Nem hajlandó magyarul beszélni Galántai György besúgója

A jelenlévők közt ott volt Haraszti Miklós, Demszky Gábor /és nőismerőse, "Rozika"/, Krassó György, Tamás Gáspár Miklós, Kenedi János, valamennyien az "ellenzék" legradikálisabb képviselői. Ott volt továbbá a SZETA számos ismert alakja: köztük Nagy András, Solt Ottilia, barátjuk Malina János. Nagyot és Soltot elkísérte Solt két gyermeke is, az idősebb lány és a legkisebb kisfiú /Máté/, valamint hozzájuk csatlakozott további 2-3 kisgyermek /5-6 évesek/. A gyerekek ottléte különösen agresszíven mutatja Nagy és Solt felelőtlenségét. (1984. január 30.)

1998-ban kérte ki a róla és köréről szóló jelentéseket, az úgynevezett Festő-dossziét a történeti levéltárból Galántai György képzőművész, kulturális szervező, a múlt rendszer hírhedt alakja. A balatonboglári kápolnatárlatokról, talpszobrairól, hangszobrairól, engedély nélküli kiállításairól elhíresült képzőművész már a hetvenes években is tudta, hogy megfigyelik, "hallotta a telefon kattogásából", de hogy társaságából ki volt a besúgó, az csak akkor derült ki, amikor évek múltán kézhez kapta a dokumentumokat.

A háromság személyisége

Galántai súlyos anyagi problémákkal küzd. Noha éveken át semmilyen - jelentős - hivatalos megbízást nem fogadott el - s különösen nem a központi művészeti szervektől -, a közelmúltban arra kényszerült, hogy elfogadja a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának megbízását embléma tervezésére. (Jelenleg is dolgozik ezen.) Galántai ellenzéki magatartásán természetesen csorbát ütött ez a vállalkozás és minden lehetséges módon igyekszik annak jelentőségét csökkenteni, így kínos magyarázkodásra, mentegetőzésre kényszerül. (1980. július 29.)

A Pécsi Zoltán fedőnevű ügynök "valódi" neve Galántai információi szerint Algol László volt, és hogy valójában Habermann M. Gusztávnak hívják, az Galántai számára is csak egy rádiós vetélkedő után vált nyilvánvalóvá, amelyben véletlenül hallotta a Habermann néven szereplő Algolt. Nem bizonyított, de bizonyítható, hogy a Pécsi Zoltán fedőnév mögött Algol állt, mivel egy-két ízben elárulja magát a jelentésekben. Habermann ma már nem használja az Algol művésznevet, saját nevén tanít egy új-zélandi egyetemen; szakterülete a pszichológia és a nyelvészet határán helyezkedik el.

"Aljasságokat írt, dühös vagyok rá" - mondta az Indexnek Galántai, akinek a jelentésekkel kapcsolatban az fájt a legjobban, hogy Pécsi Zoltán nemcsak leírta a látottakat, hanem értelmezte is azokat. "A hatalom meg nem írt hangja" - értékelte Pécsi stílusát. Galántai nem tudja, hogyan vették rá Algolt az együttműködésre; évek óta nem beszéltek egymással, vallomás és feloldozás nem történt. A képzőművész úgy tudja, a világ egyik legtávolabbi pontján élő Habermann ma már nem hajlandó magyarul beszélni.

Ez bebizonyosodott: az Index magyarul feltett kérdésére Habermann valóban angolul válaszolt. "Értékelem, hogy felhívott, de nem hiszem, hogy sok hozzáfűznivalóm lehet a dologhoz." Habermann, arra is hivatkozva, hogy mindez húsz éve történt, nem akarta elmondani, hogy valóban ő jelentett-e Galántaiékról, és ha igen, mivel vették rá az együttműködésre.

A jelentésekben többször hivatkoznak arra, hogy Galántait 1973 és 1976 között is megfigyelték, ebben az időszakban egy "Studiós" fedőnevű ügynök jelentett róla. A képzőművész maga is nagyon kíváncsi, kit takarhatott ez a név, de ez még nem derült ki.

Két fontos dátum

Rendszeresen tart kapcsolatot a "Stúdiós" fn., a "Várakozók" fn. bizalmas nyomozás alatt tartott személyekkel. Ez évi nyugati útja során, valamint az ART POOL akció beindításával széles körű kapcsolatkört épített ki. Figyelembe véve, hogy Galántai György alaposan gyanúsítható aktív ellenséges tevékenység folytatásával, javasoljuk tevékenységének felderítésére, akadályozására "Festő" fn. személyi dosszié nyitását és bizalmas nyomozás alá vonását. ( 1979. október 16.)

A titkosszolgálatoknál nem tököltek sokat egy hivatalos döntéssel, ha a nép ellenségéről volt szó. Legalábbis erre utal, hogy 1979. október 16-án javasolta Horváth Tibor rendőr hadnagy Galántai megfigyelését, és még ugyanaznap határozat is született erről. Október 16-i keltezésű a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság III./III. osztályának levele a BRFK III./III. osztályához, amely Galántai egyik akciójával foglalkozott. Október 17-én pedig már készen állt az operatív terv a renitens képzőművész megfigyelésére.

Galántai az Artpool archívum megalapításával magyarázza a hatóságok aggodalmát. A művészeti vállalkozás nemcsak a vélt vagy valós rendszerkritika miatt lehetett gyanús: az Artpool részben a nyugati művészvilággal való kapcsolaton alapult, és profiljához illegális tevékenységek (pl. sokszorosítás, pecsétkészítés) tartoztak.

A dokumentumtengerből érdemes még kihalászni az 1984. február 13-i jelentést, amely Galántai, az FMK-ban rendezett kiállításáról szól. A "nem megbízható" személyek által lezsűrizett és engedélyezett kollekciót a képzőművész egyéb darabokkal egészítette ki; és a "Magyarország tiéd lehet / Nemzetközi Magyarország" címet adta a kiállításnak. A jelentésben Pécsi Zoltán hosszasan elemzi az egyes műveket: nem volt elfogadható sem a nemzeti színű alma, amit éppen hámoztak, sem a zsíros kenyérből kirakott Magyarország. A kiállítást még a megnyitó napján betiltotta a hivatalos zsűri, és Galántai - nem először életében - elesett minden pénzkereseti lehetőségtől.

Megbocsátani

Hazai kapcsolatainak többségét az ellenséges ellenzék prominens képviselői, valamint az egyes csoportok perifériáján elhelyezkedő személyek teszik ki. Továbbra is nagy gondot fordít különböző nyomdákban dolgozó személyek felkutatására, az azokkal való megismerkedésre. Tapasztalható, hogy nyomdász barátait más ellenséges anyagok sokszorosítását intéző célszemélyeknek is felajánlja. (1985. március 27.)

Annak ellenére, hogy a titkosszolgálati tevékenység sok szenvedést okozott Galántainak (lásd az életrajzot), a Festő-dosszié nyilvánosságra hozatalával nem akart viszályt kelteni, sem reklámot csapni önmagának vagy a még most is működő Artpoolnak. Éppen ezért nem szólt senkinek, amikor 2004-ben kirakta a róla szóló aktákat. Politikai szándékai sincsenek: az Indexnek többször elmondta, hogy egyáltalán nem érdekli, és soha nem is érdekelte a politika. "Szörnyűségek történtek, - mondta - a megfigyeltek egy része külföldre ment, aki itthon maradt, tönkrement."

Galántai a mostanában dagadó ügynöküggyel sem foglalkozik, de egyetért azokkal, akik szerint a besúgóknak elő kéne lépniük az ismeretlenségből. "Hogyan lehet megérteni azt, ami most van? Azzal, ami volt" - mondta. Galántai György nem akar felelősségre vonni senkit, de ha tisztáznák a régi ügyeket, szerinte meg lehetne bocsátani.

A dokumentumok közlésének elsődleges célja azonban, hogy kontextusuk legyen a weboldalon kiállított műalkotásoknak. A jelentések, az akkori valóság és az akkori valóságban született műalkotások közti összefüggést a legjobban talán B. Nagy Anikó Pécsi Zoltánnak írt levele mutatja be, amelyet a Beszélő 2001. decemberi számában közöltek.

Mint a háború után tejet tejporból

Megállapítottuk, hogy Galántai György tovább folytatja a párt kultúrpolitikája ellen irányuló fellazító tevékenységet. Tudja azt, hogy tervei, elképzelt kiállításai nem esnek egybe a hivatalos művészetpolitika elképzeléseivel. (1981. július 13.)

Galántai szerint nagy baj, hogy a besúgók közül többen ma is egyetemen tanítanak, vezető állásokat töltenek be. Miután az érték nélküli társadalom után eljött a szabadság, a múlt rendszer sanyargatottjai úgy voltak vele, mint a gyerekek, amikor a háború után megtudták, mi az a tej. Nem szerették, mert hozzászoktak a tejporból és vízből készített műtejhez.

"Most nem a pártra, hanem a jóistenre kell félelemmel gondolni, most a pénz határozza meg, hogy bátrak vagy gyávák legyünk" - mondta a Festő. A gondolkodásban viszont nem változott semmi, "mindent szabad, de ez nem működik a fejekben", tette hozzá. "Azért ez jobb, ez a mai helyzet" - mondta. "Bár nem tudom. Sosem igazán jó semmi."