Csigák zabálják a fürdőszobai penészt

2000.07.28. 16:14
Az egész a csigákkal kezdődött. Amikor Martyn beköltözött hőn áhított vályogházába, még volt mit átalakítani. Főleg a fürdőszobával voltak gondok, kicsi volt kényelmetlen és dohos. A ház jellegéből adódóan a penészgomba szépen szaporodott, képtelenség volt kordában tartani. Aztán jöttek a csigák, szépen lassan bekúsztak a házba és elindultak a fürdő felé. A tulajdonos ezt nem nézte jó szemmel, egészen addig, amíg észre nem vette, hogy a csigák a zuhanyzófüggönyről a penészt eszik. Ekkor döntött úgy, hogy állandóan készenlétben állomásozó csigahadsereget telepít a kritikus helyre.

Új tisztítószer lenne?
A csigák nagyszerűen beváltak, éjjelente előmásztak rejtekhelyükről, és a penész többségét elfogyasztották, főleg az olyan helyekről, ahová az ember nem fér takarítás közben.

Probléma kizárólag a párzási időszakban volt, amikor a csigák kiszöktek a kertbe, de a háztulajdonos legnagyobb meglepetésére később visszatértek. Igaz eltartott egy darabig, amíg a megfelelő fajtát megtalálták, de megérte, hiszen azóta penésznek nyoma sincs.

A természetbúvár a penésztelenítő csigák óta már egész kis hadsereggel vette körül magát, így védi házát a kellemetlen betolakodók ellen a kellemesekkel. Nincs például szúnyogháló, a problémát többnyire a kertben lakó gekkók oldják meg, az átlag moszkitó a házig sem juthat el, az a kevés pedig, amelyik mégis sikeresen bejut a házba általában a pókok áldozatául esik.

Persze meg kell tanulni kompromisszumokat kötni is. A hangyák például kitűnőek a termeszek elleni védelemben, de az embernek el kell tűrni egyéb tulajdonságaikat is. Vannak azonban dolgok, amit még egy edzett és kellőképpen jószívű természetimádó sem tűr el, például ha egy tarantella éppen az ő fehérneműs fiókját választja lakhelyéül. A póknak távoznia kellett a kert legtávolabbi zugába. Szerencsére azóta sem látták, valószínűleg azért, mert a hangreceptorai még most sem jöttek rendbe.

A tolerancia eredménye pedig egy tiszta, habár népes ház lett, és egy kert, ahol valóban zajlik az élet. A helyben őshonos fajok kialakították a megszokott egyensúlyt, egész kis vadont hozva létre a ház körül.

Bent azonban az állatok nem látszanak. Csak néha-néha lehet hallani őket, kényelmetlenség persze lehet belőle, főleg ha éjjel az ember beletapos egy csigát a szőnyegbe. De mindenesetre ha valaki megszokja a hálótársakat egy idő után már hiányozni is tudnak. Ilyen módon megnyugtató lehet, ha valaki időnként megpillant egy gekkót, vagy egy méretes pókot a házban és megkönnyebbülten nyugtázza, hogy rendben, még itt vannak.

A pár javaslata az, hogy mindenki szerezzen be néhány állatot a házába, ne csak macskát, vagy kutyát persze, és aztán élvezze az édes semmittevést. Igaz, a társasházakban, illetve az albérletekben mindez nem ajánlott. Nem árt továbbá még azt is megkérdezni a környezetünkben élő emberektől, hogy ők hogyan viszonyulnak a lakás faunájának drasztikus bővítéséhez, mert elképzelhető, hogy vannak, akik inkább a vegyszerekhez ragaszkodnak.