ők többnyire nem az én gyűléseimre járnak. Egy azonban biztos: az SZDSZ potenciális szavazótábora változtatást akar. És erre válasz a mi kampányunk." (HVG, 2002. március 23.)

"Egyetértek Kis Jánossal, az SZDSZ első elnökével abban, hogy nem volt szerencsés az, hogy a választópolgárok a voksolások előtt nem ismerhették meg a kormányfő múltját." ( Index, 2002. június 19.)

Orbán Viktor a fővárosi tereken a budai tinilányok kedvencévé válik, de ez is kevés volt ahhoz, hogy megnyerje az országgyűlési választásokat. A két forduló között teljes erővel kampányol és ezzel, valamint a negatív kampánnyal kis győzelmet arat. Az Európai Néppárt alelnöki posztjával vigasztalódik. Táborát a választás után tudatosan egyben tartja, néha leviszi megsétáltatni.

Orbán egyelőre nem tud magyarázatot adni a Fidesz-MDF választási vereségére, hiszen az előrejelzések jelentősen eltértek az első forduló eredményeitől. "Van valami összefüggés, egy tény, amit nem ismerek, nem értek" - fejtette ki Orbán, aki szerint a kérdésekre majd az idő választ ad. A választások tisztaságával szemben felmerült kifogásokat - még hivatalban lévő miniszterelnökként - Orbán nem kívánta minősíteni." ( Index, 2002. május 1.)