Foglalkozása: riporter?

Forró Tamás újságírói pályafutása a Magyar Rádióban indult, melynek tíz éven át volt a szolnoki tudósítója; életútjának 70-es, 80-as évekbeli ismerői "kemény, igazságkereső" újságíróként jellemezték. 1985-ben a hírek szerint azért távozott Szolnokról, mert a megyei pártvezetés rossz néven vette, hogy élt a pártállamban először adódó lehetőséggel, és független jelöltként indult az akkori országgyűlési választáson; így került Budapestre, a rádió Krónika rovatához.

A rádióriporter

Forró egyik korabeli ismerőse szerint rádióriporterként a legtermészetesebb módon olyan dolgokat engedett meg magának, aminek "negyedrészéért is bocsátottak el újságírókat, ám az általa kikészített vezetőkön mindenki röhögött". Forrásunk szerint Forró újságírói és üzletemberi tevékenységének közös jellemzője, hogy "mindig tudta, meddig mehet el anélkül, hogy megütné a bokáját". A riportersége legsikeresebb időszakában vele dolgozó Havas Henrik erre másképp emlékszik: "Előfordult, hogy nagyon is megütötte a bokáját. Emlékezetes interjújában arról faggatott egy hadgyakorlaton föl-alá rohangáló munkásőrt, hogy minek futkos itt a hőségben, ahelyett, hogy otthon ülne a családdal, vagy futballmeccsre menne. Kádár állítólag őrjöngött, és bár ő volt A Hét egyik legfoglalkoztatottabb riportere, simán letiltották." Forró rádiós pályafutásának csúcspontja minden bizonnyal a Havassal közösen elindított Első kézből volt, melyre az utóbbi így emlékszik vissza: "Nyugodtan szisszenjenek fel a mélyen tisztelt publicisták, de állítom, hogy mi ketten megújítottuk a rendszerváltás időszakában a rádiót. Mi hívtunk be először élőben vitatkozni politikusokat, nálunk szólalt meg először a teljes Fidesz-vezérkar és Mécs Imre és még sorolhatnám."

Forró Budapestre kerülve egyre nagyobb fontosságot tulajdonított a később busás hasznot hajtó kapcsolatrendszere kiépítésének. A Krónika-műsorok, a 168 óra, illetve az Első kézből révén bővülő ismeretségi köre már ekkor sem csak az országos politikai "potentátokra" terjedt ki, hanem az éledező magyar újkapitalizmus úttörőire is. "1988-89-ben Németh Miklós súgott neki, de nem sokkal később már tegeződött Torgyánnal is" - meséli névtelenséget kérő ismerőse. Havas Henrik így emlékszik a kapcsolati tőkefelhalmozás időszakára: "Munkánk során mindenkivel találkoztunk, aki számított, és ezeket a kapcsolatokat lehetett kamatoztatni az üzleti életben is." A kapcsolatépítésben mérföldkövet jelentett az 1989 nyarán induló Nap TV műsora, melynek első két frontembere Forró és Havas volt, és melynek stabil anyagi hátterét végül a Gyárfás Tamás vezette Sport Plusz Kft. teremtette meg.

A médiacápa és a PB-maci

Forró első nagyszabású vállalkozásai az írott sajtóhoz kapcsolódtak. A Privát Profit (PP) című üzleti lap elindítása és a Világgazdaság (VG) című napilap megszerzése jelezte: tudatosan törekszik a rendszerváltás során kialakuló üzletemberréteg piacának megszerzésére. Forró máig vitatott üzleti karrierjéről Havas a következőket mondta a Narancsnak: "Tragikomikusnak tartom, amikor egy bulvárlap nevenincs újságírója eltanácsolja Forrót a pályáról, egy másik senkiházi pedig felteszi azt a rettenetesen hülye kérdést, hogy ő miért nem keres milliókat. Én még emlékszem arra, amikor Forró egy aktatáskából főszerkesztette a PP-t, és talán nem sértődik meg, ha elmondom, hogy az első nyomdaszámlához még tőlem is kért kölcsön."

A VG privatizációjáról kevésbé romantikus képet adott egy, Forrót az adott időszakban jól ismerő forrásunk: "Az addigi fizetések többszörösét ígérve nyert meg magának számos munkatársat, majd postabanki tőkebevonással létrehozta a Zöld Újság (ZÚ) Rt.-t." A VG későbbi sikerszakasza igazolta a Forró mellett döntő újságírókat: a tulajdonos politikai és üzleti kapcsolatai révén a lap naprakész, jól értesült orgánummá vált, a szerkesztők és az újságírók többségének a fizetése meghaladta a piaci átlagot, ráadásul a VG nyereséges vállalkozás lett. Forró üzleti érzéke lapkiadóként is megmutatkozott. "A VG vásárlóinak döntő része előfizető volt, és közvetlenül a ZÚ 1991-es megalapítása után, amikor a frissen privatizált vagy újonnan indult sajtótermékek még nem foglalkoztak ilyesmivel, Forró kikérte az előfizetői névsort a postától. Konstatálva, hogy az előfizetők nagy részét közületek, elsősorban üzleti szervezetek teszik ki, amelyek a lapok megrendelésekor nem túlzottan költségérzékenyek, 70 százalékos áremelésre határozta el magát. Ebbe egy kevésbé tudatos üzletpolitikával dolgozó lap belerokkant volna, de a VG meg sem érezte" - emlékszik vissza egykori közeli ismerőse.

A kilencvenes évek közepére Forró - a korabeli hírek szerint több száz millió forintért - megvált médiaérdekeltségeinek nagy részétől. Az 1994-ben külön sajtóholding-kezelő társaságot, a Portfóliókezelő Rt.-t (P&B) létrehozó Postabank (PB) ekkor két leánycégén, a PB Press Hirdetésszervező és Reklám Rt.-n, illetve a Press 2000 Kft.-n keresztül a Zöld Újság Rt. részvényeinek 52 százalékát birtokolta. Ezzel magyarázható, hogy a ZÚ igazgatóságában (it) és felügyelőbizottságában többen megfordultak a PB sajtóholdingjának irányítói közül, így 1991-től egészen 1999-ig it-tag volt Murányi Róbert, a P&B első elnöke és az anyabank második embere, a felügyelőbizottságban (fb) pedig 1994 és 2000 között ott ült Kende Péter, a P&B első vezérigazgatója, politikai ponyvaregényszerző. Forró és Princz Gábor kapcsolatai ennél azonban kiterjedtebbek voltak: a Forró és a felesége által még 1989-ben alapított Forka Kft. fb-jének egy tagját 1992-93-ban a PB delegálta, amely egyébként nagylelkű támogatója volt Forró Tamás lánya, Judit autóversenyzői pályafutásának; továbbá a régiségkereskedőként is sikeres Forró és a bankelnöki tisztségből akkor már távozott Princz 2000-ben közös galériát nyitott Szentendrén. (Lásd: HVG, 2002. november 23.)

A PB-sajtóbirodalom működését ismerők szerint Forró - aki a VG Princz-korszaka idején végig megőrizte a lap operatív irányítását - egyenrangú partnerként tárgyalt a bankvezérrel. "Ha Princzen múlt volna, a VG sosem robbantja ki a Tocsik-botrányt" - véli az események neve elhallgatását kérő ismerője, aki szerint Forrónak egész napos vita során sikerült meggyőznie Princzet, hogy a lapnak közölnie kell az anyagot. (Más forrásunk szerint viszont az anyag hónapokig hevert a szerkesztőségben, és a lap csak akkor szánta el magát a közlésre, amikor hírét vette, hogy a Figyelő című hetilaphoz is eljutottak a dokumentumok.) A postabanki kapcsolat azonban korántsem tett jót Forró szakmai hírnevének: a Princz Gáborral annak bankelnöki bukása után is fenntartott szoros kapcsolata máig beárnyékolja médiabeli tevékenységét.

A Postabanktól a brókerügyig

A Postabank ZÚ-beli jelenléte 1998 után sok fejfájást okozott Forrónak, hiszen Princz Gábor leváltását követően az állami milliárdokkal konszolidált bank élére Auth Henrik személyében a Fidesz-kormány nevezett ki elnököt. Forró, bár ismerői szerint "mindegyik politikai pártnál rendelkezett jóakarókkal", információink szerint a választási kampányokban a szocialistákat látta el tanácsokkal, így villámgyorsan összerúgta a port az "egész pályás letámadás" lebonyolításán ügyködő jobboldali kormánnyal. "Miután a VG-ben napvilágot látott Simicska Lajos feleségének a Szerencsejáték Rt.-nél betöltött pozícióját megszellőztető írás, a Fidesz hadjáratot kezdett Forró és felesége kiszorítására mindenhonnan, ahová a kormányzat keze elért" - emlékszik vissza a házaspár ismerőse. Forró feleségének, Kovács Katalinnak távoznia kellett a Szerencsejáték Rt. hirdetésszervezését bonyolító Fortuna Kft. éléről, a köztévé alelnöke, Feledy Péter pedig eltiltotta Forrót a Nap-kelte műsorvezetésétől; a Postabank korábban jól jövedelmező jelenléte az üzletember VG-beli pozícióit fenyegette, hiszen a bank - két leánycégén keresztül - a lapot kiadó ZÚ Rt. többségi tulajdonosa volt. 2000 tavaszán, a Magyar Nemzet nevének a Fidesz közeli Mahirhoz játszása idején szívósan tartották magukat azok a híresztelések, melyek szerint a VG-re hasonló jövő vár. A terv végül egy Forrótól független polgári pernek és egy részvényátruházási procedúrának köszönhetően hiúsult meg: a PB tudniillik 1995-ben helyezte a Press 2000 Kft.-hez ZÚ-papírjai nagy részét, egy 39,5 százalékos részvénycsomagot. A Zöld Újság kisebbségi tulajdonosa, a holland VNU Budapest Lapkiadó Rt. bírósághoz fordult, mert a tranzakció során nem élhetett elővásárlási jogával, a bíróság pedig a jogerős ítéletig letétbe helyeztette a vitatott csomagot. Ezt kihasználva a ZÚ 2000. május 19-i rendkívüli közgyűlése úgy döntött, hogy a négy nappal később megtartott rendes közgyűlésen a PB csak a vita tárgyát nem képező, 12,5 százalékos részvénycsomagjával szavazhat. A döntés ellen nem csupán a PB, de perbéli ellenfele, a VNU is tiltakozott; ám a 30,8 százalékos részesedésével egy csapásra többségi tulajdonossá váló Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) képviselői megszavazták a módosítást; négy nappal később pedig - a Postabank képviselőinek tiltakozása ellenére - három évre újraválasztották az rt. vezetőit, közöttük Forró Tamás elnököt, aki egyben a társaság vezérigazgatója is lett.

Néhány nappal korábban kezdődött meg Forrónak az MGYOSZ-részvények megszerzésére irá-nyuló manővere, amely vázlatosan a következőképpen zajlott: az MGYOSZ egy általa megvásárolt társaságba, a KH Invest Befekte-tési Tanácsadó Kft.-be apportálta ZÚ-papírjait (ezáltal vélték kiiktathatónak a VNU elővásárlási jogát). Az MGYOSZ 2000. május 18-án (egy nappal a ZÚ Rt. rend-kívüli közgyűlése előtt) lett a KH Invest 77 százalékos tulajdonosa; egy héttel később tulajdoni hányada 97 százalékra nőtt.

A KH Investet 1999 májusában alapították; első ügyvezetője és tulajdonosa az idén nyáron kipattant brókerbotrány kulcsfigurája, Kulcsár Attila volt, aki 1999 augusztus végén távozott a cégtől, ám a barátnőjeként emlegetett Matics Brigitta továbbra is tulajdonos maradt. Alig másfél hónappal az MGYOSZ akciója után, 2000. július 4-én a Forró Tamás és felesége tulajdonában álló Tízezer Kft. megvásárolta az MGYOSZ-tól a KH Invest 97 százalékos tulajdonrészét. 2000. augusztus 7-től a Forró házaspár, valamint a brókerbotrány Britton Rt.-s vonatkozá-saiban érintett Kerék Csaba a KH Invest fb-tagjai lettek, és ügyvezetővé a kisebbségi tulajdonost, Matics Brigittát választották. Alig három héttel a KH Invest felvásárlása után a Tízezer Kft.-be szállt be többségi tulajdonosként Matics Brigitta; a Forró házaspár kezén ekkortól csak a Tízezer Kft. 18 százaléka maradt. A tranzakció jó része szeptemberig rejtve maradt a nyilvánosság előtt; ekkor vált világossá, hogy Forró az MGYOSZ-papírok felvásárlásával kívánta megelőzni a VG kiadói jogának Mahirhoz játszását. (A VG körüli küzdelemről lásd például: A Postabank pert helyezett kilátásba, Magyar Hírlap, 2000. május 31.; Részvénykeringő, HVG, 2000. június 3.)

Forró Tamás a szombati Magyar Nemzetnek nyilatkozva közölte: a KH Investnek a részvények vándoroltatásában nem volt szerepe, továbbá megerősítette a Klub Rádióban elhangzott azon múlt heti állítását, miszerint a Montrade Ltd. elnevezésű off-shore cégen és Kulcsár elhíresült arab kapcsolatán keresztül a Tízezer Kft.-hez érkezett 164 millió forint "tagi kölcsön" volt. Arról, hogy ez esetben miért volt szükség a Montrade és El Abed Hassan bevonására, Forró Tamás szerint Matics Brigittánál, a Tízezer Kft. "akkori 56 százalékos tulajdonosánál" célszerű érdeklődni.

Forró Tamás a Narancs meg-keresésére közölte: újságírói és üzletemberi pályafutásáról, a Tízezer Kft.-hez érkezett pénzről a tanú-kihallgatást követően kíván lapunknak nyilatkozni.

Gavra Gábor

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!