Se rum, se hordó, se hulla?

A bizarr sztori röviden a következő: egy szegedi családi ház felújítása során a munkások találtak egy 300 literes hordót, színültig rummal. Az italt persze az utolsó cseppig megitták, de a hordóban "még kotyogott" valami, ezért szétbontották, mire a dongák közül "egy összeaszalódott holttest dőlt ki". A Szeged kertvárosába helyezett történet a lap írása szerint "több évtizedes múltra tekint vissza". Eszerint a ház korábbi tulajdonosa egy nyolcvanéves özvegyasszony volt, aki valamikor a nyolcvanas években hunyt el magányosan.

A lapnak nyilatkozó Pénzes Zoltán rendőrszázados szerint a hordóban talált holttest a nő megboldogult férjéé, akiről "az a hír járta", hogy "a Karib térségben diplomataként" dolgozott. De a nő egyedül tért haza "a mesés tengerentúlról", a férjet pedig senki nem hiányolta. A házat fél évvel a nő halála után vették meg, és akkor találták meg a férj holttestét a munkások.

"A rendőrségi vizsgálat kiderítette, hogy az elhunyt a ház egykori asszonyának diplomata ura, akit Jamaica partjainál ért a végzet" - áll a cikkben. A magyarázat a következő: a holttest hivatalos hazahozatása azonban túl költséges és körülményes lett volna, ezért "a találékony özvegy" jamaicai rummal teli hordóban, hajón csempészte haza az urát. A férfit a szegedi köztemetőben helyezték végső nyugalomra, írja a Zsaru.

Csont nélkül

A kalandos történet pár hétig észrevétlenül lapult a lap 8-9. oldalain, majd május elején - feltehetőleg az online verziónak köszönhetően - szárnyára kapta a hírnév. Az MTI csont nélkül átvette (lásd a távirati iroda verzióját keretes írásunkban), sőt az angol nyelvű hírfolyamba is beszerkesztették, tőlük a Magyar Televízió honlapja is átvette a sztorit ("Brutál Szegeden!").

Ezután a nagy hírügynökségek, így többek között a Reuters is megírta a történetet "Meglehetősen furcsa" rovatában. A Reuters előfizetői - neves európai és amerikai lapok egyaránt - többnyire változatlan formában közölték a nem túl sok aktualitással bíró hírt, ami így megütötte több szkeptikus olvasó szemét is. A rendőrségi hetilapban megjelent történet ugyanis minden porcikájában megegyezik egy jól ismert, angolszász gyökerű városi legendával (urban legend), így a leghíresebb hoaxirtó oldalak is szemügyre vették a magyar sztorit, a korábbi verziókkal összevetve a kritikus pontokat. A Museum Of Hoaxes megjegyzi, hogy a történet számos ponton hasonlít egy angol legendára, ami szerint Nelson admirálist halála után szintén egy itallal teli hordóban szállították haza, és a matrózok jártak rá a különleges brandy-re. A szintén legendaipari etalonnak számító Snopes.com több hasonló mítikus történetet is ismertet, a közös bennük, hogy mindegyikben alkoholban tartósított holttestek illetve pórul járt iszákosok szerepelnek.

Természetesen magyar hír- és szakblogokon is foglalkoznak a Zsaru történetével, "Pocakos" elemzése és az Urbanlegends.hu írása is megkérdőjelezi a történet hitelességét. Ezt egyébként a neves hírközlők közül jószerével csak a BBC tette meg, a brit közszolgálati médium cikke végén megjegyzi, a magyar történet a legutóbbi az alkoholban konzervált hullákat szerepeltető, mítoszként nyilvántartott sztorik sorában.

"Kikérem magamnak"

Tömören összefoglalva, a történet hitelességét kétségbe vonók szerint a gyenge pontok a következők: nem tudni pontosan mikor, hol, kivel és miért történt mindez, valamint a körítés is a tábortűz körüli sztorizgatásokat idézi: "az a hír járta", "valaha nagyvilági életet élt", "a mesés tengerentúlról", "egyetlen távoli rokona volt", "senki nem firtatta", "titokzatos ház" ésatöbbi. Viszont a többi városi legendától eltérően van a cikkben egy név, mégpedig a történetet előadó rendőré.

"Meg vagyok győződve róla, kétségem sincs afelől, hogy hiteles a Zsaruban megjelent cikk" - mondta az Indexnek Cs. Csala Károly, a magazin főszerkesztője, aki egyenesen kikérte magának a lap hitelességét megkérdőjelező feltételezéseket. A lap szerzője az alapvető "újságírói etikai normákat betartva" írta meg a cikket, ami az extrém halálesetekről szóló rovatban jelent meg. A hitelességért Pénzes Zoltán, a szegedi rendőrkapitányság rendkívüli halálesetekkel foglalkozó rendőr-századosának neve és szava a garancia, hangsúlyozta a főszerkesztő, majd hozzátette: a cikk a kellő körültekintéssel lett megírva, a végleges változatot a százados jóvá is hagyta.

"Kegyeleti jogokat sértene, ha nevesítenénk a cikkben szereplőket" - válaszolta Cs. Csala Károly a felvetésre, hogy miért nem lehet tudni a "diplomata" nevét. A cikk körüli felhajtásnak, a nemzetközi hírnévnek kezdetben örültek az Országos Rendőr-főkapitányság megbízásából kiadott lapnál, de most már úgy érzik, hogy sokan csak szakmai féltékenységből támadják őket és mivel a hitelük a tét, "nem kizárt, hogy lesz folytatása a cikknek, adatokkal alátámasztva az állításainkat" - mondta a főszerkesztő.

"Elképzelhetetlennek tartom"

Ezután megkérdeztük a történetről a Külügyminisztérium szóvivőjét is, aki a Színes Bulvár Lapnak úgy fogalmazott, hogy "elképzelhetetlennek tartom, hogy senkinek sem tűnt volna fel egy diplomata eltűnése", és "kizárt, hogy egy hozzátartozó hordóban csempéssze haza egy diplomata holttestét." A napilap egyébként engedélyt kapott a Szegedi Rendőrkapitányság vezetőjétől, hogy Pénzes Zoltántól információkat kapjanak, azonban a rendőr felettese engedélye ellenére nem nyilatkozott.

Polgár Viktor az Index érdeklődésére pontokba szedte kételyeit: 1.: ha egy külügyi dolgozó meghal, akkor a tárca saját halottjának tekinti és hivatalból intézkednek hazahozataláról és állnák a temetési költségket is. 2.: a Karib-tenger térségében egyedül Kubában volt húsz évvel ezelőtt magyar követség, az akkori politikai rendszerben valószínűleg mindenkinek feltűnt volna ha eltűnik egy diplomata. 3.: akkoriban 300 liter rumot behozni Magyarországra nagyobb gond lett volna, mint egy holttestet hazahozatni. 4.: miért nem lehet tudni a szóban forgó diplomata nevét? "Abban a pillanatban, hogy kapunk egy nevet, utána tudunk nézni, hogy volt-e ilyen dolgozója a külügynek" - mondta Polgár, aki szerint mindettől függetlenül lehet, hogy igaz a történet, csak nem egy egykori külügyi dolgozóról van szó, "annyi minden lehet, lehet, hogy a szomszéd volt a hordóban".

Tetemrehívás

Utolsó előtti kapaszkodóként a Szegedi Testamentum Temetkezési Kft. ügyvezető igazgatójához, Hódi Lajoshoz fordultunk - mivel a cikk szerint a "szegedi köztemetőben" hantolták el végül a rumban mumifikálódott diplomatát. Az ügyvezető szintén a névre lett volna kíváncsi, mivel anélkül szinte lehetetlen bármilyen sírt is megtalálni a több mint százezer sírhely között. A történet hitelességét Hódi Lajos is kétségbe vonja, mint mesélte, többen megkeresték már őt is az esettel kapcsolatban, és szívesen "tetemre hívná" a Zsaru magazint. Szerinte egy rég eltemett halott neve nem lehet titkos, "itt nincs titkosan elkaparva senki", ráadásul olyan hogy "a" szegedi köztemető, nem is létezik, a csongrádi megyeszékhelyen négy köztemetőbe is temetkeznek a helyiek, ezen kívül van még öt egyházi temető is. Hódi Lajos megígérte, hogy pár napon belül felrakják a cég honlapjára az elérhető temetői névsort, a 40-50 ezer név közül bárki kedvére keresgélhet a titokzatos diplomata után.

Természetesen adu ászként szerettük volna Pénzes Zoltánt megkérdezni a "felejthetetlen eseményekről", de csupán a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóosztályáig jutottunk. Szó szerint közöljük megkeresésünkre adott válaszukat: "A Zsaru Rendőrségi Magazin 2006/16. számában "Holttest a hordóban" címmel megjelent írással kapcsolatban a média érdeklődésére a CSMRFK az alábbi tájékoztatást adja: Az interjút adó rendőrtiszt visszaemlékezése alapján tett említést az újságírónak az elhunyt személy külföldön való huzamosabb tartózkodásáról, amelyet az érintettek lakókörnyezetében hallott. Egy külföldi munkavállalás nem jelent feltétlenül diplomáciai szolgálatot. Mindezek alapján tehát nem vonható le semmiféle olyan következtetés, mely akár a Külügyminisztériumnak, akár bármely dolgozójának az ügyben való érintettségére utalna."