'Vámpírkormány, múlt ördöge, tűnj vissza a sírgödörbe!'

Az Erzsébet híd 2002 július negyedikei elfoglalásának megünneplésére bevezetett "hídünnep" hamar kimerült. A hajdani résztvevőkből és szimpatizánsaikból mintha kiveszett volna a tűz. A jeles nap évfordulója idén az "igazság napja" nevet kapta. Mi pedig elmentünk megnézni, a Gyurcsány-csomag elleni tiltakozással ötvözve termelődik-e újra adrenalin gyakorló tüntetőink vérében, mint a régi szép időkben?

"Hazugsággal szerzett hatalom visszaszáll a népre. Adjátok vissza gyermekeink jövőjét! 50 évig a múltunkat tagadtátok, most a valóságot" - hirdeti a Parlament előtt álló színpadon egy molinó.

Hatkor olyan 500-an lehetnek a Rákóczi szobor körül a fűben. Éppen egy petíció aláíróinak neveit olvassák, melyek egyébként ott lengenek a kordon mellett szárítókötélen. Utána köszöntő jön, beszédek, szavalat (József Attila: Tiszta szívvel), zene, újságmegtaposás, Thürmer Gyula levelénel felolvasása ("a kommunistákkal nincs baj, azok elvhűek, a bolsevikokkal van"), Gyurcsány ígéreteinek és csomagjának összehasonlító elemzése és jó sok "mondjon le!".

"Demonstráción három éve nincs annyi ember ezen a téren, mint most. Tudom, gyakorló tüntető vagyok" - hangolja a közönséget egy szervezőközeli férfiú. Majd üzen a tömegben elvegyült provokátoroknak, hogy "ha petárdákat mernek robbantani, akkor személyesen adjuk át őket a rendőröknek". Egyébként meg csak személyesen felkeresik őket egy kis elbeszélgetésre, ha megpróbálnák lejáratni ezt a demonstrációt, ami egyébként szombatig folyamatossá is válhat, ha igény mutatkozik rá. De még majd meglátják! "Most megmutathatjuk, van még virtus a magyarban!".

A belassult pikniknek tűnő rendezvény alapgondolata, melyet egy petícióban is megfogalmaznak: Gyurcsány Ferenc vonja vissza a csomagot vagy húzzon a fenébe. Lényegében ez a téma variálódik a transzparenseken is.

"Nem fogunk pusztulni éhen. Nem tűrünk csendben tovább."

"Nincs Gyurcsány, nincs nyomorúság, nincs szomorúság."

"Éhezik itt ember és jószág, hisz lendületben van az ország."

"Ez a sarc lesz a végső."

"Aki hazudik, az lop is. Btk. 318."

"Nem igaz vádakkal választást nyerni, az nem igaz országhoz vezet. Te mondtad, Fleto!"

"Simlis milliárdosok orrnehéz kontár kormánya. Megcsináltuk. Húzzatok el!"

"Csaltunk? Hazudtunk? IGEN. Megcsináltuk!"

"El lehet menni Magyarországról? Menj el Fleto!"

Ebben a szubkultúrában Gyurcsány Ferenc már egyértelműen Pinocchio. Tehát a motívum nem új, ennek ellenére az én kedvencem egyértelműen egy szomorú bácsika. Csuklóján reklámszatyor lóg, ökle egy tábla rúdját markolja. A tábla bal alsó sarkába ragasztva egy Gyurcsány-portré, melynek orrára egy igazi faágat ragasztott, levelekkel. A fejéből boburék nő ki: "Csak azt tudnám, hogy az április előtti vagy utáni ki nem bontott igazságaim miatt nőtt nagyobbat az orrom."

De van, aki verssel jött.

"Pannon pumából pannon csiga,
Gyurcsány-féle szómágia.
Vámpír-kormány, múlt ördöge,
Tűnj vissza a sírgödörbe."

Fél hét körül már lehetnek ezren is a réten. De még mindig jól elférnek. A könyvárus nyugodtan szétterítheti portékáit egy három méter sugarú körben.

De van perec, jelvény és térkép is. Üdítők egységesen 300 forint.

"Látom, lankad a hangulat, pedig vagyunk itt páran. Mondjuk akkor együtt, hisz ezért vagyunk itt: MONGYON LE! MONGYON LE! MONGYON LE! MONGYON LE!"

Ebből nekünk ennyi elég. Másnak is. "Vacsoraidő van, megyek" - mondja egy demonstráló bácsika a másiknak. - Tudod, mit eszek? Pörköltet galuskával." Azt már nem is halljuk, hogy kovászos uborkával, uborkasalátával vagy esetleg sima csemege uborkával